A legtöbb férfi a péniszét szinte bármely más testrészénél többre értékeli (kivéve talán a heréit), és szeretne elégetten gondolni rá.

A körülmetélés megváltoztatja a férfi péniszének kinézetét és ezért hatással van a tulajdonos testképére és önbecsülésére.

A legtöbb férfi aki olyan helyen él ahol a körülmetélés gyakori, többnyire nem is gondolkodik erről, elvégre, ha olyan vagy mint bárki más akit ismersz, ez általában nem ad okot aggodalomra. Úgy tűnik, hogy egyesekre viszont sokszor nagyon is mély pozitív vagy negatív hatassal van az, hogy körülmetélték őket.

Érdekes módon az egyik leggyakoribb ellenvetés azok részéről, akik utálják, hogy körülmetélték őket, hogy "csúnyán néz ki". A spektrum másik végén azok a férfiak, akiknek tetszik, hogy körülmetélték őket, általában azzal érvelnek amellet, hogy miért is jó körülmetéltnek lenni, hogy azért mert "jobban néz ki". És valóban azok a férfiak, akik úgy döntöttek, hogy felnőttként körülmetéltetik magukat, gyakran az esztétikát említik mint az egyik fő okát annak, hogy miért tették.

Lehet mindkét oldalnak igaza? Hát, valamennyire....

Valakinek lehetnek tényleg nagyon csúnya hegei, maradhatnak bőrhidak, vagy véletlenül belevághatnak a makkba. A legtöbb kozmetikai problémát egy kompetens urológus vagy plasztikai sebész rendbe tudja hozni, ha tényleg ez az elégedetlenség valódi forrása. Bár az orvosok szeretik ezeket a kéréseket elutasítani arra hivatkozva, hogy szükségtelenek, a kinézet javítása segíthet abban, hogy valaki el tudja fogadni magát.

Úgy tűnik azonban, hogy az elégedetlenség gyakran tisztán pszichológiai eredetű. Sok férfi utálja, hogy hogy néz ki a körülmetélt pénisze, mert már eleve utálja, hogy körülmetélték. Egyesek arra panaszkodnak, hogy a körülmetélt pénisz nem néz ki "természetesnek", és nyomorultul érzik magukat akkor is ha orvosi szempontból semmi problémájuk sincs. Valójában azoknak a férfiaknak akik örülnek, hogy körülmetélték őket, a péniszük nem szükségképpen különbözik túlságosan azokétól akik azt állítják, hogy elcsúfították őket.

Egy gyakori panasz az, hogy egyes férfiak úgy érzik, hogy a körülmetéléssel megcsonkították őket. Nem érdekli őket, hogy milyen szépre sikerült a körülmetélésük, nem érzik teljesnek magukat a fitymájuk nélkül. A legelszántabb intaktivisták gyakran kitartanak amellett, hogy bárki, akit körülmetéltek és nem érzi magát eléggé depressziósnak emiatt az csak egyszerűen nem képes szembenézni a valósággal.

De a fityma hiánya aligha hasonlítható össze egy végtag hiányával, egyszerűen a péniszt borító bőrt rövidítik le, hogy ne hajoljon rá a makkra - a körülmetélés inkább ráncfelvarrásra hasonlít, mint amputációra. Néhányan szeretnek az emberi fityma minden apró részének nevet kitalálni, hogy a körülmetélés során eltávolított részeket leltározni lehessen, de attól még, hogy a bőr minden négyzetmilliméterének nevet adnak nem lesz a fityma fontosabb, és nem válilk létfontosságú szervvé. Ezzel szemben ha valaki állandóan megszállottan kesereg a vélt veszteség felett attol bizonyos, hogy nyomorultul fogja érezni magát.

Úgy tűnik, hogy egyesek valóban nem képesek rá, hogy teljesnek érezzék magukat anélkül az extra bőrdarab nélkül, vagy egyszerűen csak zokon veszik, hogy azt a beleegyezésük nélkül távolították el. Úgy tűnik, hogy vannak akik sikeresen meggyőzték magukat arról, hogy valami baj van velük, miután az Interneten olvasták a propagandát az elveszített idegvégződésekről és hasonlókról. Mintha valaki szándékosan próbálná elérni, hogy testdiszmorfiás zavara legyen.

Angolul azt szokták monddani, hogy "Beauty is in the eye of the beholder." vagyis "A szépség a szemlélő szemében van." Kultúrális normák bizonyosan befolyásolják, hogy az emberek mit gondolkodnak arról, hogy valaki megválik a fitymájától.

Az ókori görög szépségideál, a pici pénisz imádata mellett nagyra becsülte a fitymát. Sőt a fitymát két különálló testrésznek tekintették nevezetesen a posthe (fityma) és az acroposthion (a fityma makk előtt lógó része). Így aztán az ókori Görögországban egy nagy szerszámmal megáldott, körülmetélt srácot nem tartottak volna vonzónak, míg az aprócska kis pöcs tulajdonosát extra hosszú fitymával mindenki irígyelte volna - bármennyire is furcsán hangzik. Ezért aztán nem is akarták feladni a fitymájukat. A nyilvános meztelenség bizonyos körülmények között társadalmilag elfogadott dolog volt, de fedetlen makkal mutatkozni (psolos) illetlennek számított nagyjából úgy ahogy a mai világban a nyilvános meztelenség. Vagyis senki sem mutatkozhatott hátrahúzott fitymával, mert ha bárki meglátta volna az illetlenségnek számított volna. Így aztán az ókori Görögországban egy körülmetélt férfit kiközösítettek volna, hacsak a körülmetélése nem volt elegendően laza ahhoz, hogy egy kynodesme elrejtse.

A világ más részein a körülmetéltetés a felnőtté avatási szertartás része volt. Természetesen mindenki bizonyítani igyekszik, hogy átélte a megpróbáltatásokat, és immár a társadalom felnőtt tagja. Nem annyira az esztétika hanem a körülmetéltség ténye volt a lényeg. A körülmetéletleneket nem férfiaknak, hanem fiúknak tekintették, és esetleg azt sem engedték meg nekik, hogy nemi életet éljenek (ami jó motiváció arra, hogy valaki megemberelje magát és bevállalja a vágást). Ez továbbra is igaz bizonyos helyeken, például Afrika egyes részein és meglepő módon a Fülöp-szigeteken.

Így egy ókori görögöt Afrika különböző részein kinevettek volna (és gyermekként, nem férfiként kezelték volna), míg egy körülmetélt afrikait az ókori Görögországban közösítettek volna ki a társadalomból.

Holott a saját hazájukban lehet, hogy mind a kettőt a férfiasság mintaképének tekintették volna.

Európában a körülmetélés történelmileg ritka volt. Csak a zsidók és a muszlimok gyakorolták a körülmetélést, és szinte senki más nem tette. Ellentétben az Egyesült Államokkal, ahol a gyereket kicsúfolják az iskolában, ha nincs körülmetélve, Európában fordított a helyzet és a körülmetélt gyerekek (vagy néha akár felnőttek is) válnak nagyobb valószínűséggel kellemetlen megjegyzések célpontjává.

Sok európai továbbra is úgy gondolja, hogy a körülmetélés az tőlük teljesen idegen dolog. Észak-Európában több kormány is megpróbálta betiltani a körülmetélést, még olyan országokban is, ahol már jelenleg is nagyszámú a muszlim lakosság. Ugyanakkor társadalmilag egyre elfogadhatóbbá válik a tisztán személyes okokból, azaz nem valamely betegség gyógyítása céljából végzett körülmetélés.

Amikor angol nyelvterületen először kezdett elterjedni a körülmetélés, az a magas társadalmi státus jele volt, a királyi család, a nemesség, a gazdagok és a katonaság kezdte a gyakorlatot, de később általánosan elterjedt. Az Egyesült Királyságban a körülmetélés gyakorisága jelentősen lecsökkent, mivel az NHS már nem fizet érte.

Az óceán másik oldalán, Észak-Amerikában a körülmetélés továbbra is meglehetősen gyakori, bár ott is csökkenőben van (részben amiatt, mert a biztosítók nem fizetnek érte), így idővel megváltozhat az is, hogy milyen társadalmi normának kell megfelelni. Mivel a biztosító nem fizet érte, a jól kereső szülők nagyobb valószínűséggel metéltetik körül fiaikat, és a magas jövedelmű férfiak nagyobb valószínűséggel engedhetnek meg maguknak egy felnőttkori körülmetélést mint az alacsony jövedelműek, így aztán ismét különbség jön létre a társadalmi osztályok között.

A körülmetélés elvégezhető vallási, kulturális vagy orvosi okokból (valamilyen rendellenesség gyógyítására, vagy egyszerűen csak a higiénia javítására és a betegségek megelőzésére). Mások úgy tekintik a körülmetélést (különösen a felnőtt körülmetélést) mint bármilyen más testmódosítást, mint amikor valaki egy tetoválást vagy piercinget csináltat, gyakran az esztétikát vagy a jobb szexet hozva fel indokként.

A tetoválásokkal vagy piercingekkel ellentétben a körülmetélését általában nem mutogathatja az ember, mert olyan testrészen van amit a társadalom elvár, hogy a legtöbb szituációban eltakarjunk -- az európaiak ugyan jobban eltűrik a nyilvános meztelenséget mint az észak-amerikaiak de azért ott sem lehet csak úgy meztelenül bemenni egy munkahelyre. Ennek ellére vannak olyan szituációk, amikor mások megláthatják, ezért csak számít a kinézet.

A hálószobában egy potenciális partner bizonyos, hogy látni fogja.

Egy öltözőben vagy nyilvános zuhanyzóban is látják a többiek. Annak ellenére, hogy heteroszexuális férfiak általában nem gondolkodnak a többi férfi péniszének "esztétikájáról", azért mégis összehasonlítják magukat minden más férfival, és valamiféle sorrendet állítanak fel annak alapján, hogy ki számít vonzóbbnak egy leendő partner szemszögéből. Hogy egy ilyen sorrendnek bármilyen értelme legyen, ugyanazokon a kritériumokon kell alapulnia, mint amiket a nők használnak amikor a férfiakat értékelik, hogy alkalmasak-e partnernek. Ugyan a férfiak nem mindig tudják, hogy a nők mit szeretnének, többnyire azért nincsenek olyan messze az igazságtól -- bár a férfiak hajlamosak csak a méretre gondolni, különösen a hosszúságra, annak ellenére, hogy a nőket a vastagság jobban érdekli. De minden apró különbség számít.

A divat, a társadalmi normák, a vélt vagy valós egészségügyi és egyéb előnyök mind szerepet játszanak abban, hogy milyen kinézetet várnak el egy adott kultúrában.

Hagyományosan Európa nagy részén körülmetélést csak orvosi okokból végeztek. Ha valakit körül kellett metélni, akkor a tipikus stílus az alacsony körülmetélés volt (ami egyébként a legtöbb egészségügyi előnnyel jár). A körülmetélést gyakran kissé lazára csinálták, a laza bőr a makk mögött maradt felgyűrődve. Ez távolról nézve úgy tűnhet, mintha a péniszen a fityma csak hátra lenne húzva.

Az USA-ban a kultúrális norma a körülmetéltség, és úgy tekintik mint annak a jelét, hogy valaki valódi amerikai. Ezek után nem meglepő, hogy az Egyesült Államokban igen gyakori a magas és feszes körülmetélési stílus, amitől a körülmetélési heg feltűnően látszik félúton a pénisz szárán, messziről hirdetve, hogy valaki körülmetélt.

Az utóbbi időben valószínűleg az amerikai pornó hatására a körülmetélés és a magas és feszes körülmetélési stílus divatosabbá vált Európában, és sok európai férfi személyes (nem orvosi) okokból metélteti körül magát. Ezek között a magas és feszes "amerikai" stílusú körülmetélés az ami egyre divatosabb.

Egy olyan közösségben, ahol az emberek tisztában vannak az egészségügyi előnyeivel, a körülmetélt péniszt tartják jobb kinézetűnek csak azért, mert ez mutatja, hogy a tulajdonosa egészséges, vagy legalábbis törődik az egészségével. Mi is evolúció termékei vagyunk, és az agyunk arra van "bedrótozva", hogy egészségesnek tűnő párt keressük, így aki egészségesebb az vonzóbb is. Tehát bármi amit egészségesebbnek vélnek automatikusan szebbnek is tűnik.

Ha valaki úgy gondolja, hogy "a körülmetélt pénisz az egészséges pénisz", akkor a körülmetélt péniszt vonzóbbnak fogja tartani.

Természetesen a szokásos kritériumok, hogy mi számít szépnek továbbra is érvényesek, egy egyenletes, szépen gyógyult vágásvonal és áramvonalas (feszes) metélés jobban néz ki, mint egy egyenetlen heg, kiemelkedő öltésnyomok vagy egy félig elvégzett "részleges" körülmetélés.

Egy nagyon elrontott körülmetélést egy hozzáértő szakember rendbe tud hozni, és rendbe is kell hozatni. Vannak akik ragaszkodnak a tökéletes eredményhez, különösen, ha a körülmetélést főleg esztétikai okokbol csináltatták, de kisebb kozmetikai tökéletlenségek nem ritkák, és ha nem okoznak más problémát, akkor azokat figyelmen kívül lehet hagyni. Nem mindenki akar egy újabb műtétet, csak azért mert hátha attól jobban fog majd kinézni.

És persze a helyi kultúra is számít, például Afrikában van ahol a mai napig jelentősebb hegesedést várnak el annak bizonyítékaként, hogy a körülmetélést hagyományos módon végezték el, érzéstelenítés nélkül, és nem kórházban. Ezt úgy tekintik mint a férfi bátorságának bizonyítékát (pontosabban a körülmetélés hiányát tekintik úgy mint a férfi gyávaságának bizonyítékát), és a nők többnyire a bátor férfiakat találják vonzóbbnak, még akkor is, ha pusztán esztétikai szempontból az ellenkezője lenne várható.

Persze más tényezők is befolyásolják, hogy ki mennyire elégedett a körülmetélésével és azzal, hogy a pénisze hogy néz ki. Azok akik úgy vélik, hogy a körülmetélés jót tesz a szexnek vonzóbbnak találják a körülmetélt péniszt, míg azok, akik úgy vélik, hogy a körülmetélés hátrány a szexuális életben a körülmetélt péniszt csúnyábbnak tartják mint a körülmetéletlent.

Így természetesen azok akik úgy gondolják, hogy körülmetélésük miatt kevesbé tudják a szexet élvezni, arra is panaszkodnak, hogy a péniszük csúnya és a heg ronda rajta - még akkor is, ha heg pontosan ugyanúgy néz ki, mint a azoké, aki teljesen elégedettek a saját körülmetélésükkel. Azok akik azt állítják, hogy a körülmetélésük következtében javult a nemi életük, többnyire azt gondolják, hogy a körülmetélt péniszük jobban is néz ki mintha nem lenne körülmetélve - még akkor is, ha látható hegek vannak rajta vagy a varratok helye nagyon meglátszik - és gyakran úgy tekintenek a körülmetélésesi hegre mint a minőséget bizonyító védjegyre.

Függetlenül attól, hogy örülsz-e annak, hogy milyen jól néz ki a körülmetélt péniszed, vagy depressziós vagy mert csak egy heg van a fitymád helyén, a szépség (vagy a szépség hiánya) nagyrészt felfogás kérdése.

Ez a másik irányba is működik, ha úgy gondolod, hogy a péniszed csúnya, akkor valószínűbb, hogy elégedetlen leszel vele más szempontból is, míg ha úgy gondolod, hogy milyen jól néz ki, akkor valószínűbb, hogy azt is gondolod, hogy milyen jól működik.

Lehet, hogy ez jó magyarázat arra, hogy a körülmetélésről szóló viták miért válnak olyan szélsőségessé. Az egyik fél általában egyenesen be akarja tiltani a körülmetélést, míg a másik oldal amellett érvel, hogy kötelezővé kellene tenni.

Ez a szélsőségesség valószínűleg azért van, mert az elvárásaink hajlamosak rá, hogy valóra váljanak, és igazolják az eredeti véleményünket.

Ha úgy véled, hogy a körülmetélésed férfiasabbá tett, és ez javította a péniszed kinézetét akkor az önbecsülésed nőni fog, és többre értékeled a saját a testedet, és valószínű, hogy a metélt péniszed több élvezetet is fog nyújtani.

Ezzel szemben ha abból indulsz ki, hogy megcsonkítottak vagy megnyomorítottak, a péniszeded helyrehozhatatlanul tönkretették, és már soha nem leszel teljes értékű férfi, akkor az önbecsülésed lecsökken és depressziós leszel már pusztán attól is, ha csak rágondolsz a péniszedre.

Ha már körülmetéltek, és eddig meg voltál vele elégedve, akkor ne hallgass a propagandára, amit arra terveztek, hogy tudatlan férfiakat toborozzanak valami körülmetélés elleni kereszteshadjárathoz. Annak az a célja, hogy elérje, hogy megkeseredettnek, depressziósnak és dühösnek érezd magad hátha akkor csatlakozol az ügyükhöz. Semmi jó nem vár rád ha azt az utat választod.

Ha a körülmetélést fontolgatod, alaposan gondold át az előnyeit, és próbáld meg előre feldolgozni magadban, hogy el tudod-e majd viselni, hogy csak egy heg lesz a fitymád helyén. Legtöbben el tudtuk ezt fogadni, de ha te még a gondolatától is irtózol akkor valószínűleg még nem állsz készen a műtétre. Ha biztos vagy benne, hogy azt szeretnéd, hogy körülmetéljenek akkor vágj bele bátran, utánna valószínűleg jobban fogod magad érezni. Csak gondosan válaszd meg az orvosodat mert utólag már késő bármit is megbánni.

Az írás alapjául szolgáló eredeti angol nyelvű blog post itt található:
https://cut-around.blogspot.com/2019/03/circumcision-and-body-image.html