Egy 17 éves srác vagyok, teljes szűkületem volt. Sejtettem már régebbről, de orvoshoz csak most fordultam. Most, több majdnem két hónappal a műtét után visszaemlékszem az egészre, és próbálok leírni minden tapasztalatot, tanácsot…
I. A legnehezebb rész: “Győzd le magadat!”
Ha ezen túl lesztek, a többi már könnyű. Az ember azon gondolkozik, hogy elég gázos a dolog, meg hogy hozzá se nyúlhat más, ez az enyém. De valljuk be, ha nem megy, akkor tenni kell valamit. A doki nem most lát ilyet először, és nem fogja kiplakátozni sem.
0. nap: Hát, hol is kezdjem? Rájöttem a dologra, mert éreztem, hogy a bőrt nem lehet jól hátrahúzni, szúró, kellemetlen érzés fogott el, hát még akkor, amikor merev voltam. Eddig nem tűnt fel, ugyanis immár majdnem egy éve nem volt kapcsolatom (szexuális) senkivel. Ekkor voltunk a barátnőmmel 3 hónaposak. Már csak miatta is belevágtam.
1. nap: Megnéztem, hogy mikor lesz doki a városban, és mázlimra pont aznap délután tartott rendelést. Be is mentem hozzá, letoltam a gatyát, és másnapra kaptam is a beutalót.
2. nap: Bementem a megyeszékhely kórházába. A doki fogadott, és hétfőre ki is írt műtétre. Ez szerda délelőtt volt. Nem mondom, hogy nem ért hirtelen, de én akkor képes lettem volna már másnap is kés alá menni.
3. nap: Sikeresen közöltem a barátnőmmel a dolgot. Ismét le kellet győznöm magamban a félelmet,és ismét sikerült. Semmi gond nem volt, és mint mindig, ettől a perctől fogva is mellettem állt.
5. nap: Szombat délelőtt érkezett egy levél, ami kicsit felborította a dolgok menetét. A kórház reformokról írtak benne, és arról, hogy a nem akut műtéteket sajnálatosan el kell halasztani. Ezen a ponton kicsit kiakadtam. Nálam így zárult le a legnehezebb rész, úgy éreztem, hogy az első csatát vívtam,és máris vissza kell vonulnom. Ha minden jól alakult volna, kedden már készen is lettem volna. Ez a rész nálatok ki fog maradni, ilyen most már nem fordulhat elő. Én egy voltam a sok közül, aki rosszkor volt rossz helyen.
II. “A leghosszabb nap”:
Sok-sok plusz lefutott kör után sikerült időpontot szereznem. Március 12-ről módosult, és így lett április 2. A dokik nem fognak sokat dumálni, a lényegre térnek. Javaslom, hogy keressetek egy lelki támaszt, higgyétek el, sokat dob a helyzeten!
-2. és -1. nap: Igyekeztem ezeken a napokon elkényeztetni magam. Pihenés, sok kellemes dolog, ezt tudom javasolni, jah, és sok relax! Én ezt az időt a párommal töltöttem, és igyekeztem a lehető legkevesebbet egyedül lenni. Vasárnap este értem haza, összecuccoltam, és alvás.
A műtét napja: Ez érdekel titeket a legjobban, azon kívül, hogy „megéri-e?” Reggel hét órára berobogtam a kórházba, a portán leadtam a papírokat,és rögtön be is hívtak a vizsgálóba. Név, születési adatok … Egy szóval bekerültem a rendszerbe. Karszalagot kaptam, meg egy érdekes kis köntöst, amit fel kellett venni. A kórterembe úgy mentem be, mint a helyi keménygyerek. Lecuccoltam, gyors ruhacsere. Jött egy nővérke, aki rögtön belecsapott a lecsóba. Betegségek, vércukor, cigi és egyéb dolgok kerültek szóba. Egy vérvétel és vérnyomásmérés, majd még egy vizsgálat. Visszamentem a kórterembe, lefeküdtem, és napoztam az ablak mellett. 11 órakor kaptam egy tablettát, amitől kicsit szédülni kezdtem. Ez a normális, mondták. Aztán ráfeküdtem egy ágyra és szépen áttoltak a műtőbe. Odafelé viccelődtem még a műtős sráccal. Pontosan negyedkor elkezdték a műtétet. Pár injekcióval indított a doki, ami először elég kellemetlen volt. Ez a módszer egyébként elég hatásos, szinte mindenkinél beválik. Én sajnos életemben elég sok Lidocaint kaptam már, és nekem sosem hatott a legjobban. A fájdalommentes műtét az én esetemben kisebb kellemetlenségekkel járt. Délre végeztünk is, és csodák-csodájára, élve toltak ki a műtőből. Vissza az ágyikómba, és egy hatalmasat aludtam, este hatig. Amikor felébredtem, elég ramaty állapotban volt a legékesebb szervem. Először is II. Ramszesz hozzá képest kisiparos múmia volt. Aztán elég érzékeny is volt, ha hozzáért valami. Ezt egy gézdarabbal oldottuk meg, és így az védte őt. Este már elég sokat cirkáltam, természetesen a kórházi köntösben. Ha hozzáértem a makkhoz, elég kellemetlen, száraz érzés volt, de nem fájt!!! Az éjszakám elég nehezen indult, mert nem voltam túl álmos, de végül sikeresen elaludtam és innentől már nem éreztem semmit.
Másnap: Reggel nyolckor nagyvizittel indult a nap. Bejött a szobába 4-5 doki, és mindenkinek elmondták a baját. Circumcisio volt az én és még egy sorstársam diagnózisa. Ő már másféle gonddal küszködött. 58 évesen, a cukor kezdte ki. Fél kilenckor az a doki kötötte át a sebem, aki műtött. Teljesen jónak látta a dolgot, és kilenckor már otthon is voltam. Kamillás lemosás és borogatást javasolt, napi 3-4 alkalommal. Két hét múlva pedig kontroll. Két dolgot tudok csak javasolni: Műtét előtti napon élvezzétek ki az életet,szó szerint. Ezek után pedig NYUGI!!! Értik ők a dolgukat, mint orvos, értsük mi is a miénket, mint beteg …
III. Lábadozás:
Ez a szakasz hosszú, főleg az eleje. A 7-10 naptól azonban már hamar és szemmel láthatóan megindul a javulás. Kitartónak kell azonban lenni, és sokat kamillázni. Türelem és kamilla, ez a titka.
1.-7. nap: Nem volt valami rózsás a kép. Tele volt varratokkal, és elég érzékeny is volt. Ennek ellenére,vagy pont ezért is igyekeztem a leghamarabb és legjobb módon gyógyulni. Minden nap kamilláztam, 4-5 alkalommal 8-10 percig. Pár nappal a műtét után bedagadt, és kisebb vérömlenyek is voltak rajta. Először ez eléggé aggasztott, de mikor megtudtam, hogy ez így természetes, már azt néztem, hogy sosem volt még ilyen vastag. A gond csak az volt, hogy ha esetleg kanos lettem, a varratok eléggé szorítottak. Ezért kerülendő ebben az időszakban a nő és az este bent tartott folyadék.
8.-11.nap: Barátnőmről itt is meg kell, hogy említsek egy pár mondatot. Ebben a helyzetben is mellettem ált, pedig még ilyenkor is elég érdekes volt a járásom, nem is beszélve az előző napokról, amikor egy szál köntösben, R2D2 módjára döcögtem. Itt már kicsit jobb volt a helyzet, kezdett visszavenni a dagadásból, és egyre jobban gyógyult. A kilencedik napon két varrat is kijött, és innen már napi rendszerességgel jöttek ki a többiek is.
12.-30. nap: A kontrollon kikapta a doki a bent lévő maradék két varratot is, és innen már kezdtem magamhoz térni. Nem kellett már a kötés, és szépen, lassan elkezdtem sportolni is. Mikor már nem volt heg, és semmi más, úgy éreztem, hogy megérdemlek egy kis kényeztetést. Szerencsére megkaptam, és még nem volt az igazi, de több mint 20 nap után elég jól esett. Fokozatosan visszarázódtam az életembe, minden folytatódott úgy, ahogy volt. Egy dolog azonban már más volt …
IV. Tapasztalatok:
Itt jön a második nagy kérdés:”Megéri?” A válasz: Meg! A mai napon, amikor ezt a szöveget gépelem, május 19.-e van. Hála Istennek (és a páromnak), ez alatt az idő alatt be tudtam gyűjteni a kellő tapasztalatokat. Előtte is volt már kapcsolatom nővel, többféle is, mindenre kiterjedő. Ám egy nagy szünet alatt jött ez a kisebb korrekciót igénylő dolog … Most, hogy nincs ott az a bőrréteg, nagyobb lett egy kicsit (1,5 cm), és sokkal mutatósabb. Az élvezeti értéke pedig jelentősen megnőtt. A szex bármely formájában sokkal jobb, mint eddig volt. Más nevében nem nyilatkozom, de a saját véleményem az, hogy nemcsak szebb és jobb lett, de könnyebben tisztán tartható, és nem utolsósorban k**va élvezetes. És hogy hogyan fogadta a család, a barátok és a párom? A családnak úgy mondtam el, hogy egy orvosi vizsgálaton szűrték ki. Teljesen korrekt volt a visszajelzés. Barátaim közül kevesen tudják, max. 10 fő. Egy érdekes szitu volt viszont, mikor az osztálykiránduláson kiderült, hogy a szobában a négy fiúból hárman metéltek voltunk. A másik két srácból az egyiknek 3-4 éve, tehát olyan 12 évesen csinálták meg, a másiknak pedig jóval korábban, még kisfiú korában.
Utolsó soraimban szeretnék emléket állítani a barátnőmnek. Sajnos a mai világban nagyon kevés olyan ember van, aki kiáll ilyen helyzetekben az ember mellet. Ő nem csak hogy kiállt mellettem, de már előre büszke volt rám, és ezzel olyan erőt adott, ami megerősített, még a legnehezebb pillanatokban is. Sajnos nem ment flottul ez a része az életemnek, de még így is azt mondom, hogy nekivágnék még egyszer, ha az kéne ahhoz, hogy olyan legyen, mint most!!! Sok sikert, kitartást, egy jó társat és sok örömet kívánok mindenkinek!!!
2007. május 19.
Gábor, azaz Gabesz