Engem már régen foglalkoztatott a körülmetélés gondolata de igazából a barátnőm váltotta ki belőllem ,hogy megcsináltassam higéniai okokból.

Nem bánzam meg csak neki volt rossz 1 hónapig.

Örültem, amikor megláttam, hogy ilyen topik is van. Azon kicsit meglepődtem, hogy nincsen csak egy hozzászólás az indítás óta. Talán akkor ez kevésbé jellemző szempont. 

Én relatív fittymaszűkülettel élek 50 éve, igazából soha nem zavart, néha kaptam egy-egy megjegyzést, néha kicsit kellemetlen volt, de megtanultam vele együttélni. 

A volt páromnak állítólag 6 ével ezelőtt megígértem, hogy megműttetem magam, én ezt teljesen és rögtön elfelejtettem. A 6 év alatt egyszer sem említette, szerintem elég jó volt a szexuális életünk. A szakítás előtt viszont megkaptam tőle, hogy pedig megígértem. Lehet, hogy mindig is szerette volna, csak nem akarta mondani, míg minden rendben volt.  Aztán persze az is lehet, hogy ha mást ígérek meg, hogy pl. elviszem Párizsba, és azt felejtem el, azt kapom meg. 

Most azért itt vagyok, és erősen gondolkozom a műtéten, most már persze magam miatt, de nem állítom, hogy a volt párom ezzel kapcsolatos megjegyzése nem játszik szerepet, azért mindig igyekszünk a nőknek megfelelni, tetszeni. 

Szóval én most úgy érzem, hogy ha lenne párom és megkérene, megtenném a kedvéért :) 

Nekem csak annyi volt, hogy kérte az akkori barátnőm, hogy hátrahúzva jobb, ezért inkább legyen mindig úgy.

Van itt olyan, akit a barátnője vagy a felesége beszélt rá a körülmetélésre? Mi volt a kiváltó ok? Vallás, betegség vagy higénia? Vagy van olyan, aki a fia műtétje után szánta magát rá?

A családalapítás kapcsán nekem egyik angol kollegám nyögte ki, hogy a felesége unszolta, hogy kötesse el magát 3 közös gyermekük után, illetve szerette volna, ha körülmetélkedik. Erre simán megtette és a két műtétet együtt végezték el, mert azt mondta, hogy ha már úgyis ott matatnak, akkor egyben letudja ezt a problémát.