K. László

Beavatkozás: körülmetélés / saját elhatározás
Időpont: 2009-12-02 - 40 évesen
Orvos: állami

Alapadatok

K. László
körülmetélés
saját elhatározás
2009-12-02
40
állami
érvényes, folyamatban lévő

Szöveges beszámoló

Elöljáróban megjegyezném: talán sosem szánom rá magam a körülmetélésre, ha nincs András és ez az oldal.

Összességében pedig, annak ellenére, hogy egyrészt semmilyen komolyabb eü. ok nem kényszerített rá, csak - idézem a szakszöveget -"a fityma bőséges volta zavart" funkcionálisan és esztétikailag, meg a műtét óta eltelt közel egy hónap is komoly önmegtartóztatásra késztetett, és a gyógyulás még most sem 100%-os, ha újra kellene, ismét belevág(at)nék.

Tehát kezdjük azzal, ami rossz: többórás várakozás az urológián (ez persze nem kötelező, magánklinikán gyorsabban megy a dolog, ám ez esetben a műtét árát illetően ajánlott nagyjából egyhavi nettó átlagfizetéssel kalkulálni). Ezután jó kéthetes várakozás a nyisszantásra, ami azért kínos, mert volt időm átgondolni, valóban akarom-e bevállalni a kemény lábadozási időt (amikor szigorúan max. pisilésre használható a nemes szerv), meg hát az elhanyagolható kockázat ellenére, mégiscsak benne van a pakliban, hogy utána talán nem lesz nagyobb örömöm az életben, mint a bángidzsámping és az eperfagyi.

A műtét maga az első érzéstelenítő injekciót leszámítva (az is csak egy gyors szúrás a farok tövébe) nem fájdalmas, bár elég aggasztónak tűnt, mikor odaszíjaztak a műtőasztalra. Bár én nem kaptam "függönyt" a műveleti terület elé, célszerűbbnek tartottam, ha nem nézek oda (szerintem jobban jártam), úgyhogy inkább számolgattam a neoncsöveket a plafonon ökölbe szorított fogakkal – mert hát hangyányit ideges voltam, őszintén szólva. A helyiség egyébként több egybenyíló műtőből állt, a két szomszédosban is dolgoztak, és látván a különböző, inkvizícót idéző eszközökkel ki-be rohangáló "operátorokat", nem szívesen cseréltem volna egyik szomszéddal se. Ez erőt adott valamelyest.

Közel fél óra nyiszálás-érégetés-varrás után (kábé, mert az időérzékem cserbenhagyott) végre szembesülhettem a mumifikált totemállatot idéző, csinosan bepólyált büszkeségemmel. Innen nézve már nem is volt olyan vészes a dolog, rosszabbra számítottam, így emiatt a saját félelmem okozta a legtöbb kellemetlenséget a "aktus" során. Ekkor jó kétórás rápihenés következett a kórházban, majd miután az orvos leellenőrizte "művét", végre mehettem isten hírével. Mivel durva fájdalomra számítottam a beinjekciózott Lidocain távoztával, előre bekaptam egy Cataflamot, de szükségtelen volt, a fájdalom messze az elviselhetőség szintje alatt maradt végig.

A kötést a másnap reggeli kontrollig fennhagytam, utána már csak egy laza gézpárnát kapott a "kedves beteg" pár napig. Csomagolásától megfosztva meglehetősen szánalmas látványt nyújtott szegény, beduzzadva, lila foltokkal, jókora öltésekkel, mintha címmeccset játszott volna Klicskó ellen, de tudtam (reméltem), hogy innen már csak jobb lesz. Másnap a nejem is elég erőt gyűjtött, hogy szembesüljön a látvánnyal - előbb én se szívesen mutattam volna meg, nehogy örökre elmenjen a kedve minden jótól -, ám azt mondta, jobban néz ki, mint amire számított. Az az igazság, hogy az orvos javaslata alapján én csupán Betadine-al kezelgettem a sebet naponta 5-6 alkalommal, de így is szépen gyógyult, és csak a két nap mulva megejtett első fürdés alkalmával vérzett kicsit (ami azért elég ijesztő tud lenni), ám gyorsan abbamaradt.

A műtét utáni két hét tehát Szent Betadine jegyében telt, aztán mehettem varratkiszedésre, ám az orvos ezt korainak ítélte, s csak a fékplasztika során a makk alsó részébe szúrt két öltést távolította el (Na ez tudott fájni rendesen). Abban maradtunk a dokival, hogy ha a varrat nem távozik saját jószántából, a két ünnep közt menjek vissza, s ő majd jobb belátásra bírja.

Szerencsére az öltések elkezdtek kiperegni, csak néhányat kellett "buzdítani" kicsit szemöldökcsipesszel és körömollóval, úgyhogy karácsonyra végre cérnamentes lett a nemes szerv, és jó három héttel a műtét után elérkezettnek láttam az időt egy "éles bevetésre" (sajnos ezidőtájt már - hála a kényszerű önmegtartóztatásnak - kevés olyan gondolatom akadt, ami ne a szexről szólt volna). Persze mindketten paráztunk rendesen, de összességében sikeres volt az eksön. Kicsit furcsa, más érzés, de kellemes. A nejem szerint jócskán vastagodott, ami ugyebár nem kimondott hátrány, de felkészítettem rá, hogy ez a duzzanat a metszési forradás része, és a teljes gyógyulást követően el fog múlni...:(

Tehát jelenleg itt tartunk, még egyszer örülök hogy bevállaltam, és köszönöm Andrásnak a sok segítséget és támogatást, amit kaptam tőle. Jövök egy sörrel!

Laci

Beszámolóhoz feltöltött kép

Beszámolóhoz beküldött hozzászólások

Kedves Látogató!

A weboldalunkon kizárólag regisztrált tagok szólhatnak hozzá az adott beszámolóhoz.