Mint az a régi, még a korrekció előtti képeken is látszik, az első körülmetélésem (amikor relativ fimozist füllentettem) nem bizonyult túl jónak. Gondolom a doktor abból indult ki, hogy itt csak a szűkület-problémát kell megszüntetni és kész, de a kozmetika nem volt szempont neki, és jó bőven hagyott a bőrből. Merev állapotban nem is volt gond ebből, alaphelyzetben viszont csúnya volt a sok bőr, meg a heg sem volt szép – gondolom, a képek magukért beszélnek. Márpedig, ha az ember ilyen beavatkozásra adja a fejét, érdemes rendesen megcsináltatni, ezért döntöttem végül a korrekció mellett.

Már az első körülmetélésem után találkoztam össze Andrással, a honlap szerkesztőjével, s az ismeretségből időközben barátság is lett. Ő már akkor kérdezte tőlem, hogy nem akarom-e a túl sok meghagyott bőrt, meg a csúnya heget rendbe szedetni. Évekig halogattam a dolgot, míg tavaly – 2012-ben – végre elszántam magam a korrekcióra. András beajánlott ahhoz az orvoshoz, aki annak idején őt is körülmetélte, így a korrekciós műtétre a budapesti klinikán került sor, 2012. április 27.-n.

A második körülmetélés egyébkent semmilyen újdonsággal nem szolgált, ugyanúgy kb. két hét volt a varratok kiesése, és ez a két hét önmegtartóztatás a tulajdonképpeni kihívás, nem is annyira maga a max. 15 perces műtét.

A tanulság a dologból, hogy érdemes tájekozódni a dokiról, akihez menni akarunk, hogy milyen munkát végez, ill. Nem árt vele megbeszélni, milyen eredményt, mennyire feszes metélést szeretnénk, es akkor nem válik szükségessé a korrekció.

*

Mindenkit bátorítok, aki habozik, végeztesse el ezt az egyszerű kis beavatkozást, és az áldozat bőven megtérül. (Még akkor is, ha nekem kettő is volt belőle!) Azt hiszem, vannak olyan dolgok az életben, amikben megengedett, ha a gyermekeink helyett döntünk. Én így vagyok a körülmetélés kérdésével. A majdani fia(i)mat feltétlenül körül fogom metéltetni közvetlenül születése után.