P. Milán

Beavatkozás: körülmetélés / orvosi ok
Időpont: 2012-07-27 - 17 évesen
Orvos: állami

Alapadatok

P. Milán
körülmetélés
orvosi ok
2012-07-27
17
állami
érvényes, folyamatban lévő

Szöveges beszámoló

Orvosi okból végezték el a műtétet, fitymatúltengésem volt. Már gyerekkoromban, amikor még nagyon kicsi voltam egy maszek doki felvágta két oldalt a fitymát, de ez nem segített a dolgon. Azt hittem még elkerülhető lesz a metélés, de nem így alakult a dolog.

Elmentem a kórházba az urológiára és a doktor teljes körülmetélést javasolt. A másik variációra már nem is emlékszem ,de azt mondta neki az nem tetszik valamiféle pillangó alakú lett volna, de meg maradt volna a fitymám, de ez nem is érdekelt akkor már eldöntöttem.

Elérkeztünk a műtét napjához, nem ettem semmit nem volt semmi kajám és nagyon sokat várattak 8-ra volt bejelentve a műtét, de a dokik vizitet tartottak, ezért kb. egy-másfél órát vártam mire betoltak a műtőbe. A srác, aki bevitt nagyon kedves volt és megértő, jól elbeszélgettem vele, amíg be nem jött a doki. A műtét nem fájt, de a lámpaburán szinte láttam az egész műtétet és elég kellemetlen volt próbáltam nem oda figyelni, a végén az öltéseket kezdtem érezni és a vérzés-csillapító égetőt. Hamar megvolt a műtét nem is emlékszem már talán 20-25 perc lehetett. Visszavittek a szobámba, ott elég rosszul lettem, mert nem kajáltam semmit már régóta és majdnem elájultam. Sokat kellett várnom ismét, mire a doktor hozta a lapot és elmondta, hogy mi a teendőm még utoljára ránézett, és mondta, hogy 2 hét múlva kontroll, a kötést magam vegyem le másnap.

A gyógyulás könnyen ment az első 1 hét nagyon rossz érzés volt mert nagyon érzékeny volt a makkom ezért a járásom nagyon furcsa is volt. Az éjszakák is problémásak voltak a merevedések miatt ezért nem sokat tudtam azokon a napokon aludni. 2-3 hét alatt teljesen meg is gyógyult, de a duzzanat maradt. Erre a „duzzanatra” 4 hónapig hittem azt, hogy duzzanat, mire egyeztettem 1 új időpontot a doktorral és megvizsgált, akkor mondta ez a fitymának a megmaradt bőr része. Na, mondom remek ez nekem így nagyon nem tetszik, mit lehet vele csinálni? Mondta ez egy 15 perces műtét lenne. Nem akartam, hogy így nézzen ki ezért azonnal belementem.

Most 2013.január.17-én volt a 2. műtét. Most már felkészültebb voltam hoztam kaját és előtte ettem is 1 kicsit bár nem szabadott volna. A kórház aznap tele volt, busszal mentem, 27 éve nem volt vasmegyében ekkora hó, mint aznap, ezért késtem is egy keveset. Bejelentkeztem, felmentem a műtökhöz és azonnal jött a nővér elkísért a szobámhoz, egyszerre öltözhettem át, lelkileg fel se tudtam készülni, de akkor ezzel nem foglalkoztam. Betoltak a műtőbe ismét, most a tűszúrások iszonyatosan fájtak, és ha jól emlékszem, akkor nem értem miért, de mintha 4-et kaptam volna. Szinte nem is várt, hogy hasson elkezdte nyiszálni. Éreztem, hogy azt a bőrt vágja le, de nem fájt, annyira siettek, mert olyan sokan voltak, hogy azt az égető vérzéscsillapítót elfelejtették bedugni. Végig arról beszéltek, hogy a segéd csajnak milyen aranyos a kutyája, engem meg közbe úgy vert a víz, mint egy lovat vagy nem tudom, de elég rosszul voltam. Aztán végeztek, visszavittek csak ültem és kajáltam, aztán akik mellé beraktak idős bácsikkal beszéltem kérdezték maradok-e mondtam, hogy nem tervezem, kedvesek voltak. Jött a doki megint elmondta, mi a dolgom két hét múlva kontroll, aztán elkezdett fájni, mert elmúlt az érzéstelenítő. Már előtte öt perccel bevettem egy Aspirint, azt mondták az erős, de akkor még nem éreztem a hatását. Aztán lesegettem, beszélgettem; elment az idő. Kb. fél órát voltam a szobába össze-vissza, aztán néztem az órát, pont lassan indult a buszom, szépen lassan felöltöztem, ahogy hozzá ért az alsógatyámhoz a műszer egyszerre véres lett, mondom jó ez nem olyan durva. Aztán kiértem a buszmegállóba, éreztem hogy eléggé véres vagyok. Hazaértem levettem a nadrágom, láttam csurom vér az alsógatyám, már itt megvoltam ijedve és akkor jött a java: leültem pisilni. Hát nem tudtam öt perc alatt erőszakoltam ki magamból. Olyan szoros volt a kötés rajta, hogy nem tudtam pisilni. Aztán itt durvult be az egész. Kezdett feketedni a makkom azonnal írtam Andrásnak, aki mondta, hogy menjek vissza, de mivel nem tudtam, mert elzárták az utakat a hó miatt, ezért felhívtam egy asszisztens ismerősömet, aki ott dolgozik a kórházba az urológián és mondta, ha már nem vérzik, vegyem le a kötést. Hát mondom, honnan tudjam vérzik-e be van kötve, aztán egyre csak feketedett, végül elhatároztam, hogy leveszem, hát amikor levettem teljesen szét volt, hideg volt, meg volt keményedve, össze volt gyűrve. Azt hittem, már csak jobb lehet. Hát nem. Rá 1-2 órára az egész makkom fekete volt és műszer alja is kezdett feketedni. Azt hittem leesik, kampó, itt a vége. Aztán Andrásnak küldtem képet, mondta, hogy valószínűleg vér alá futás, vagyis hát az is volt. Szerencsére másnap nem kellett suliba mennem a hó miatt ismét, utána nap meg már hét vége volt, szóval tudtam pihenni, ami ilyen lelkiállapot után szerintem rám is fért. A második napon még mindig fekete volt és eléggé be volt dagadva. A duzzanat fájt is. Aztán napról napra javult; folyamatosan tartottam a kapcsolatot Andrással és sokat segített, ezúton is köszönöm a segítségét.

Most már a műtét után egy hónappal semmi gond nincs vele, működik, a metszések is elég szépekre sikerültek, ahhoz képest, hogy 2-szer volt meg gyepálva még most is maradt egy kis bőr de most a másik oldalon, bár szerintem az azért maradt mert ott volt a duzzanat és ott megnyúlt a bőr és ott most kicsit csúnya. Most már annyira nem foglalkozom vele ennél már csak szebb lehet.

Aki műtét előtt áll annak csak annyit, hogy én se ellene se mellette nem állok, maximum, ami mellette szól, tisztábban lehet tartani, kevesebb a betegség veszélye.

Beszámolóhoz feltöltött kép

Beszámolóhoz beküldött hozzászólások

Kedves Látogató!

A weboldalunkon kizárólag regisztrált tagok szólhatnak hozzá az adott beszámolóhoz.