M. Laci

Beavatkozás: körülmetélés / saját elhatározás
Időpont: 1993 - 25 évesen
Orvos: állami

Alapadatok

M. Laci
körülmetélés
saját elhatározás
1993
25
állami
érvényes, folyamatban lévő

Szöveges beszámoló

Mottó: Oly keveset lehet veszíteni, s oly sokat nyerni!
Általános iskolás nyolcadikos voltam, amikor először hallottam a körülmetélésről. Az egyik osztálytársam hívta fel figyelmemet egy másikra, aki körül volt metélve. Mivel kíváncsiságom határtalan volt, és nem is voltam tisztában teljesen, mi az a körülmetélés, úszásóra előtt úgy intéztem, hogy mellette öltözzek, és ekkor láttam életemben először körülmetélt fütyköst. Abban a pillanatban megtetszett és tudtam, hogy én is olyat szeretnék. Na, erre még sokat kellett várnom!
Teltek múltak az évek én még csak középiskolás voltam, szüleimmel együtt éltem, és nem voltunk olyan bizalmas viszonyban, hogy ilyet megbeszélhettünk volna, vagy szólhattam volna nekik, hogy én szívesen elhagynám valahol azt a 3-4 cm bőrt. A mai napig nem tudják a körülmetélésemet, bár ha szóba kerülne, nem titkolnám. Szóval, próbálkoztam mindenféle házi praktikákkal az évek alatt – le sem merem írni, hogy mikkel –, hogy a makkom állandóan szabadon legyen, de tartós eredményt nem tudtam elérni. Közben felidéződött bennem egy gyerekkori emlékem, ami idekapcsolódik: Mielőtt általános iskolába mentem volna orvosi vizsgálaton estem át. Ott az orvos megvizsgálta a fütykösömet is, és megállapította, hogy "egy kicsit" fitymaszűkületem van. Beutaló, irány az urológia, 5 évesen. Ott nem tudták eldönteni, hogy körülmetéljenek-e, vagy sem, annyira határeset volt. Végül az írták a papíromra, hogy "tornáztatni" (!!!) kell rajta a bőrt és megjavul. Szüleim mivel próbáltak óvni, nem is erőltették a műtétet. Bár ne tették volna! Aztán másra már annyira nem emlékszem. Lényeg az, már tizenéves koromban, ha felállt a fütykös és rajta volt a bőr a makkon, nehezen lehetett hátrahúzni. Ha pedig hátrahúztam alatta kicsit megfeszült és már a makkra többet nem jött fel. De nem volt veszélyes, nem fájt. Később a szex is működött, de én akkorra már régen eltökéltem, ha törik, ha szakad, de megszabadulok a fitymámtól.
Ahogy összeköltöztem az akkori barátnőmmel, el is indultam a megvalósítás irányába. Mivel a barátnőmnek is jobban tetszett, ha hátra volt rajta húzva a bőr, ő is támogatott és bátorított. Ez még a kilencvenes évek elején történt, abban az időben Internet sem volt még, így elég nehéz volt információkhoz jutnom. Én egy vidéki nagyvárosban élek, kinéztem a telefonkönyvből egy bőr- és nemi gyógyászt, felhívtam és mondtam neki, hogy szeretném magam körülmetéltetni. Adott egy időpontot (magánrendelés), hogy keressem fel. Ezt meg is tettem, bár roppant zavarban voltam, de a cél lebegett a szemem előtt, és gátlásaim leküzdve, elmentem hozzá. Annyit mondott, mutassam meg a fütyköst, mozgassam meg a bőrt rajta, és mondta, hogy oké. Semmi csodálkozás, kérdések. Elkért vagy kétezer forintot (93-ban), és adott egy telefonszámot, egy orvos barátja számát, akit fel kellett hívnom. Meg is tettem. Személyes találkozó a kórházban, megnézte a fütykösömet és mondta, hogy oké, megcsináljuk. Kérdeztem, hogy mivel tartozom érte, mondta, hogy amennyit gondolok. (Állami kórház, abban az időben még nem voltak magánklinikák, legalább is én nem hallottam róla.) Gondoltam pár ezer forintra (négyre, ha jól emlékszem), ő pedig beírta a kórlapomra, hogy a beteg minimális phimosis miatt körülmetélést kér. Kérdezte, hogy mennyit vágjanak le a fitymámból, én mondtam, hogy az egészet. Abban az időben még nem is hallottam róla, hogy a körülmetélésnek – a vágás helyének – van több módja, úgy, hogy választási lehetőségem nem is volt. A mai tudásommal azt a módot választanám, amikor a fityma belső része megmarad, és a vágás távolabb esik a makktól.
A műtét előtt egy nappal be kellett mennem a kórházba vérvételre. Egy fiatal nővérke vett tőlem vért és én hiába vártam, hogy kinevessen, ez nem történt meg, kedves, normális volt. Másnap reggel 7-re kellett bemennem éhgyomorra. Na, be is mentem. Le kellett vetkőznöm, fel kellett vennem egy kórházi inget, alatta nem maradhatott semmi. Én szívdobogva vártam, jöjjön, aminek jönnie kell. Kaptam egy szem gyógyszert, mondták, hogy ettől kicsit elkábulok és megnyugszom, ez így is történt. Először csak a műtő előterébe toltak be, majd némi várakozás után be is vittek, nem mintha nem tudtam volna menni. Áttettek a műtőasztalra, a combjaimat leszíjazták, ahogy a két csuklómat is, hogy ne tudjak mozogni. Kórházi ingemet szépen felhúzták, és én ott kiszíjazva félig pucéron vártam a nagy dolgot. Két férfidoktor csinálta a műtétet és egy asszisztens(?) hölgy. Teljesen normálisan, kedvesen viselkedtek, bár én roppant zavarban voltam. Azért közben a hölgy egy viccet elengedett: Szerinte a Jóisten hibázott: A férfinak nem az ujjaiból kellett volna tizet teremteni.... Az egyik doki azzal kezdte, hogy az egész hímvesszőmet, herezacskómat és a környékét bekente valami sötétsárgás színű fertőtlenítővel. Majd jött az egész műtét legkellemetlenebb része. Körbe a makkról hátrahúzott bőrbe a makk alá több érzéstelenítő injekciót adtak be. Ez a szokásos elviselhető fájdalom volt, sőt inkább csak kellemetlen érzés. Majd rövid idővel ezután ráhúztak a fütykösömre egy fehér rongyot, amin egy lyuk volt, egészen a tövéig. Ekkor láttam utoljára fitymával a hímvesszőm, bár elég idegennek hatott, vöröses-sárgán, egy rongynak a lyukán kikandikálva. Ekkor eltakarták előlem és nekiláttak a műtétnek. Semmi fájdalmat nem éreztem a műtét alatt csak azt, hogy "matatnak " rajta. A szokásos kb. fél óra múlva kitoltak és visszavittek a szobámba. Ekkor felemeltem a takaróm és lenéztem a fütykösömre. Egy kötés volt rajta az egykori fityma helyén, alatta véraláfutás nem látszott, és ahol a kötésnek vége volt, KILÁTSZOTT A MAKKOM!!!! Amire kb. 13 éve vártam, végre megvalósult. Tudtam, hogy soha többé nem fogja eltakarni az általam annyira gyűlölt fityma.
Ha visszagondolok erre a pillanatra a mai napig kellemes érzés tölt el. Akkor nekem egy új időszámítás kezdődött el az életemben. Délután kb. 3 körül miután a doktor megnézte, hogy minden rendben van, ki is engedtek a kórházból. Aznap még óvatosan járkáltam, de a gyógyulás komplikációmentesen, a szokásos módon ment. Abban az időben még nem felszívódó varratokat használtak, hanem egy része kipotyogott magától, más részét egy idő után kisollóval én vágtam ki. Két-három varrat kivételével, ami a hímvesszőm felső részén helyezkedett el, teljesen varratmentesen gyógyult. A féket teljesen levették, helyette bőrből összehoztak valami hozzáhasonlót, ami esztétikailag elég jó, bár én a mai napig nem érzem szükségét, és funkciója sincs.
Ez a beszámoló a műtét után 17 évvel készült. Lehet, hogy néhány olvasó számára megmosolyogni való lesz, de a mai napig néha a fürdőszobában megállok egy pillanatra és "megcsodálom" a fütyköst, ahhoz képest, ahogy emlékeimben felidézve kinézett. (25 éves koromig!) Az esetleges pontatlanságokért az elnézéseteket kérem. Csak azt tudom javasolni, ha érlelődik bennetek a gondolat, ne habozzatok, vágjatok bele, én nem bántam meg, sőt!
Eddig minden barátnőmnek tetszett a körülmetélt péniszem. A szexben számomra előnyt jelentett a korábbihoz képest, mert így tovább bírtam a szeretkezést, nem mentem el olyan hamar. Mivel több barátnőm is volt a körülmetélésem óta, elmondhatom, hogy eddig egyiküknek sem volt emiatt velem szemben bármilyem fenntartása, vagy ellenérzése. Volt olyan is, akinek már korábban is volt kapcsolata hasonló fütykössel. Még egy nem elhanyagolható előny: gyakorlatilag bármikor bevethető, ugyanis állandóan tiszta, jó illatú, ami nem feltétlenül mondható el egy körülmetéletlen fütykösről egy nyári nap vége felé. Soha sehol, közös zuhanyzóban, naturista strandon nem vettem észre, hogy megnézték volna jobban a fütykösömet, mint a bőrösöket. Az életem folyamán sok helyen megfordultam közös zuhanyzókban – katonaság, sport, strand –, ahol szintén találkoztam "klubtagokkal". Osztálytársaim közül is mindig volt pár fiú, általános és középiskolában is, aki körülmetélt volt, s a baráti körömben is szinte mindig volt valaki. Akivel részletesen megbeszéltük a dolgokat, egyiktől sem hallottam soha negatív dolgot. Soha semmilyen hátrány nem ért ezért. Ismerőseim körében is volt jó néhány gyerek, akit körülmetéltek, jobbára egészségi okok miatt. Véleményem szerint Magyarországon a körülmetélési arány valahol 5-10% között lehet, és lassan-lassan, de biztosan növekszik, a körülmetélés számtalan előnye miatt. Az evolúció túlhaladta ezt a kis bőrdarabkát!
Jelenleg nincs gyerekem, de ha egyszer lesz, és fiúval áld meg a sors, biztos, hogy elvégeztetem rajta ezt a kis beavatkozást. Ha nem is párnaposan, de még kisgyerekkorban. Hogy miért? Hogy megóvjam őt és majdani partnerét egy sor egészségügyi kockázattól, és hogy tudja élvezni a körülmetélés előnyeit. A felnőttkori körülmetéltek csak pozitív változásokról számoltak be, akárcsak jómagam. Felelős szülőknek csak ajánlani tudom a körülmetélést. Az USA-ban és Angliában is, és hála Istennek lassacskán nálunk is, ha vagy valaki: körülmetélt vagy!
Csak bátorítani tudok mindenkit, tegye meg, hallgasson Andrásra, nem fogja megbánni, és metéltessen!
Üdvözlök minden metélt és metélés előtt állót, aki elolvasta visszaemlékezésemet.
Laci

Beszámolóhoz feltöltött kép

Beszámolóhoz beküldött hozzászólások

Kedves Látogató!

A weboldalunkon kizárólag regisztrált tagok szólhatnak hozzá az adott beszámolóhoz.