Peti

Beavatkozás: körülmetélés / orvosi ok
Időpont: 2007 - 20 évesen
Orvos: állami

Alapadatok

Peti
körülmetélés
orvosi ok
2007
20
állami
érvényes, folyamatban lévő

Szöveges beszámoló

Először is köszönetet szeretnék mondani az oldal szerkesztőjének és azoknak, akik megírták ide a történetüket, mert nélkülük talán még ma se szántam volna rá magam a körülmetélésre. Azért írom meg a saját történetemet, mert nekem is sokat jelentett, hogy elolvashattam mások műtétének történetét.

Gyakorlatilag azóta vagyok tisztában azzal, hogy fitymaszűkületem van, amióta elkezdtem maszturbálni, tehát konkrétan 11 éves korom óta. Egy idősebb barátom révén ismerkedtem meg az önkielégítéssel, és már akkor is láttam, hogy az én lógóm nem olyan, mint az övé. Amikor elkezdtem pornót nézni akkor persze megbizonyosodtam arról, hogy nem okés a szerszámom, de mivel még nagyon fiatal voltam és szexuális együttlétre még halvány esélyem se volt, ezért eszembe se jutott a műtét. Teltek-múltak az évek, körülöttem mindenkinek megvolt az első hosszabb-rövidebb kapcsolata, és 16-17 évesen kezdett el foglalkoztatni a műtét gondolata. Ekkor kezdtem a neten nézelődni, ekkor találtam meg a péniszes oldalt is. Eleinte azt hittem, hogy csak a fékem rövid, de később rá kellett jönnöm, hogy a fitymám is szűk. Gyakorlatilag hátra tudtam húzni a fitymámat a makkom aljáig, de ott megakadt, tovább nem ment, ha feszegettem, akkor pedig fájt. Rettegek a kórházaktól és az orvosoktól, ezért húztam-halogattam a műtétet. Mindig azzal áltattam magamat, hogy úgysincs semmilyen kapcsolatom, nem is lenne kivel szexelnem, akkor meg minek kínozzam magam? Persze emiatt a lányokhoz se úgy közeledtem, ahogy egy átlagos fiú, hiszen tudtam, hogy habár fegyver van, lőni nem tudok vele.

Tavaly tavasszal szántam el magamat az első lépésre: elmentem a körzeti urológiára a ferencvárosi rendelőintézetbe. Ott egy orvos megvizsgált és közölte a tényt, amit már addig is tudtam: fitymaszűkületem van. Eleve nem volt szimpatikus a pasas, amit csak tetézett azzal, hogy kesztyű nélkül fogta meg a farkam… Azt mondta, hogy ők megműteni nem tudnak, mert a műtőt épp felújítják, de mondta, hogy menjek el vagy a klinikákra vagy a Szent István kórházba. Végül is a Szent István kórházat választottam, mert nem akartam, hogy egy csapat velem egykorú medikus (vagy rosszabb esetben medika) asszisztáljon a kényes műtéthez… Persze, tudtam, hogy csak ősszel fogom elvégeztetni a műtétet, de megnyugtatott a tudat, hogy beutalóm már van. November elején mentem el tehát az István kórházba az ambuláns urológiai rendelésre. Nagyon izgultam, ráadásul annyira lepusztult és lehangoló az urológia, hogy kis híján azonnal vissza is fordultam. Utólag már belátom, hogy marha nagy szerencsém van, hogy Weninger doktorhoz kerültem. Sok urológus dolgozik ott, Isteni szerencse, hogy pont hozzá kerültem, hiszen nagyon empatikus és kedves volt, már-már úgy viszonyult hozzám, mint egy régi kedves ismerőséhez. Megnézte a lógómat, konstatálta, hogy ez valóban fitymaszűkület, műteni kell, meg is beszéltük az időpontot. Nagyon szimpatikus volt, hogy amikor elköszöntem, akkor nyújtotta a kezét; ez is azt bizonyítja, hogy egy nagyon rendes pasasról van szó. November közepére beszéltük meg a műtétet. Mondanom se kell, iszonyat ideges voltam akkor is.

Délre rendelt be, egy óra előtt hívtak fel a nem ambuláns részlegre (nem tudom, hogy hívják ezt hivatalosan). Egy kis műtőbe kerültünk, a szomszédos nagy műtőben valami nagyobb műtét zajlott. Egy asszisztens nő rögtön neki is látott a fertőtlenítéshez. Nekem hiperérzékeny a makkom, valószínűleg pontosan azért, mert gyakorlatilag sohasem volt szabadon, így egy kicsit kellemetlen volt. Utána megjött a doki és beadta az injekciókat, ami valóban nem volt túlontúl kellemes. Többeknél olvastam, hogy ők ki voltak kötve – hát én nem. Megmondták, hogy ne mozogjak és slussz. Közvetlen az első vágás előtt a doki megkérdezte, hogy ugye jól emlékszik, hogy a féken is kell igazítani? Mondtam, hogy persze, és belegondoltam, hogy mennyire szidtam volna magam, ha nem szól és én is elfelejtem és emiatt újra kés alá kell feküdnöm… Elkezdődött a műtét. Ekkor már kicsit megnyugodtam, mert mindenkitől azt hallottam, hogy az érzéstelenítő miatt nem éreztek semmit. Sajnos ez nálam nem volt igaz, minden egyes vágást és tűszúrást éreztem. Persze a doki is észrevette, hogy fáj, de mondta, hogy nem akar még több szert belém nyomni, mert nehezen szívódna fel. Utólag belegondolva elég hisztis beteg lehettem, de hát mit tudok már tenni… A műtét végeztével bekötözték a sebet. Fogalmam sincs, hogy meddig tarthatott a műtét. Talán 20-25 perc? Nem néztem az órát, az időérzékem pedig totál elhagyott. Még egy nagyon zavaró dolog volt: a szomszéd műtőbe rajtunk keresztül járkáltak ki-be a műtősök és persze mind megcsodálták, hogy mit művelnek velem… A műtét után kb. negyed óráig ücsörögnöm kellett, utána a doki megnézte a kötést és hazaküldött.

Amikor hazaértem éreztem, hogy kezd kimenni a szer hatása belőlem, ezért gyorsan bevettem egy Algopyrint. Ez olyan három körül lehetett. Otthon netezgettem, olvastam, tévéztem, eltelt a nap, de éjszakára azért még egy Algopyrint bekaptam, biztos, ami biztos alapon. Hajnalban aztán jött a meglepetés… merevedésem volt. Mivel két kezemen össze tudom számolni, hogy hány olyan nap telt el 11 éves korom óta, amikor nem vertem ki, ezért érthető a dolog. Amint felocsúdtam, kipattantam az ágyból és elkezdtem a szobába fel-le járkálni, ugrálni. Még az ablakot is kinyitottam, hátha a hideg segít a lohasztásban. Persze kábé fél perc alatt túl voltam a dolgon, de már ekkor sejtettem, hogy nehéz lesz a pár hetes absztinencia… A másnap reggelt Algopyrinnel kezdtem, majd egy körül visszamentem a dokihoz. Levette a kötést, és közölte, hogy nagyon szép. Hááát, nem egyezett a véleményünk... Persze felkészültem a látványra, mégis kicsit sokkoló volt. A műtét másnapjának estéjén még bevettem egy Algopyrint, de többet már nem gyógyszereztem magam.

A műtét utáni két hét kicsit kellemetlen volt, de fényévekkel jobban bírtam a dolgot, mint amire számítottam. A legnagyobb problémát az éjszakai merevedések okozták, gyakorlatilag minden éjjel többször is eljártam a fenn leírt kis éjjeli táncom. Ezen kívül még az okozott kellemetlenséget, hogy többször beleragadt a sebbe a géz, amit azért tettem a gatyámba, hogy ne vérezzem össze azt. Ez is csak akkor okozott fájdalmat, amikor elővettem a szerszámot, mert akkor ki kellett szedni a géz a sebből, de mivel ha otthon voltam, akkor nem vettem alsógatyát, ezért egy idő után a sebek begyógyultak, nem gennyesedtek, így ez a probléma megoldódott. A doki mondta, hogy sebhintőport használhatok, de attól meg úgy viszketett a lompos, hogy rohantam a fürdőbe lemosni róla. Kamillába is áztattam, de csak ímmel-ámmal, közel se olyan rendszeresen, mint ahogy a doki ajánlotta. Szerintem ezért maradtak benn a varratok viszonylag sokáig: kb a 3. héten kezdtek el kipotyogni, utána pedig én is rásegítettem a dologra. Másfél-két hét alatt gyakorlatilag megszűnt minden bajom. Sokszor csak akkor jutott eszembe, hogy volt az a műtétem, amikor elmentem a wcre – amikor nem nyúltam a szerszámhoz, akkor semmi gond nem volt. Mint már fentebb írtam, én mindennap végeztem önkielégítést, ezért mondanom sem kell, emiatt volt a legtöbb bajom.

A műtét előtt elhatároztam, hogy a metélés után két héttel fogom először kiverni… hát nem jött össze. Egy hétig bírtam az önmegtartóztatást. Úgy voltam vele, hogy úgyis áll a műszer, nagy bajt nem okozhat, ha kicsit mozgatom rajta a bőrt. Kifejlesztettem egy nagyon jó technikát, amit kb. két hétig használtam: a bal kezemmel megfogtam a seb alatt a bőrt és felhúztam, a jobb kezemmel pedig a farkam tövénél elkezdtem mozgatnia a bőrt. Így a sebet tulajdonképpen nem ráncigáltam, viszont el tudtam menni. Gondolom, nem kell ecsetelnem, mekkorát élveztem első alkalommal… Ettől függetlenül aki bírja, az szerintem halogassa a dolgot! Én is nagyon figyeltem, nehogy felszakadjanak a sebek! Javaslom a pornó mellőzését, hogy tudjatok csak magatokra koncentrálni! Több mint 7 hete vagyok túl a műtéten.

Nagyjából elégedett vagyok az eredménnyel. A fék egy picit rövid maradt, de lehet, hogy csak magamnak beszélem be. Még aprócska göbök vannak a műtét helyénél, de a heg elég szép lett. Azt javaslom mindenkinek, hogy azonnal vágjon bele a dologba! Összesem másfél-két hét kellemetlenséget okozott nekem a dolog, de az is abszolút elviselhető volt, pedig én nagyon nehezen viselem a fájdalmat. Még nővel dolgom nem volt, de a verés is százszor élvezetesebb, mint ezelőtt volt. Nagyon örülök, hogy a makkom végre kikerült a fitymám rabságából! Utólag verem a fejem a falba, hogy miért nem csináltattam meg 2-3 éve… akkor biztos a kapcsolataim a lányokkal is másképpen alakultak volna. Még egyszer köszönet a többi beküldőnek és az oldal szerkesztőjének! Akinek pedig baja van a farkával, az egy percig se hezitáljon!

Peti

Beszámolóhoz feltöltött kép

Beszámolóhoz beküldött hozzászólások

Kedves Látogató!

A weboldalunkon kizárólag regisztrált tagok szólhatnak hozzá az adott beszámolóhoz.