Körülmetélés

A körülmetélés a külső nemi szervek egészségügyi (az esetek jelentős részében csupán egészségügyire hivatkozó), vallási okok vagy egyéb meggyőződés miatt, de nagyon gyakran a szexuális vágy (illetve a szexuális örömszerzés) korlátozásának céljából végrehajtott részleges eltávolítása. Egyes kultúrákban a vakbuzgó hagyománytisztelők a női körülmetélést már csecsemőkorban végrehajtják, ám majdnem mindig a serdülőkor kor előtt.

A világon a felnőtt férfiak mintegy ötöde körülmetélt, de a statisztika országonként nagyon eltérő képet mutat. Ez a szabály a legtöbb afrikai vagy ausztráliai törzsnél, ahol általában a serdülőkor végén, a felnőtté, férfivá avatási szertartás(ok) keretében kerül erre sor; szigorú vallásos előírás a zsidó férfiak számára, akiknél szertartásként végzik el a születés utáni nyolcadik napon; és általános elterjedt szokás az iszlám vallásúak között, akik a serdülés előtt különböző életkorokban végeztetik el a beavatkozást, ami sokak álláspontja szerint lényegében nem más, mint a gyermekek bántalmazásának egy jellemző, durva példája.

Az európai eredetű kultúrában ez a beavatkozás szinte kizárólag az angolszász országokban — leginkább az Amerikai Egyesült Államokban — terjedt el a 19. század végétől. Az amerikai férfiak kb. 60-65%-a körülmetélt; a déli és a nyugati államokban ez a szám alacsonyabb, északkeleten magasabb (pl. a New York-i körzetben ez az arány 58%-körül alakul); az újszülöttkori körülmetélések száma meredeken csökken.[6] Azon tagállamokban, ahol az egészségbiztosítás nem fedezi a műtétet, a körülmetélési arány visszaesett.
A brit férfiaknak mintegy 20%-a körülmetélt, és ennél nagyobb az arány Kanadában és Ausztráliában. Amerikai hatásra szintén magas az arány Dél-Koreában.

A beavatkozás eredeti célja az volt, hogy a kamaszfiúkat leszoktassa a maszturbálásról. Az elkövetkező évtizedekben Amerikában végzett kutatások kimutatták, hogy bizonyos betegségek és fertőzések a körülmetélt férfiaknál ritkábban fordulnak elő — ettől kezdve általános egészségügyi-megelőző eljárásként alkalmazták. A modern nyugati higiéniai viszonyok között viszont a fertőzések kockázata amúgy is csökkent, ennek megfelelően a fejlett országokban a körülmetélés egészségügyi előnyei is erősen marginalizálódtak. Az utóbbi évtizedekben (tudományos és kevésbé tudományos) viták bontakoztak ki akörül, hogy vajon a csecsemőkori körülmetélés egészségügyi előnyei (a fejlett országok higiéniai viszonyai között) hogyan viszonyulnak a kockázataihoz és hátrányaihoz.[7] Mivel a csecsemőkori körülmetélés szokása leginkább az USA-ban terjedt el, értelemszerűen a beavatkozás támogatói és ellenzői közötti leghevesebb viták is itt folytak le. Az Amerikai Gyermekgyógyász Akadémiának a szinte kizárólag az Egyesült Államokban elvégzett vizsgálatok eredményei alapján született (American Academy of Pediatrics, AAP) 2012-es állásfoglalása szerint az előnyök túlsúlyban vannak a kockázatokkal szemben, de ezek az előnyök nem olyan mértékűek, hogy az újszülöttek rutin körülmetélését javasolják miattuk, így minden szülő egyéni belátására bízzák a döntést. (Pl. az emlőrák kb. 10%-kal[8][9] gyakrabban betegít meg férfiakat az USA-ban, mint a péniszrák, aminek a kockázatát a körülmetélés csökkenti — ennek ellenére mégsem merül fel komoly elképzelésként a férfiak emlőjének eltávolítása.) Az AAP állásfoglalását az előnyök túlsúlyáról a körülmetélés ellenzői ízekre szedték és elfogultsággal vádolják.[10][11]

A csecsemő- és gyerekkori körülmetélés körüli vitának az egészségügyi mellett etikai oldala is van: ellenzői szerint, mivel a beavatkozás gyakorlatilag visszafordíthatatlan, sérti a gyermekek sértetlen, egészséges testhez való jogait. (A vitát érdekessé teszi, hogy az Amerikai Egyesült Államok azon kevés ország közé tartozik, amelyek nem ratifikálták a gyermekek jogairól szóló nemzetközi egyezményt.)

Az amerikai körülmetélés ellenes mozgalomból nőtte ki magát a modern kori fityma-helyreállítási törekvés, és kísérletek folynak a teljes fityma újraalkotására a regeneratív orvoslás segítségével.[12]

Zsidó körülmetélés
A zsidó vallású férfiak számára többnyire kötelező a körülmetélés, akiknél szertartásként végzik el a születés utáni nyolcadik napon.[13] Ez a brit milá, melynek szó szerinti jelentése: a körülmetélés szövetsége. Ennek eredete Mózes első könyvében (a 17. fejezetben) található: Isten Ábrahámmal kötötte meg a szövetséget, egyúttal felkérte: magát és családja férfi tagjait, ezenkívül szolgáit is metélje körül. A beavató szertartásra, melyen a fiú a nevét is megkapja, nem szokás meghívót küldeni, ugyanis ez akkora megtiszteltetés, amit nem szabad visszautasítani - így inkább kihirdetik azt. A beavatkozást végző személy a mohél, a kisgyereket a szándák - koma - tartja. Szokás egy széket szabadon hagyni, hogy lélekben Élijáhu (Illés próféta) is ott lehessen. Ezután családi ünneppel zárják az eseményt.

A zsidó körülmetélés eredetileg a fityma makkon túllógó végének lecsippentését jelentette Ábrahám korában. Az ószövetségben több utalás található arra, hogy a szereplők maguknak végzik el ezt a beavatkozást, amely a mai formájában a sivatagi körülmények között hatalmas kockázatot jelentett volna. Később, kb. i.sz. 140-től vált elterjedté az akkori rabbik elképzelése szerinti Periah, amely a teljes fityma amputálását írta elő. Ennek a célja az lehetett, hogy a zsidók ne rejthessék el a továbbiakban a körülmetélésüket, amint azt tették pl a meztelenül vívott ókori görög olimpiai játékokon. Erre bizonyíték pl. Michelangelo Dávid szobra: Dávid körülmetélt zsidó volt és Michelangelo alapos anatómiai tanulmányokat végzett, mégis kőfityma fedi a szobor makkját.[14]

A zsidó körülmetélési kötelezettség alól vannak kivételek: életveszély esetén (pl. vérzékenység, üldöztetés) elhalasztható vagy elhagyható. Ha a fiúgyermek fityma nélkül született, vagy a zsidó vallásra már körülmetélten tér át, egy csepp vérrel helyettesíthető. A reform és rekonstrukcionista irányzatok esetében viták forrása, de a zsidó vallásba betérők számára nem kötelező.[15][16]

Az utóbbi időkben egyre többen látják úgy, hogy a körülmetélés szertartása túl kegyetlen és a 21. században már nem eléggé indokolt az ehhez a hagyományhoz való ragaszkodás. Egy mozgalom indult Izraelben az ezredfordulón olyan szülők között, akik ezért lemondanak erről.[17] Egy újabban elsősorban az Egyesült Államokban terjedő, de más országokban így Magyarországon is[18] létező szokás szerint a brit milá helyett egy brit shalom (magyarul a béke szövetsége) nevű szertartással is befogadhatják az újszülött fiúgyermekeket a közösségbe.[19]

A keresztény vallásban
A kereszténység az első években csak a zsidók körében terjedt el, így a körülmetélés kérdése csak akkor merült fel, miután az apostolok a görögöket, és az egyéb nem zsidó népeket kezdték megtéríteni. Egyes vélekedések szerint az üdvözüléshez szükséges minden kereszténynek a mózesi törvényeket és azokkal együtt ezt is elfogadni. Az apostolok jeruzsálemi tanácskozásán i.sz.51-ben úgy döntöttek, hogy erre nincs szükség (Apostolok cselekedetei, 15. rész) és a nem zsidókat is meg lehet keresztelni. A körülmetélés szokása csak ott terjedt el (illetve maradt fenn), ahol korábban is megvolt (például az etiópiai, illetve az egyiptomi koptok között).

Az iszlám vallásban
Annak ellenére, hogy a Korán előírásai közt nem szerepel kötelező eljárásként, az iszlám világban mindenütt elterjedt a szokás. Van, ahol már születés után néhány nappal elvégzik, de általában erre később, 4-5, vagy (például Törökországban) 9-10 éves korban kerül sor. Egyes Korán-értelmezések szerint nemcsak hogy nem kötelező előírás, hanem teljesen felesleges is: Allah tökéletesnek alkotta az embert — vagyis amikor a gyermek megszületik, készen van, ezért már nem kell változtatni rajta.