Körülmetélés.hu - M. Géza (gz) körülmetélésének beszámolója

M. Géza (gz)


műtét/beavatkozás: körülmetélés
ok: saját elhatározás
50 évesen - 2009-01-24
dr. Fekete Ferenc (Budapest) magán

A körülmetélést önként végeztettem el, 50 éves koromban. Nem szeretném, ha nevem és adataim alapján többen rám ismernének, ezért adtam meg csupán azonosítót. Ha valakinek mégis kérdése lenne hozzám, a honlap üzemeltetőjén keresztül felteheti, szívesen válaszolok rá.

Előzmények:

Édesanyám katolikus keresztény, édesapám (és apai nagyapám) pedig a vészkorszakban kikeresztelkedett zsidók voltak. Apai nagyapám még születésem előtt meghalt. Családunkban minden fajta vallás, hit, tabutéma volt. Felmenőim a zsidóságot az átélt borzalmak miatt igye-keztek minden tekintetben elfelejteni, kizárni életükből; a kereszténységhez pedig a „klerikális reakció” képe kötődött. Így apai nagymamám, akivel együtt éltünk, szigorúan száműzte a családból a hit, és bármilyen vallás témáját. Azt hiszem, ezt a korombeliek és idősebbek meg-értik, nem volt egyedülálló jelenség abban az időben. 17 éves koromban záporeső elől fedezék alá menekülve, egy VII. kerületi kapualjban meghú-zódva megláttam egy kis zsidó imatermet (ma már nem használják). Kíváncsian lestem be ablakán. A gondnoknő észrevett, és odajött hozzám, kinyitotta az ajtót, megmutogatta belülről a kis zsinagógát. Mondta, azért teszi, mert látja, hogy nekem megmutathatja. Ezt elmeséltem otthon, és mondtam nem értem, mit jelent az, hogy „látja, nekem megmutathatja”? Akkor tudtam meg részleges zsidó származásomat. Attól kezdve belém fészkelte magát a gondolat, hogy nekem tulajdonképpen körülmetéltnek kellene lennem, és „oda” kellene tartoznom. Utánanéztem könyvtárban orvosi könyvekben, lexikonokban a körülmetélésnek, és úgy gondoltam, hogy minden vallási vonatkozása mellett (vagy ellenére) ez egy praktikus, higiénikus dolog. Fogalmam sem volt róla, hogy bizonyos „mértékadó” körökben csak az anyai ágon zsidó származást ismerik el. Otthon erről a gondo-latomról természetesen nem mertem beszélni. Elmentem a Síp utcai hitközségi épület elé, de nem mertem bemenni, hogy valakivel beszéljek újonnan felmerült gondolataimról. Néhány hét múlva telefonon felhívtam az SZTK urológiai szakrendelését, és elmondtam, hogy szeret-ném körülmetéltetni magamat. Megkérdezték, mi az oka? Fitymaszűkületet mondtam. Akkor menjek el a rendelésre, megnézi a doktornő, és majd eldönti, mit kell tenni vele. Hangzott a válasz. Mondani sem kell, nem mertem elmenni a rendelésre, hiszen nem volt fitymaszűkületem, és különben is egy doktornőnek mutassam meg a nemi szervemet!? Még a gondolatra is leizzadtam.

Ezután a körülmetélés gondolatát néhány évtizedre félretettem. A nagymama közel 30, édesapám 4 éve meghalt. Apám halála után úgy éreztem, tartozom felmenőim emlékének azzal, hogy jobban megismerem a zsidóságot. Azóta alkalmanként járok liberális zsidó közösségekbe, ahol nem firtatják az „echte” származást. Jól megtalálom velük a hangot, de a zsidó vallásba formálisan betérni nem szándékozom, legalábbis jelenleg úgy érzem. A körülmetélés régen félretett gondolata azonban előkerült. 2008. november-december körül internetezés közben teljesen véletlenül rátaláltam a korulmeteles.hu honlapra. Elolvastam, majd küldtem egy e-mailt a honlap gazdájának, Andrásnak, melyben megírtam, hogy régóta foglalkozom a körülmetélkezés gondolatával, és minden vallási indíttatástól függetlenül jó dolognak tartom. Néhány bátorító e-mail váltás után, 2008. december 30-án dr. Fekete Ferenc urológiai rendelőjében ültem. Fekete doktornál nem kellett szorongani, a legtermészetesebb módon hallgatta meg kívánságomat, nem kérdezősködött zavarba ejtően, és nem látott benne semmi kivetnivalót. Kikérdezett egészségi állapotom felől, megvizsgálta a hímvesszőt és a heréket. A here tapintásos vizsgálata kissé kellemetlen volt, a doktor úr elnézést is kért érte, de túl voltunk rajta. Megegyeztünk a műtét időpontjában, a részemről szükséges előkészületekben, az előle-get kifizettem, majd hazamentem. A feleségemnek bátortalanul megemlítettem a dolgot, mire ő azt mondta: „Te még egy vérnyomásméréstől is félsz, úgysem csináltatod meg! Egyébként a te farkad, te rendelkezel vele.”

A műtét:

2009. január 24. szombat, 11:30 A műtét időpontja.

Frissen fürödve, könnyű reggelivel a gyomromban, 3 milliméter rövidre nyírt nemi szőrzettel, 11:20-kor megjelentem Fekete doktor rendelőjében. A rendelő légköre tényleg nyugalmat, kiegyensúlyozottságot árasztott, csak minimálisan szorongtam. 11:30-kor pontosan behívott a doktor úr. Még egyszer megkérdezte elhatározásom komolyságát, mivel a műtét előtti állapot többé nem lesz visszaállítható. Aláírtam a felelősségvállalási nyilatkoza-tot, hogy tisztában vagyok a műtét nagyon ritka, de mégiscsak létező kockázataival. Ezután levettem a cipőmet, zoknimra tiszta nejlonpapucsot húztam, és átmentünk a műtőbe. Ott levettem a nadrágot, alsónadrágot, pulóvert, és felfeküdtem a műtőasztalra úgy, hogy üle-pem alatt legyen egy fémlap, amely a lézerkés (gondolom van szakszerűbb neve is) megfelelő működéséhez szükséges földelést biztosítja. Kényelmesen elhelyezkedtem. Nem volt semmi-féle asztalra lekötözés, segédszemélyzet hada, műszerekkel csörgés, hatalmas injekciós tűkkel és egyéb kínzóeszközökkel járkálás, stb. Rám lett terítve mellmagasságig egy lepedő, melyen volt egy lyuk, azon ki lett húzva a pénisz a műtéthez. Mellmagasságba egy paraván került, ami eltakarta előlem, hogy mi fog történni, csak a doktor úr fejét láttam fölötte. A teljes hím-vessző, herék és közvetlen környékük fertőtlenítővel le lettek mosva. A fertőtlenítő nem csí-pett sehol. Azután külön szólt a doktor, hogy most néhány érzéstelenítő injekciót ad először a pénisz tövébe, majd hímvesszőbe a fityma tövébe. Ez elmondva elég rémisztően hangzik, de teljesen kibírható volt. Nem volt rosszabb egy-egy erősebb szúnyogcsípésnél, és mire az utol-só szúrások következtek, már hatott az érzéstelenítő, és csak a bökést éreztem, fájdalmat nem. A műtét közben beszélgettünk a doktor úrral a világ dolgairól, amivel az én feszültségemet oldotta. 5-6 perc után mondta (megnéztem az órámat), mindjárt elkészül a vágásokkal, és az összevarrás következik. A vágásból semmit nem éreztem, csak annyit, hogy valamit csinálnak ott. Időnként a lézerkés zümmögését hallottam, és kicsit a fogorvosi rendelőre emlékeztető szagot éreztem. A varrást gyengén éreztem. Amikor a vége felé jobban kezdtem érezni, ahogy húzza a cérnát, szóltam, a doktor úr benyomott még egy kis injekciót, és nem volt semmi probléma. Miközben a kész munkát bekötözte, elmagyarázta, hogyan kell majd magamnak átkötözni naponta a péniszt. Végül bejelentette: elkészültünk, felkelhetek, felöltözhetek. Minden simán ment, nem volt fájdalom, szédülés, fáradtság, semmi. Átmentünk a rendelőbe, ott adott kötszereket, további tanácsokat, egy papírt, amin minden tudnivaló le volt írva. Kifizettem a számlát, és kiültem a váróba. 11:58 volt, tehát még fél óráig sem tartott az egész!

Kb. 15 percenként kijött a rendelőből a doktor úr, megkérdezte jól vagyok-e? Háromnegyed óra megfigyelés után mondta, hazamehetek, és elkísért az ajtóig. Megkérdeztem, hogy mikor fog elmúlni az érzéstelenítő hatása, és mekkora fájdalomra számíthatok? Azt mondta, már nagyjából el is múlt, várhatóan nem lesz semmi különös fájdalom. Minden probléma nélkül villamosra szálltam, és elindultam haza. A villamosról két megálló-val előbb leszálltam, kicsit sétáltam a téli napsütésben, ittam egy kávét, és tényleg semmi ba-jom nem volt. Egy foghúzás után sokkal pocsékabbul éreztem magamat. Közben fellépett nálam a „fehér elefánt szindróma” (mindenre szabad gondolni, csak a fehér elefántra nem): Nem szabad kamatyolni, tehát minden szembe jövő nőről „az” jutott eszembe, tudatosan kel-lett elterelni a figyelmemet. Délután 4 óra körül azért kicsit fájdogálni kezdett a szerszámom, főleg ha vizelésnél megfog-tam. Bevettem egy szem Algopyrint, az hatott is. Ennyi volt az összes fájdalomcsillapítás, amire szükség volt az egész gyógyulás folyamán.

Körülmetélve:

Január 25., vasárnap

Éjjel nyugodtan aludtam, csupán hajnalban ébredtem fel arra, hogy spontán merevedés készü-lődik, és fájdalmasan húzódik a seb. Rögtön igyekeztem tudatosan elterelni gondolataimat még a szexualitás közeléből is, a kezdődő merevedés elmúlt, én pedig nyugodtan aludtam tovább. Reggel kellemetlen meglepetés volt, hogy a húgycsőnyílás és környéke megduzzadt, a vizelet pedig minden irányban spriccelt, mint egy rossz kerti locsolóból. Egyébként a dolog nem fájt, csak kellemetlen volt, a vécén ülve kellett vizelni ettől kezdve. A húgycsőnyílást bekentem Neogranormon kenőccsel. Normális életvitelemet folytathattam, csupán arra kellett ügyelni, hogy véletlenül ne támasz-kodjak széktámlának, vagy asztalperemnek, ülés közben ne tegyem keresztbe a lábamat, mert rögtön jelzett a fájdalom. Egyébként semmi probléma, semmi fájdalom nem volt.

Január 26., hétfő

Reggel normális módon dolgozni mentem. Délelőtt végigültem egy 3 órás értekezletet, majd legyalogoltam telephely bejáráson kb. 2 kilométert minden gond nélkül. Délután otthon megtörtént az első kötéscsere. Nagyon óvatosan csináltam, vagy ¾ óráig tar-tott a művelet, a családom már szórakozott rajtam. A kötés kicsit beleragadt a sebbe, egy he-lyen kb. 1 cm átmérőjű átvérzés volt a belső két rétegen. Ezt kézmeleg, Betadin oldatos víz-ben áztattam ki, így lejött a géz. A seb relatíve „szép” volt, csak a makk a húgycsőnyílás mel-lett volt kicsit duzzadt, és szintén kb. 1 cm átmérőben véraláfutásos. Nem ijedtem meg, mert a korulmeteles.hu honlapon már láttam fényképeket, így tudtam, hogy ez pillanatnyilag normá-lis állapot. Zuhanyozáshoz a következő módszert találtam ki: Óvszert húzok a bekötött péniszre úgy, hogy az óvszer nyílása felőli végén levő gumiperemet levágom. Fürdés után pedig körömvágó ollóval egyszerűen levágom az óvszert a péniszről. Így nem nyomódik a seb fel-húzáskor, és nem jön le a kötés az óvszer eltávolításakor.

Január 27., kedd

Kötéscserénél két helyen, kb. 2-3 mm átmérőjű átvérzést találtam a belső gézrétegen. Az elő-írásos módon kiáztattam, lekezeltem a sebet, és visszakötöztem. Új probléma lépett fel, mivel az átvérzés miatt már nem ragadt a sebbe a kötés, 1-2 óra járkálás után lecsúszott. Erre kitalál-tam, hogy bekötözés után a kötést 3 db. 1 cm széles leukoplaszt csíkkal hosszirányban felra-gasztom a pénisz szárára, az ép bőrre. Ha a kötés valamelyik rétege ennek ellenére előrecsú-szik, és eltakarja a húgycsőnyílást, az előrecsúszott rész ollóval le kell vágni, azaz körülme-télni a kötést. Ez bevált, ajánlom mindenkinek, akinek lecsúszik a kötése, hiszen nagyon kel-lemetlen, ha lakáson kívül ilyen történik.

Január 29., csütörtök

Megvolt az első kontroll Fekete doktornál, mindent rendben talált. Mára a húgycső duzzanat és a véraláfutás is nagyjából elmúlt, újra tudok normálisan vizelni.

Február 3., kedd

Ma hajnalban már nem ébresztett fel fájdalom a merevedésnél. Kötéscserénél langyos folyó-vízben, babaszappannal óvatosan megmostam a makkot és a mögötte levő árkot. Nagyon jól esett, tiszta érzés volt utána. Majd előírás szerint lekezeltem a sebet és visszakötöztem.

Február 5., csütörtök

Este, lefekvés előtt levettem a kötést, éjjelre próbaképpen szabadon hagyom.

Február 6., péntek

Jó ötlet volt a kötést éjszakára letenni, semmi gond nem volt belőle. Sőt, a seben néhány he-lyen, ahol a kötés alatt kicsit nedvedzett, beszáradt az éjjel. Még ma bekötözöm, de holnaptól már nem teszek rá új kötést.

Február 7., szombat

Mától kötés nélkül járok. Hát érzem az alsónadrág minden varrását külön-külön, de biztosan elmúlik ez az erős érzékenység.

Február 10., kedd

A makk érzékenysége rohamosan csökken, mára szinte teljesen normálissá vált, nem érzek semmiféle ruhadörzsölést. Viszont új problémám van. Időnként a pénisz és a herék tövében tompa, húzó, nagyon kellemetlen fájdalmat érzek. Olyant, amit az orvosi ismeretterjesztő iro-dalomban „vőlegénybetegségnek” hívnak. Gyors e-mail váltás Fekete doktorral, és Andrással. Megérkezett a megnyugtató válasz, hogy ez a fájdalom tényleg a „vőlegénybetegség” lehet, a szexuális élet hirtelen teljes abbahagyása okozhatja. Minden kellemetlenség ellenére ártalmat-lan. Ha néhány napon belül nem múlik el, vagy más tünetek is társulnak hozzá, akkor menjek el a rendelőbe. Akkor jó, megnyugodtam.

Február 14., szombat

A „vőlegénybetegség” elmúlt. Elkezdtek a varratok kilazulni, néhány ki is esett. Ha a megla-zult varratok összeakadnak az alsónadrág varrásával, az minden mozdulatnál úgy megrántja, hogy még a lélegzetem is eláll a fájdalomtól. Szintén a honlapon levő egyik beszámolóból vett ötlettel a meglazult 2 db. varratot manikűr ollóval elvágtam, és csipesszel kihúztam.

Február 17., kedd

Megvolt a második kontroll Fekete doktornál. A még bent levő varratokat kiszedte a doktor úr. Mindent rendben talált, ha nincs problémám, többször nem is kell visszamenni hozzá. A következőket mondta: A seb nagyjából meggyógyult Március első napjaiban megkezdhetem a szexuális életet. Az esetleg még bennlevő varratdarabok vagy felszívódnak, vagy kilökődnek a következő hetekben. A forradás tapintásra most kissé göröngyös, de ez lassan el fog simulni. 90%-ban gyógyultnak érzem magamat. Március 1., vasárnap A forradás nagyjából elsimult, csupán 3 helyen van benne még kézzel tapintható, de szemmel nem látható göröngy. Ha ezek nem múlnak el nyárig, szükség esetén legfeljebb visszamegyek vele Fekete doktorhoz. Egyébként 100%-ig gyógyultnak érzem magamat, minden funkcióban megfelelően működik a szerszámom.

Befejezés:

Véleményem a körülmetélésről nem változott: praktikus, higiénikus, és ha a női nem ettől még esztétikusabbnak is találja a farkamat, az külön nyereség. Megérte elviselni a műtét, és az azt követő kb. 18-20 nap kellemetlenségeit. Minden férfitársamnak ajánlani tudom! Köszönöm Fekete doktornak a profi orvosi munkáját, és rendelője jó légkörét; Andrásnak, a honlap gazdájának pedig baráti támogatását!



Hozzászólások:


Hozzászólás beküldése:






Kapcsolódó képek