H. István

Beavatkozás: körülmetélés / orvosi ok
Időpont: 2005 - 21 évesen
Orvos: állami

Alapadatok

H. István
körülmetélés
orvosi ok
2005
21
állami
érvényes, folyamatban lévő

Szöveges beszámoló

István vagyok, 21 éves főiskolás. Ezt a beszámolót egy ismerősöm, András kérésére írom meg, akivel elég régóta e-mailezek és nagyon sokat segítettek a levelei, ezen kívül szerintem az orvosokon kívül az internet és talán az ehhez hasonló személyes írások szolgáltatják az egyetlen objektív információforrást azoknak, akiket foglalkoztat a körülmetélés gondolata, vagy már műtét előtt állnak és kicsit tartanak tőle...

Szóval András kért meg, hogy írjam meg a beszámolómat és küldött nekem egy pár példát. Az enyém talán egy kicsit másabb lesz (nem abban az értelemben), de mindenképp hiteles. Gondolkodtam, hogy kiket érdekelhet, amit írok, kik olvassák majd, kinek/kiknek szánjam? Önmagamból kiindulva, én nem csináltattam volna meg a műtétet anélkül, hogy nem néztem volna utána alaposan. Az interneten nagyon sok írást találsz a körülmetélésről és örülök, hogy az emberek ily módon segítenek egymásnak. Bár nem vagyok ’annyira’ profi a témában, de én is próbálok segíteni azzal, hogy leírom a tapasztalataimat és a véleményemet erről az egészről.

Kezdjük az elején: Gyermekkorom óta, vagyis születésem óta fitymaszűkületem volt, amivel kicsi koromban már vittek orvoshoz, de nem engedtem, hogy körülmetéljenek, így a szüleim sem erőltették, mert annyira nem volt vészes. Kezdtem felnőni és rájönni arra, hogy nem csak pisilésre alkalmas a szerszámom és ennek hatására kamasz koromban nagyon sokat javult a helyzet (tágult a bőr). 17 éves koromban veszítettem el a szüzességemet és mindig féltem, hogy a csajokat zavarja, hogy nem teljesen olyan, mint másoké, de ezzel kapcsolatban nem volt kellemetlen tapasztalatom. 20 éves koromig sokszor gondoltam a körülmetélésre, de nagyon féltem tőle, szerintem azért, mert gyerekkoromban mindig ezzel zaklattak és megmaradtak a kellemetlen emlékek, meg keveset tudtam róla. Szinte semmit. Kb. egy éve elmentem a háziorvosomhoz, hogy megkérdezzem erről, ő megnézte és megállapította, hogy relatív fitymaszűkületem van (vagyis alapállapotban hátrahúzható a bőr, csak merevedéskor az megakad a kalap alatt) és azt mondta, ha nem zavar a szexben, egyáltalán nem fontos megcsináltatnom, ez csak egy apró esztétikai hiba. Ekkor igazat adtam neki és el is vetettem az ötletet, de egy unalmas órámban elkezdtem keresgélni a Interneten és meglepetésemre nagyon sok érdekes dolgot találtam. Tök jó volt olvasni műtéten átesett emberek írásait, voltak közöttük olyanok, akik mindenkit rábeszélnének és voltak, akik a lábadozás fájdalmairól és rosszul sikerült dolgokról írtak. Én nem akarok rábeszélni és lebeszélni senkit - talán azért nem ajánlanám mindenkinek, mert, ha mindenki megcsináltatná, az enyém kevésbé lenne egyéni. …Bár szerintem manapság már a férfiak nagy hányada körülmetélt, csak nem tudjuk egymásról. Én a műtétem óta legalább 4 közeli haveromról tudtam meg, amikor elmeséltem nekik a sztorimat. Szerintem mostanság szinte divat is és lehet, hogy az ilyen beszámolókat olvasva ezután mindenki közénk akar majd tartozni. Könyörgöm, akinek semmi gondja sincs ezen szervével, ne metéltesse körül magát, hagyjátok meg nekünk a jó csajokat!  Na jó, csak vicceltem, ha nem vagy körülmetélve, ne érezd magad rosszul, persze, hogy nem a fityma megléte, vagy hiánya teszi az embert…

Komolyra fordítva a szót, minden férfi szembesült már életében a körülmetélés tényével (vagyis lehetőségével), csak talán sokan a vallásuk miatt nem csináltatnák meg, mivel ez általában a zsidókra jellemző. Én sem vagyok zsidó, bár semmi bajom a zsidósággal és más vallással sem és oké, ne csináljunk ebből vallási kérdést, de gondoljatok bele, maga Jézus Krisztus is körülmetélt volt… Szóval én is olvasgattam a neten és nagyon sok érvet találtam mellette, ráébredtem, hogy csak bátorság kérdése az egész. Elmentem egy urológushoz, aki a háziorvosom ismerőse volt, ő megvizsgált és azt mondta, orvosilag nem indokolt a műtét, de ha akarom, 3 hét múlva menjek vissza és megcsinálja. Még az utolsó este is gondolkodtam rajta, de aztán gondoltam egy nagyot, kiadtam magamból mindent (tudtam, hogy egy ideig nem lehet majd), reggel felkeltem, kocsiba szálltam, elmentem a kórházba és bejelentkeztem… Először is azt tanácsolnám, hogy azok az emberek, akik még nem érzik ennek az egésznek az értékét, ne vállalják a műtétet. Vagyis annak ellenére, hogy sokan minél fiatalabb korban ajánlják a k.m.-t, szerintem, ha nem fontos ne csináltassák meg a gyerekeiknek, csak ha ő önszántából megy. Hagyjuk meg az önálló döntés jogát. Nekem is szar volt, mikor kiskoromban vittek a dokihoz, ő megvizsgált és nem értettem, hogy ha nekem jó, nekik miért nem jó úgy, ahogy van. Szóval én leginkább kb. a 16 fölötti, talán a 18-20 éves korosztálynak ajánlanám, ebben a korban már tök lazán elmegy az ember az orvoshoz, akár ilyen intim ügyekkel is, különösebb szégyenérzet és félelem nélkül. Nem azt írom, hogy én nem féltem, de ha férfi vagy, légy férfi, nem kell betojni egy ilyen apróságtól, egy kis fájdalomtól, a sebész nem fog megenni... Ha te is így gondolod, menj el, tök laza az egész és ne hallgass azokra, akik le akarnak beszélni róla! Jó volt úgy elmenni, hogy a saját döntésem, még a műtét előtt 1 perccel, sőt, közben is poénkodtam az orvossal és tök lazán vettem az egészet. Bár lehet, hogy a felnőtteknek nehezebben gyógyul (ami szerintem nem teljesen igaz), de 20-25 perc alatt meg lehet csinálni altatás és nyugtató nélkül és összesen kb. 30-40 perc múlva a saját lábunkon távozhatunk. Na jó, nem hazagyalogolni (esetleg, annak, aki a kórház mellett lakik), de mondjuk az autóig.

A műtétről: az én esetemben a dokin kívül 2 asszisztens volt jelen, akik szintén nagyon kedvesek voltak (ja és elfelejtettem: sztk-ra csináltattam az egészet, nem pedig magánorvosnál, vagyis elvileg teljesen ingyen, de persze én is fizettem a doktornak). Lefektettek a műtőasztalra, amin kényelmesen elhelyezkedtem. Csak akkor lepődtem meg egy kicsit, amikor 6 érzéstelenítő injekciót kaptam, de ki lehetett bírni. Az egészet éreztem, de nem fájt. Közben beszélgettünk, de nem akartam elterelni az orvos figyelmét, figyeljen csak arra, amit csinál. A műtőasztal elhagyása után kb. 20 perccel kezdtett el fájni, addig teljesen zsibbadt. Én ekkor már kocsiban ültem és teljes gőzzel hajtottam hazafelé. Kb. fél óra múlva enyhült a fájdalom. Féltem az éjszakától és a vizeléstől, de a vizeléssel semmi gond sem volt, csak az éjszakai merevedés okozott egy-két álmatlan órát az első héten. Másnap visszamentem, levették a kötést, miután otthon kellett kezelgetnem (kamillás tea, stb.). Egy hétig otthon voltam, filmeket néztem az ágyamból, max. 10 nap múlva már kötés nélkül zuhanyoztam és kb. összesen 2 hét múlva kipróbáltam. Szóval kb. 2 hét önmegtartóztatás elég (vagyis nálam elég volt), bár szexelni még nem mertem volna. Nekem sajnos vissza kellett menni a kórházba, mert sok öltés nem esett ki magától és ki kellett szedni (állítólag rossz fonállal varrták). Később rájöttem, hogy nem sikerült úgy, ahogy terveztem. Mivel a szűkület alig észrevehető volt, az orvos fölötte vágta el a bőrt és bár körülmetélt, merevedéskor egy részen kicsit szűkebb a bőr. Ez alig észrevehető, de valószínűleg még egyszer orvoshoz fordulok, mert a heg sem lett tökéletes. Így is maradhatna és sokkal jobb, mint eredetileg, de szeretném a lehető legszebbre csináltatni. Ennek hatására másodszor azt tanácsolnám, hogy aki teheti, az ismerőséhez, vagy magánorvoshoz forduljon, mert bár ez az orvosoknak rutinműtét, mégsem teljesen garantált a siker. Mármint, lehet, hogy elsőre nem néz majd ki tökéletesen, de ott a korrekció lehetősége, amit a szövetek teljes regenerálódása miatt kb. fél év elteltével végeznek, azon, aki ezt kéri.

Tapasztalataim a műtét óta: most már kb. féléve történt és nem bántam meg. Így kicsit másabb a szex, amit szinte csak az első alkalommal vettem észre. Kissé megijedtem, mert azok előtt egyáltalán nem volt korai magömlés problémám, de akkor nem sokáig bírtam. A második alkalommal furcsa módon már semmi bajom sem volt, és azóta sincs rá panaszom, jobb mint valaha. Nem lett érzéketlen, nem szárad ki, nem dörzsöli ki az alsónadrág, egyáltalán nincs vele semmi gond. Higiénikusabb, mivel nem fedi bőr a makkot és szerintem sokkal szebb. Ami talán a legfontosabb érv: k.m. előtt is bírtam a gyűrődést, de így, körülmetélten elég hihetetlen dolgokat lehet művelni, amit szerintem érdemes kipróbálni! … Legyen ez a végszó, mivel nem tudom, mit írhatnék még (már talán így is hosszúra és unalmasra sikerült), - de itt látszik meg, hogy nekünk férfiaknak mennyire fontos ez a szerv, talán a szívbetegek és mondjuk a mellnagyobbító műtéten átesett nők sem folytatnak ilyen komoly eszmecserét az interneten keresztül és nem írnak több oldalas beszámolót magukról.

Nehogy félreérts/értsetek, szívesen tettem és remélem, olvassa majd valaki, remélem, segíthettem vele és talán választ adtam egy-két fontos kérdésre…

Üdvözlettel:

Isti

Beszámolóhoz feltöltött kép

Beszámolóhoz beküldött hozzászólások

Kedves Látogató!

A weboldalunkon kizárólag regisztrált tagok szólhatnak hozzá az adott beszámolóhoz.