"Shmuel", aki most 38 éves, vallását nem gyakorló, asszimulált budapesti zsidó családba született, és 10 éve, nem sokkal a házasságkötése előtte végeztette el a körülmetélés.

Kedves András!

Hosszas gondolkodás után döntöttem csak úgy, hogy megosztom az én történetem is, mivel nálam kizárólag vallási okai vannak/voltak a brisznek, és mivel Magyarországon kevesen vannak, akik hasonló cipőben járnak, így nem voltam egészen biztos, hogy bárkinek is adhatok ezzel segítséget, de végül is, ha csak 1 embert megmentek.

Szóval, a 70-es évek közepén, amikor születtem, a szüleimnek eszébe sem jutott körülmetéltetni. Bár a zsidóságunkat nem titkolták, mint sok más családban, de mégis ez fel sem merült. en kb. 15-16 évesen (1990-et írunk) jutottam el oda, hogy mar eljártam zsinagógába (egyedül és a mamám szerint titokban) es szépen lassan beletanultam a saját zsidóságomba, ami sokkal kevésbe vallási, mint inkább tradicionális, kulturális, életviteli stb. alapú. Pár év alatt eljutottam oda, hogy napi természetességgel éltem már meg a zsidó élet eseményeit, ünnepeit, itthon is es közösségben is tehát 20-25 éves koromra "behoztam" amit az asszimilálódott családomban senki nem ismert vagy gyakorolt volna

Ennek a folyamatnak egyenes eredménye volt, hogy amikor par evvel később először felmerült bennem (es a feleség-jelölt barátnőmben) az esküvő, család, gyerekek gondolat, illetve az a bizonyosság hogy a saját fiamat is körül fogjuk metéltetni születését követően, akkor teljesen természetessé vált, hogy magamat is megmalenoltatom.

A végrehajtás egyszerű volt es gyors, a rabbi barátom tanácsát kérve es követve, illetve az o jelenlétében az amerikai úti zsidó kórházban estem át a briszen, ami egy kitűnő hangulatú kb. 1 óra volt, közben áldásokat mondtunk, sokat beszélgettünk, nevettünk. a gyógyulásom kb. 2 napig tartott mindenfajta komplikáció nélkuül.

Azóta fiam is született, őt is körülmetéltettük, nagyon remélem, ha neki is fia születik nála is ez lesz a természetes