Chris

Beavatkozás: körülmetélés / saját elhatározás
Időpont: 2010-07-07 - 15 évesen
Orvos: állami

Alapadatok

Chris
körülmetélés
saját elhatározás
2010-07-07
15
állami
érvényes, folyamatban lévő

Szöveges beszámoló

Hallgasd történetem:

Így utólag visszagondolva metélés előtt kb. fél évvel találkoztam a témával tüzetesebben a penisz.uw.hu című weboldalon, ahol részletesebben olvastam róla.

Elég gyakran visszalátogattam az oldalra az új hozzászólások miatt. Ezalatt még másik oldalakon is utána olvastam. Nagyon megtetszett a dolog és elkezdtem keresgélni praktikákat, amivel utánozni lehet a metéltséget. Ekkor elkezdtem hátrahúzni a fitymámat és imádtam. Aztán rátaláltam a www.korulmeteles.hu című oldalra, ami feltette az I-re a pontot. Ekkor tudatosult bennem, hogy én körülmetélést szeretnék. Olyan nagymértékű elhatározás volt bennem, hogy el sem tudom nektek mondani. Nem törődtem az olyan hozzászólásokkal, amikben azt mondogatták, hogy nem jó, meg érzéketlen lesz a makk, meg ilyenek. Ez engem nem érdekelt. Aztán megtudtam, hogy egy csomó amerikai színész is körülmetélt, köztük az én személyes kedvencem is, Brad Pitt.

Úgy április-május környékén felvettem a kapcsolatot Andrással, a korulmeteles.hu lap szerkesztőjével, aki mindent részletesen elmondott. Mondtam neki, hogy majd csak nyári szünetben szeretném megcsináltatni, mert akkor van egy csomó időm. Felvettem olyan emberekkel a kapcsolatot, akik önként metéltettek és velük beszéltem át a dolgot még részletesebben, plusz meghallgattam a történetüket, amiktől, bevallom őszintén, néha kirázott a hideg. De még ez sem tántorított el a célomtól. Ezek közül az emberek közül nekem a leghasznosabb egy Kiscincér nevű körülmetélt története volt, mert ő is 15 éves volt és 2010. június 26-án metélték körül, úgyhogy friss élményei voltak a műtétről.

András ajánlott be egy nagyon jó fiatal orvoshoz (ő a legjobb), mert én nem bírtam soha elérni és megkértem, hogy segítsen nekem. András el is intézte nekem, és meg is volt az első időpont a konzultációra, ami június 21-ére esett. Ekkor elkezdtem gondolkodni azon, hogy fogok feljutni Budapestre titokban, mert nem szerettem volna, hogy a szüleim rájöjjenek a metélésre. Megoldottam, és titokban is maradt. A váróban ülve nagyon izgultam, de tudtam, hogy csak akkor megvizsgál és nem lesz semmi több.

Bementem a rendelőjébe és leültem az asztalához, majd mondtam neki, hogy az egyik ismerősöm ajánlott be és hogy mi az én problémám. Ezután felfektetett egy ágyra és megvizsgált ott lent.

Elmondta röviden, hogy mit fog csinálni és megmutatta, hogy fog kinézni. Ezután megírta a kórlapot, és megadta a műtét dátumát: július 7. szerda. Addig már csak szűk 2 hét volt. Nagyon elégedett voltam, hogy már eddig eljutottam (gondolkodtam ezen egész úton hazafelé a vonaton). Az elkövetkező szűk 2 hét szerintem gyorsan elment, mert egyszer csak arra eszméltem, hogy másnap körülmetélnek. Előző este még egyszer utoljára eljátszadoztam a fitymámmal és visszahúztam a makkomra hogy, hagy legyen utoljára a saját helyén.

Felvirradt a műtét napja és én megint ott találtam magamat Budapesten a Semmelweis Urológiai Klinikán. Kb. 9:45-re értem be, bejelentkeztem a műtétre, felküldtek az első emeletre ahol, egy orvos várt és tök jó fej volt. Megkérdezte, hogy egyedül jöttem-e meg stb. Ez az orvos szerintem arab lehetett és szerintem ő is körülmetélt. Aztán egy üres folyosóra kísért és leültetett majd mondta, hogy várjak egy kicsit mert Bánfi doktor úrnak műtétje van és mindjárt jön. Ez a kicsi várás kb. 1-1,5 óra volt és itt izgultam a legjobban, azt hittem, hogy felállok és sikítva szaladok hazáig. Végül elhessegettem ezeket a gondolatokat és utána már csak azt mondogattam magamnak, hogy milyen jó lesz, és hogy fogom eltitkolni. Végül értem jött a doki és lekísért egy szobába ahol lepakolhattam és levehettem a nadrágomat (nem vettem fel ezen a napon sem alsógatyát), amúgy a doktorral öltöztem le, ő meg át, egy szobában. Ránéztem a telefonomra, kb. 11 órakor mentem be. Ezután átkísért gyorsan a műtőhöz és útközben sok mindent láttam, (pl. egy hullát letakarva, egy sötét szobát, ami elég bizarr volt). Mert ugyanis a műtő egy folyosón volt ezekkel. Bementünk a műtőbe és felfektettek egy ágyra, leszíjazták a lábaimat, amitől egy kicsit kiszolgáltatottnak éreztem magam. Ezek után bekente az asszisztens a farkamat jóddal és felszívta az érzéstelenítő injekciót a szemem láttára. Igazából ettől nem voltam rosszul, mert nem félek annyira a tűktől. A szívem majd kiugrott a helyéről. Ekkor bejött a doktor és előkészült, és engem is előkészített a műtéthez. Beadta a nagy fecskendő érzéstelenítőt, amitől kb. 2 perc alatt elzsibbadtam és nem éreztem semmit. Nekilátott a műtétnek, de nem nagyon értettem, mert a segédje angol volt és angolul ecsetelték a folyamatokat, én meg még csak 1 éve tanultam angolt. Igazából nem is nagyon érdekelt, hogy mit csinálnak pontosan, csak az volt a fontos hogy szépen és jól megcsinálják. De volt egy pont, ahol nem használt az érzéstelenítő és ott igencsak fájt. Kb. fél óra alatt végeztek. Emlékszem, hogy a végén éreztem, hogy feláll a farkam és láttam is. Utána felültettek és én k*rvára szédültem. Majdnem pofára estem az első lépés után. De ekkor már meg voltam nyugodva, hogy végre túl vagyok rajta. A doki visszakísért abba a szobába ahol a cuccaim voltak és felvettem a nadrágomat és a holmimat, majd utána lekísért egy kórterembe. 11:45 lehetett az idő. Itt voltam kb. 2-2,5 órát, de 15 perccel később elkezdett kimenni az érzéstelenítő hatása. Ekkor kimentem kértem fájdalomcsillapítót, amitől utána már nem is fájt.

Közben beszélgettem egy sráccal, akit októberben metéltek körül, de neki volt valami komplikáció és azért volt bent megint. Miután már jól voltám elkezdtem sétálgatni, majd a doktor megnézett, hogy minden rendben van-e, azt mondta, hogy ennek így kell kinéznie. Lementünk a rendelőjébe odaadta a kórlapot, ráírta a kontrol időpontját és utána el is jöhettem. Olyan jó érzés volt frissen metélve sétálni az utcán, nem fájt semmi és tök boldog voltam, hogy végre metélt lehetek.

A műtét utáni első éjszaka gond nélkül lezajlott. Reggel, amikor felállt, akkor sem fájt csak húzódott aminek nagyon örültem, gondoltam hogy ha most nem fáj akkor már nem is fog. Na de aztán délelőtt jött a fekete leves - le kellett venni a kötést és ki kellett cserélni. De ez nem volt korántsem egyszerű mert bele volt ragadva a sebbe a géz. Kicsit megijedtem, hogy fogom én ezt kiszedni innen (itt bántam egy kicsit ezt az egészet, de ez az érzés csak kb. fél percig tartott). Ekkor főztem kamillateát és vattapamaccsal kenegettem a sebet meg a gézt, amitől utána könnyen le tudtam szedni a kötést a farkamról, ami most lélegezhetett fel először metélten. Itt egy kicsit elkezdett vérezni a fitymafék helyén, de nem volt vészes. Utána már csak egy laza kötést tettem fel, amitől szellőzött és gyorsabban is gyógyult. Az elkövetkezendő kb. 1 hétben lefekvés előtt bevettem egy fájdalomcsillapítót a biztonság kedvéért. Fürdés előtt ráhúztam egy kicsi nylon zacskót hogy ne érjen hozzá víz, ami tökéletesen bevált. Így fürödtem addig, amíg ki nem szedtem a varratokat, ami kb. 2 héttel a műtét után már meg is történt. Körülbelül 4 napon keresztül szedegettem a varratok (úgy 13 lehetett benne). Rákövetkező estén már nem kellett a zacskó a farkamra és már anélkül fürödtem. Nagyon jó érzés volt.

A műtét után 2 héttel és 1 nappal vertem ki először a farkamat. Erre vártam a legjobban a metélés után. Elég sokáig tartott. Fitymás koromban akár 2 perc alatt is el tudtam élvezni, de így metélten kb. 15 perc is kellett hozzá. Pedig siettem is, hogy ne legyen feltűnő, és azért persze óvatos is voltam nagyon, mert még friss volt a seb, és már varratok sem voltak benne és nem akartam, hogy felszakadjon. Ezen a napon csináltam róla az első képeket és most visszanézve elég érdekesen nézett ki, de akkor az tűnt gyógyultnak. Most azonban már több mint 1 éve metélt vagyok és nagyon szép lett a farkam. Úgyhogy aki metéltetni akar, az csakis a doktor úrhoz menjen, Ő A LEGJOBB bárki bármit mondjon, és még jó fej is.

 

Remélem ez a beszámoló sokat fog segíteni azoknak a fiatal fiúknak, akik önként akarnak metéltetni és nem akarják hogy mások is tudjanak róla. A mai napig nem tudja a családom, hogy körülmetélt vagyok.

Chris

Beszámolóhoz feltöltött kép

Beszámolóhoz beküldött hozzászólások

Kedves Látogató!

A weboldalunkon kizárólag regisztrált tagok szólhatnak hozzá az adott beszámolóhoz.