Kézimunka fityma nélkül - hogyan csináljam?

2018-08-17 11:46:03

 Önkielégítés körülmetélten - a változatosság gyönyörködtet

Mikka Makka írása

Ebben a bejegyzésben ismét az önkielégítést szeretném elemezni - körülmetélve és “alapállapotban”. Mivel mindkét oldalt elég időm volt megtapasztalni, így remélem, hogy élményeim okulásul szolgálhatnak az ifjú, nagy kísérletező kedvű generációnak.

Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy a magyar fiatalok többsége a “hagyományos” módszerrel kezdi, azaz, a makkon a fitymát fel-le húzogatva jut először kielégüléshez. Nem volt ez másképpen esetemben sem. A barátokkal folytatott (rendkívül emelkedett hangvételű) beszélgetéseket követően kezdtem el kísérletezni, és a gyors felfutást követő intenzív orgazmus jó ideig, egészen a középiskolai évek kezdetéig minden igényemet kielégítette.

A középiskola elején sok csinos, vonzó lánnyal hozott össze jó sorsom. A fantáziám szárnyalt, és elég volt egyikre vagy másikra gondolnom, hogy elszabaduljanak a hormonok: sokszor pár pillanat alatt pattanásig feszült a húr. Ekkoriban kezdtem azon gondolkodni, hogy nem biztos, hogy a leggyorsabb kielégülés a legjobb. Tudatosan próbáltam tehát nyújtani az időt, amit önkielégítéssel tölthetek. A kezdeti perceket az orgazmusig sikerült negyed órára vagy akár húsz percre is feltornázni... és ameddig más és más lányra gondoltam az élvezet közben, kialakult bennem a változatosság iránti igény, amihez természetesen a technikát is finomítani, módosítani kellett. Ekkoriban az vált szokásommá, hogy a fitymát végig a makkon tartva, nagyon finom mozdulatokkal izgattam magam, pusztán az utolsó húzás volt teljes (amely során a makk teljesen fedetlenné vált), és ez volt az a mozdulat, amely végül az elélvezést elindította. Az elélvezés közben a fitymát szorosan hátrahúzva tartottam. Az élményhez hozzáadott, hogy a fityma alatt nedves makk egy csapásra teljes felületén érintkezett a hűvösebb levegővel. Ritkábban megpróbálkoztam azzal is, hogy a fitymát egyáltalán nem húztam hátra (elélvezéskor sem), de ez nem nyújtott olyan átható gyönyört, és ezért meghagytam a különleges alkalmakra. Megmaradt ugyanakkor - bár szintén csökkenő számban - repertoáromban a hagyományos húzogatós technika.

A középiskolai évek közepe táján akadt kezembe Alex Comfort A szex öröme című munkája. Ez adott komolyabb lökést ahhoz, hogy megpróbáljam a fitymámat állandóan hátrahúzva tartani. Bár a szerző és felesége nem titkoltan körülmetélés ellenesek voltak, de maguk is tanácsolták, hogy a makk túlzott érzékenységének enyhítésére ajánlatos a fitymát hátrahúzva tartani, és később esetleg állandósítani ezt az állapotot. Bár nem hiszem, hogy a makkom valaha is túlságosan érzékeny lett volna, mégis felkeltette az érdeklődésemet ez az olvasmány. Eloszlatta az aggályaimat a hátrahúzott fityma makk mögötti megszorulásával kapcsolatban is, rájöttem, hogy nincs relatív szűkületem, így szabadon kísérletezhetek. 
Ezt úgy kezdtem, hogy önkielégítés után a fitymát nem húztam vissza a makkra, hanem úgy hagytam, ameddig magától is úgy maradt. Éjszaka többször ébredtem úgy, hogy a makkom részben vagy teljesen fedetlen, ez összefüggött a spontán éjszakai merevedésekkel is. Először furcsa, de alapvetően kellemes érzés volt, így arra ösztönzött, hogy rendszeresen próbálkozzak a dologgal. Mivel a fitymámat az önkielégítés során csak az utolsó húzás során használtam, az nem tágult ki nagyon, így a hátrahúzva tartás elég jól ment, akár órákig is úgy maradt mindenféle igazítás nélkül. A középiskola végére nagyjából a nap felében volt hátrahúzva a fitymám. Eleinte pár óra után enyhén kellemetlenné vált, de ez sosem volt olyan mértékű, hogy eltántorított volna a szándékomtól. Sőt. Érdekes módon önkielégítési szokásaim nagyjából változatlan formában maradtak meg, a legtöbb esetben a makkot befedve tartva maszturbáltam.

Egészen sokáig (talán addig, ameddig az Interneten nem kezdtem el utánaolvasni a dolgoknak) azt hittem, hogy a hátrahúzás egyéni és különc dolog. Nem gondoltam volna, hogy sokak próbálkoznak vele, sőt, van ahol a tradíció része. Mindenesetre én tovább csináltam, és közben változtattam is néhány dolgon. Az egyik ilyen változtatás magát a technikát érintette. A kollégiumban szinte a csapból is pornó folyt, jó részükben a színészek körül voltak metélve. Az ő technikájukat ellesve egyre gyakrabban kezdtem azzal a maszturbálást, hogy a fitymát teljesen hátrahúztam, és aztán végig úgy is hagytam. Az ingerlés így a hátrahúzott fityma belső részére, illetve a makk peremére koncentrált.

Ez a változtatás két következménnyel járt. Az egyik, hogy így már semmi sem indokolta a fityma meglétét, hiszen mind normál állapotban, mind önkielégítés közben igyekeztem a makk pereme mögött tartani. A másik, hogy maga a hátrahúzás is könnyebben ment, hiszen a fityma a hímvessző szárán volt, ami kisebb átmérőjű a makknál. Így összességében lazább állapotban volt, és szép lassan veszített az átmérőjéből. 
Azt hiszem, ez volt az a pont, amikor öngerjesztővé vált a folyamat. További egy-két év alatt a fitymám már alapból körülbelül csak a felét fedte a makknak. Azt sosem sikerült elérnem, hogy ne maradjon elöl egyáltalán (ez egyéni alkat kérdése is). Az viszont előfordult, hogy napokig nem kellett megigazítani.

A körülmetélés után - bár a helyzet alapvetően új volt - sok változás mégsem történt. Magas körülmetélést kértem, tehát a belső fityma nagy része megmaradt. Így az az ingerlési módszer, amely a belső fityma felületére és a makk peremére koncentrált, továbbra is változatlanul működött, és nagyjából két évig nem is nagyon vágytam másra.

Azonban az új helyzet mégis további kísérletezésre sarkallt, hiszen a változatosság gyönyörködtet. Jelenleg a következő módszereket gyakorlom:

• A belső fityma és a makk peremének az ingerlése, nagyjából az esetek egy harmadában.
• A makk felületének a masszírozása síkosítás nélkül, szintén nagyjából az esetek egy harmadában.
• Önkielégítés a teljes pénisz (szár + makk) ingerlésével síkosítással, nagyjából az esetek egy negyedében.
• A fennmaradó kevesebb, mint 10%-ban pedig a megmaradó fityma makk peremén történő fel-le húzogatása (a régi idők emlékére, csak nem nagyon feszes körülmetélés esetén kivitelezhető).

A dolog tanulsága talán annyi (amit magam sem hittem volna korábban), hogy a körülmetélés nemhogy rosszat tett volna az önkielégítési gyakorlatomnak, nemhogy szűkítette volna a lehetőségeket, hanem éppen ellenkezőleg: kreativitásra, kísérletezésre késztetett. Végső soron jobban megismerhettem a saját testemet, és sok-sok újszerű élménnyel gazdagodhattam, olyanokkal, amelyeket körülmetéletlenül talán sohasem fedeztem volna fel.

(Az írás először a korulmetelve.blogspot.com blogon jelent meg: http://korulmetelve.blogspot.com/2014/01/onkielegites-valtozatossag-gyonyorkodtet.html)