Azt hihetnénk, hogy a mai modern vilagban már nem csinálnak ilyet, de Kelet-Timor leválásakor is vegzálták a körülmetéletlen helyi férfiakat és erővel körülmetéltek őket. Ugyanezt hallottam Szíriában és Irakban is, amikor a terrorszervezetek térítették a nem muszlim kisebbséget. Ezt sosem fogom megérteni vagy elfogadni, mert csak azt kellene körülmetélni, aki kéri a vallásos elmélyülés után. Ám a fityma lenyisszantásától még senki nem lett hívő, mert az a lélekről és nem a testről szól. Az csak egy külső fizikai jel.

A körülmetéltségi sajnos etnikai tisztogatásra adott alkalmat a dél-szláv háborúban is. Illetve amikor volt az az indiai hotel elleni merénylet, akkor is megnézték a lelőtt férfiak holttesteit, hogy vajon muszlimok voltak-e. Két ilyen nagy világvallás találkozásának földrajzi helyszínén ez elkerülhetetlen, ha egyik tábor sem tud engedni.

De hagyjuk talán a negativ hullámokat, csak a teljes képhez ez is hozzá tartozik. Európában pedig majd kialakul, hogy a kevert társadalmak elbírják-e ezt a fizikai eltérést a vallásgyakorlók között. Szerintem a keresztények hamarabb fognak behódolni és idővel rábólintanak a körülmetélés elfogadására. 

A nyoicvanas évekig minden amerikai szülészeten ez volt a rutin: 1-2 napos korban körülmetélték az újszülöttet. Nem is volt kérdés, akarják-e, a-hozzájáruló nyilatkozat fel se merült. Mindenki ezt tartotta természetesnek. Sok nő sose látott körülmetéletlen fütyülőt, mert az újszülött kisfiát eleve körülmetélve "kapta kézhez", a gyerek apja, a nő testvérei, a környezetben minden férfi körülmetélt volt.

Én eléggé ellene vagyok a kényszerített metélésnek, hiszen pontosan attól válik a férfiasság jelképévé, hogy valaki önként hajlandó vállalni a vele járó kellemetlenségeket. Sajnos egészsegügyi okok miatt nem mindig lehet szabadon választani.

Sosem támogattam az erőszakos, csoportos körülmetélést, bár technikailag édesmindegy, mert a kisbabáktól sem kérnek beleegyezést. Egy időben még a szülőktől sem, hiszen 1-2 naposan csak elvitték a kisbabát és már megműtve adták vissza. Katonai kórházakban legalábbis erről pletykáltak. Ma már ilyen elképzelhetetlen lenne beleegyező nyilatkozat nélkül.

Idősebb fiúknál azért ezt meg lehet beszélni, hogy miért lenne rá szükség. Adoptáláskor is gyakran körülmetéltetik az új csaladtagot vagy ha lesz új muszlim nevelőapa. A világháború után Ausztáliába kikerült árváknál is ez rutin volt.

Simán lehet, hogy árvaházakban már csak higiéniai okokból megcsináltattál. A brit bentlakásos iskolába a felső osztály gyerekei jártak, s azokban a családokban általános volt a körülmetélés és a beiratkozáskor értésére is adták a szülőknek, hogy elvárás a dolog. Az akkori statisztikák jól mutatják, hogy a bentlakásos iskolába járó fiúk jóval nagyobb része volt metélt, mint mondjuk a munkásosztálybeli srácok.

Állítólag kötelező volt az árvaházakban és néhány bentlakásos suliban is. Mintha ezzel megakadályozták volna őket bármiben. Ezekben az esetekben ez inkább az egézségyügyi előnyökről szólhatott illetve egységesítette a legényeket.

Persze, szerintem is marhaság ... fityma nélkül is megy, csak más a technika ... mint az közismert.

Tyűha, ez aztán a részletes olvasnivaló! Itt is megjegyezném, hogy naív gondolat volt azt hinniük, hogy majd a  körülmetélt ifjak majd nem fognak maszturbálni, mert ezt ma is ellenérvnek felhozzák. Még ha a lehető legfeszesebbre műtik is őket, akkor is megoldották valahogy, mert a kielégítetlen vágy szerintem még frusztrálóbb és kontraproduktívabb lett volna, mintha hagyják őket néha magukhoz nyúlni.

Változások az attitűdben és az előfordulásban 1950-2010 között

A 20. század közepére széles körben elfogadottá vált, hogy a körülmetélés csaknem teljes védelmet nyújt a hímvessző rákja ellen [53]. A korreláció annyira határozott volt, hogy az alternatív magyarázatok a vallásra vagy társadalmi helyzetre elképzelhetetlen voltak. Egyéb orvosi előnyök nem voltak olyan egyértelműek – a bizonyítékok szuggesztívek voltak, de nem döntőek. 1949-ben egy tanulmányt tettek közzé, amelynek jelentős hatása volt a brit körülmetélési gyakorlatra. Douglas Gairdner [59] részletes anatómiai tanulmányokat végzett, amely azt mutatta, hogy nem az a normális, hogy a fityma születéskor visszahúzható. Különböző korú gyermekeket vizsgált meg, és arra a következtetésre jutott, hogy "körülbelül 3 éves korban lépéseket kell tenni, hogy a fityma az összes fiúnál visszahúzható legyen és alkalmas arra, hogy tisztán tartsák." Azt is megjegyezte, hogy "Vagy a jó körülmények között élő szülők fiai szenvednek körülmetélést túl gyakran, vagy a szegényebb szülők fiai nem elég gyakran."

A "szenvedés" kifejezés használata elég világosan jelzi Gairdner véleményét. A körülmetélés ellen érvelt, nagyrészt a műtét negatív következményei alapján. A körülmetélés okozta halálesetekre vonatkozó becslése nagyságrenddel nagyobb volt, mint a későbbi vizsgálatok eredményei, és gyanakvással kell kezelni. Még így is, a penis carcinoma okozta halál sokkal nagyobb kockázatot jelentett.  1950-től a csecsemőkori körülmetélés aránya jelentősen csökkent Angliában, de hogy ez mennyire köszönheti Gairdner tanulmányának, és mennyire a National Health Service (NHS) létesítésének, vitatható. Az NHS-t a Munkáspárt hozta létre, és a körülmetélés nagyrészt a konzervatív szavazók szokása volt, így valószínűleg elkerülhetetlen volt, hogy az NHS nem támogatta a rutinszerű körülmetélést.

Négy évvel később az amerikai Harold Speert tanulmánya [53] pontosan ellentétes következtetésre jutott. New Yorkban csak egy haláleset lett a tíz év alatt elvégzett félmillió körülmetélésből, és ez is egy engedély nélküli mohel, nem pedig orvos által végzett körülmetélés volt. Speert azt is megjegyezte, hogy a pénisz rák nem volt ritka betegség, és csak azért tűnt annak az USA-ban, mert a legtöbb férfi körül volt metélve. A körülmetélésnek így megnövekedett a népszerűsége az USA-ban (21.6 ábra). Ausztráliában is kiváló kockázati eredményeket mutatott a körülmetélés [60], és továbbra is népszerű maradt.

A legtöbb ország nem fogadta el a körülmetélést, az említésre méltó kívétel Dél-Korea, ahol a műtét nagyon népszerű lett a huszadik század második felében [61]. Gyakorlatilag az összes fiút körülmetélik a felnőttkor elérése előtt, az előnyben részesített kor pedig 8 és 11 közötti [62]. Bár ezek a szerzők az amerikai hatásnak tulajdonítják, ez azonban nem valószínű, mivel a körülmetélési életkor inkább a Fülöp-szigeteken és máshol Délkelet-Ázsiában alkalmazott gyakorlathoz illik. Egy ellenőrizetlen bizonyíték [61] megemlíti, hogy a koreai hadsereg előnyben részesítette az eljárást a koreai háború idején, és azt is, hogy számos népszerű újság-és folyóirat cikk támogatta körülmetélést a korai 1950-es években.

A tanulmányozásra rendelkezésre álló jelentős számú körülmetélt nem-zsidó nagyban megkönnyítette a körülmetélés orvosi kutatását. A pénisz rák kérdését eldöntötték az amerikai [63] és a kanadai [64] tanulmányok, és végül igazolták a hosszú ideje feltételezett kapcsolatot a körülmetéletlen férfi partnerek és a nők méhnyakrákja között is [65]. Közben, 25 évvel ezelőtt, egy váratlan felfedezés azt mutatta, hogy a körülmetélés 10-20-szeres csökkentést biztosított a csecsemő húgyúti fertőzéseknél [66, 67], így sokkal biztonságosabb a fiúk számára, hogy az életük első hónapjában körülmetéljék őket, mint sem [68]. Az utóbbi időben a körülmetélésről kimutatták, hogy 60%-kal csökkenti a nő-férfi HIV átvitelt [69]. Ennek eredményeként a 21. században a körülmetélés elterjed Afrika korábban nem-körülmetélő részein, ahol a heteroszexuális HIV fertőzés gyakori.

Bár a körülmetélés előnyeire vonatkozó orvosi bizonyítékok gyarapodtak az évek során, keveset változtak a gyermekeiket körülmetéltető szülők által megadott indokok. Az USA-ban [70], Kanadában [71], Ausztráliában [72], és Koreában [62] készült felmérések kimutatták, hogy a döntésban a higiénia volt a legfontosabb tényező, ugyanúgy, mint a tizenkilencedik században (és esetleg mint a Kr. e. 5. században). 1971-től a különböző nemzeti orvosi egyesületek kifejezték álláspontjukat a körülmetélés kérdésében. Abban az évben, az American Academy of Pediatrics (AAP) Gyermekgyógyászati Bizottsága kijelentette, hogy "nincs érvényes orvosi javallat a körülmetélés mellett" [73]. 1975-ben, ezt módosították "nincs abszolút érvényes ..." szövegre [74], amely benne maradt a 1983-as állásfoglalásban is, de 1989-ben jelentősen megváltozott az "Új bizonyítékok azt mutatják, hogy vannak esetleges orvosi előnyei" kitételre [75]. A 1999-es állásfoglalásában, az AAP semleges álláspontot foglalt el [76]. Ez maradt az álláspontja azóta is, de az utóbbi időben ez az álláspontot már támadták [77, 78] és az AAP most újraértékeli ajánlásait, figyelembe véve a legújabb kutatásokat. Hírek és a média nyilatkozatok 2009-ben arra utalnak, hogy az AAP a semlegestől a pozitív hozzáállás felé mozog, amit a Centers for Disease Control and Prevention is támogat, amely a New York Times-ban nemrég megjelent tudósítás szerint ajánlanja a körülmetélést [79]. Hatása mindezeknek az USA-beli körülmetélési arányokra kicsi volt (21.6 ábra).

Az Ausztrál Gyermekgyógyászati Egyesület 1971-ben kiadott egy nyilatkozatot, [80] a kortárs amerikai nyilatkozat alapján. A Royal College of Physicians felülvizsgált nyilatkozatot adott ki 2004-ben [81], de a téma továbbra is ellentmondásos, jelentős nézeteltérés van a bizottság tagjai között, és az írással egyidőben az új tervezetben még nem állapodtak meg.  A hatás azonban a körülmetélés arányokra drámai volt, lecsökkent mintegy 20%-ra, de jelentős eltérések vannak az államok között. Hasonló visszaesés volt tapasztalható Kanadában, a jelenlegi arány mintegy 31%, de hasonlóképpen nagy különbségek vannak a tartományok között [71]. Valószínűnek tűnik, hogy sok angol nyelvű országban a közeljövőben felülvizsgált ajánlások jóval pozitívabb hozzáállást eredményeznek majd a körülmetéléshez.

Mi a jövő? A jelenlegi orvosi tanácsok és a jelenleg folyamatban levő állami egészségügyi projektek, úgy tűnik, hogy a 21. században a körülmetélés arányainak világméretű emelkedése irényába mutatnak. Mivel ez – talán első alkalommal a történelemben – szilárd orvosi bizonyítékokon alapul, lehet, hogy folyamatos tendencia lesz.

Huszadik század előtti változások a körülmetélés előfordulásában

Egy bizonyos időszakban Európa lakossága, akik a paleolit korszakban körülmetéltek voltak [3], felhagyott a szokással. A legvalószínűbb magyarázat az, hogy valamikor egy eljegesedési időszakban, a szélsőséges nyomorúság közepette a túlélésért folytatott harcban elveszett a rituális élet. Párhuzamot lehet vonni azzal, ahogy a vadonban éhező izreaeliták között is kiveszett a körülmetélés hagyománya [29]. Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában a melegebb éghajlat megkímélte a lakosságot az ilyen nehézségektől – a rituális élet folytatódott, ami az idővel a világ első fejlett, írástudó civilizációinak kialakulásához vezetett. Ott sem minden nép tartotta meg a körülmetélést – a filiszteusokat a Bibliában mindig körülmetéletlenként említik. Azonban Kr.e. 500-ban Hérodotosz arról számolt be, hogy a filiszteusok körülmetéltek [42]. A szíriaiakról azt is mondták, hogy egykor körülmetéletlenek voltak, de később átvették a körülmetélést az egyiptomiaktól [42], így a körülmetélés már az iszlám előtti időkben jelen volt egész Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában.

Ázsia többi részén a trendek összetettek. Japán eredeti lakói, az ainuk, végezték a körülmetélést [4], de a modern japánok (akik koreai származásúak) nem. Hogy ez az etnikai hagyományoknak vagy a buddhista vallásnak a következménye, nem egyértelmű. A koreaiak ma szinte mind körülmetéltek, de ez a körülmetélés modernkori elfogadottá válásának eredménye (lásd alább). Indiában és Kínában a körülmetélés nem volt szokás, feltehetően hindu és buddhista hatásra. Ismeretes, hogy a körülmetélést alkalmazták Sulawesi-n (Celebesz) [4], és ez valószínűleg igaz az egész indonéz szigetvilágra. A buddhizmus és a hinduizmus elterjedése ezen régiókban a körülmetélés elhagyásához vezetett, de az iszlám elfogadását követően ismét általánossá vált. Az iszlám elhozta körülmetélést az indiai szubkontinens nagy részére is. A bennszülött tajvaniak végezték a körülmetélést, miként etnikai unokatestvéreik, a filippínók is, de az egymást követő kínai megszállást követően a szigeten az utóbbi 400 év alatt a tajvani őslakosok kisebbségbe szorultak.

Afrikában az iszlám nagyrészt olyan országokban terjedt el, mint például Nigéria és Szudán, ahol már korábban is a körülmetélés volt a norma. Az egyetlen nagy léptékű változás a körülmetélés elhagyása volt a zuluknál a tizenkilencedik században [10].

A Kolumbusz előtti Amerikában a fejlett civilizációk végezték a körülmetélést [5], de a legtöbb primitív törzsi nép nem.  Ez szintén a rituálénak a nyomor idején történt kiveszésére utalhat. A spanyol konkvisztádorok a bennszülött kultúrák szisztematikus megsemmisítése részeként betiltották a szokást. Most ritkán fordul elő Dél-Amerikában, bár gyakoribb Latin-Amerika északi részén.

A melanéziai, polinéziai, és az ausztrál bennszülöttek – Ausztrálázsia és Óceánia lakói – többnyire végezték a körülmetélést, és továbbra is végzik, ahol a hagyományos kultúra nem veszett el. Azonban azok a polinéz törzsek, amelyek Új-Zélandot gyarmatosították a polinéz terjeszkedés utolsó fázisában többnyire felhagytak a szokással [40], ahogy sok melanéziai törzs tette Pápua Új-Guinea fő szigetén.

Kiderül ebből az összetett történetből, hogy az őskorban a körülmetéltség a házasságkötés (családalapítás, majd utódok nemzése) előfeltétel volt, de ezt az eredeti jelentőségét a történelmi időkre már teljesen elvesztette, és a kulturális és / vagy vallási identitás jelévé vált, így a körülmetéltség vagy annak hiánya a kulturális vagy vallási hovatartozástól tanúskodott.

A profilaktikus (megelőző célú) körülmetélés felmerülése a tizenkilencedik század végén és a huszadik század elején

A körülmetélés előnyeit már évszázadokkal ezelőtt ismereték Európában . 1770-ben, Marie Antoinette, az ausztriai császár és a császárné 12. lánya, 14 évesen feleségül ment a jövendő XVI. Lajos francia királyhoz. 18 évesen már királyné lett. XVI. Lajos fitymaszűkületben szenvedett, amely megakadályozta a sikeres közösülésben [43, 44]. Anyai felelősség hiányában, Marie Antionette drága frivolitásokkal töltötte idejét. Egy Franciaországban tett titkos látogatáson, a bátyja, II. József császár rábeszélte Lajost, hogy körülmetéltesse magát (22 évesen, nyolc év házasság után.) Marie Antoinette később szült három gyermeket, de ez már túl késő volt, hogy megmentse a francia monarchiát.  Ez lehetett azonban az európai királyi körökben a körülmetélés szokásának a kezdete. Jól ismert, hogy a brit királyi család régóta előnyben részesíti a körülmetélést [45], és meg nem erősített bizonyítékok arra utalnak, hogy ez igaz a legtöbb európai királyi házra is.

Mi volt a körülmetélés elfogadásának indoka az angolszász világban a 19. század második részében? A legkorábbi kutatás, amely orvosi előnyöket mutatta (védelem a szifilisz és a rák ellen) ebben az időben jelent meg [46, 47], de nem sok hatása volt, főleg azért, mert ez csak zsidó és nem zsidó csoportokat hasonlított össze, és számos más változó ellenőrizetlen maradt. Fontosabbak voltak a korabeli mozgalmak az orvostudományban. A higiénia fontos kérdéssé vált az egészséges életmód, mint megelőző gyógyászat egész gondolatával együtt. Ez az egész visszakapcsolódott az orvostudomány akkori tendenciáihoz, amely a baktériumokat tekintette a betegségek legfőbb forrásának, és így először adott a megelőzésre logikai keretet.

Bár a higiénia már elismerten fontos volt, a fürdés még mindig a legjobb esetben is csak heti esemény volt. Ilyen körülmények között, egy körülmetéletlen pénisz higiéniájának fenntartása szükségszerűen nehéz volt, és a modern orvosi szakirodalom ki is emelte ezt [47-49]. Ugyanakkor a műtét biztonságosabbá vált, így a közönséges orvosi problémákra a sebészeti megoldások sokkal vonzóbbá váltak. Az uralkodó vélemény is felismerte (jogosan vagy jogtalanul), hogy a körülmetélt pénisz szexuálisan hatékonyabb [4, 50].

A maszturbálás kérdését is fontolóra kell itt venni. Míg az egyház mindig is elítélte a maszturbálást, mint valami bűnös dolgot (ami nem ugyanaz, mintha azt állítanák, hogy káros). A tizenhatodik és tizenhetedik században csupán triviális gyerekes élvezetnek tekintették. 1597-ben, John Dowland kiadta Fulke Greville-verset "El ezekkel saját magukat szerető fiúkkal" - egy vidám szerelmes dal, amely azonnal rendkívül népszerű lett. A maszturbálásra hivatkozás nem tűnt merésznek, csak az éretlenségre utaló közhelynek. Valamikor a 18. században terjedt el széles körben az a gondolat, hogy a maszturbáció ártalmas. Még a normál éjszakai magömlést ("nedves álmok") is kórosnak kezdték tekinteni. A tizenkilencedik század közepén-végén a témával foglalkozó írások kifejezetten apokaliptikusak voltak [49, 51].

Ez mind tagadhatatlan, de a vitatott kérdés, hogy a körülmetélés hogyan merült fel. Néhány 18. századi szerző azon a véleményen volt, hogy a maszturbáció lehetetlen egy körülmetélt pénisz esetében (mely gondolatot Bryk teljesen lerombolta [4]), és ez, annak ellenére, hogy egyesek ezt állították, csak kis mértékben hatott a körülmetélés elfogadására. Lényegesebb volt az a széles körben elterjedt nézet, hogy a megtartott szmegma és pénisz fertőzések okozta az irritáció vezetne a maszturbáció felfedezéséhez [38, 49]. Ennek legalább van lehelletnyi valószínűsége – feltéve, ha valaki elfogadja azt az elképzelést, hogy a fiú nem fogja felfedezni a maszturbációt. Egy másik érv – és tagadhatatlan – az volt, hogy egy maszturbáló fiú körülmetélése legalább kis szünetet hoz [38]. A érem másik oldala, hogy a maszturbáció ellen fenekedő szövegek alig tettek említést a körülmetélésről [51], így az összefüggés valószínűleg nem volt széles körben ismert.

Ami vitathatatlan, az Atlanti-óceán mindkét oldalán sok orvosi szöveg támogatta a körülmetélést, néhányan vad lelkesedéssel [48], mások több visszafogottsággal [38]. A körülmetélés jóval a tizenkilencedik század vége előtt mindennapossá vált az USA-ban, és tovább nőtt a népszerűsége a huszadik század nagyobbik részében (21.6 ábra). Volt gazdasági vonatkozása is - az 1949 és 1958-ban született fiúknál a körülmetélési ráta 45,1% között volt 1000 $-os átlagos éves jövedelmű családokból származó fiúk között, és 94,1% volt a több mint 15.000 $ os átlagos éves jövedelmű családokból származó fiúk között [52]. Hasonlóképpen Speert [53] 74%-os körülmetélési arányról számolt be a magán betegeknél és 57% községi (közgyógyellátású) betegeknél a Sloane Hospitalban 1933 és 1951 között. Azonban a vizsgálati időszak végére községi betegek körülmetélési aránya felemelkedett a magán betegek arányához – a jövedelmi osztályok szerint különbség eltűnt. A huszadik század közepén történt folyamatos növekedésben része lehetett a fegyveres erőknél a második világháború alatt szerzett tapasztalatoknak, amikor sok körülmetéletlen férfi tapasztalt egészségügyi problémákat [53-55].

A profilaktikus csecsemőkori körülmetélés bevezetése a brit társadalomban jelentős mértékben a királyi családból szivárgott le, először az arisztokrácia felső rétegébe, majd a feltörekvő középosztályba, de soha nem érte el nagy mértékben a munkásoszályt. 1950-re brit public school-okban (költségtérítéses iskolák) tanuló fiúk többsége körül volt metélve, míg az arányok fordítottak voltak az állami iskolákban [59]. Az első szerző [Guy Cox – a fordító megjegyzése] (aki állami általános iskolában és magán-középiskoláan tanult Angliában) meg tudja erősíteni ezt.

Az egalitárius Ausztráliában, az ilyen osztály-szerinti megkülönböztetéseket sohasem tartották fenn, és a körülmetélés a huszadik század közepén majdnem univerzális lett. Ez lett a norma Új-Zélandon is, és nagyon gyakori az angol nyelvű fehér emberek között Dél-Afrikában.

Miért nem vált a körülmetélés hasonlóan népszerűvé a nem-angol nyelvű országokban? Franciaországban legalábbis az orvosi szakma hasonló ajánlásokat tett [49], de a körülmetélés ritka maradt. A válasz úgy tűnik, az antiszemitizmus gyakorisága Európában. A modern szemnek a késő 19. századi Nagy-Britannia erősen antiszemitának tűnik, de ebben az időszakban Nagy-Britanniában volt zsidó miniszterelnök (Benjamin Disraeli), és általában a zsidók olyan szintű elfogadottságot élveztek, mint sehol másutt Európában. Amerikában, a zsidó lakosság nagy volt és befolyásos, és szokásaik megtartásának nem volt negatív konnotációja. Ausztráliában, a faji kérdések elsősorban a bennszülötteket és a kínai bevándorlókat érintették, a zsidók lényegében a radar alatt voltak.

A kritikus tömeg megteremtése is fontos: ha a férfi lakosság egy jelentős része körül van metélve, az a vélemény, hogy ez egy zsidó gyakorlat, nem releváns. Nagy-Britanniában ezt segítette az is, hogy a körülmetélés az arisztokrácia szokásaként legalább annyira jól ismert volt, mint a zsidó vallási szertartásként, így a faji-vallási kapcsolat megtört. A kontinentális Európában ez soha nem történt meg, és amint Hitler hatalomra került, a körülmetélés mint egészségügyi intézkedés bevezetésére vonatkozó bármilyen elképzelés elkerülhetetlenül halálra volt ítélve.

A hagyományos körülmetélési módszerek

Különös, hogy milyen sokféle technikát alkalmaznak a hagyományos körülmetélés elvégzésére. Megállapítható például, hogy egy afrikai hegyoldalban lakó egyetlen törzsi csoport tagjai három különböző körülmetélési módszert alkalmaznak [36], és a bennszülött ausztrálok három különböző eszközt használnak, hogy körülmetéljék egy család három generációját [7]. A nyilvánvaló következtetés az, hogy a végeredmény sokkal fontosabb, mint maga az eljárás, és ezt erősíti meg a modern orvosi gyakorlat is, amelyben legalább hét technika van rendszeres használatban, beleértve az ismertetett négy primitív módszert is. Egyéb tényezők valószínűleg a regionális különbözőségek megszilárdításának szándéka és az egyes körülmetélők által kifejlesztett, számukra legjobban beváltak technikák.

1a típus:   A legegyszerűbb, leggyakoribb, és szinte biztosan legrégibb műtéti technika az, amelynek során előrehúzzák a fitymát és azt a makk előtt átvágják. A felszabadult külső bőr visszaugrik a pénisz szárára és a fennmaradó belső fitymát visszatolják, hogy összeérjen vele, így az lesz a pénisz szára disztális részének a bőre [37]. A finomított módszer a bőr leszorítása fogóval a makk előtt, ezáltal csökken a makk sérülésének kockázata és bizonyos fokú hemosztázist is biztosít. Törzsi arabok csak egy cérnát használnak [31], de számos eszközt alkalmaznak erre a célra [4] beleértve a fém, fa, vagy elefántcsont hasított pajzsokat (21.5 ábra), szorító fogót, és a modern Mogen fogót (lásd: 9. fejezet) .

                 Általában marad valamennyi mozgatható bőr a hímvessző szárán, és mivel a belső fityma sokkal vékonyabb, mint a száron levő bőr, ezért ráncokat formál a makk mögött. Ez az eredmény jól látható Merire-hashetef szobrán (21.3 ábra), így láthatjuk, hogy körülbelül 4500 évvel ezelőtt az egyiptomi fiúk ezzel a technikával voltak körülmetélve.

1b típus    A vágás ugyanolyan, mint az 1a típus esetében, de azután a belső fitymát kivágják. A heg a sulcus-ban (korona-árok), vagy annak közelében fekszik, alig vagy egyáltalán nem marad szabad bőr. Gyakori a modern orvosi gyakorlatbanban [38], és szintén megtalálható Afrikában. [36] A hagyományos zsidó körülmetélés során, a belső fitymát behasítják, és többé-kevésbé kivágják, amely hasonló eredményt hoz. Egyesek szerint [4] a technika változott az 1a típushoz képest a görög-római időkben, hogy megakadályozza a fityma restaurálás széles körben elterjedt gyakorlatát [4, 24, 39], és ez a hatása bizonyosan megvan.

1c típus    Az afrikai változat [36]: a belső fitymát erővel letépik a kezdeti vágás után, és a a maradék külső bőr belső felületét nyersre lekaparják, csakúgy, mint a pénisz szárának disztális részét.  A maradék külső bőrt ezután előrehúzzák a nyers szárra és a maradék a belső bőrre, és a nyers felületek a gyógyulás alatt összeforrnak.  A gyógyulás utáni megjelenés hasonlít 1b típusra, a disztalis részén a száron a bőr egybeolvad a szár alatt.

2a típus    Hátoldali bevágás. A fitymát a hátoldalon (a felülről látható oldalról) a nyilástól a makk koronájáig behasítják. Gyakran egy lapos fa pengét illesztenek a fityma alá és a fitymát addig vágják (a fordító megjegyzése: a fa lapocska védi a makkot a késtől). A fityma lehullik a makkról, azt szabadon hagyva, és a külső és a belső fityma-réteg együtt gyógyul. Ténylegesen nem távolítanak el bőrt. Ez a módszer Polinézia nagyobb részén [8, 40], és a modern orvostudományban is még mindig használják, mint a hagyományos körülmetélés konzervatívabb alternatíváját.

2b típus    Hátoldali bevágást végeznek, majd a fitymát a bevágás aljánál a koronaárkot követve eltávolítják. Ezt a módszert a hagyományos [4] és a modern gyakorlatban egyaránt alkalmazzák; az eredmény megkülönböztethetetlen az 1b típusú körülmetéléstől.

2c típus:  Részleges bevágást végeznek a koronától kiindulva előrefelé, de a fityma nyílásáig nem elérve, csak akkorát, hogy a makk átférjen rajta. A makkot áthúzzák ezen a nyíláson, ezáltalán az szabaddá válik, és a fityma a fék alatt lóg le. Ezt a felesleges bőr vagy teljes egészében meghagyják [41], vagy részlegesen levágják [36]. Ez a módszer, úgy tűnik, hogy egyedi jellemzője Kenyában egyes csoportoknak.

3-as típus Különösen radikális műtét található Arábia egyes részein, a bőrt a hímvessző egész száráról eltávolítják, szabaddá téve a kötőszövetet (pénisz fascia). Ez a gyakorlat legalább a huszadik század közepéig folytatódott [30], de nem valószínű, hogy még mindig létezik.

Vallási körülmetélés

Mint már említettük, a férfi körülmetélésnek mindig volt egy ünnepélyes és kulturális jelentősége, és így már vallási szertartás volt a törzsi összefüggésben. De a körülmetélést elfogadó nagy volumenű szervezett vallások felemelkedése változást hozott a műtét jelentőségében, elkülönítve azt a szaporodásra való feljogosítástól, amelyet most közvetlenül a vallás szabályozott. A hosszú távú következménye ennek az volt, hogy csökkent az életkor, amikor a műveletet elvégezték, ez a tendencia a zsidó gyakorlatban az újszülöttkori körülmetéléssel csúcsosodott ki.

Úgy tűnik, az ókori Egyiptom komplex politeista vallása volt ez első tömeg-vallás, amely a körülmetélést követelménnyé tette. Ra napistenről azt gondolták, hogy a körülmetélte saját magát, és a kiömlött vérből két másik isten, Hu és Sia jött létre [23, 24]. Múmiák azt mutatják, hogy a gyakorlat a predinasztikus időkre nyúlik vissza (Kr. e. 4000) [23] és Ankh-ma-Hornak az 5. vagy a 6. dinasztia (Kr. e. 2500-3000) idejéből származó szakkarai sírjában egy dombormű ábrázolja a műtétet (21.2 ábra). Egy még régebbi írásos forrás a körülmetélés utáni túlzott vérzés kezelésére ad receptet [23].

Az egyiptomi körülmetélés rejtélyes tényezője az, hogy bár ez volt a norma, és gyakorlatilag univerzális a meztelen férfi forma ábrázolásait tekintve (21.3 ábra), nem minden férfi volt körülmetélve. Még egy-két fáraó is körülmetéletlen volt [5, 24]. Hérodotosz azon a véleményen volt, hogy az egyiptomiak a körülmetélést elsősorban higiéniai okokból végezték: "Ők a körülmetélést a tisztaság kedvéért gyakorolják, mert a tisztaságot a szépség elé helyezik" [24] - a legkorábbi utalás a körülmetélés a higiéniai előnyeire, amelyet hallgatólagosan, úgy tűnik, ő elfogadott. Mégis egyértelműen volt egy sokkal mélyebb jelentősége, hiszen Pythagorasnak, nagyjából egy időben azzal, amikor Hérodotosz írt, el kellett végeztetnie a körülmetélést, mielőtt beengedték a nagy alexandriai könyvtárba [25]. (Ez is mutatja az ókori világ legnagyobb könyvtárának vonzerejét, hiszen a körülmetélés megvetett dolog volt az ókori görögök számára [23, 26].) Azt feltételezték [23], hogy a körülmetélés eredetileg a papság számára volt fenntartva, majd elfogadta az uralkodó osztály, és később szivárgott le a társadalom többi részére. Mások viszont úgy gondolják, hogy nem volt köze a társadalmi osztályokhoz [5]. Minden ilyen leszivárgásnak Kr. e. 2500-ig be kellett következnie, mivel egy másik szakkarai relief asztalost mutat munka közben, akinek az ágyékkötője elcsúszott, és ő – mint kiderült – jól el volt látva mérettel, és körül volt metélve [24].

Egy Kr. e. 23. századi sztélé 120 fiatal tömeges körülmetélésére utal, ami aligha azt jelenti, hogy a körülmetélés csak egy kiváltságos kisebbség számára volt elérhető [24].

A legvalószínűbb magyarázata egyes férfiak körülmetéletlenségére az egyiptomi vallás politeista jellegében rejlik – valószínűleg a kultusz: néhány különleges istenség kultusza elutasította a körülmetélést, mint Hu és Sia iránti hűség kinyilatkoztatását. Az egy vagy két körülmetéletlen fáraó az egyház és az állam közötti harcot tükrözhette, amely minden bizonnyal létezett már az ókori Egyiptomban [5] is, és amely a mai napig nem ért véget. Ezek a fáraók is szándékosan ellenezhették a papság hatalmát azzal, hogy nem voltak körülmetéltek.

Van némi vita az életkorról, amikor a körülmetélést végeztek az ókori Egyiptomban. A 21.2 ábrán látható alakot már különbözőképpen értelmezték, mint kisfiút [23] és mint pubertás-korút [24]. Az asszisztens, aki tartja a fiút a bal oldalon azonos magasságú, mint akit éppen körülmetélnek, de lehet hogy az a korosztályi csoport egy másik tagja (talán a következő a műtéti sorban). A guggoló körülmetélők állva egy jó fejjel magasabbak lennének, mint a fiúk. A Merire-hashetef (vagy Meryrahashtef) halotti szobrok három életkorban mutatják, amelyből az ábrán mutatott a legfiatalabb – épp csak serdülőkoron túl lévő tinédzser [27]. Ő már körülmetélt ebben a korban. Az alsó életkort megállapítandó, a fiú-Horus múmiáról a Nicholson Museumban (University of Sydney) röntgen tomográfiával kimutatták, hogy körülmetéletlen [28]. 6 vagy 7 éves volt. A fiúk tömeges körülmetéléséről szóló, fent említett [24] beszámoló büszkén jegyzi fel, hogy a fiúk nem álltak ellen – ez ismét arra utal, hogy fiatalok voltak, vagy ez nem lett volna említésre méltó. Ezért azt feltételezhetjük, hogy a fiúkat 10 és 14 éves kor között metélték körül, fiatalabb korban, mint a törzsi életben szokásos, de idősebben, mint a legtöbb későbbi társadalomban.

A zsidó körülmetélés eredete szerepel a Bibliában [29] (lásd: 23. fejezet). Sajnos, igazán ősi szövegek nem maradtak fent – a legrégebbi szöveges források eddig csak a Kr. e. első és a második századból vannak és ezek is töredékesek. Tehát másolatok másolatainak a másolataira támaszkodunk és a szöveget ebben az összefüggésben kell értelmezni. Röviden, Ábrahám képtelen volt Sárát (a feleségét) teherbe ejteni (bár Hágárnak, az egyiptomi cselédlányának, ,egy fiút nemzett, Izmaelt). Előrehaladott életkorban (alighanem félrefordítás túlozta ősi időegységet, a "szezon"-t (évszakot), évvé) Isten megparancsolta neki, hogy legyen körülmetélt, és azonnal sikerült Sárának fiút nemzenie, Izsákot.

A feltűnő jellemzője a történetnek, hogy mennyire természetes volt Ábrahám és házanépe számára a körülmetélkedés.  ”Vevé azért Ábrahám Ismáelt az ő fiát, és háza minden szülöttét, és mind a pénzén vetteket, minden férfiat Ábrahám házanépe közül és körülmetélé férfitestöknek bőrét ugyanazon napon, amikor szólott vala vele az Isten.” – egyértelműen olyan emberek között éltek, akiknek a körülmetélés ismerős műtét volt, és nem volt nehéz még ugyanazon a napon körülmetélőt találni. Ellentétes volt a helyzet sok évvel később, amikor a zsidók szerint Józsué vezetésével elértek az Ígéret Földjére, miután 40 évet a vadonban töltöttek. Minden körülmetélt férfi és fiú, akik elhagyták Egyiptomot most már halott volt, és az utazás alatt született gyermekeket nem metélték körül. Nemcsak hogy a körülmetélés halt ki, hanem a műtét elvégzésére vonatkozó minden tapasztalat is. Ezúttal Istennek több konkrét előírást kellett adnia, előírva számukra, hogy kőkéseket készítsenek a műtéthez, amelyek sokkal élesebbek voltak, mint abban az időben a mindennapi használatra való bronz kések. [30]

Ábrahám fiat, Izsákot 8 napos korában körülmetélték (a modern számítás szerint 7 nap– lásd: 23. fejezet), egy héttel a születése után. Ettől kezdve (a pusztában töltött időt kivéve) minden zsidó fiú ebben a korban volt körülmetélve, és a körülmetélés, mint a házasság bevezetésének ősi szimbolizmusa elveszett.

A korai keresztény egyházban küzdelmek folytak, hogy a körülmetélés legyen-e követelmény vagy sem (lásd: 25. fejezet). A vitát feljegyezték az Apostolok Cselekedeteiben és a különböző apostoli levelekben, de soha nem zárult le igazán. Végül a kopt egyház megtartotta, és még mindig fenntartja a körülmetélést, mint vallási követelményt. Kelet-Európában az ortodox egyház határozottan ellenzi azt (esetleg inkább azért, hogy megkülönböztessék magukat a saját muzulmán szomszédaiktól, mintsem teológiai alapon), és a katolikus egyház álláspontja nagyon ambivalens, az évszázadok során sokszor elítélte azt (teológiai alapon), de máskor támogatta (higiéniai okokból, annak a gondolatnak az alapján, hogy a jó higiéniai és egészségügyi állapot segít a fiúknak mentesnek maradni a bűntől).

A világ legnagyobb és legújabb körülmetélő vallása az Iszlám, de egyben az a leginkább paradox (lásd: a 24. fejezetet). A körülmetélést nem említi a Korán, mégis a muszlimok világszerte egyetemesen gyakorolják. Ezt általában azon az alapon magyarázzák, hogy a körülmetélés tisztaság és a higiénia kérdése, és már a Mohamed próféta idején általános volt. Az iszlám nagy hangsúlyt fektet a tisztaságra, nem csak rituális tisztaságra, hanem annak mindennapi gyakorlati formájára is, sokkal nagyobb mértékben, mint más nagy vallások.

Mivel nincs előírt szigorú szertartás, eltérő az életkor, amikor a muszlim fiúkat körülmetélik. Thesiger leír [31, 32] serdülőkor után végzett körülmetélést nomád és törzsi arabok között, de nem ez a norma. Sok városi muszlim átvette az újszülöttkori körülmetélést, de a legelterjedtebb gyakorlat, hogy a pubertás előtti fiúkat, 4-10 éves korban metélik körül. A körülmetélés fontos ünnepi esemény, amelyen a fiú különleges, bonyolult ruházatot visel és sok ajándékot kap. Ez tehát nagyon is várt alkalom a fiú számára.  

A hinduizmus hagyományai tiltják a körülmetélést, sőt minden beavatkozást a szűk fitymával kapcsolatban [13]. Szikhizmus, amely világviszonylatban nagyon fiatal vallás, kifejezetten megtiltja körülmetélést a szent könyvében, amely 1708-ből származik [33]. Kitűnik a szöveg-összefüggésből, hogy ez az iszlám szokások elutasításának volt a része: "Ha Isten akarta volna, hogy muzulmán legyek, magától levágódott volna" [33]. Buddhisták nem metélnek körül, de ez úgy tűnik, hogy inkább abból a filozófiai hagyományból ered, hogy nem okoznak sérülést, mint a körülmetélésre vonatkozó specifikus tilalomból. Az egyetlen írásos utalás, ami utal a körülmetélésre vonatkozhat a Megvilágosodott 32 tulajdonsága közül a tizedikre: "A nemi szervek el vannak rejtve a burkolatban és kellemes, vaniliához hasonló illatot izzadnak ki" [34].

Nem egyértelmű, hogy ez a fitymára utal, és egyébként is, a 32 tulajdonság egy isteni állapot jelzői, nem mindennapi jellemzők. Buddhista fiatalok és férfiak gyakran viselik a fitymát állandóan hátrahúzva [4, 35], amelyet a hinduk és a szikhek nem tennének.

A körülmetélés az őskorban

A körülmetélés valóban a legrégibb ismert sebészeti eljárás [1]? A legrégebbi műtét, amelyre kézzelfogható fizikai bizonyítékok vannak a trepanáció (a koponya megfúrása), mivel számos neolitikus koponyán van fúrt lyuk, és gyógyulás azt mutatja, hogy élő személyeknél végezték el, akik túlélték a beavatkozást [2]. Azonban az ikonográfiai bizonyítékok a körülmetélést jóval távolabbra viszik a múltba, jócskán a paleolit időszakba: számos barlangfestmény és szobor mutat körülmetélt hímvesszőt [3] (21.1 ábra). Az egyiptomi időkre, körülbelül 5000 évvel ezelőttre a körülmetélés jól dokumentált, képek és szövegek tanúsítják létezését (21.2 ábra). A legtöbb egyiptomi múmia körülmetélt, ami az első kézzelfogható bizonyítéka a műtétnek. Sírszobrok – az elhunytat különböző életkorában mutató figurák – általában körülmetélt péniszt mutatnak (21.3 ábra).

A körülmetélés ősi eredetének másik bizonyítéka a globális elterjedtsége. A körülmetélést hagyományosan elvégzik Afrika legnagyobb részén, Ázsia nagy részén, Ausztrália, Polinézia és Melanézia legnagyobb részén, nagy területeken Dél-és Közép-Amerikában és kisebb területen Észak-Amerikában [4, 5]. Nincs más kulturális gyakorlat, kivéve a tűz használatát és kőeszközök előállítását, amelynek ilyen globális az elterjedtsége. Ez arra utal, hogy, mint a tűz és a kőeszközök használata, a körülmetélés egyike volt a kulturális gyakorlatoknak, vagy a mémeknek, amelyeket a Homo sapiens Afrikából történt eredeti kirajzásakor magával vitt. Sok primitív nép végzett más testmódosításokat, de ezek mind helyi elterjedtségűek voltak. Tekintettel arra, hogy az emberek Ausztráliába legalább 45.000 évvel érkeztek meg [6], és megőrizték a paleolitikumi vadászó-gyűjtögető társadalmat azóta is, ez, valamint az ikonográfia teszik a körülmetélés eredetét szilárdan vissza a korai paleolitikumba. Így talán nem a bizonyítékok túlságosan feszített értelmezése azt állítani, hogy a modern ember körülmetélő fajként alakult ki.

Egy az emberi társadalomban ennyire alapvető szokással találkozva, felmerül a "miért?" kérdés. A választ három részre kell osztani: (1) a feltételezett jelentősége a kultúrára, (2) a gyakorlati hatása a mindennapi életben, és (3) a szelektív jelentősége darwini értelemben. A válasz az első kérdésre úgy tűnik, hogy a vallási - hagyományos kultúrák a férfi körülmetélés szokásának nagy jelentőséget tulajdonítanak, és a műtétet jelentős szertartással végzik el. Ez éles ellentétben van a női nemi kimetszéssel (lásd a 24. fejezetet), amelyet nem kisér vallási vagy ünnepi szertartás abban a viszonylag kevés kultúrában, ahol szokás. A legfontosabb tényező, hogy a szokásnak vallási jelentőséget tulajdonítva biztosítják annak a kultúrában való fennmaradását. A vallási szertartások részletei széles határok között változhatnak, de közös vonás a primitív kultúrákban a nők kizárása a ceremóniából és a körülmetélt fiatalok műtét utáni elzárása [4, 7, 8].

A válasz a második kérdésre is egyértelműnek tűnik – a körülmetélés a primitív kultúrákban a szimbolikus jele annak, hogy nemi közösülés megengedett. Ez megtalálható Afrikában [4, 8], Polinéziában [9], és Ausztráliábam [4] mindazokban a régiókban, ahol később a vallási vagy orvosi gyakorlat még nem módosította a műtét elvégzésének indokát és időzítését. Figyelemre méltó az is, hogy a tizenkilencedik századi zulu király, Chaka betiltotta a körülmetélést [10], mert a fiatal férfiakat, ha már egyszer átestek a körülmetélésen, jobban érdekelte a szex, mint az, hogy harcosok legyenek a hadseregben, amelyet a király Afrika déli részének a saját uralma alatti egyesítésére hozott létre.

A harmadik a cseles kérdés, mivel minden műtéti beavatkozásról feltételezni lehet, hogy túlélési kockázatot jelent a primitív társadalomban, így első ránézésre a körülmetélésnek darwini értelemben negatív szelektív értéke van. Kell, hogy legyen tehát egy olyan előnyös tulajdonsága a körülmetélésnek, ami ellensúlyozza a fent említett kockázatot. Ezt az előnyös tulajdonságot nehéz megmagyarázni orvosi alapokon. A körülmetélés véd a csecsemőkori húgyúti fertőzéstől, de ez leginkább olyan fiúkat érint, akik fiatalabbak, mint az az életkor, amikor a körülmetélést elvégzik a primitív társadalmakban. Véd a péniszrák ellen is - de ez általában azokat a férfiakat érinti, akik már túl vannak az apasági életkoron, és így csak kevés a szelektív hatása. A legújabb felfedezés, hogy a körülmetélés erősen véd az emberi immunhiány vírus (HIV) ellen, biztosíthat alternatív magyarázatot, mivel a HIV-következményei rosszabbak, mint a primitív körülmetélés műtétek valószínű morbiditása. A HIV azonban a késő huszadik században lett ismert, így, hogy orvosi magyarázatot adhassunk a körülmetélésre, feltételezni kellene egy hasonló, 50.000 évvel ezelőtt elterjedt, de mára eltűnt betegséget. Bizonyítékok hiányában nem orvosi magyarázatot kell keresnünk.

Két publikált tanulmány foglalkozott ezzel a kérdéssel. E tanulmány egyik szerzője által előterjesztett hipotézis [11] marad továbbra is az egyetlen következetes magyarázat a globális körülmetélési hagyományokra. Röviden, a modern emberek kifejlődésével, ahol sok készséget meg kell tanulni mielőtt a férfiak és nők önfenntartóak lesznek, szelektív előnyt bíztosító lett a reprodukció elhalasztása néhány évvel a biológiai pubertás utáni időre. Azok a párok, akik késleltetették a szaporodást, valószínűleg több túlélő utódot nevelhettek, mivel jobb helyzetben voltak a gyerekek eltartásában Ez egy egyedülállóan emberi paradoxont hozott létre – szükséges volt, hogy a serdülők keresztül menjenek a pubertáson annak érdekében, hogy a felnőttek készségeihez szükséges testi erőt megszerezzék, de mégsem használhatták a szaporodási képességet, amit szintén a pubertás biztosított.

Ez a nemi szervek olyan módosulásainak kedvezett, amelyek gátolják a korai közösülést. A nők kifejlesztették a szűzhártyát, és a férfi fitymaszűkületesre fejlődött. Mindkét állapot az első közösülés fájdalmas akadályát képezte, de nem akadályozta a reprodukciót, ha egyszer a szüzesség elveszett. (Nyugat-Európában a szülők általában beavatkoznak, hogy a fiúk előbőrét visszahúzhatóvá tegyék, de azokban az országokban, ahol ezt nem gyakorolják, a legtöbb fiatal felnőtt férfi fitymaszűkületben szenved [12-14].) Ha ezeknek az akadályoknak a leküzdése és a közösülés megtörtént, a fityma felesleges, ami megmagyarázza, hogy miért nem fedi gyakran a felnőtt férfiaknál az egész makkot [15]. A körülmetélés így merülhetett fel, mint a folyamatot precízebben szabályozó eszköz, pontosabban meghatározva az életkort, amikor egy férfi elkezdhet szaporodni. Mint ilyen, már jelentős szelektív előnyt biztosíthatott a körülmetélő társadalmakban.

Mind anatómiai, mind kulturális bizonyítékok alátámasztják ezt az értelmezést, és az eredeti tanulmány megjelenése óta [11] több ezt igazoló bizonyíték került napvilágra.

Az emberi pénisz nagyon eltér a többi hominidák, a csimpánz (Pan), az orangután (Pongo) és a gorilla (Gorilla) péniszétől. A nagy emberszabású majmoknál, a fitymát képező bőrkettőzet a szár proximális részéhez van erősítve, úgy, hogy amikor a fitymát visszahúzza egy erekció, a hímvessző szárának nagyobb része, a pars medialis, feltárul, nem csak a makk [16 ].  A makk maga kevésbé jól meghatározott, mint az embereknél (Homo), a legkifejezettebb a gorillánál és egyáltalán nem meghatározott a csimpánzok (Pan) esetében. A fitymaszűkület ismeretlen, még a csecsemőknél is, a fityma mindig laza és visszahúzódik a merevedéskor. Az orangutan (Pongo) esetében a makk a fiataloknál kint van, de fedett a felnőtteknél, fordítva, mint az embereknél. Így a fitymaszűkület a Homo nemzetség evoluciója során különleges fejleményként alakult ki. Egyéb fejlemények voltak a makk nagyobb körülhatároltsága és a fityma áthelyeződése úgy, hogy már nem volt pars medialis. A baculum (pénisz csont) is elveszett [17], ami alapvető fejlemény, mivel a Homo péniszének meg kell hajlania coitus közben [18]. Az emberi pénisz sokkal nagyobb, mint a gorilláé és bár hasonló hosszúságú, mint a Pongo és a Pan esetében, sokkal nagyobb átmérőjű, és nem húzódik vissza a testüregbe, amikor ernyedt. Néhány ilyen változásnak egymással összefüggőnek kellett lennie – a baculum elvesztése valószínűleg kikényszerítette a nagyobb átmérőt és azt, hogy nem húzódik vissza. Néhányan kétségtelenül kapcsolódtak a nőstény reproduktív rendszerében bekövetkezett, a két lábon járással összefüggő változásokkal, valamint annak szükségességével, hogy a szülőcsatornán át kellett férnie a sokkal nagyobb emberi fejnek: két olyan tényező, amelyek egy vastagabb és hajlokényabb péniszt előnyösebbé tesznek. De ezek a tényezők nem tudják megmagyarázni a szelekciós nyomást a fitymaszűkület kialakulására, sem a makk és a fityma átrendeződésére. Ezek csak azzal a feltételezéssel magyarázhatók, hogy a formális szüzesség pozitív szelektív értékkel bírt.

A 21. századi nyugati társadalomban a gondolat, hogy a fiú szüzességének egy lány szűzhártyájával összehasonlítható testi tünetei vannak, fantáziadúsnak tűnhet, de a 18. századi Németországban ténykérdésnek tartották: "Nincs kétség orvosok körében, hogy a 13 éves keresztényeknél a fityma olyan szűk, hogy a pénisz makkját nem lehet lecsupaszítani a legnagyobb fájdalom nélkül, ami miatt az orvosok a fitymaszűkületet a szüzesség egyik jelének szokták tartani. Bár ami a fiatalok péniszének merevségét és az erekciót illeti, képesek és alkalmasak lehetnek a közösülésre, mégis azt gondoljuk, hogy önmagában a szűk előbőr miatt a nemzésre alkalmatlanok.” Bryk [4], aki idézi ezt (p. 108), osztotta ezt a nézetet, de a huszadik század elején az ilyen vélemény kevésbé lehet általános. A mai Afrikában (ahol a HIV elterjedése fontos kérdéssé tette mind a fiúk és a lányok szüzességének vizsgálatát) a hátra nem húzható fitymát még mindig a szüzesség jelének tartják [19, 20].

Néhány kultúra megtartotta a fitymának serdülőkor utáni formális visszahúzásának szokását (deflorálás). Így a kenyai luo törzsnél (az egyetlen nem-körülmetélő törzs Kenyában) létezik a fityma erőszakkal történő rituális visszahúzása, a gyakorlatban egyenértékűnek tekintik körülmetéléssel [21]. Hasonlóképpen, Polinéziában egyes kultúrákban az a szokás, hogy a fityma “ünnepélyes” visszahúzását követően a fiú egy idősebb nővel átesik az első közösülésen, míg a lányok hasonló szimbolikus defloráláson esnek át egy idősebb férfivel. [9] A polinézek a fiúkat később körülmetélik.

Míg a fitymaszűkület akadályozta a korai közösülést, a körülmetélés bevezetése a reproduktív élet megkezdésének sokkal hatékonyabb ellenőrzését tette lehetővé – innen a későbbi széleskörű elterjedtsége. De az ilyen ellenőrzési módszerek valószínűséggel nem lettek volna sikeresek, ha a fiatal hímeknek nincs alternatív lehetősége az erőteljes nemi vágy kielégítésére, ezért a pénisz úgy fejlődött, hogy a pénisz szára már nincs szabadon, hanem mobil bőrrel fedett, lehetőséget biztosítva a maszturbáció által történő közvetett izgatásra. Az emberszabású majmok gyakran izgatják magukat kézzel az erekcióig (mintegy azt jelzik, hogy készen állnak a szexre), de nem folytatják az orgazmusig, amivel elpocsékolnák a spermiumokat és így csökkenté annak az esélyét, hogy átörökítsék génjeiket.

Kamaszok számára azonban a sperma elpazarlása előnyös stratégia lehet azzal szemben, hogy olyan gyerekeket nemzzenek, akiket a fiú nem tudna támogatni. Ebben az összefüggésben érdemes megjegyezni, hogy számos törzsi afrikai társadalomban csak körülmetéletlen fiúk maszturbálnak, szégyenteljes lenne a körülmetélt ifjú számára ezt tenni. Mindenesetre, a körülmetélés után a közösülés is megengedett, mint szexuális kielégülés [4, 8]. Paleolit coitus ábrázolások (21.1 ábra) körülmetélt péniszt mutatnak, míg egyéni ejakuláció ábrázolása hosszú, phimoticus fitymát mutat (21.4 ábra). [3]

Wilson [22] mutatott be egy alternatív magyarázatot, amely feltételezi, hogy a körülmetélés akadályozza a közösülést. Egy házas embernek megfelelő hozzáférése van a feleségéhez ennek az akadálynak a leküzdésére és gyerekek sikeres nemzzésére, de a potenciális betolakodó nehezebbnek találja a nő teherbe ejtését, akihez korlátozott hozzáférése van. Íly módon a körülmetélés fegyverré válik a "sperma háborúban," amelyben egy férfi arra törekszik, hogy csak ő legyen a társa gyermekeinek az apja. Nem fogja pazarolni erőforrásait olyan gyermek felnevelésére, aki nem hordozza a génjeit. A körülmetélés egyszerre megadja a férfinek azt a jogot, hogy társa legyen, és ezzel egyidejűleg csökkenti a képességét, hogy elhálja a kapcsolatot. Wilson elismerte, hogy nem volt bizonyíték arra, hogy a körülmetélésnek létezett ez a hatása.

A logikai ellentmondás az, hogy a "kívülállók", akiknek nincs partnere, és ezért törekszenek alkalmi párosodásra, a körülmetéletlen férfiak (a körülmetélt férfinaknak megengedett a saját partner). Ha ezek jobbak a párosodásban több, nem pedig kevesebb eséllyel nemzenek utódokat. Sokkal valószínűbb azt feltételezni, ahogy Bryk [4] teszi, hogy a körülmetélés megkönnyíti közösülést. Így a kívülállókat a párzási kísérleteikben akadályozza az előbőr, míg a legitim partnerek képesek lesznek sikeresen párosodni.

Alapul véve a feltevését, Wilson azt "jósolja", hogy a körülmetélés a polygynous (a. m. többnejű) társadalmakban lesz a legelterjedtebb. Ez az összefüggés jól ismert, de nem támasztja alá az érvelését. A polygynous párzási rendszerben az alkalmi párosodások nagyon nagy eséllyel érnek el apaságot. Ez különösen igaz a Homo sapiens esetében, mivel a nők, akik együtt élnek szinkronizálják az ovulációt, így egy férfi számára csak korlátozott ideig van egy olyan időszak, amelyben a megtermékenyítheti az egész háremet. Mivel egy férfi általában naponta csak egyszer vagy kétszer képes párosodni, és a teljes mag mennyiséget csak néhány párzás nélküli nap után éri el újra, nincs esélye arra, hogy egy betolakodót legyőzzön.

Wilson [22] azt is állítja, hogy a pénisz anatómiája alátámasztja az elméletét, de ez nem így van. Az egyetlen polygynous emberszabású fajta a gorilla (Gorilla gorilla), és a gorilláknak a testtömegükhöz képest nagyon kicsi a péniszük és heréjük [16]. Ez azt tükrözi, hogy ellentétben a promiszkuus csimpánzokkal (Pan troglodytes) és a bonobókkal (Pan pygmaeus), nem a bőséges mennyiségű sperma termelésével kell versenyezniük. Az ezüsthátú (domináns hím) gorilla úgy biztosítja az apaságot, hogy megakadályozza a hozzáférést a háreméhez. Az emberi hímeknek nagy pénisze és közepes méretű heréi vannak (átmenet a gorilla és a csimpánz között), így egyáltalán nem felelnek meg ennek a modellnek. Az anatómiai vonatkozása az, hogy a többnejűség nem őshonos Homo sapiens körében, és az antropológiai bizonyítékok arra utalnak, hogy a többnejűség egyes emberi társadalmakban, mint a vadászó-gyűjtögető életmódról a mezőgazdasági életmódra történő áttéréskor, annak közvetett következményeként keletkezett [5] – jóval a körülmetélés kialakulása után.

Guy Cox és Brian J. Morris

21. fejezet
    Miért van a körülmetélés?
    Az őskortól a huszonegyedik századig[1]

Cox , MA, D.Phil. (Oxon)
Australian Centre for Microscopy & Microanalysis,
The University of Sydney , Australia
NSW 2006, Australia

BJ Morris , Ph.D., D.Sc., B.Sc. (Hons)
School of Medical Sciences and Bosch Institute,
The University of Sydney NSW 2006 , Australia
NSW 2006, Australia 

“Van egy istenség, aki céljaink
Formálja végre, bármiképp nagyoltuk...”  
Hamlet, V. felv. 2. szín

[1]  D.A. Bolnick et al. (eds.), Surgical Guide to Circumcision, 243 [DA Bolnick és tsai. Sebészeti útmutató a körülmetéléshez)], DOI 10.1007/978-1-4471-2858-8_21, © Springer-Verlag London 2012 / Why Circumcision: From Prehistory to the Twenty-First Century
Fordítás: © www.korulmeteles.hu, 2012. A szerzők engedélyével, ingyenes felhasználásra és közzétételre, a www.korulmeteles.hu honlap által.

Szerkesztői megjegyzés az eredeti kötetben:

Ez a fejezet áttekinti a történelemben  tűz használat és szerszámkészítés mellett globálisan legelterjedtebb kulturális gyakorlatot. A szerzők értékelik  ismert régészeti adatokat és a véleményeket és lehetőségeket, annak feltárására, hogy miért lett körülmetélés annyira elterjedt világszerte mindenütt.  történelmi-kulturális szempontból, körülmetélés izgalmas rejtély, ősi szokás, amelyet körülvesz a kultúra, a vallás, a pragmatizmus, miszticizmus, darwini megfontolások, orvosi jelentőség és vita.