Fox-146

Beavatkozás: körülmetélés / saját elhatározás
Időpont: 2019-08-05 - 19 évesen
Orvos: Dr. Fazekas Zsolt (Budapest) magán

Alapadatok

Fox-146
körülmetélés
saját elhatározás
2019-08-05
19
Dr. Fazekas Zsolt (Budapest) magán
érvényes, folyamatban lévő

Szöveges beszámoló

Mütét utáni napok

Megpróbálom összeszedni a gondolataimat, hogy a lehető legrészletesebb beszámolót tudjam közzétenni az oldalon.

Az egész történet 2019. július 10-én kezdődött. Megelégeltem, hogy kiskorom óta csak a gond volt a férfiasságommal. Egész gyerekekkoromban fitymaletapadással és fitymaszűkülettel éltem együtt. Soha nem tudtam rendesen mosni, sem használni. Az utlsó egy évben jelentkeztek vizelési nehézségeim, fájdalmaim voltak pisilés után. Belülről csípett a vizelet, merevedésnél tompa fájdalmat éreztem. 

Tehát július 10. Forró nyári nap volt. Előző nap úgy döntöttem, hogy ennek most azonnal véget kell vetnem. Nem tudom milyen indíttatásból, csak jött ez a gondolat... Időpontot foglaltam Budapesten a Medve Medical rendelő urológiájára. A doktor úr megvizsgált, visszahúzta a fitymámat. Kegyetlen fájdalmaim voltak, mert a makkom embertelenül érzékeny volt, ráadásul - mint utóbb kiderült - gyulladt volt. Az orvos kicsit rámijesztett, mert közölte, hogy ha nem ,,vigyázok a farkamra" - ahogy ő mondta - műtét lesz a vége. Felírt egy gyulladás csökkentő kenőcsöt. Hazafelé bementem a DM-be és vettem ilyen pihe-puha sminklemosó szivacsot, hogy majd itthon azzal fogom mosni a péniszemet. Ez egyébként bevált módszer lett, mert kevésbé volt így érzékeny, fájdalmas. Persze ehhez kellett az is, hogy a gyulladáscsökkentő kenőcs hasson. Szépen teltek a napok. Végül sokat javult a helyzet, nem volt már annyira állatira érzékeny, a gyulladás is lement. Másfél hét múlva visszatértem a Medve Medical rendelőbe, ahol a kontrollon az orvos megnyugtatott, hogy most már rendben van. Ekkor közöltem a doktor úrral, hogy végül az operáció mellett döntöttem, teljes körülmetélést szeretnék. 

A műtétet végül nem ezzel az orvossal végeztettem el, hanem a Dózsa György úti Medicover Magánkórházban. A műtét ebben a kórházban egyébként - mindennel együtt - kb. 150.000 Forint volt. Ez 2019-es ár, bizonyára nem marad mindig ugyanennyi. 

A műtétig a következő ,,állomások" voltak: 

  1. Első találkozás az operáló orvossal
  2. Műtétet megelőző vérvétel
  3. Vérvétel eredményeinek megbeszélése, operáció részleteinek átbeszélése
  4. MŰTÉT
  5. Műtét utáni kontroll, két héttel a nagy nap után

Amit mindenképp meg kell itt jegyeznem, hogy soha életemben nem volt még dolgom ilyen profi vérvételes nénivel. Nekem mindig belilult eddig a karom vérvétel után és fájt is. Itt még a tűszúrást sem éreztem meg. Nem tudom már, hogy ki volt a hölgy, de nagyon profi! 

 

A vérvételem eredményei egyébként teljesen jók lettek, készenálltam a műtétre. 

Hétfői napon volt a műtét, délután 4 órára kellett érkezni a kórházba. A műtét 5 órára volt kiírva. Beparkoltunk a kórház mélygarázsába, lifttel felmentünk az első emeletre. A nővérpultnál jelezték az urológia felé, hogy megérkeztünk. Keresztapám kísért el egyébként a műtétre. Kijött az osztályról egy nagyon kedves ápoló, bekísért a szobámba. Egyágyas szoba volt, saját fürdőszobával, hatalmas tévével, asztallal, kilátással a körútra. Volt légkondi is, ami külön jól jött ezen a forró augusztusi napon. 

Megkértek, hogy pakoljak be a szekrénybe, zuhanyozzak le, vegyem fel a műtéti ruhát és bújjak ágyba. Pár perccel 5 óra után megérkezett a doktor úr, mondta, hogy már keresett csak hallotta, hogy éppen zuhanyoztam. Mondta, hogy gyorsan rendbeteszik a műtőt az előző páciens után és jönnek értem. 

Tolókocsival jöttek értem, amivel pár helységgel arréb vittek, egy pici műtőbe. Felfektettek az ágyra és fel kellett húznom a hasamig a műtéti ruhát. Bekentek alaposan betadinnal, felhelyezték a műtéti takarót és kezdődött a buli. De méghozzá milyen buli! Senkit sem szeretnék megijeszteni, és megnyugtatok mindenkit, hogy ilyen csak nagyon sokból egy esetben történik. Nekem nem hatott rendesen az érzéstelenító injekció. Ebből az következett, hogy a műtét vége felé, amikor az amúgy egy elefántnak elegendő lidokain hatása kezdett kimenni belőlem, majdnem mindent éreztem. Minden szike vágást, és a legkegyetlenebb a varrás volt. Éreztem minden rezzenését, ahogyan húzzák ki be a cérnát a húsomban. Hát azt hiszem erre mondják, hogy az ellenségemnek sem kívánok ilyen szenvedést. Egyszer oda is kaptam véletlenül, de szerencsére nem csináltam semmi rosszat. Meg is kérdeztem a felettem álló orvost és a nővért, hogy nem okoztam e kárt. Mondták, hogy nem, mert fejenként 30 év tapasztalattal rendelkeznek, mindenre fel vannak készülve. Az amúgy 30 perces műtétből több, mint másfél óra lett, mert elment 45-50 perc azzal, hogy vártuk, hogy hasson a lidokain. 

Én utólag is azt tudom csak mondani, hogy mindent megért nekem ez. Nagyon boldog vagyok, hogy bevállaltam a műtétet. 

 

Hat vagy hét adag lidokaint kaptam, és ennek enyhén szólva is meg lett a hatása. Életemben nem nyúltam droghoz, de össze vissza beszéltem, mekegtem-makogtam, röhögcséltem még a műtét után órákkal később is, mintha be lennék tépve. Szédültem is rendesen, nehezen jöttek a szavak a számra. Mintha lebénultam volna. A műtét után alig álltam a lábamon, nagyon gyenge voltam. Segítséggel tudtam csak lekászálódni a műtőasztalról, visszatoltak tolókocsival a szobámba és segítettek ágyba feküdni. Jött két vagy három ápoló, hoztak nekem vacsorát. Kiflit, joghurtot, teát meg valami műzli szeletet ha jól emlékszem. Megmérték a lázamat, a vérnyomásomat. Adtak fájdalomcsillapítót. Bekapcsoltam a tévét, arra is emlékszem, hogy az RTL Klubbon néztem a Fókuszt, jobb híján... 

Este nyolc óra fele jött vissza a doktor úr, megnézte, hogy nem vérzett e át a kötés. Szerencsére nem. Kérdezte, hogy pisiltem e már, de mondtam, hogy nem, majd csak otthon fogok. Végül átvettem a zárójelentést, kaptam pár napra elegendő kötszert, fájdalomcsillapítót és hazajöttünk keresztapámmal. 

Itthon aztán túlestem az első pisilésen. Természetesen a vizlet mindenhova ment csak a vévécsészébe nem.

A műtéthez hasonló katartikus élmény a másnap reggeli első kötéscsere volt. Nagyjából fél órás procedúra lehetett. Főztem először is kamilla teát, amit lehűtöttem. A fürdőszobában belelógattam a szerszámomat. És szépen elkezdetm letekerni a kötést. Nagyon fájt, nagyon vérzett, az ájulás határán voltam és minden bajom volt. Főleg, amikor megláttam a végeredményt. Életemben először láttam műtéti sebet, nagyon nem tetszett a látvány. Szerencsére a gyúgyult állapot mindenért kárpótolt. 

Én személy szerint minden pisilés után cseréltem a kötést, mert sajnos átázott a vizelettől. Az orvos javaslatára egyébként betadinnal kellett csak és kizárólag locsolgatnom a sebet. Én mull lapot vágtam csíkokra, azt szépen kötbetekertem a péniszem körül, és öntapadó pólyával rögzítettem. Mindenkinek ajánlom az öntapadó pólyát! Nagyon jó kis találmány. Senkinek eszébe ne jusson ragasztószalaggal szerencsétlenkedni. 

Két héten keresztül kötöztem a sebet, egyre szebb volt, egyre jobban gyógyult. Be volt dagadva, enyhén lila volt. 

A makk érzékenysége első alkalommal volt kicsit kellemetlen, amikor utcára mentem. Azonban azt mondhatom, hogy 24 óra alatt elmúlt teljesen a makkom érzékenysége. Másnap semmit sem éreztem és ezt halál komolyan mondom! 

Teszek fel képeket. Sajnos sem a műtét előtti original állapotról nincs képem, sem a műtét után frissen készültről. Ezek a képek 2020. áprilásban készültek, több, mint fél évvel a műtét után. Legyen ez is egy motiváció és bizonyíték, hogy a körülmetélés az egyik legjobb döntés, amit egy férfi hozhat! 

Megpróbálom összeszedni a gondolataimat, hogy a lehető legrészletesebb beszámolót tudjam közzétenni az oldalon.

Az egész történet 2019. július 10-én kezdődött. Megelégeltem, hogy kiskorom óta csak a gond volt a férfiasságommal. Egész gyerekekkoromban fitymaletapadással és fitymaszűkülettel éltem együtt. Soha nem tudtam rendesen mosni, sem használni. Az utlsó egy évben jelentkeztek vizelési nehézségeim, fájdalmaim voltak pisilés után. Belülről csípett a vizelet, merevedésnél tompa fájdalmat éreztem. 

Tehát július 10. Forró nyári nap volt. Előző nap úgy döntöttem, hogy ennek most azonnal véget kell vetnem. Nem tudom milyen indíttatásból, csak jött ez a gondolat... Időpontot foglaltam Budapesten a Medve Medical rendelő urológiájára. A doktor úr megvizsgált, visszahúzta a fitymámat. Kegyetlen fájdalmaim voltak, mert a makkom embertelenül érzékeny volt, ráadásul - mint utóbb kiderült - gyulladt volt. Az orvos kicsit rámijesztett, mert közölte, hogy ha nem ,,vigyázok a farkamra" - ahogy ő mondta - műtét lesz a vége. Felírt egy gyulladás csökkentő kenőcsöt. Hazafelé bementem a DM-be és vettem ilyen pihe-puha sminklemosó szivacsot, hogy majd itthon azzal fogom mosni a péniszemet. Ez egyébként bevált módszer lett, mert kevésbé volt így érzékeny, fájdalmas. Persze ehhez kellett az is, hogy a gyulladáscsökkentő kenőcs hasson. Szépen teltek a napok. Végül sokat javult a helyzet, nem volt már annyira állatira érzékeny, a gyulladás is lement. Másfél hét múlva visszatértem a Medve Medical rendelőbe, ahol a kontrollon az orvos megnyugtatott, hogy most már rendben van. Ekkor közöltem a doktor úrral, hogy végül az operáció mellett döntöttem, teljes körülmetélést szeretnék. 

A műtétet végül nem ezzel az orvossal végeztettem el, hanem a Dózsa György úti Medicover Magánkórházban. A műtét ebben a kórházban egyébként - mindennel együtt - kb. 150.000 Forint volt. Ez 2019-es ár, bizonyára nem marad mindig ugyanennyi. 

A műtétig a következő ,,állomások" voltak: 

  1. Első találkozás az operáló orvossal
  2. Műtétet megelőző vérvétel
  3. Vérvétel eredményeinek megbeszélése, operáció részleteinek átbeszélése
  4. MŰTÉT
  5. Műtét utáni kontroll, két héttel a nagy nap után

Amit mindenképp meg kell itt jegyeznem, hogy soha életemben nem volt még dolgom ilyen profi vérvételes nénivel. Nekem mindig belilult eddig a karom vérvétel után és fájt is. Itt még a tűszúrást sem éreztem meg. Nem tudom már, hogy ki volt a hölgy, de nagyon profi! 

 

A vérvételem eredményei egyébként teljesen jók lettek, készenálltam a műtétre. 

Hétfői napon volt a műtét, délután 4 órára kellett érkezni a kórházba. A műtét 5 órára volt kiírva. Beparkoltunk a kórház mélygarázsába, lifttel felmentünk az első emeletre. A nővérpultnál jelezték az urológia felé, hogy megérkeztünk. Keresztapám kísért el egyébként a műtétre. Kijött az osztályról egy nagyon kedves ápoló, bekísért a szobámba. Egyágyas szoba volt, saját fürdőszobával, hatalmas tévével, asztallal, kilátással a körútra. Volt légkondi is, ami külön jól jött ezen a forró augusztusi napon. 

Megkértek, hogy pakoljak be a szekrénybe, zuhanyozzak le, vegyem fel a műtéti ruhát és bújjak ágyba. Pár perccel 5 óra után megérkezett a doktor úr, mondta, hogy már keresett csak hallotta, hogy éppen zuhanyoztam. Mondta, hogy gyorsan rendbeteszik a műtőt az előző páciens után és jönnek értem. 

Tolókocsival jöttek értem, amivel pár helységgel arréb vittek, egy pici műtőbe. Felfektettek az ágyra és fel kellett húznom a hasamig a műtéti ruhát. Bekentek alaposan betadinnal, felhelyezték a műtéti takarót és kezdődött a buli. De méghozzá milyen buli! Senkit sem szeretnék megijeszteni, és megnyugtatok mindenkit, hogy ilyen csak nagyon sokból egy esetben történik. Nekem nem hatott rendesen az érzéstelenító injekció. Ebből az következett, hogy a műtét vége felé, amikor az amúgy egy elefántnak elegendő lidokain hatása kezdett kimenni belőlem, majdnem mindent éreztem. Minden szike vágást, és a legkegyetlenebb a varrás volt. Éreztem minden rezzenését, ahogyan húzzák ki be a cérnát a húsomban. Hát azt hiszem erre mondják, hogy az ellenségemnek sem kívánok ilyen szenvedést. Egyszer oda is kaptam véletlenül, de szerencsére nem csináltam semmi rosszat. Meg is kérdeztem a felettem álló orvost és a nővért, hogy nem okoztam e kárt. Mondták, hogy nem, mert fejenként 30 év tapasztalattal rendelkeznek, mindenre fel vannak készülve. Az amúgy 30 perces műtétből több, mint másfél óra lett, mert elment 45-50 perc azzal, hogy vártuk, hogy hasson a lidokain. 

Én utólag is azt tudom csak mondani, hogy mindent megért nekem ez. Nagyon boldog vagyok, hogy bevállaltam a műtétet. 

 

Hat vagy hét adag lidokaint kaptam, és ennek enyhén szólva is meg lett a hatása. Életemben nem nyúltam droghoz, de össze vissza beszéltem, mekegtem-makogtam, röhögcséltem még a műtét után órákkal később is, mintha be lennék tépve. Szédültem is rendesen, nehezen jöttek a szavak a számra. Mintha lebénultam volna. A műtét után alig álltam a lábamon, nagyon gyenge voltam. Segítséggel tudtam csak lekászálódni a műtőasztalról, visszatoltak tolókocsival a szobámba és segítettek ágyba feküdni. Jött két vagy három ápoló, hoztak nekem vacsorát. Kiflit, joghurtot, teát meg valami műzli szeletet ha jól emlékszem. Megmérték a lázamat, a vérnyomásomat. Adtak fájdalomcsillapítót. Bekapcsoltam a tévét, arra is emlékszem, hogy az RTL Klubbon néztem a Fókuszt, jobb híján... 

Este nyolc óra fele jött vissza a doktor úr, megnézte, hogy nem vérzett e át a kötés. Szerencsére nem. Kérdezte, hogy pisiltem e már, de mondtam, hogy nem, majd csak otthon fogok. Végül átvettem a zárójelentést, kaptam pár napra elegendő kötszert, fájdalomcsillapítót és hazajöttünk keresztapámmal. 

Itthon aztán túlestem az első pisilésen. Természetesen a vizlet mindenhova ment csak a vévécsészébe nem.

A műtéthez hasonló katartikus élmény a másnap reggeli első kötéscsere volt. Nagyjából fél órás procedúra lehetett. Főztem először is kamilla teát, amit lehűtöttem. A fürdőszobában belelógattam a szerszámomat. És szépen elkezdetm letekerni a kötést. Nagyon fájt, nagyon vérzett, az ájulás határán voltam és minden bajom volt. Főleg, amikor megláttam a végeredményt. Életemben először láttam műtéti sebet, nagyon nem tetszett a látvány. Szerencsére a gyúgyult állapot mindenért kárpótolt. 

Én személy szerint minden pisilés után cseréltem a kötést, mert sajnos átázott a vizelettől. Az orvos javaslatára egyébként betadinnal kellett csak és kizárólag locsolgatnom a sebet. Én mull lapot vágtam csíkokra, azt szépen kötbetekertem a péniszem körül, és öntapadó pólyával rögzítettem. Mindenkinek ajánlom az öntapadó pólyát! Nagyon jó kis találmány. Senkinek eszébe ne jusson ragasztószalaggal szerencsétlenkedni. 

Két héten keresztül kötöztem a sebet, egyre szebb volt, egyre jobban gyógyult. Be volt dagadva, enyhén lila volt. 

A makk érzékenysége első alkalommal volt kicsit kellemetlen, amikor utcára mentem. Azonban azt mondhatom, hogy 24 óra alatt elmúlt teljesen a makkom érzékenysége. Másnap semmit sem éreztem és ezt halál komolyan mondom! 

Teszek fel képeket. Sajnos sem a műtét előtti original állapotról nincs képem, sem a műtét után frissen készültről. Ezek a képek 2020. áprilásban készültek, több, mint fél évvel a műtét után. Legyen ez is egy motiváció és bizonyíték, hogy a körülmetélés az egyik legjobb döntés, amit egy férfi hozhat! 

Beszámolóhoz feltöltött kép

Beszámolóhoz beküldött hozzászólások

Kedves Látogató!

A weboldalunkon kizárólag regisztrált tagok szólhatnak hozzá az adott beszámolóhoz.


Név: András
Időpont: 2020-04-12 16:16:08

Nagyon szép lett a metélés, használd egészséggel.