Fedetlen makkok Szicíliában: körülmetélt, hátrahúzott vagy csak kinőtte?

Wilhelm von Gloeden báró (1856. szeptember 16. - 1931. február 16.) német fotós volt, aki TBC betegsége gyógyítására, 1878-79 táján költözött Dél-Olaszországba, s egészen haláláig a szicíliai Taorminában, illetve környékén élt és dolgozott. Leginkább a meztelen, illetve görög-római stílusú leplekbe szicíliai fiúkról és fiatal férfiakról készült, idillikus hangulatú, ám egyértelműen homoerotikus fényképeiről ismert. A képek nagy része 1890-1910 között készült.

A képeken feltűnően sok fiúnak és fiatal férfinak van kint részben vagy teljesen a makkja, s azoknak is, akiknél a makk fedett, a fityma kifejezetten rövid, a makk csúcsa és a húgycsőnyílás szinte mindig jól látható. A 19-20. sz. fordulóján Szicíliában és Dél-Olaszország több részén még lényegében érintetlen volt a hagyományos falusi világ, s kizárt, hogy a falusi szicíliai férfiak között ilyen arányú volt a körülmetélés. (Jó eséllyel még orvosi okból sem csinálták meg, legfeljebb, ha valaki katona volt, s a hadseregben kiderült a szűkület. Így a sok részben vagy teljesen fedetlen makknak más oka lehetett. 

A körülmetélés történetének egyik elismert kutatója, az ausztrál Dr Guy Cox, ny. sydney egyetemi tanár szerint a görög-római korban, makjd azt követve, a reneszánsz és barokk festészet a pubertás utáni férfi test ábrázolásakor nem a valóságot ábrázolták, hanem a művészeti kánont követve a valóságosnál kisebbnek tüntették fel az érett férfiak péniszét, s a fitymát pedig a valóságosnál hosszabbnak mutatták be. Ezzel szemben Gloeden báró valódi serdülőket és fiatal férfiakat ábrázolt a fotóin, s az ő esetükben a művészeti ideállal szemben jóval nagyobb férfi nemi szerveket, s jóval rövidebb fitymákat láthatunk. Nemileg érett fiúk és férfiak esetében ritka a teljesen fedett makk, nagyon gyakori a félig vagy teljesen szabadon levő makk. Ez összevág egy jó pár évtizeddel ezelőtti brit felmérés eredményével, mely szerint az érett férfiak kevesebb mint felének fedett teljesen a makkja. (A felmérés 1971-ben készült, s 2500 körülmetéletlen férfi vizsgálata alapján, alaphelyzetben csak 45%-nak volt teljesen fedett a makkja,  32% félig volt fedve, 23% teljesen fedetlen volt.)

(Gloeden képeiből válogatás itt található.)

Arab módra

Ötéves koromtól kezdve Katarban éltünk, ebben az Arab-öböl melletti kis emírségben, így sok arab gyerekkel együtt nőttem fel. Az egyik szomszéd családnak, akik kitűnően beszéltek angolul, volt két fia, akikkel én különösen jóban voltam. Ahmed, aki velem volt egykorú, és Ali, aki két évvel volt idősebb.

Rendszeresen együtt jártunk a tengerpartra fürdeni, és az egyik ilyen kiránduláson vettem észre, hogy Ali kukija más, mint az enyém vagy Ahmedé. Amikor hazamentünk, este megkérdeztem apámat miért. Elmagyarázta, hogy mi a körülmetélés, és hogy minden arab kisfiúnak megcsinálják ezt a kis műtétet egy különleges ceremónia során, ’mert ők hisznek benne’.

Néhány hónappal később, amikor lefeküdni készültem, apám bejött hozzám beszélgetni.  A beszélgetés során megkérdezte, hogy szeretnék-e körülmetélt lenni., amire azt mondtam, hogy nem vagyok biztos benne. Persze, amikor azt mondta, hogy Ahmednek ’megcsinálják’, és nekem is ’megcsinálnák’ ugyanakkor, megváltoztattam a véleményemet.  (Néhány évvel később, a szüleim azt mondták, hogy egy kicsit aggódtak a fitymaszűkületem miatt, és ez túl jó alkalom volt ahhoz, hogy elszalasszák.)

Másnap reggel átrohantam Ahmedhez, hogy elmondjam neki, én is vele együtt fogok átmenni vele azon a szertartáson.  Mindketten iszonyú izgatottak voltunk.

A következő pénteken Ahmed szülei nagy fogadást adtak a házukban, a körülmetélés maga másnap reggelre volt kitűzve. Ahmed és én a legjobb ruháinkat vettük fel, és mi voltunk az est fénypontjai, akiket a vendégek kényeztettek, pénzt és édességet ajándékoztak nekünk.

Késő este Ahmedet és engem ágyba dugtak.  (Én az ő szobájában aludtam, hogy a felnőttek tovább mulathassanak.) Éppen vetkőztünk, amikor bejött Ahmed és elkezdtünk beszélgetni.  Megkérdezte, hogy félünk-e, amire mi természetesen nemmel válaszoltunk. „Tudjátok, nem fáj”, mondta, és mi túl izgatottak voltunk ahhoz, hogy aggódjunk.  De azért megkértem Alit, hogy közelebbről megnézhessem a kukiját, hogy tudjam, hogy mi vár rám.  Nyomban letolta a shortját, és megengedte, hogy kézbe vegyem a kukiját. Ez volt az első alkalom, hogy igazán közelről megnézhettem egy körülmetélt hímvesszőt, és végighúztam az ujjamat a szár felénél körbefutó sima vonalon, és megvizsgáltam az állandóan szabadon levő gombafejet. Ali kis hímvesszője megmerevedett, amint megpróbáltam a szárán levő bőrt fel és le húzogatni.

Ali megkért, hogy ő is megnézhesse az én kukimat, amit természetesen megengedtem neki.  Finoman visszahúzta fitymámat, de nem tudta a hímvessző csúcsát kiszabadítani, hogy olyan legyen mint az övé, mert a fitymám túl szűk volt.  Akkor előrehúzta a fitymámat, a hosszú, puha bőrömet a hüvelykje és a mutatóujja között tartva.  Azt mondta, „Ezt fogják holnap neked csinálni, és aztán csináltják a vágást, és akkor olyan leszel, mint én.”  Alig vártam.  Ahmed is és én is, alig tudtunk elaludni aznap éjjel, a kíváncsiságunk és az izgatottságunk ébre tartott bennünket, és fél éjszaka beszélgettünk.

Korán felkeltettek bennünket, és azt mondták, hogy alaposan fürödjünk meg.  Ugyanabban a kád vízben csutakoltuk magunkat, ami egy kicsit túl hideg volt, de Ahmed mamája azt mondta, hogy ez szükséges a felkészítésünkhöz.  A fürdés után abba dis-das köpenybe öltöztettek mindkettőnket, ami előző este kaptunk.

Mire lejöttünk az emeletről, a felnőttek már mind összegyűltek a ház udvarán, ahol egy lepedővel letakart asztalt helyeztek el.  Ahmed papája egy rövid beszédet mondott és azután engem szólított – úgy látszik, mint vendéget, engem illetett az elsőség.

Felsegítettek az asztalra, és a fehér köpenyemet felhúzták a derekamig, és a figyelő tömeg mindenemet láthatta. A karjaimat és a lábaimat két vendég tartotta gyengéden, de biztosan.  Egy férfi, akit addig még nem láttam fölém hajolt és azt mondta, „Ne izgulj, gyors leszek.”  A férfi ezután gyengéden elkezdte vizsgálni a kukimat, a hosszú vékony fitymámat fel és le húzogatva, addig ameddig meg nem merevedett. A fejemet felemelve mindent láthattam.  Amint megmerevedett, a körülmetélő fogott egy vékony fém műszert, amit körbefuttatott a fitymámon belül.  Éreztem a hideg fémet a makkom körül, és az érzés még jobban felizgatott, és azt egész testem megtelt szinte elektromos feszültséggel.  Meglepetésemre, egyáltalán nem éreztem semmi félelmet vagy zavarodottságot sem, amiatt hogy a micsodám ott volt, mindenki szeme láttára.  Az apám mellettem állt, mosolygott és azt mondta, „Nézz rám”.  Amint ezt mondta, éreztem, hogy a körülmetélő keményen meghúzta a fitymámat, amit egy szorító érzés követett.  Lenéztem, és egy ruhacsipeszre hasonlító fából készült fogót láttam, amit feltettek a fitymámra.  Az apám azt mondta, „Ne oda, rám nézz.”, de nem tudtam levenni a szemem arról, amit a testemmel készültek tenni.  A körülmetélő a bal kezével erősen meghúzta a fitymám legvégét, most kihúzva egy jó másfél hüvelyknyire a fa-fogón túlra, amit egyre feljebb tolt.  Nagyon fájt és úgy emlékszem, felkiáltottam.  Hirtelen egy gyors mozdulatot láttam a szerveimnél, és a kukimon egy meleg, sugárzó érzést.  A fájdalmas húzás érzése elmúlt, és átadta a helyét egy éles csípős érzésnek.  Ismét lenéztem, és akkor megláttam – életemben először – a kukim makk-formájú végét.  A körülmetélő gyengéden visszagyűrte a belső bőr maradványait, ami egyáltalán nem fájt, és a hímvesszőm szárát bekötötte gézzel, úgy, hogy a frissen kiszabadított, nedves, bíborszínű makkom ott ágaskodott, mindenki szeme láttára.  Lesegítettek az asztalról és a köpenyemet leengedhettem.

A helyemet Ahmed foglalta el, akivel ugyanígy bántak.  Nem láthattam, hogy mi történik, mert az apám elvezetett.  Felvitt Ahmed szobájába és lefektetett az ágyamba.  Néhány perc múlva, Ahmedet is felhozta az apja és ágyba fektette.  Sokan jöttek jókívánságokkal és dicsértek bennünket, hogy milyen bátrak voltunk, és italokat is hoztak.  Miután a szüleink és Ali kivételével mindenki elment, a köpenyünket ismét felhúzták és megvizsgálták a kötéseket.  Az én kötésem egy kicsit átvérzett, de nem annyira, hogy aggódni kelljen. Láthattam, hogy Ahmed kötése is ugyanolyan, mint az enyém, a csúcs kilógva a kötésből.

Mindketten lepihentünk, amire az előz éjszakai nem alvás miatt nagy szükségünk volt.  A következő pár napot Ahmedék házánál töltöttem gyógyulással, mivel a szüleink azt gondolták, jobb, ha együtt vagyunk.  A szertartás utáni harmadik reggel, amikor mindkettőnket elvittek fürödni, Ahmed mamája levette a kötést.  Emlékszem, hogy egy kicsit megijedtem a látványtól, mert a kukim kék-zöld volt, és egy heg futotta rajta körbe, mint egy gyűrű.  Mivel Ahmedé pont ugyanígy nézett ki, nem izgultam tovább.

A következő néhány napban gyorsan visszatértünk a rendes energikus önmagunkhoz, rohangálva, zűrzavart okozva.  Azt hiszem, Ahmed szülei nagyon megkönnyebbültek, amikor hazamentem.

* * *

Az elkövetkező néhány hét alatt mindkettőnk sebe nagyon gyorsan gyógyult, és csak egy sima vörös gyűrű maradt a szár körül (amilyen gyakran csak tudtuk, összehasonlítottuk a sebeinket).  Mindkettőnk gombafeje a fényes, bíborszínű, érintésre nagyon érzékeny makkról egy rózsaszínűbb kevésbé érzékenyre változott.

Egyikünknek sem maradt semmi laza bőr, a heg félúton lent a száron, és a makk pereme teljesen szabadon állt, semmi bőr nem lógott rá.  Az összehasonlításaink során gyakran lett erekciónk, ami még büszkébbé tett bennünket az új állapotunkra.  A mai napig büszke vagyok a körülmetélésemre, amit szerintem nagyon szépen csináltak meg. Örömmel és nem mint egy szenvedésre emlékszem vissza a körülmetélésem napjára, ami azt bizonyítja, hogy a gyermekkori körülmetélés semmi lelki sérülést nem okoz.

Amikor 10 éves lettem, visszaküldtek Angliába, egy bentlakásos iskolába.  Az iskola egy fiú-iskola volt, egy régi yorkshirei vidéki házban, ahol a fiúk nem nagy hálótermekben, hanem ötszemélyes hálószobákban laktak. Hamar összebarátkoztam mind a négy szobatársammal, akik már mind ismerték egymást az előkészítő iskolából.  David, akinek az ágya a szomszédom volt, különösen barátságos volt, és éreztem, hogy nagyon jó pajtások leszünk.

Az első este lefekvés időben elég zavarban voltunk attól, hogy egymás előtt kell levetkőzni, de ugyanakkor lapos pillantásokat vetettünk a többiekre.  Mindaddig az összes barátom körül volt metélve, épúgy mint én, de a szobatársaimnak az esti gyors felméréséből láttam, hogy mind a négyüknek megvolt a fitymája.  Az a tény, hogy különböztem tőlük nem kerület el az ő figyelmüket sem, de senki sem tett megjegyzést, mind túl félénkek voltunk. Míg Katarban büszke voltam a körülmetéltségemre, mert egy voltam a bandából, most hirtelen úgy éreztem, hogy kilógok közülük.

A következő este lefekvés előtt el kellett mennünk fürödni, s a meglepetésemre – és rémületemre – a fürdő egy hatalmas szoba volt, több fürdőkáddal.  Na most eljön az igazság pillanata!  Mind levetkőztünk, és bemásztunk a fürdőkádakban, és én úgy éreztem, hogy mindenkinek a szeme rajtam van. Megpróbáltam nem észrevenni a bámuló tekinteteket, de a zavaradottságom mindenkinek nyilvánvaló volt.  Senki nem kérdezett semmit egészen addig, amíg vissza nem tértünk a szobánkba és ágyba készülődtünk.  Akkor Richard, aki a szobatársaim közül a legszókimondóbb volt, azt monda: „Remélem nem haragszol, hogy megkérdezem, de mi történt a farkaddal?” Teljesen elvörösödtem, majd minden bátorságomat összeszedve, felülkerekedtem a zavaromon, és elmondtam a barátaimnak a körülmetélésemet.  Nagyon kíváncsian kérdezgettek, és nagyon elképedtek, amikor elmondtam nekik, hogy az operációt hogy csinálták. „Nem fájt?” kérdezte John. „Nem,” válaszoltam „akkor egyáltalán nem, és későbbi is csak egy kicsit”.  A barátaimban nagyon mély benyomást keltettem, s ettől egy kicsit jobban éreztem magam.

Kicsit később David, egy másik fiú, kissé zavarodottan mondta, „Az enyémet nem lehet hátrahúzni, és engem is körül kell metélni, mint téged.  A múlt héten jártam a kórházban, és nekem is meg fogják csinálni.” Ekkor a nevelőtanár lépteit hallottuk, aki jött fel a lépcsőn leoltani a világítást, így mind beugrottunk az ágyainkba, a takaró alá, és úgy tettünk, mintha semmi sem történt volna.  Villanyoltás után, amikor a tanár elment, áthajoltam Davidhez és mondtam: „Ne aggódj miatta, utána nagyon fogsz örülni annak, hogy megcsinálták.”  Teljesen elfelejtettem, hogy különböző vagyok a többiektől.  Attól az estétől fogva, mi öten nagyon közeli barátok lettünk.  David és én pedig különösen közel kerültünk egymáshoz, és ő sokat kérdezősködött a körülmetélésről.  Nyilván nagyon ideges volt attól, ami várt rá.

A karácsonyi szünet utáni első napon, David odajött hozzám és félig suttogva mondta? „Túl vagyok rajta. Nem is olyan rossz.”  Aznap este, lefekvés időben, amikor vetkőzött nem kevés büszkeséggel mutatta meg az átfazonozott kukiját.  Mondtam, „Na most már ketten vagyunk, akit a többiek úgy megbámulnak.”  Mind David köré gyűltünk, és ő nagy örömmel mutogatta a sebész keze munkáját.  David körülmetélése nagyon eltérő volt az enyémtől: az ő hege rögtön a makkja mögött volt, és nagyon kevés rózsaszín belső bőr maradt meg.  Amint a többiek a kukiját vizsgálgatták, boldogan rám mosolygott és abból tudtam, hogy nagyon örül a körülmetélésének.

1970-ben a húsz, 11-éves fiúból álló osztályunkban nyolcan voltunk körülmetélve.  Az egyik fiúnak olyan volt, amiről ma már tudom, hogy zsidó-stílusú volt, a tetején nagyon szoros, és egy kis darab belső fityma-maradékkal a kantár mellett.  Három fiúnak nagyon lazán megnyírt fitymája volt, ami befedte a makk peremét, és három fiúnak (köztük David) volt szoros, laza bőr nélkül, a heg közel a makk pereméhez.  Nekem volt egyedül arab stílusú körülmetélésem.

* * *

A saját körülmetélésem és iskolai tapasztalataim elmesélése után, elmondom a gyerekeim körülmetélésének a történetét.

Amikor befejeztem az egyetemet, Dubaiban kaptam állást.  Miközben ott éltem megismerkedtem egy amerikai lánnyal, akivel összeházasodtunk és egy év múlva ikerfiúk apja lettem.  Egyikünk számára sem volt kétséges, hogy elvégeztetjük a körülmetélésüket, mivel én nagyon meg voltam elégedve a magaméval és Jackie pedig, mint amerikai, csak körülmetélt fiúkat látott.  Amitől ugyanakkor nem voltunk lelkesek, az a kilátás, hogy a fiainkat rögtön a születés után a szülészeten körülmetéljék, aminek az eredményét egyes barátaink fiainál láthattuk.  Messze nem volt szép, a belső fityma gyűrött gallérja ott maradva a makk körül (ott a kisfiúk többségét, akár muszlim, akár nem, az életének az első néhány napja alatt körülmetélik).  Tanácsot kértem az egyik muszlim kollégámtól a munkahelyemen, aki egy hagyományos arab borbély-sebészt ajánlott a szomszéd emírségben.

Szóval, amikor a fiúk hathónaposak lettek, kértünk egy terminust és meglátogattuk Ekremet, hogy ’csinálja meg’ a fiúkat.  Ekrem egy nagyon kellemes fickónak bizonyult, aki török eredetű volt.  Beleegyezett abba, hogy ott és akkor megoperálja a fiúkat, és nagyon örült annak, hogy egy angol apa a fiait muszlim módon akarja körülmetéltetni.

Levetkőztettem a fiúkat és feltettem őket a párnázott kanapéra, ami a szobában volt.  Ekrem azt kérte, hogy Paul-t tartsam az operáció alatt, míg Jackie Thomasszal foglalkozott.  Lefektettem Pault a kanapéra, és én a lábainál álltam, mintegy 33 fokra széttárva a fiam lábait.

Ekrem előkészítette a műszereit és utána egy fertőtlenítővel megmosta Paul ágyékát.  Azután gyengéden a hüvelykje és az egyik ujja közé vette Paul kukiját, és addig masszírozta, amig nem merevedett meg.  Akkor egy vékony fém műszert vett elő és beillesztette a fityma alá, körbe mozgatva, hogy elválassza a bőrt a makktól.  Ezt befejezve, csinált egy kis karcolást a hüvelykujja körmével ott, ahol a fitymán keresztül a makk pereme látszott.  Aztán megragadta a fityma végét a bal keze hüvelykjével és egyik ujjával és addig húzta felfelé, feszítve ameddig lehetett.  Paul ekkor felsírt, és sírni kezdett amint Ekrem a fogót feltette a fitymára.  A fogó egy vastag fém korong volt, a közepén egy V alakú bevágással, ahová a fitymát becsúsztatta.  A jobb kezével a fogót lefelé csúsztatta a fitymán, hogy a makk védve maradjon, és ahogy csak tudta, az előreálló bőrt előrehúzta.  Miután a fogót így a helyére tette, a jobb kezébe fogta a borotvát és a fémkorong felső oldala előtt egy gyors mozdulattal levágta a fitymát.  A fogó leesett és a maradék bőr visszaugrott Paul még mindig merev hímvesszőjének kb a feléig.  Ekrem visszatolta a belső fityma finom bőrét a fényes szilva színű makkról úgy, hogy az összeért a szár bőrének vágott szélével, és egy parafinos gézt tett rá, amit bekötött.  Csak minimális vér jött ki, amit a kötés azonnal felfogott.  Paul sírása elmúlt, ahogy megöleltük.  Thomasszal pontosan ugyanez történt.

Egy csésze tea után egy fejedelmi 20 dirhamos (2 font) összeget fizettünk Ekremnek a szolgálataiért és hazavittük a fiúkat.  Mindkét fiú az út nagy részét végigaludta, ami után úgy viselkedtek, mintha semmi rendkívüli nem történt volna.  Ekrem utasításait követve, a kötést két napig rajtuk hagytuk, mielőtt a fürdőben leáztattuk volna.  Amikor lejött, a gyógyulás már megkezdődött, bár még mindkettőjüknek kicsit kék és zöld volt a hímvesszője.  Mintegy két hét után az utolsó varratok is leestek, és sima tiszta heg maradt utánuk.  Mindkét fiúnak egyforma, semmi laza bőr nem maradt.  A vörös színű heg, ami a hímvesszejük szárán félúton volt hamar fehér lett, elválasztva a szár kissé sötétebb színű bőrét a belső fitymabőr halványabb maradványaitól.

A fiúk most hatévesek, és megbeszéltük velük a körülmetélésüket.  Mindketten nagyon boldogok, hogy megcsináltattuk nekik, mivel az iskolai barátaik többsége (szerintük 75%-a) szintén körülmetélt.

A saját tapasztalataink alapján, sok más szülőt küldtünk Ekremhez, és mindenki nagyon meg volt elégedve a munkájával. Szilárdan meg vagyok győződve, hogy az arab körülmetélés messze a legszebb. Ha szakszerűen csinálják meg gyerekkorban, akkor egy sima heg marad utána, és semmi laza bőr, még akkor sem ha lelóg.  A makk állandóan csupasz, tiszta és száraz.  Erekcióban a makk nagyon határozott lesz, büszkén kiállva a szár szoros bőréből, ami a közösüléskor nagy örömérzést okoz.  A szoros muszlim körülmetélésnek egy hátránya van, a maszturbáláshoz nem marad egy laza bőr a hímvessző szárán.  Én ezt úgy oldottam meg, hogy a makk peremét stimulálom a mutató és hüvelykujjaimmal, mint egy gyűrűvel.

Ideális esetben, azt hiszem, a körülmetélést még a gyerek életének az első évében el kell végeztetni, de ha egy későbbi időpontig halasztják, még érzéstelenítés nélkül is eléggé elviselhető a dolog.

Csupasz makkok Japánban

Japán ősi lakossága az ainu, mely a mai népesség kevesebb, mint 1%-t teszi ki, az ország több, mint 99% yamato, vagyis “igazi japán”, akiknek ősei 2500-3000 éve érkeztek a mai Korea területéről.

Körülmetélés Afrikában

Afrika nemcsak az emberiség bölcsője, hanem minden bizonnyal a körülmetélésé is. A Youtube-on rendszeresen megjelennek filmek az afrikai körülmetélési szokásokról is:

Miért nem akarnak egyes ugandai férfiak metéltetni?

Afrikáról még mindig az őserdőben élő, félig meztelen feketék jutnak eszünkbe, de ez már nagyon régóta nincs így. A legtöbb afrikai már nyugati ruhában jár, a hagyományos öltözéket, vagy épp az öltözék hiányát már kevés helyen viselik.  Az afrikai vállalatoknál dolgozó férfiak és nők pedig úgy öltöznek, mint a hasonló állásban bárhol másutt.

Azokban az afrikai országokban, ahol a férfiak körülmetélése nem általános hagyomány, a helyi kormányok az AIDS elleni küzdelem részeként támogatják az általános körülmetélés elterjedését. Ugandában törzsenként eltérőek a szokások - vannak törzsek, ahol a férfivá avatás része a körülmetélés, s vannak olyanok is, ahol ismeretlen a szokás.

Ebből a cikkből az derül ki, hogy sok ugandai férfi, aki vállalkozásban dolgozik .- akár saját cégnél, akár nagyvállalatnál - nem szívesen metéltet, mert fél a hosszú szexmentes időszaktól (ez persze minden körülmetélés előtt álló férfira), meg attól, hogy kiesik az üzletből, vagy a munkából, amit nem engedhet meg magának!

(A kép, mely egy hagyományos ugandai törzsi körülmetélést mutat, természetesen csak illusztráció: az ugandai férfiak nem ettől, hanem a kórházi körülmetéléstől félnek ....)

Körülmetélés a maszájoknál - John beszámolója

John Kenya déli részén él, kb. 1990-ben született , szafári idegenvezető és tehénpásztor. Ezt a beszámolót a kérésemre írta:

A körülmetélés emeli ki a fiút a gyermekkorból a felnőttkorba. A férfivá avatáshoz a fiúnak bizonyítania kell a közösség előtt. Felnőtt férfi tulajdonságokat kell mutatnia: nehéz dárdát vinni, nagy állatcsordát terelni, stb. A műtét előtt a fiúnak egymást követő hét napon át kell tehéncsordát terelnie. A körülmetélés a nyolcadik napon történik.

A műtét előtt a fiúnak kint kell állnia a hidegben és hideg fürdőt vennie, hogy megtisztítsa magát. (A maszáj vidéken éjjel, meg hajnalban nagyon hideg van. – a szerk.)

Ahogy közeledik a műtét helyéhez, a barátai, kortársai és családjának férfitagjai bátorító dolgokat kiáltanak neki, de néha gonosz tekintetet is lövellnek, meg fenyegetőznek. Például: „Ha megrugod a kést, megölünk! Ha elmenekülsz a késtől, a közösség kivet magából.” A nők szerencsésebbek, őket megkímélik az ilyen megjegyzésektől.

Mondani se kell, hogy a körülmetélés nem kellemes. Nem használnak fájdalomcsillapítást, mint pl. érzéstelenítő szereket és a szemed sem rebbenhet.

A körülmetélés fájdalmas, de nagyon sokat jelent a maszájoknak. A körülmetélésre röviddel napkelte előtt kerül sor, s egy tapaszalt, képzett körülmetélő végzi el. A maszáj javasember a fityma aljánál egy félkörös vágást csinál és a pénisz fejét azon húzza át. Ezután a eltávolítja a fityma nagy részét, kivéve annak az alsó részét. A’ndelelia’, egy jó hüvelyknyi bőrlebeny megmarad, hogy a közösülés során kiűzze a nő hüvelyéből a gonosz szellemeket és védje a nemi betegségek ellen. Vélhetően a nőnek fokozott szexuális örömöt okoz, s ezért jobban szeretik a harcosokat a körülmetéletlen férfiaknál.

A sikeres műtét után a fiúk ajándékba élő állatot kapnak a rokonaiktól és barátaiktól.

A nők körülmetélése kicsit különbözik, de az én kulturámban, melyet tiszteletben tartok, egy férfi nem beszélhet a nők beavatásának részleteiről.

A gyógyulás 3-4 hónap, s a fiúnak 4-8 hónapig fekete ruhát kell viselnie. A gyógyulás után új emberek lesznek és a harcosok közé tartoznak. A körülmetélés után a következő lépés a harcosok táborának létrehozása.

(A kép, melyen egy frissen körülmetélt fiatal maszáj látható, illusztráció, nem Johnt ábrázolja.)

Egy modell rájön arra, mi adható el a legjobban …

Évekkel ezelőtt, még egyetemista koromban, jó pár dolgot csináltam, hogy pénzt keressek, így többek között, hetente egyszer esténként élő modell voltam egy rajziskolában. 20 éves voltam, s tény, hogy nagyon jól néztem ki abban az időben, így az egyik lány a rajziskolában egyik alkalommal elhozta a barátnőjét is. Ez a nő jól megnézett és az ülés után bemutatkozott, legyezgette a hiúságomat és adott nekem egy névjegyet. Megkérdezte, hogy nem érdekel-e fotómodellkedni az ügynöksége számára. Elmagyarázta, hogy jóval több pénzt kereshetnék, mjnt most, s enm venne el annyi időt. „Igen, köszönöm, ez jól hangzik”, válaszoltam.

Nem sokkal később interjúztam a főnökével (egy férfivel), és persze le kellett vetkőzni. Nagyon meg volt elégedve, de megkérdezte, hogy hajlandó lennék-e körülmetéltetni magam, mert az még eladhatóbbá tenné a fényképeimet. Eléggé meg voltam döbbenve, így habozva azt mondtam, gondolkozom rajta. A „nem fogod kitalálni, milyen őrült dolog történt velem ma” hangsúllyal még aznap este elmeséltem a barátnőmnek. Meglepetésemre nagyon tetszett neki az ötlet, s nemcsak a pénzkeresés miatt, hanem mert egy kicsit erotikusnak is találta. Azt mondta, ne vessem el gondolkodás nélkül!

A következő napokban még beszéltem párszor telefonon a jövendő munkaadómmal, és a második alkalommal megadta egy orvos telefonszámát, aki majd megoldja nekem a dolgot. Felhívtam és alig tíz nappal később körül voltam metélve. Nagyon világosan emlékszem, hogy a műtét végén felálltam a műtőasztalról és láttam a levágott bőrt, amúgy nézett ki, mint egy hatalmas rakás: édes Istenem, gondoltam. Akárhogy is, könnyű volt a gyógyulásom, csak három-négy hét volt szex nélkül, teljesen fájdalom mentes volt, és azt hiszem, nagyon jó lett a körülmetélésem, de bizonyosan elég feszes. S bár mintegy három hónapig nem voltam túlságosan fotogén, sokkal többet kerestem annál, mint amennyibe a műtét került.

Soha nem bántam meg a körülmetélést, a szex nagyon sokkal jobb lett és százszor jobb lett közvetlenül érezni a farkammal a hüvelyt, mint a lecsökkentett érzés, amit a fel és le sikló laza fityma okozott. Soha nem voltam félénk srác, de a barátnőm szerint a körülmetélésem után egészben véve is sokkal magabiztosabb lettem. Minden bizonnyal volt pszichológiai előnye is, nemcsak szexuális.

Körülmetélés Kelet-Ázsiában

Körülmetélési szokások Kelet-Ázsiában

David, a hazánkba költözött nyugdíjas angol mérnök jól ismeri Kelet-Ázsiát, s van pár megfigyelése a kérdéssel kapcsolatban:

A Cirlist-en található, s a blogon fordításban közölt cikk a körülmetéléshelyzetéről Japánban félrvezető, mive a nyugatiaknak a nyilvános fürdőházakban tett látogatásain alapul. 1995-ben pár hónapig Japánban éltem, amikor egy vízerőmű projekten dolgoztam, és a főmérnök családjánál laktam. Gyakran látogattuk meg a fürdőházakat az építőmunkásokkal és a mérnökökkel, és a fitymájuk elégg olyan volt, mint az európaiaké. Minden látható és sose láttam szabadon levő vagy akár csak félig fedett makkot. A családi otthonban az összes férfi együtt fürdött a nyilvános fürdő kisebb változatában. A nők később ugyanabban a vízben fürödtek. Elvárták tőlem, hogy csatlakozzak hozzájuk, s mint vendég, először én ereszkedtem a fürdőmedencébe. A mérnöknek négy fia volt és egy lánya. A fiúk a magasság kivételével teljesen egyformák voltak. Mindnek hosszú fitymája volt, nagy túllógó résszel. A legidősebb fiúnak nagyon tetszett a fitymátlanságom. Nemi felvilágosítás nagyon hamar van a japán iskolákban és a két idősebb már tudott a körülmetélésről. Mielőtt beereszkednek a fürdőmedencébe, mindenki egy kis sámlira ül és szappannal alaposan lemossa magát. Észrevettem, hogy a két idősebb teljesen nyíltan hátrahúzza a fitymáját, hogy lemossa a makkot. A hazatérésem után is tartottam a kapcsolatot a családdal, s mintegy egy évvel később hallottam, hogy az apa és mind a négy fiú körülmetéltette magát a mérnök feleségének kérésére (vagy inkább követelésére).

A körülmetélés mindenütt népszerű, ahol az amerikaiak befolyással voltak. Dél-Korea a legjobb példa. 1991-ben közös irodában ültem egy koreaival, s mesélte, hogy a fia írt neki, hogy 5 barátjával együtt kaptak körülmetélési időpontot. A fiú 12 éves volt, s a szobatársamat is ennyi idősen metélték körül.

Mintegy 10 hónappal a saját körülmetélésem után látogattam a Fülöp-szigetekre a filippinó barátnőmmel együtt. Felhívta a figyelmemet a sok plakátra az orvosi rendelők mellett, melyek fájtalommentes körülmetélést hirdettek. Azt mesélte, hogy az öccsének a konyha-asztalon csinálták; a családja egy kisvárosban élt és hívásra doktor kiment a házhoz. A beavatkozást itt is kamaszkorban végzik el.

Kínában változnak a dolgok. Sok kórház elküldi a brosuráját, amelynek a felajánlott szolgáltatásaikat magyarázzák el. Mindig közte van a körülmetélés is. Gyakran használnak egy gyűrűt [ez pl. a Shanggyűrű – a szerk.], amivel a fityma pár hét után leesik. Beszélgettem egy orvossal a helyi kórházban, aki azt mondta, a dolog nem nagyon különbözik attól, hogy a kutya farkára egy gumigyűrát tesznek, mert az sokkal kevésbé fájdalmas, mintha levágnák. A kórházban hetente kb 20 körülmetélést végeznek, többnyire kozmetikai okból, fiatal férfiaknak. Az újszülöttkori körülmetélés ritka, és az orvosilag indokolt műtétet az urológiai osztályon végzik. 

(A cikk eredetileg a korulmeteles.blogspot.com blogon jelent meg.)

Sikeres körülmetélési kampány Zimbabwéban

Zimbabwe egyike annak a néhány délkelet-afrikai országnak, ahol a férfiak körülmetélése nem általános szokás. Míg Észak- és Nyugat Afrikában lényegében minden férfi körülmetélt, vallásra tekintet nélkül - tehát nemcsak a muszlimok, hanem a keresztények és a törzsi vallások hívei is valamennyien körülmetéltek -, Botswana, Malawi, Zambia és Zimbabwe népeinek többsége körében a férfiak körülmetélése ritka. A Dél-Afrikai Köztársaságban a többségi xhosa népesség körülmetélt, míg a legjelentősebb kisebbség, a zuluk a 19. században felhagytak a körülmetéléssel. Ezekben az országokban a HIV fertőzöttség népbetegség, s nem korlátozódik a homoszexuálisokra és a kábítószerfogyasztókra. Így például, Zimbabwéban másfél millió AIDS-beteg él, ami 15%-os fertőzöttségi arányt jelent.

Mint ismeretes, a statisztikai elemzések és az orvosi kutatások világos összefüggést mutattak a körülmetéletlenség és az AIDS elterjedtsége között: azokban az afrikai országokban, ahol nem szokás a férfiak körülmetélése, nagyságrendekkel nagyobb az AIDS fertőzöttség, miközben a többi kockázati elem, így pl. a férfiak körében elfogadott promiszkuitás tekintetében nincs különbség.

A többi érintett országhoz hasonlóan, a zimbabwei kormány pár éve hatalmas kampányt indított a férfiak körülmetélésének elterjesztése érdekében, s pár éven belül el akarják érni, hogy a férfilakosság 80%-a körülmetélt legyen.  A 2009-ben megindított kampány azt a célt tűzte ki, hogy 2015-ig elvégezzenek 1,3 millió körülmetélést, ám akkor még kb. 200 ezer körülmetéléssel a kitűzött cél alatt maradt. Idén, 2018-ban azonban már elérik a kítűzött számot, s a kormány folytatni kívánja a kampányt, ezzel is kűzdve a HIV terjedése ellen.

A legújabb hír Zimbabwéból: https://www.zimeye.net/2018/06/11/zimbabwe-to-hit-1-3-million-circumcision-target-this-year/ 

Adrian Parsons, aki körülmetélte saját magát

Adrian Parsons a washingtoni művészvilág ismert, excentrikus figurája, aki performanszokkal és éhségsztrájkokkal szereti meghökkenteni a közönséget. A legmeghökkentőbb akciója mégiscsak a saját nyilvános körülmetélése volt, melyet 2007 április végén, egy washingtoni galéria megnyitóján adott elő. (Parsons bár amerikai születésű, a holland anyja miatt nem esett át a szokásos újszülöttkori körülmetélésen.)

Parsons körülmetélése annak idején nagy feltűnést keltett, egy ideig a videó is látható volt, de aztán a PC cenzúra eltávolította.  Az akcióról több hírportál és művészeti magazin is beszámolt.
https://www.washingtoncitypaper.com/news/city-desk/blog/13052193/the-dismemberment-plan. Az akció után természetesen rohanás a kórházba, ahol szakszerűen befejezték a műveletet.

A körülmetélés képei itt láthatók: http://indafoto.hu/korulmeteleshu/csak_eros_idegzettel_adrian_pa

Adrian Parsons körülmetéléséről filmfelvétel is készül, ami látható a neten, majd valamelyik erkölcs-csősz letörölteti. Most ITT látható.

Hátrahúzott fitymával Japánban

Kis háttér-történet. Japán amerikaiként a serdülőkor kezdetétől hátrahúzva tartott fityma japán szokásában nőttem fel, s így tartom felnőttként is.

Felnövés közben Apa állandóan figyelmeztetett arra, hogy mindig legyen hátrahúzva, mint mondta, ez a japán hagyomány annak biztosítására, hogy a pénisz tiszta és egészséges legyen a hátrahúzva tartástól.

A hátrahúzva tartás eredménye:  18 éve kezdtem a fityma hátrahúzva tartását, amikor még csak 8 éves voltam. A fityma összement és a makk mögött marad alaphelyzetben is, mintha körülmetélt lenne. A makk valamennyire szarusodott (a bőr keményebb lett). A makkom nem nagyon érzékeny, de nem tudom, ez milyen a körülmetélt, meg a körülmetéletlen makkhoz képest. Egyáltalán nem lóg túl a fityma, amikor alaphelyzetben van, kézzel előrehúzom, alig tudom ráhúzni a makk peremére.

Adok pár képet, hogy mutassam, nem vagyok körülmetélt, s a fék is megvan.

Nagyszerű hagyomány ez, bár azt mondanám, hogy jobb, ha egyszerűen csak levágják a fitymát.

(http://davidbrane.tumblr.com/post/158018153076/japanese-foreskin-tradition)

Abakwetha - a tizenéves fiúk körülmetélése Dél-Afrikában

Afrikában - az egész óriási kontinenst tekintve - a férfiak 70-75% körülmetélt. A körülmetéltség közel 100%-os az észak- és nyugat-afrikai muzulmán vidékeken, a számok jóval alacsonyabbak Kelet- és Dél-Afrikábban.

A dél-afrikai xhosa nép körében a körülmetélés a férfivá avatás része, s minden fiú kötelezően átesik rajta. A korábbi elnök, Nelson Mandela is xhosa, s ő is átesett a körülmetélésen, amelyről visszaemlékezéseiben is beszámolt.

Körülmetélés Kínában

Az elmúlt években a körülmetélés erősen terjedni kezdett Kínában (is), és egyre gyakoribbá vált, elsősorban a nagyvárosi, vagyonosabb középosztály-beli családokban. Kína a világ legősibb folyamatos civilizációja, amely már az ókorban önálló kulturális egységet alkotott, és igen fejlettnek számított. Számos, Európában csak jóval később megismert találmány (iránytű, papír, nyomtatás, puskapor, porcelán, selyem) már az ókorban ismert volt Kínában. Kína ma a világ harmadik katonai, második gazdasági potenciálja, a világ legnépesebb állama (1,3 milliárd lakossal). Kína lakosságának kb. 92%-a kínai. Az országban 55 nemzeti kisebbséget tartanak nyilván, ezek közül a muszlim hujok és a mandzsuk a kínai nyelvet és írást használják, a többieknek saját nyelvük, 23-nak nemzeti írása van.

A többi kelet-ázsiai férfihez – japán, vietnámiak, stb. – hasonlóan, a kínai férfiaknak is általában rövid a fitymája. Egy a kínai hadsereg által a sorozáskor készített felmérés szerint, a fiatal kínai férfiak kevesebb mint a felének van teljesen fitymával takart makkja. (A felmérésről készült film a YouTube-on volt látható, de sajnos, már levették.) Ez a megfigyelés összhangban áll azzal a felméréssel, melyet tajvani iskolás fiúk körében végeztek pár éve. A fiúkat újszülöttként, majd 7, 10 és 13 éves korban nézték meg. Már 7 éves korban is előfordul, hogy a makkjuk csak részben fedett, 13 évesen pedig már majdnem a felének csak részben fedett a makkja, s néhánynak meg teljesen fedetlen.

A kínai civilizációban hagyományosan ismeretlen volt a körülmetélés, bár a Kínában élő muszlim kisebbségek – pl. a kínai nemzetiségű huj népcsoport, illetve a keleti török ujgurok – az Iszlám törvényei szerint mindig is végeztek körülmetélést.

Az elmúlt években a körülmetélés erősen terjedni kezdett Kínában (is), és egyre gyakoribbá vált, elsősorban a nagyvárosi, vagyonosabb középosztály-beli családokban. Modern dolognak tartják, és egyre divatosabb körülmetéltnek lenni. A szülők előnyösnek tartják a gyerekek körülmetélését, mert modern, a vagyonossághoz és az egészségességhez kapcsolják, s 10-12 éves korban elvégeztetik, illetve a 17-24 éves fiatal férfiak hasonló okokból maguk kérik. A körülmetélést az orvosok kérésre minden további nélkül elvégzik, akár van orvosi indok, akár nincs, ha megfizetnek egy névleges díjat. Ugyanakkor a szegény sorsú falusi férfiak akkor sincsenek körülmetélve, ha egyébként szükség lenne rá.

A Kínai Népköztársaságtól (a „szárazföldi Kína”) ténylegesen független Tajvan (a Kínai Köztársaság) 1945 után erősen amerikai hatás alatt állt, s egészen 1995-ig egy amerikai típusú magánbiztosítási rendszer volt, melyet akkor váltott fel egy európai típusú állami egészségbiztosítás. Míg a magánbiztosítási rendszer finanszírozta az újszülöttkori körülmetélést, az állami rendszer levette a támogatott beavatkozások listájáról, így az 1995 előtt lényegében általános újszülöttkori körülmetélés az elmúlt alig két évtizedben drasztikusan visszaesett, s ma el sem éri a 10%-t.

A kínai kormány az elmúlt évtizedben már többször fontolóra vette egy körülmetélést-támogató egészségpolitika bevezetését, elsősorban az AIDS, illetve más nemi betegségek terjedése elleni küzdelem részeként.

A kínai egészségügyi felszereléseket gyártó ipar már régóta foglalkozik olyan eszközöknek a kifejlesztésével, amelyek a harmadik világ szegény országaiban tennék lehetővé a gyors, higiénikus és lehetőleg vágás és varrás nélküli, vértelen körülmetélést. Ilyen pl. a Shang ring ("sang gyűrű") (gyártó honlap. csak kínaiul: http://www.shangring.cn/), illetve egy újabb termék, a Wuxi Ryps Medical Appliance Co. Ltd. által gyártott RYPS Eldobható Körülmetélési Kapcsoló A termék egyik ügynöke szerint nagyon sikeresek, Kínában nagy iránta a kereset, mert a körülmetélés egyre népszerűbb a városi fiatalok között. (A cikk a www.circlist.com honlap Kínával és Hong-Konggal foglalkozó oldala alapján készült.)  

Ausztráliai körülmetélési szokások

Ausztráliában 20-25 éve a fehér lakosság körében is általános – 90% feletti – volt a körülmetélés, de a mai ausztrál fiatalok többsége körülmetéletlen. Az ausztráliai körülmetélési helyzetről angol nyelvű összefoglaló itt.)

Az ausztrál bennszülötteknél ősi hagyomány a körülmetélés, melyet általában a közösség egy tapasztalt, idős férfi tagja végez. A körülmetélés általában úgy történik, hogy a körülmetélő egyik kezével jó alaposan előrehúzza a fitymát, valamilyen fadarabbal vagy hasonló eszközzel kijelöli a makk helyét és a fadarab előtt egy igen éles késsel egy csapással levágja a fitymát. Az ausztráliai bennszülöttek azt a műveletet 50-60 évvel ezelőtt egy éles kődarabbal vitték véghez. Egyes törzseknél szokásban volt a körülmetélés mellett a húgycső megnyitása, mely történhetett a pénisz tövénél fúrt lyukkal vagy a húgycső hosszanti megnyitásával (subincisio). A beavatkozás oka talán a mostoha természeti körülmények közötti születésszabályozás lehetett. Míg a körülmetélés ma is része az ausztrál bennszülöttek férfivá avatásának, a húgycső megnyitása már kikopott a szokások közül.

* * *

A.P. Elkin: Az ausztráliai bennszülöttek élete

Adolphus Peter Elkin (1891-1979), a sidneyi egyetem professzora 1927-től 1979-ben bekövetkezett haláláig kutatta az ausztrál bennszülöttek kultúráját. Munkájával segíteni kívánta az őslakókat és a fehér telepesek leszármazottait abban, hogy kölcsönösen megértsék egymást. Az alábbi szemelvények az Ausztrália őslakói című, először 1938-ban megjelent híres munkájának 1986-os magyar kiadásából valók (Vargyas Gábor fordítása).

13. Átmeneti rítusok: beavatás

Néhány rítusnak, mint például a szőrkitépésnek, a hegtetoválásnak, sőt még a fogkiütésnek is az értelmét az őslakók vagy más, velük kapcsolatban álló népek temetkezési szokásaiban kereshetjük, hiszen nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a beavatás olyan átmeneti rítus, amelynek során a beavatandók előző állapotukból egy másikba kerülnek. A beavatást általában a legnagyobb átmeneti rítus, a halál mintájára alkotják meg: a beavatás tulajdonképpen nem más, mint a halál és az azt követő (legalábbis remélt) feltámadás előzetes eljátszása. Ebből következik, hogy a halálhoz, a temetéshez és a gyászhoz kapcsolódó formákat a lehető legjobban kell eljátszani a beavatás során. [...]

Bár az őslakók csoportjai kicsik, és az idő jó részét egymástól távol töltik el élelmet gyűjtögetve, s bár vitákra és összetűzésekre is sor kerül közöttük, tudva tudják, hogy a titkos élet közössége összekapcsolja őket, s hogy ez a közös tudat kifejeződésre jut a nagy rituális találkozókon. Ennek bizonyítéka az a szokásuk, hogy mielőtt az ilyen találkozókon a szertartásokat megkezdik, el kell rendezniük a vitás kérdéseket. Akik panasszal élnek valaki ellen, felállnak, és elmondják vádbeszédüket. Majd ellenük is elhangzanak a vádak, ezt parázs vita követi, végül előkerülnek a hajítófák. A kívülálló azt hiheti, hogy ádáz harc kezdődött, amely megakadályozza a beavatás vagy egyéb szertartás megkezdését. De nem ez történik: néhányan kapnak ugyan ütést, némi vér is folyhat, ám nem fajul harccá a dolog; a sérülésekért elnézést kérnek egymástól, s még az este korroborit tartanak. A szertartásnak most már nincs semmi akadálya: a visszafojtott érzelmeket szabadjára engedték, majd megfékezték, így mindnyájan a béke és a harmónia szent birodalmába léphetnek. [...]

1. A jelöltek elvivése. Amikor a vének és az apa elhatározzák, hogy a gyermeknek meg kell kezdenie a beavatást, a jelöltet meghatározott – rituális – módon viszik el a táborból. Az asszonyok sírnak, és ellenállást színlelnek: dárdát kapnak kézbe, s még az apa is csatlakozhat hozzájuk. A fiút befestik, néhol vörös okkerral vagy emberi vérrel. Van egy vidék, ahol kagylót akasztanak a nyakába, ami annak a jele, hogy el fogják vinni. Sok törzsben a jelölteket hírnökök veszik magukhoz, akiknek az a feladatuk, hogy összehívják a különböző lokális csoportokat a szertartáshoz. (Néha azonban a hírnökök csak maguk mennek körbe.) Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a jelöltet bemutatják a már beavatottaknak, hogy egyetértésüket, a beavatás során pedig segítségüket megnyerjék. Mielőtt a jelöltet elvinnék, vagy mielőtt visszatérne a körútról, feldobják a levegőbe, vagy megharapják a fejbőrét, és az orrát átfúrják.
2. A szertartásos üdvözlés és harc. Miután a csoportok elérnek a megjelölt helyre, szertartásosan üdvözlik őket, általában a nyilvános korrobori-téren. Ezután tábort ütnek a tér egyik, méghozzá saját vidékük felé néző oldalán. Mindennek gyakori velejárója a szertartásos harc, ami általában a sérelmek és viták elsimításával áll kapcsolatban, amint erre már kitértünk. Ezt ünnepség követi, amelynek Délkelet-Queenslandben [Kelet-Ausztrália] kannibalisztikus jellege volt: a szertartásos küzdelem során megölt embert elfogyasztották. Ezen a vidéken a kannibalizmus rendszeres velejárója volt a temetkezési rítusoknak.
3. Az előzetes szertartás. Most a jelölt levegőbe dobása következhet. De ennél fontosabbak azok a szertartások, melyek például a fogkiütést vagy a körülmetélést vezetik be. Ezeknek egyik legáltalánosabb vonása az, hogy a halotti rítusokhoz hasonlítanak. A jelöltnek úgy kell viselkednie, s úgy bánnak vele, mintha élettelen lenne. (Ez elsősorban Kelet-Ausztráliában jellemző.) Nem szabad beszélnie, sőt még kérnie sem, ha valamire szüksége van; csak a neki feltett kérdésekre válaszolhat fejbólintással. Néha viszik, mintha járni sem tudna.
4. A testen végzett rituális műtétek. Általában csak egy műtétnek van nagyobb jelentősége. Ha többfélét végeznek, a többit bármilyen megfelelő alkalommal megejthetik anélkül, hogy nagy találkozót hívnának össze. Északnyugat-Ausztráliában például a hegtetoválásokat a körülmetélés után bármikor és bárhol elvégezhetik. Láttam fogkiütést a mindennapi táborhely korrobori-terén is, bár ezt több napi rituális készülődés előzte meg. A körülmetélésre azonban messze a tábortól, egy hegy tetején, napfelkeltekor, kelet felé fordulva került sor. Ez a műtét egyben a jelölt elkülönítésének és oktatásának a megkezdését is jelentette. Kelet-Ausztráliában, ahol a körülmetélés ismeretlen, sok törzs körében a legfontosabb művelet a fogkiütés volt. Csak azután került rá a sor, hogy a titkos helyen különböző szertartásokat végeztek el, és a jelöltnek megmutatták a különböző szimbólumokat, amelyek idáig tabunak számítottak a számára. A műtét után került sor az első revelációkra, amelyek ezzel éppen csak megkezdődtek, mivel itt – és másutt is – az elkülönítési periódusnak volt különleges fontossága. A körülmetélés és az elülső metszőfog hiánya ugyan azt mutathatja, hogy a jelölt eljutott a titkos élet küszöbére, de ezek a jelek csak azt szimbolizálják, hogy a fiatalember a misztikus ösvényre lépett. A jelöltek ilyenkor még nem birtokolják a tudást. Néhány törzsben a kiütött fogat körbeküldték a különböző csoportok között, annak jeleként, hogy a fiatalember már idáig eljutott.
5. Az elkülönítési periódus. Ez részben a halál drámájának a folytatása. A fogkiütés, a körülmetélés vagy más szimbolikus cselekedet a jelöltet „megölte”, ezért többé már nem tér vissza a táborhelyre, és általában az asszonyok sem láthatják. A törzs mindennapi élete számára meghalt. Mostantól fogva a szakrális világban lesz. De bár rituálisan halott, ennie és beszélnie kell. Ezekben a dolgokban azonban rendkívül szigorú megszorításoknak van alávetve. [...]Úgy tűnik, hogy Közép- és Nyugat-Ausztráliában a fiatalok párokban töltik el az elkülönítés idejét, egymást segítve az élelemszerzésben. A táborba nem szabad visszatérniük, de szüleik küldhetnek nekik élelmet. Minden jelöltnek van egy külön irányítója és tanítója, a „feleség fivére”, aki időről időre meglátogatja, és a szertartások és megpróbáltatások során támogatja őket. Ezek a tanítók gyakran saját, külön nyelvet használnak, amit minden jelöltnek megtanítanak, s ami jelszóként is funkcionálhat. Az elkülönítés ideje alatt az újonnan beavatott fiúknak időnként szertartásokat rendeznek, és egyre több titkot fednek fel előttük. Mindkét esetben figyelmeztetik őket, hogy amit láttak vagy átéltek, abból semmit se áruljanak el.

6. A vérpróba. Kelettől nyugatig és északtól délig a beavatás valamelyik részén majdnem minden törzsben vér-rítust végeznek. Ez abból áll, hogy az újonnan beavatottakat az öreg férfiak karjából vett vérrel kenik be vagy itatják meg. Az öreg férfiak is bekenik magukat vagy egymást a vérrel, és isznak belőle. Ez a vér szakrális vérnek is számít, általában titkos neve van, és rendszerint valamelyik mitikus hős tetteivel hozzák kapcsolatba. Életet, erőt és bátorságot ad, így előkészíti a jelölteket az elkövetkező revelációkra. Ugyanakkor egyesíti őket az öregekkel, akiktől kapták, sőt, ezen túlmenően, egyesíti őket a beavatás mitikus hőseivel is, mivel az ilyen körülmények között vett vért az ősök vagy hősök vérének tekintik. Azáltal, hogy isznak belőle, a mitikus világba jutnak el. Amíg a vér folyik, meghatározott éneket kell énekelni, ez változtatja át – „szenteli meg”, ahogy mi mondanánk –, s ez adja meg szakrális hatásosságát.
7. A tűzpróba. Ez szintén majdnem általános. A jelöltek izzó tűz körül ülnek, és nézik mindaddig, míg szinte elkábulnak; vagy sűrű füsttel égő tűzbe lökik őket, parazsat hajigálnak rájuk, végezetül a férfiakkal együtt meztelen lábukkal széttapossák a tüzet. Azt tapasztaltam, hogy ez a tűzpróba tette a legnagyobb, egész életre szóló hatást a beavatottakra, valószínűleg azért, mert úgy rémlett nekik, mintha az öregek érzéketlenek lennének a tűzre. A tűzpróba kétségkívül megpróbáltatás, de gyakran úgy tekintik, mint tisztító rítust, amely az újonnan beavatottak számára a mindennapi életbe való biztonságos visszatérést teszi lehetővé. Ez a magyarázata annak, hogy általában miért az utolsó a rítusok sorában.
8. A mosdás és visszatérés. A mindennapi életbe szertartásos módon vissza lehet térni egyszer vagy többször is. Ez a körülményektől, főleg a gazdasági feltételektől függ. Elméletileg csak egy visszatérésnek kell lennie. A mosdás célja az, hogy a szakrális világ minden nyomát (a vért és más egyéb, díszítésre használt anyagot) eltüntesse, mielőtt a beavatottak a be nem avatottakkal ismét kapcsolatba kerülnek. Az asszonyok felkészülnek a visszatérésre, amely szertartásos körülmények között megy végbe: az újonnan beavatottakat úgy üdvözlik, mint akik a halálból tértek vissza.
9. A titkok revelációja. A beavatás legfontosabb rítusait így lehetett a legrövidebben összefoglalni. A rítus azonban nem minden. Tanításra és revelációra is sor kerül még. A tényleges tanításon, valamint a mítoszok eljátszásán és elmagyarázásán keresztül a társadalmi szokásokat tanítják meg, és szankciókat vagy hatalmukat hangsúlyozzák. A reveláció kétféle: egyrészt a mítoszok és rítusok revelációja, másrészt a szimbólumoké. A mítoszok elmondják a beavatás eredetét és a nagyrészt totemisztikus jellegű ősök és hősök tetteit. A szimbólumok kétfélék: ideiglenesek és állandóak. Az előbbieket egy-egy meghatározott beavatási vagy totemisztikus szertartásra készítik, és közvetlenül utána megsemmisítik. [...]

*

15. A beavatási szertartások értéke és funkciója

1. A beavatási szertartások az egyén jelentőségét fejezik ki a törzs szempontjából, nem annyira azért, mert a törzs számára további tagokat tud produkálni, hisz a lányokat nem avatják be, bár ők is további és szükséges tagnak számítanak a törzsön belül, hanem azért, mert a beavatottak a törzs azon szent rítusainak, mítoszainak és szimbólumainak az örökösei, amelyekről azt tartják, hogy a törzs életéhez és jólétéhez nélkülözhetetlenek. 2. A rítusok biztonságos és fontos átmenetet jelentenek a serdülő életében; önfegyelemre nevelik és szoktatják a fiatalokat és tudatosítják bennük, hogy egyre fontosabb személyiségekké válnak. A jelölteknek ily módon társadalmi személyiségük fejlődik ki, azaz érdekeiket, ideáljaikat és reményeiket úgy alakítják ki, hogy azok összhangban legyenek az egész csoportéval.

[…]

3. Végezetül a rítusoknak pozitív társadalmi értékük van a törzs vagy a csoport egésze szempontjából is, hisz a rítusok a közös szimbólumokra, mítoszokra és reményekre irányítják valamennyiük gondolatait és érzéseit, és mivel ezt különlegesen előkészített környezetben és légkörben teszik, a rítusok a társadalmi egység és összetartozás élményét alapozzák és újítják meg; biztosítják a törzs morális és társadalmi szankcióinak a tiszteletben tartását, és szentesítik a jövőbe vetett reményt, mind a földi életben, mind a halálon túl.

(A szemelvények megjelentek itt.)

* * *

Róheim Géza (1891-1953.) magyar néprajzkutató, Ausztrália, Új-Guinea, Mexikó néprajzi kutatója, az etnológia pszichoanalitikai irányzatának világhírű egyénisége.

Első nagy etnológiai tanulmányútjára 1928-ban indult. Ausztrália felé tartva először Dzsibutiban álltak meg 1 hónapra, és a szomáliak közt végeztek megfigyeléseket, majd 1929 februárjában érkeztek Ausztráliába. A kontinens közepén, a Hermannsburg-misszió körzetében élő aranda és loritja törzs között töltöttek hosszabb időt, ahol freudista szemmel tanulmányozták a törzsi rítusokat, elsősrban a férfivá avatással összefüggő körülmetélést, illetve a húgycső rituális felnyitását, a szubincízót. Ausztráliai megfigyeléseiről a „A csurunga népe” c. kötetben számolt be, mely 1932-ben jelent meg Budapesten, az itt közölt képek ebből a kötetből származnak.

Képek Róheim Géza: "A csurunga népe" c. könyvéből (Budapest, 1932.)

Német-török rövidfilm: Meine Beschneidung

Ha van olyan, amihez a kilenc éves Ümitnek nincs kedve, az az utazás a családjával Törökországba.

Körülmetélés felnőtt korban

Egy Ugandában végzett vizsgálat szerint a felnőttkorban elvégzett körülmetélés (circumcisio) nem zavarja a szexuális életet. Korábbi vizsgálatok szerint a körülmetélés a felére csökkenti a férfiaknál a HIV-fertőzés kockázatát, és ha Afrikában széles körben elterjedne, 20 év alatt 3 millió halálesetet lehetne megelőzni vele.