N. Attila

Beavatkozás: körülmetélés / orvosi ok
Időpont: 2007 - 27 évesen
Orvos: magán

Alapadatok

N. Attila
körülmetélés
orvosi ok
2007
27
magán
érvényes, folyamatban lévő

Szöveges beszámoló

Sokáig minden rendben volt velem, és nem is gondoltam rá, hogy valaha ez másképpen is lehet. A körülmetélésről nem sokat tudtam, azt persze hallottam, hogy a zsidó fiúkat körülmetélik, de azt már nem tudtam, hogy ez pontosan mit is jelent. Áprilisban észleltem, hogy a fityma vége, ami ernyedt állapotban tulajdonképpen már belülre kerül, megrepedezett, de körbe-körbe egy gyűrű mentén. Ez a kisebb baj volt, a nagyobb az, hogy eme gyűrű mentén el is vesztette a rugalmasságát, azaz lényegében nem tudtam felhúzni, csak lankadt állapotban, és akkor is nehezen. Vissza még nehezebben jött. Azt vártam, ez majd hamarosan begyógyul, de csak rosszabb lett. Egy hónap után már kifejezetten aggódni kezdtem, megkérdeztem egy-két barátomat, szerintük ez mi. Persze semmi hasznosat nem tudtam mondani.

Egyre jobban zavart a dolog. Barátnőm egy ideje nincs, tehát a szexuális életre való kihatással nem találkoztam, de mivel szinte egyáltalán nem tudtam felhúzni, rá kellett szoknom, hogy ülve pisiljek, mint a lányok, mert úgy kevésbé jelentett gondot, hogy a bőrön gellert kapott a sugár, és össze-vissza spriccelt. Végül rászántam magam, és elmentem az urológiára. Nem privát rendelőbe, hanem az SzTK-ba. Persze izgultam rendesen, azért nem szívesen mutogatja magát az ember ilyen helyeken... Az orvos nagyon normális volt. Megnézte, megállapította, hogy valóban szűkület keletkezett, és hogy ez egy gyulladás következménye, sőt a gyulladás még nem is múlt el. Adott rá egy kenőcsöt, azt mondta, azzal kell kenegetni, egy hét alatt a gyulladás el fog múlni, és van 50%, hogy a szűkület is. Nos, nekem a másik 50% jött be. Nagyjából elmúlt a gyulladás, de a szűkület megmaradt. Erre azt mondta, akkor ezt muszáj vágni. Felmerült, hogy csak egy kicsit vágjunk vissza a fitymából, hogy a szűkület lekerüljön, de a többi marad. De végül úgy döntöttünk, inkább legyen teljes körülmetélés. Beutalt a Budai Irgalmasrendi Kórházba. Mivel szabályos orvosi beutalóval érkeztem, a kezelés ingyenes. Mindazonáltal én mégis azt javaslom, hogy aki megengedheti magának, az inkább menjen fizetős helyre. Ráadásul így több orvoson is keresztül kell menni. Az SzTK, ahonnan beutalnak, a kórházban a főorvos és az az orvos, aki az operációt végzi. Nekem vele szerencsém volt, nagyon szimpatikus volt. Dr. Kállai Lászlónak hívták.

Előre megmondták, hogy kedden délelőtt menjek be, a műtét kora délután lesz, és - ha nincs komplikáció, másnap reggel engednek el. Szerencsére nem reggeliztem, mert csak a kórházban mondták meg, hogy a műtét előtt 8 órával még inni sem szabad. Egy csomó vizsgálat, a műtét előtt, aztán du. 14h körül hívtak. Adtak rám kórházi pizsamát, ami később jó ötletnek tűnt, mert így az lett véres, nem a saját ruhám. A lábamat erősen a műtőasztalhoz szíjazták, ennek később értettem meg a jelentőségét. Húztak elém egy függönyt, így nem láthattam, hogy mit tesznek velem, viszont az orvos közben mindig jelezte, hol tartunk. Jöttek az injekciók. Azt hiszem, nyolc volt összesen, bár a végére már hatottak az elsők, így azok már nem fájtak, az első 3-4 viszont kegyetlen volt. Ha nem lett volna lekötözve a lábam, tuti megrúgtam volna az orvost, így kénytelen voltam tűrni, és erősen sziszegni a fájdalomtól. Amikor mind benne volt, megmozgatta a fütyim, hogy érzem-e, hát nem nagyon. Azt hiszem, ekkor a világ legjobb női sem tudtak volna izgalomba hozni. Ezután jöttek a vágások. Ez bizony fájt, bár az elviselhetőség keretein belül. Azt, hogy éppen hol vág, nem tudtam követni. Nem láttam az eseményeket, de azt éreztem, hogy patakokban folyt végig a lábamon a vér. Hááát... Az egész kb. 5 percig tartott, ezután már csak a varrás volt hátra. az is fájt, de nem vészes, időnként egy-egy tűszúrást éreztem, és ennyi. Rendesen be is kötözték, így azonnal nem láttam, hogy voltaképpen mit is tettek velem. A végére persze rendesen elzsibbadtam, de a műtősfiú segített visszamenni a szobámba. Néztem az órán: összesen egy fél órát voltam a műtőben. Ekkor mondták, hogy amíg kötözni kell, addig sem koffeint, sem szénsavasat nem szabad inni, és semmi olyasmit tenni, ami fokozza a vérkeringést. Ugyanis ez lassítja a gyógyulást. Mondhatták volt előbb is, mert én magammal csak kólát vittem, ez pedig ugye koffein is, szénsav is, a kórházi csapvizet pedig nem volt gusztusom meginni. Valószínűleg rákényszerültem volna, mivel aznap még nem ittam semmit, de szerencsére a másik ágyon egy hasonlóan műtött srác feküdt, és neki volt rostos gyümölcsléje. Szinte pillanatok alatt átvérzett a kötés. Hőemelkedésem is lett, de csak kicsi, így egy tabletta, és kész. Azt mondták, a műtét után legalább egy hónapig még gondolni se merjek a szexre. Ezt először butaságnak tartottam, hát gondolni rá csak lehet, nem? Aztán az első hajnali merevedéskor rájöttem, igazuk volt: már a gondolat is fáj. Az első éjszaka eléggé nehéz volt, alig aludtam zaj is volt a kórházban, és - amikor kiment a Lidocain hatása - azért fájtak is a sebek. Mások tapasztalatával szemben nekem oldalt fekve már az első éjjel is sikerült aludnom, igaz, a lábammal többször okoztam magamnak fájdalmat. Reggel ismét jött az orvos, átkötötte. Mivel szinte mindenhol beleragadt a sebbe a kötés, ez eléggé fájdalmas volt, de túl lehetett élni. Ezután jött a vizit, megnézte a főorvos is (két szakorvos, és a főnővér társaságában kellett mutogatni), majd átöltözhettem, és megkaptam a zárójelentésemet.

Kb. egy hétig naponta kétszer, további egy hétig már csak egyszer naponta levettem a kötést, 10-15 percig áztattam kamillateában, majd hintőpor, és új kötés. Az első otthoni kötéscserénél nézhettem meg igazán, hogy is néz most ki, de persze ekkor még sok genny, ill. a gennytől-vértől masszává összeállt hintőpor volt rajta. Persze elég nehéz volt pisilni, hiszen (a fék helyén lévő eléggé nagy seb miatt) eléggé magasan kellett kötözni, alig látszott ki a vége. Lassan gyógyultak a sebek, három súlyosabb volt: egy, ahol a féket levágták a makkról, egy valószínűleg ugyanennek egy alsóbb darabja, és szinte pont szemben vele egy, ahol a kelleténél hamarabb esett ki a varrat. Az első kettő három héttel a műtét után nyomtalanul eltűnt, a harmadik is begyógyult, de látszik a helye (persze csak ha tudom, mit keresek). Ami eléggé érdekes: ott is begyógyult, ahol nem is kellett volna. Először csak azt vettem észre, hogy nehéz a pisilés, mintha valahol leszűkülne az útja. Később észrevettem, hogy a nyílás lett sokkal keskenyebb, mint volt. Annyira, hogy egyszer teljesen össze is forrt! Pisilni mentem, és belül megindult, de nem tudott kijönni, csak egyre jobban feszült, és végül a fokozatosan növekvő nyomás kb. 6-7 másodperc után felszakította. Kb. három héttel a műtét után már ez is rendben van. Nagyon rossz volt utána, hogy minden lépés fájt, felállni leülni, ilyesmi pedig még jobban. Munka nélkül lenni sosem jó, de én mégsem bántam, hogy nem sokkal korábban elvesztettem a munkámat, mert így nyugodt szívvel pihenhettem otthon két hétig. Ezalatt a makk alsó részén, a fék helye mellett, két oldalt keményedések alakultak ki, így eléggé ronda lett, viszont ezek kb. három héttel a műtét után maguktól leváltak, és alattuk szép, az eredetivel majdnem egyező puhaságú felülete lett e makknak.

Három héttel a műtét után már sem fájdalom, sem látható seb nincsen. Bár még nem volt alkalmam "terepen" kipróbálni így, de, remélem, ott is megállja majd a helyét.

Beszámolóhoz feltöltött kép

Beszámolóhoz beküldött hozzászólások

Kedves Látogató!

A weboldalunkon kizárólag regisztrált tagok szólhatnak hozzá az adott beszámolóhoz.