„Az elején féltem egy kicsit a műtéttől, de így utólag nem bánom, hogy megcsináltattam …”
Nálam sajnos egészségügyi okokból kellett megejteni a műtétet. Már gyerekkoromban is fitymaszűkületem volt, méghozzá annyira komoly, hogy a fitymát egyáltalán nem lehetett hátrahúzni. Ezt nálam (ha jól emlékszem) 8 évesen diagnosztizálták. Akkor be is utaltak az urológiára, ahol nem a műtétet javasolták egyből, hanem megpróbálkoztak a hátrahúzásával. Ez sikerült is, annyi lett volna a dolgom, hogy minden nap hátrahúzzam, és a kapott kenőccsel kenegessem. Hát engem valahogy 8 évesen nem foglalkoztatott a dolog, és ennek köszönhetően elhanyagoltam. Az eredménye az lett, hogy ismét kialakult a szűkület. Azt, hogy miért vártam vele 22 éves koromig nem tudom megmondani, így alakult.
A műtétre március 29-én került sor a szombathelyi kórházban. Az egész nem tartott tovább kb. 20 percnél. A műtét alatt nem éreztem semmit, helyi érzéstelenítéssel csinálták. Az egyetlen fájdalmat az érzéstelenítők beadásánál éreztem, nem is volt igazán fájdalmas csak kellemetlen. Miután végeztek visszatoltak a kórterembe, ahol kb. 3 óra pihenés után azt mondták mehet is haza. A műtét napja elég pocsék volt, nem tudtam felkelni csak feküdni. Éjjel 1 órát ha tudtam valahogy aludni, de arra ébredtem, hogy tiszta vér a nadrágom. Ettől egy kicsit megijedtem, de szerencsére nem volt komoly. Bár azt a mai napig nem tudom, miért vérzett annyira. Az első 10 napban a merevedés fájdalmas volt, és a vizelés sem ment könnyen, minden nap kamillás lemosást kellett csinálnom, és kötést cserélnem. De a második hét után már elég gyorsan gyógyult, varratokat nálam nem kellett szedni, mert felszívódóval csinálták. Ezek kb. 3 hét után eltűntek, a váladékozás is megszűnt. Ekkor már azt hittem végre vége, de a 3 hetes kontrolon az orvos észrevette, hogy a visszamaradt egy 1,5 cm göb, valószínű egy bőr alatti vérzés miatt. Azt mondta, hogy ha 1 hónapon belül nem szívódik fel, akkor újabb műtét vár rám és leveszi a göböt. Bár az egy hónap még nem telt el, de szerencsére felszívódott és nem lesz még egy műtét. Most már semmi probléma nincs vele, teljes a gyógyulás.

Az elején féltem egy kicsit a műtéttől, de így utólag nem bánom, hogy megcsináltattam. Az is igaz, hogy az enyém annyira komoly volt, hogy sok más választásom nem is volt. Csak annyit tudok mondani, nem kell tőle félni, nem vészes az egész és utána sokkal jobb lesz.