Zoló, köszönjük a tudósítást és várjuk a további híreket!

Sziasztok, Zoló vagyok. 

Elég régóta tervezem már a körülmetélést, de nem bántam meg, hogy eddig húztam az időt. Debrecenben pár hete az Urocentrumban bevezették az ANASTOMAT eszközzel való beavatkozást. A metélés szinte pár perc. Youtube-on vannak közvetlen videók erről a módszerről. Pár nap múlva megyek konzultációra és még ebben a hónapban átesek a műtéten. Az orvos neve Tóth György. Nincs szűkületem, egyszerűen csak vágyok rá, illetve esztétikailag is jobban fog tetszeni az új külső. 

Neked túl bõ és túl nagy volt a fitymád, nekem meg túlságosan kicsi, szûk és heges. Egyik állapot sem jó, de a szûkület talán rosszabb. Nekem - ellentétben veled - az volt a baj, hogy kinõtte a bõrét a farkam, ezáltal szó szerint nem fért a bõrébe. Igaz most is heges a farkam és most sem fér a bõrébe csak azzal a különbséggel, hogy most nem a fitymám heges, hanem egy jól látható heg van a vesszõm szárán, a makkom meg nincs beszorítva a szûk bõr alá, hanem állandóan szabadon van.

Olvastam az általatok írt cikkeket és vallomásokat a körülmetéltségből fakadó testképről, amiket akár újból be lehetne linkelni ide is. Kár, hogy ilyen kevesen vagyunk itt aktívak, mert más véleményeket is jó lenne erről hallani.

Számomra a legfőbb előnye, hogy lenézve azt látom, hogy minden rendben van. Nem kell kifejteni az ormányt pisiléskor, nem lesz túrósodás vagy feszülés erekcióban, hanem minden szabadon van. Mint amikor megbékélsz saját magaddal, hogy egy előnyös változáson mentél át. Azt mondják, hogy az egészség olyan, mint a levegő, csak a hiánya tűnik fel. Itt pedig valami jobbat, szó szerint férfiasabbat kaptam. Tehát annyi minden más tönkre mehet az életben vagy az egészség során, de ez a pozitív előny mindig megmarad, mert annyival jobb, mint a már-már halványodó emléknek tűnő állapot. Valószínűleg én magam is beértem, tehát a fizikális körülmetélést követte egy szellemi férfivá válás is, tehát én igazat adok azoknak, akik ebben az átmenetben hisznek. Egyszerűen csak hinni kellett magamban és én örülök, hogy megléptem.

Még egy személyes anekdota. A nyári melegben apám munkahelyén szabadon pancsikolhattam unalmamban, amíg ő dolgozott. Mivel nem volt zuhanyrózsa, így a vízsugár nagy erővel masszírozta a nyakam és a vádlim. Akkor fedeztem fel, hogy milyen kellemes bizsergető érzést ad, ha a fütyimet veretem vele. Aztán kipróbáltam a fitymámat hátrahúzva is és így még jól esett. Mivel így magunk közt vagyunk és a legintimebb dolgainakat tárgyaljuk, így elmesélném, hogy ott ért az első magömlésem. Semmit nem tudtam a testi érésről, mert ez annyira tabu téma volt. Egyszerűen csak csodálkoztam a csiklandozós, bizsergető érzésen, ahogy a vízsugár a makkomat ingerelte, ami egyszerre volt kissé fájdalmas és örömteli, ahogy átterjedt a lábizmaimra is, mint egy furcsa lábgörcs. Az első alkalommal még nem is jött semmi és meg is voltam rémülve rendesen, hogy mi is történik. Tényleg fogalmam sem volt a pubertás első jeleiről. Aztán persze újból és újból el akartam érni ezt az állapotot, így találtam ürügyet, hogy miért kell ennyit zuhanyozni. Aztán a második vagy harmadik alkalommal megjelent az első pár átlátszó csepp, majd az egyre fehérebb és onnantól nem volt megállás, ahogy felfedeztem a rendszeres maszturbálást. Azóta is a legnagyobb izgalmi állapotot hozzá teszem az ilyen enyhén bdsm fantáziák jelentették. Pl. az Elemi ösztön kikötözős jelenete is szerepet játszhatott ebben, bár az a film szerintem számos kis- és nagyfiú fantáziáját beindította. Erre az első alkalomra is azért emlékszem ennyire kiemelten, mert emlékszem, hogy a fitymám nélkül hátrahúzva êrtem el. Aztán a serdülőkori aránytalan növekedés egyre inkább átcsapott abba, hogy szerettem volna az egyre növekvő ormányt megkurtítani. Nagyjából ez indított el a döntéshozatali folyamatban.

Még egy sztori. Nem tudom, hogy volt-e már körülmetéléssel kapcsolatos álmotok. Én olvastam azt a hódoltság korabeli könyvet, amiről a régi Törökországban cikk is szólt. Abbq annaira beleéltem magam, hogy ilyen filmszerűen láttam magam, ahogy rabszolgaként elhurcoltak és idővel körülmetéltek. Lehet a tudatalattim üzent, hogy ez a helyes lépés. Próbáltam úgy értelmezni, hogy mi van akkor, ha előző életemben valóban átestem rajta és a történelem csak ismétli önmagát. Ez már akkor történt, amikor fejben eldöntöttem kb. 15-16 évesen, hogy a fitymatúltengés miatt erre van szükségem. Egy időben volt bennem vallásos elhivatottság is, így próbáltam úgy értelmezni, hogy minden errefele terel és ez a hitem egy próbája.

Bizony, tudat alatt egy családi hagyományt akartam folytatni. Voltaképpen ezt írtam bele a rendhagyó beszámoló írásba. Boldog vagyok a családdal úgy, ahogy van, s van két klassz lányom, akik aránylag későn születtek (40 körül voltam), így unoka még nincs, meg még a legjobb esetben is 5-6 éve. S itt nincs de, csak tűnődés, hogy milyen jó lett volna a gyerekeknek, unokáknak továbbadni a hagyományt. Nagyon fontos kötelék a körülmetéltség, s számomra, ahogy számodra is, nagyon mély, sokrétegű spirituális jelentősége van, nemcsak annyi, hogy nincs fitymád és állandóan kint van a makkod. (Ami persze nagyon jó dolog.)

A hetvenes évek közepén voltam 14, s akkor nem voltak magánklinikák, de kapcsolatokkal mindent el lehetett intézni, szóval, ha akarom és az apám belemegy (tuti belement volna), akkor probláma nélkül meg tudjuk oldani.

Egyébként meg maximálisan egyetértek azzal, hogy a tb-nek nemcsak a szűkület miatti, hanem a közvetlen orvosi ok nélküli körülmetélést is teljes mértékig fizetni kellene, hiszen sok későbbi problámát és költséget lehetne megelőzni vele.

Érdekes, hogy te ezek szerint tudtodon kívül csak a családi hagyományt folytattad.

Húsz éver várni az elég soknak soknak hangzik, gondolom az belejátszott, hogy akkoriban még eléggé tabu volt az önkéntes körülmetélés, tulajdonképpen csak szűkületet műtöttek, és azt is többnyire csak legvégső esetben.

Bár az világszerte most is elég gyakori, hogy olyanok is akik gyerekkoruk óta tudják, hogy ezt szeretnék sokszor elég sokat várnak. Úgy tűnik, hogy a legtöbb országban anyagi okokból. Erre nyitottam a másik témát, hogy nem kellene-e, hogy a biztosítás fedezze a körülmetélést akkor is ha nem gyógyító hanem megelőző műtétről van szó.

Ennek a honlapnak a létrehozása legalább azoknak könnyített az életén akik a nyomdokaidban járnak.

András vagyok, a honlap alapítója és egyik szerkesztője. A körülmetélésem történetét a beszámolóknál, a körülmetéléshez fűzüdó viszonyomat pedig a körülmetélés lelki jelentőségét tárgyaló írásomban fejtettem ki. Nehéz lenne bármi újat mondani, bár VM kolléga, aki szintén önkéntes és elkötelezett körülmetélt, a Cut Around blog szerzője, arra bíztatott, hogy írjak róla, s fejtsem ki, hogy miért akartam kamaszkorom óta körülmetélt lenni.

Hát megpróbálom:

Már a körülmetélésem után jöttem rá, hogy apám és nagyapám orvosi okból körülmetélt volt. Apámat már kisgyerekként is sokat láttam 1 szál makkban (nem volt túl szemérmes), s mivel ő nagyon odafigyelt a fütyimosásra, s hátra kellett húznom a bőrt, tudtam, hogy a fityma alatt ott van a lila gombafej, ami neki mindig kint van. Eleinte azt hittem, hogy minden felnőttnek olyan, aztán amikor már láttam más felnőtt férfiakat is meztelenül, azt hittem, hogy apámnak is mindig hátra van húzva. 

A körülmetélésről először Dr Spock gyermekgondozási könyvében olvastam, s az ő tinédzsereknek szóló könyvében olvastam először arról, hogy Amerikában a körülmetélés a szokás. (A magyar fordítás elkeni a lényeget, a kb teljesen általános amerikai körülmetélést.) Arra már nem emlékszem, hogy mikor láttam metéltet először úgy, hogy tudom, hogy az körülmetélt. Mindenesetre más iskolás koromtól kezdve nagyon tetszett a szabadon levő makk és én is olyant szerettem volna. Usziban pl. mindig azt lestem, van-e kopaszmakkos. Nagyon ritkán, de előfordult.

A honlapon levő fikciós írásokat én írtam, s mindegyik sok valós részletből táplálkozik. (A családi interjú végén ott van az eredeti alapsztori, amiből a családi interjút írtam.) A rendhagyó visszaemlékezésben ez az egyik fejezet:

"14 éves voltam, amikor a tavaszi szünetben elmentünk családostól a Mátrába, jókat kirándultunk, jól éreztük magunkat. Egyik reggel úgy alakult, hogy Apával kettesben voltunk a fürdőben, ő tök meztelenül borotválkozott (ez volt a rögeszméje), én meg zuhanyozni készültem. Levetkőztem, ő meg látható elismeréssel mérte végig vékony, de lassan izmosodó alakomat. Akkoriban elképzelhetetlen volt, hogy egy férfi leborotválja a szőrt a farkánál, így jó nagy bokrom volt és már a csík is megindult a köldököm felé, a fekete szőrből pedig egy méretes farok lógott lefelé. (Húsfaszú vagyok, s már 14 évesen is alapban 9-10, mereven 16-17 cm voltam.) ”Kész férfi vagy, fiam,” mondta elismerően. Én is végigmértem. Apa akkor 41-42 éves volt (érdekes módon, ő is 27 volt, amikor apa lett, én is, meg a nagyobbik fiam is), nagyon jól nézett ki, nem volt túlsúlyos, s hát a nagy kopasz rózsaszín makkja is ott volt előttem!

Már a zuhanyfüggöny mögött voltam és épp a farkamat mostam, amikor beüvöltött, „a farkadat mosd meg rendesen”. Ekkor elhúztam a függönyt, és megmutattam, hogy a bőröm hátra van húzva, s persze állt is rendesen. (Mint mindig, amikor mostam, vagy csak hozzáértem.) „Így jó?”, kérdeztem nevetve. Elnevette magát ő is és tovább borotválkozott. Mire összeszedtem a bátorságomat és valószínűleg elég karcos hangon megszólaltam: „Mondd, Apa, te hogy csinálod, hogy neked mindig megmarad a fitymád hátra húzva?” Mire ő: „Nincs hátrahúzva.” „Ne hülyéskedj, Apa, kint van a makkod.” „Mondom, hogy nincs hátra húzva.” Majd hozzátette: „Andriska, nekem nincs fitymám, leszedték.” Zakatolt az agyam, majd bizonytalanul megkérdeztem: „Apa, te körül vagy metélve?” Mire ő: „Nem tudtad?” „Nem. Már régóta tudom mi a körülmetélés, de nem jutott eszembe, hogy neked is azért ilyen, mert metélt vagy.” Ekkor elmesélte, hogy a katonaságnál egyszer a nyári melegben egyhetes erdei kiképzésen voltak és nem tudtak mosakodni, így begyulladt, beszűkült, és muszáj volt körülmetélni. A században még 3-4 katona járt így, együtt lábadoztak. Azt is elmondta, hogy eleinte nem örült a körülmetélésnek, sőt, de végül is nem bánja, hogy így alakult, mert nagyon jó érzés a metéltség. Megmutatta a hegből megmaradt vékony fehér csíkot is, meg hogy a féket is levették.

Kiderült, hogy a körülmetélés Nagyapának is megvolt – ő az előző évben halt meg -, s ő is 18-20 éves volt, amikor szűkület miatt körülmetélték, és őt is a katonaságnál.  Nagyapa falusi fiú volt, s akkoriban egy falusi családban nagyon prűd volt a szellem, nemigen beszéltek a farok tisztogatásról sem. Aztán a katonaságnál kiderült a szűkület és megcsinálták a körülmetélést, de azt Apa is csak akkor tudta meg, amikor a körülmetélés és a gyógyulás után eltávozásra mehetett, s otthon elmesélte, mi történt vele. (Az apja és ő felnőttként sose látták egymást pucéron.)"

Ez a történet részben igaz és volt egy ilyen beszélgetés annak idején. Ami hozzáköltés:

• sajnos nem húsfaszú vagyok, tehát 14 évesen nem volt akkora farkam (mereven nem volt rossz, de alapban kicsi volt mindig).
• arra a kérdésre, hogy akkor hogy marad meg hátrahúzva, kb. az volt a válasz, hogy gyerekkorában szűkülete volt és műtötték, ahogy nagyapát is (arra nem emlékszem, mit mondott, hogy nagyapát mikor), s a legnagyobb különbség, hogy bár tudtam, mi a körülmetélés, nem esett le, hogy voltaképpen mit mondott. (Már körül voltam metélve, ő meg már nem élt, amikor az ágy szélén ülve lenéztem, s rájöttem, hogy az övé pont így nézett ki hasonló helyzetben, s akkor eszembe jutott ez a párbeszéd 20-21 évvel korábban.)

Mivel nem jöttem rá arra, hogy voltaképpen mit mondott, nem hoztam fel, hogy én is metélést szeretnék. Így történt, hogy utána még 20 évig fitymás voltam .... (Meg nincsenek fiaiam, lányaim vannak, bár fiúgyerek esetére meg volt beszélve az újszülöttkori körülmetélés.)

Én már nagyjából elmeséltem. Extra hosszú fitymám volt, kicsit feszes fékkel. Gyenge volt az intimhigéniám, mivel én mindig a fitymámba pisiltem. Aztán hiaba tisztogattam naponta többször, mindig nyirkos, büdös, szmegmás volt. Üléskor is feltorlódott a vérpéniszem miatt. Biciklizéskor is kellemetlen volt. Ám mégis évekig hallogattam, mert naív módon azt hittem, majd belenő a fütyim a pubertással. Aztán az idő elteltével nem, hogy jobb, hanem rosszabb lett a helyzet. A fékem magától berepedt, illetve a 2-3 cmre a makk előtt lelógó bőr is tényleg ormány jelleget öltött. Aztán azon a nyári utazáson döntöttem el, hogy kurtítsák meg, mert ez a sharpei állapot nem tartható. Uszodában begyűjtöttem valami húgyúti fertőzést és az állandóan váladékozott a makkomból és viszketett, amikor szíved szerint belenyúlnál a gatyádba megigazítani vagy hátrahúzni, de nyilvános helyen ezt nem lehetett. Maszturbálások is kevésbé voltak örömteliek, mivel szimplán sok volt a bőr mennyiség és nagyon sokat kellett hátrahúzni. Nagy ember, nagy fityma. A műtét óta viszont tisztább, szárazabb és biztonságosabb érzés, akár egy tamponreklám. Menet közben próbáltam egyébként valamiféle spirituális indokot találni ehhez a fizikai problémához, mert úgy fogtam fel, mintha egyszerre lennék mostantól keresztény, zsidó és muszlim. A testi megtisztulás után reméltem a lelkit is, ha már ilyen próba elé lettem állítva.

Írtam privát üzenetet ;)

Nekem is háromszor kellett vágni, hogy jó legyen mert számomra felfoghatatlanul az első korrekció során sem szedték le a felesleges bőrt pedig azért csináltattam.

Ezért is veszélyes ha az orvosod nem igazán lelkesedik a metélésért.

Van fent beszámolód?

Nekem gyerekkorom óta izgatta a fantáziámat, hogy milyen lehet fityma nélkül élni?
Persze sokáig azt gondoltam, hogy borzalmasan rossz.
De mindent elolvastam a témában, eleinte könyvekben, aztán ifjúsági magazinokban, később az interneten.
Majd a szüzességem elvesztése után amikor zavarni kezdett a fitymatúltengésem és a rövid fékem akkor csináltattam meg.
Természetesen nem akarták megműteni, mondván nincs szűkületem. A rövid fék meg majd elszakad és akkor azt se kell műteni.
Az első csak részleges lett, ami be is szűkült, ezért kellett a második.
Az is csak részleges lett, a doki ígéretével ellentétben, pedig megbeszéltük, hogy teljeset kérek és ő csak azt csinál. A maradék fityma fel-le csúszkálása annyira zavart, hogy megcsináltattam harmadszor is :D

Én nem ilyen általánosságokra gondoltam, hanem, arra, hogy aki orvosi indok nélkül önkentesen metéltette magát azt ide irhatná, hogy hogyan és miér döntött így. A beszámokban többnyire van erről szó, de itt lehetne errő valami beszélgetés, esetleg olyanok is mondhatnának vagy kérdezhetnének valamit akik éppen csak fontolgatják.

Hogy példát mutassak:

Nekem már egészen fiatalon felkeltette az érdeklődésemet (főleg újságok egészségügyi rovatait olvasgatva, akkoriban még nem volt Internet), hogy van ilyen, hogy körülmetélés és, hogy az milyen egészséges de sokáig nem igazán értettem, hogy ez mit jelent.
Később lett vilagos, hogy a fitymát levágjak, ami első hallásra persze eléggé ijesztő volt, de aztán egyre jobban megbarátkoztam a gondolattal.

Emlékszem, hogy magával a szóval is meg kellett barátkozni, mert akkoriban méginkább nem volt szokványos, hogy valaki "körülmetélt", meg mit szólnának mások, etc.

De ahogy kezd az ember felnőni az ilyen gyerekes aggodalmak szerencsére elmúlnak vagy legalábbis jelentősen lecsökkennek.

Az viszont tetszett, hogy ha megcsinálják akkor tisztább lesz, mert például a smegmát és a hozzá tartozó szagot rettenetesen útáltam, és valami ami egyszer és mindenkorra megszabadíthat tőle az nagyon jó ötletnek hangzott.

Miután a fitymámnak kevés volt számomra az élvezeti értéke az nem zavart, hogy ha körülmetélnek akkor nem lesz fitymám, sőt kifejezetten tetszett.

Azt is próbálgattam, hogy hátrhúzva tartottam a fitymámat, ami nem volt rossz, de persze attól mégis csak ott volt és néha visszacsúszott, úgyhogy egyre jobban szerettem volna véglegesíteni az állapotot.

A körülmetélés nem véletlenül jelzi a felnőttkor kezdetét sok primitív kultúrúban. Én gyerekkoromban szabályosan rettegtem minden orvosi beavatkozástól, tulajdonképpen még egy egyszrű injekciótól is. A körülmetélést viszont annyira szerettem volna, hogy az egész nem elriasztó volt hanem inkább izgalmas, valahogy nem féltem tőle.

Amikor végre megtörtént az pszichológiailag is rettenetesen jót tett. Bár később nem voltam teljesen megelégedve az eredménnyel azért lett belőle korrekció, de a végeredmény nagyon tetszik, és számomra a pozitív testkép fontos része.

Nekem sokkal jobb körülmetélten.

Szerintem a főbb érvek : egészségügyi, vallási vagy szociális.

Az egészségügyiben mondjuk elsősorban a fitymaszűkületről és fitymatúltengés a fő érve, illetve a rövid fék miatt kapcsoltan is végzik. Kevés szó esik arról az előnyről is, hogy utána nem lesz fitymafaggyú (szmegma), így a szerszám tiszta, száraz és szagtalan lesz.

A vallási oldala eleve eldöntött, mivel abba a gyerek beleszületett. Ugyanakkor felnőtt emberek is betérhetnek illetve áttérhetnek, így gyakran a hit felvétele és a körülmetéltség az elvárt nászajándék.

Szociális oldal pedig bármi lehet:

-pornófilmekben látott szerszám

-rokoni vagy baráti körben a kedvező visszajelzés

-sportolóknál esetleg a csapattársak véleménye külföldön

-hosszabb utazás vagy kiküldetés sivatagos területen

-a partner kérésére (ha kint babysitter volt vagy voltak már körülmetélt partnerei)

-egyéni döntés

Ezek bármelyike elindíthatja azt a belső folyamatot, amit utána tett követ. A lényeg a sikeres használat és megelégedettség, nem? Tehát egy férfi azért vállalkozik önként erre, mert valamilyen előnyt remél tőle. 

Itt lehetne arról értekezni, hogy miért jó akkor is körülmetéltetni magadat, ha nincs olyan betegséged ami elkerülhetetlenné teszi.