B. Jani

Beavatkozás: körülmetélés / saját elhatározás
Időpont: 2010-10-08 - 27 évesen
Orvos: dr. Bánfi Gergely (Budapest) állami

Alapadatok

B. Jani
körülmetélés
saját elhatározás
2010-10-08
27
dr. Bánfi Gergely (Budapest) állami
érvényes, folyamatban lévő

Szöveges beszámoló

B. Jani  vagyok, 27 éves férfi, Budapesten élek.

Közel másfél éve kezdett el foglalkoztatni a körülmetélés kérdése. Még az akkori párom, nevezzük Borinak, vetette fel, hogy mi lenne, ha megtenném ezt a lépést. Mivel az idő tájt aktívan foglalkoztam azzal, hogy légiutas-kísérő legyek az arab félszigeten, rájöttem, hogy abban a klímában, illetve közegben kifejezetten előnyös, ha metélt a szerszám. Rákerestem az interneten, és András barátom oldalán kötöttem ki, ahol rengeteg információt kaptam a kérdést illetően. Higiéniai oldalról meggyőzött, esztétikai szempontból megtetszett a dolog. Ezzel egy időben elkezdtem hátrahúzni a fityeszt, hogy szokjam az érzést. Eleinte kicsit kellemetlen volt, ahogy a gatya dörzsölte a makkot, de hamar megszoktam, s megszerettem az új, szellős érzést.

Időközben dolgoztam sokat, eltelt a nyár, s Bori ment, az ötlet maradt. Kezdtem unni, hogy a bőr folyton visszacsúszik, így hogy ezt megszüntessem, nem volt más hátra, mint elvégeztetni a beavatkozást. Körbeérdeklődtem András útbaigazítása alapján, s miután megtudtam, hogy a magánklinikán elvégzett beavatkozás mennyit kóstál, rájöttem, hogy a másik variáció, a TB lesz az én utam. Erre a megoldásra is kaptam egy kontaktot, B.G. doktor úr személyében, akit telefonos megkeresés után szimpatikusnak találtam, s ő elmondta, hogy mindenképp érdemes egy személyes konzultációt megejteni. Meg is jelentem, annak rendje és módja szerint, s behabiztiztem egy fitymaszűkületet, hogy indokolttá tegyem a metélést. Megvizsgált, és legnagyobb meglepetésemre közölte, hogy valóban van egy kisebb szűkületem, nézzem csak: és mutatta. Jó, gondoltam magamban, volt, nincs, ha lehet, vágatnám. Felöltözést követően megbeszéltük, hogy 2010. 10. 08-án, pénteken tudunk sort keríteni a beavatkozásra, ameddig szűk 1 hónap volt hátra.

Elérkezett a várva-várt nap, félelem nélkül sikerült felkelnem, miután az előző napokban szétoltott mindenki, hogy ezt biztos jól átgondoltam-e… Reggel 8-ra megérkeztem a SOTE urológiai klinikájára, majd bejelentkezés után várakozás következett. Miután a doktor úr ellátta a sürgős eseteket, végre, délután 2 órakor sor került rám. Levetkőztettek, műtőasztalra fel, lekötözték a lábaimat, kaptam egy földelést, majd fertőtlenítés, érzéstelenítés következett, ami jó pár lidokain injekciót jelentett, viszont elég gyorsan hatott, az első után már alig éreztem a másodikat. Kérdezte B.G., hogy érzek e hasító fájdalmat, éles vágó érzést, hasonlókat (gondolom közben a szikével tesztelte, hogy hatott-e az érzéstelenítés), s mikor mondtam, hogy nem, elkezdték. Nem vontak elém paravánt, ahogy azt hallottam, ha lenézek, látok mindent (de valahogy nem voltam rá kíváncsi), és a kezemet végig a mellkasomon kellett tartanom. Közben ment a beszélgetés, viszonylag víg kedélyállapotban töltötték el az időt az orvos és az asszisztensek, ami legalább oldotta bennem is némileg a feszültséget. Az egyetlen negatívum, ami történt közben, az a lézerkés által összeégetett erek után felszálló, égett hús szaga, amiről, mivel tudtam, hogy belőlem származik, nem volt valami felemelő élmény. Hál’Istennek, hamar elkészültek, az egész nem tartott tovább fél óránál, miután az utolsó öltés is a helyére került, bekötözték a sebet, s mehettem öltözni.

Kis szédülés jelentkezett, gondolom a vérveszteség miatt, mondták, hogy ne nagyon ugráljak, inkább üljek le. Jött az orvos, mondta, hogy még van pár dolga, de intéz nekem egy ágyat az egyik kórteremben, és este visszajön, hogy vessen rám egy pillantást. Így is lett, az ágyon kényelembe helyeztem magam, megettem a hideg kaja maradékát, amit vittem (mondták, hogy készüljek), valamint a maradék innivalót is kivégeztem. Pár telefon következett, hogy rendben vagyok, amikor is elkezdett múlni a fájdalomcsillapító hatása. Elsőre kicsit olyan volt, mintha egy zongorahúr lenne a makkom köré csavarva, aminek a másik vége a zongorán van, s az úgy lóg ki az ablakon, de szerencsére ez hamar alábbhagyott, és beállt a fájdalom egy elviselhető szintre. Kicsit álomba merültem, mire felkeltem, már este volt, s azt éreztem, hogy kilyukad a gyomrom. Kint a nővér nagyon aranyos volt, adott vacsorát, amit bepusziltam, s megérkezett B.G., megnézett, megállapította, hogy jól néz ki, másnap menjek vissza leszedetni a kötést. Így is lett, visszamentem, kicsit elkezdett vérezni, de elállt hamar. Először láttam a műtét óta, hát mit ne mondjak, elég ramatyul nézett ki, körbe csipkés-alvadt véres volt, és kék-zöld-sárga színekben pompázott.

Pár nap alatt lement a duzzanat, a színe is helyreállt, már csak az öltések voltak bent, amikről azt hittem, hogy maguktól ki fognak potyogni, de nem. Két hét után, meguntam, és rövidre zártam a dolgot, otthon, kisollóval, csipesszel, kiszedtem magamnak házilag az összes öltést. Összesen 13-at számoltam.

Ez több, mint fél éve történt. Azóta a kis lyukak, ahol a varratok voltak, nyom nélkül eltűntek, s már csak a heg jelzi, hogy valaha bőr is volt a makkom körül. Mára természetessé vált, s nagyon megszerettem az új kinézetét. Sokkal tisztábbnak, természetesebbnek érzem, s szexuális téren is kipróbálásra került. Nagyon meg vagyok vele elégedve, mondhatni, jobb, szebb, mint volt.

Mai szemmel, bátran merem ajánlani mindenkinek, akit foglalkoztat a dolog, s ha egyszer meghozta a döntést, szerintem nem fogja megbánni.

Jani

Beszámolóhoz feltöltött kép

Beszámolóhoz beküldött hozzászólások

Kedves Látogató!

A weboldalunkon kizárólag regisztrált tagok szólhatnak hozzá az adott beszámolóhoz.