N. Ferenc

Beavatkozás: körülmetélés / saját elhatározás
Időpont: 2002-02-26 - 38 évesen
Orvos: dr. Fekete Ferenc (Budapest) magán

Alapadatok

N. Ferenc
körülmetélés
saját elhatározás
2002-02-26
38
dr. Fekete Ferenc (Budapest) magán
érvényes, folyamatban lévő

Szöveges beszámoló

Ezeket a sorokat bátorításként írom mindazoknak, akik szeretnék magukat körülmetéltetni, de félnek elindulni ezen az úton.

1963-ban születtem Budapesten, a Belvárosban nőttem fel. Családom elég konzervatív volt különösen a szexualitás területén. Nálunk a szex tabu téma volt, mintha nem is létezett volna. Amikor serdülőkorban a szex automatikusan előtérbe került maradt a vak vezeti világtalant módszer, azaz egymást világosítottuk fel. Abban az időben szakirodalom még nem létezett, a legvadabb pornóképek számunkra a nyugati divatmagazinok fürdőruhát és fehérneműt bemutató képei voltak. Ha nincs egy igen lelkiismeretes iskolaorvos még a pénisz tisztántartását sem tanultam, volna meg szüleimtől. Szerencsére volt ilyen orvos és ezért még ma is hálával gondolok rá, hogy minden betegség és gyulladás nélkül megúsztam a serdülőkort neki, köszönhetem.

16-17 éves lehettem, amikor életemben először láttam becsempészett pornófilmet. A nők látványa mellett felkeltette figyelmemet, hogy a férfiaknak olyan érdekes a farkuk. Ekkor láttam életemben először körülmetélt péniszt. Rögtön eldöntöttem én is olyan akarok lenni, mint azok a férfiak a filmen. Ehhez azonban ki kell várni a nagykorúságot, mert kiskorúként szüleim talán ki is tagadtak volna, ha elmondom szándékomat. Betöltöttem a 18. Évet és elmentem a körzeti orvosunkhoz, akinek nagy dadogások közepette elmondtam, hogy mit akarok. Közben persze intenzíven próbálgattam a fityma nélküli életet fitymával, azaz hátrahúzott bőrrel jártam stb. Persze aki már próbálta ezt az tudja, hogy milyen kellemes, amikor a fityma visszacsúszik és a szőr a fityma és a makk közé, szorul. Ilyen felemelő élményben volt részem-érettségim szóbeli vizsgája alatt is és még számtalan kellemetlenebbnél kellemetlenebb helyzetben, amikor nem lehetett igazgatni még diszkréten sem. A körzeti orvos nem volt észnél, amikor előadtam szándékom, kézzel-lábbal próbált lebeszélni, de hajthatatlan maradtam már csak dacból is, így adott egy beutalót az SZTK bőr és nemibeteg gondozó osztályára. Milyen ciki volt ilyen helyre belépni abban a prűd világban. A közfelfogás szerint oda csak szifiliszesek jártak. Persze ezt a viszolygást a szülői hátterem is növelte. Nagy szégyenkezve, majdnem felmosó vödröt a fejemre húzva mégis elmentem. Ez lett a vesztem! Kivártam a soromat, behívtak, és ó borzalom, egy fiatal bombázó orvosnő előtt álltam. Nem részletezem, gondolhatjátok, hogy nem mertem előadni jövetelem igazi célját, így gyorsan mutattam egy pattanást a hátamon…

Aztán fölgyorsult az életem, katonaság, főiskola, egyetem, pályakezdés, pályaelhagyás, vállalkozás a semmiből, rendszerváltás, sikerek, gyarapodás. Természetesen közben a tudat alatt mindig ott égett a vágy: körülmetéltnek lenni! Pedig panaszra semmi okom, minden tökéletesen működött, nem volt fitymaszűkületem, betegségem. Ennek ellenére mindig irigykedve gondoltam azokra, akiket körülmetéltek.

2002 februárjában teljesen véletlenül rátaláltam a neten a Körülmetélve és a Körülmetélés lapokra. Mit ne mondjak 38 évesen gyermeki izgalommal vetettem bele magam és újból rám tört a vágy: körülmetéltnek lenni. Elolvastam a történeteket és lesz, ami lesz alapon beírtam a fórumba 2002. február 16-án Verbatim néven. Következő nap már András válaszolt, aki felajánlotta segítségét, miután életkorom feletti aggódásomat eloszlatta. Még néhány levélváltás és február 20-án dr. Fekete Ferenc rendelőjében ültem. Nagyon kedvesen fogadott, minden kertelés nélkül elmondtam, hogy szeretném körülmetéltetni magam annak ellenére, hogy semmi bajom nincs. Kérésemet természetesnek vette, a teljes körülmetélés mellett döntöttünk. Kikérdezett egészségi állapotomról, megbeszéltük az anyagiakat és következett az időpont egyeztetés. Március 6-át javasolta, de én kértem korábbi időpontot, így lett a műtét ideje febr. 26.

Amikor kiléptem a rendelőből bizony kicsit megrettentem. Még életemben nem volt műtétem, kórházban soha nem jártam még látogatóként is csupán néhányszor, orvosokkal dolgom csak barátként volt. Mondtam magamnak: mit csináltál, te vén marha? Hazajöttem, gyors levél Andrásnak. Ő aztán tartotta bennem a lelket. Műtét előtti napon bizony görcsbe állt mindenem, rémeket láttam és az összes tragédia megtörtént velem.

Érdekes módon február 26-án a legnagyobb nyugalommal léptem be az Urológiai Klinika ajtaján. Fekete doktor utasításait követve leindultam a beteg felvételre. TAJ kártya, kérdések, egy kazal papír aztán irány az 1. emelet. Itt csupa aranyos nővér és a papíron hatalmas betűkkel KÖRÜLMETÉLÉS. Nem tudom, hogy miért, de nem szégyelltem. Kb. 20 percvárakozás és megérkezik a műtősfiú egy förtelmes kerekesszékkel. Ebbe bele kell ülni, mert a kórházi szabályok szerint a beteget „viszik” a műtétre. Na, ezzel a Mercedessel megérkeztem a műtőbe a folyosón ülők aggódó tekintetétől kísérve. Roppant jópofa műtőssrác volt, próbálta a feszültséget oldani, de mivel látta, hogy nincs mit oldani, egy jót hülyéskedtünk. Egy öltözőben pucérra kell vetkőzni, zöld köpeny, sapka, eldobható steril lábvédő és irány a műtő. Senki ne aggódjon, mert nem a vészhelyzet műtőjébe lép be. Itt puritán egyszerűség uralkodik, semmi flancos műszerezettség… Föl a műtőasztalra. Ez nagyon kényelmes volt számomra, mert csak kemény ágyon tudok aludni, ez pedig kő kemény volt. Kéz rögzítve, láb leszíjazva és jött egy középkorú szintén nagyon kedves és jó humorú műtősnő. Előkészítették a kegytárgyakat és megérkezett a doki is. Újból üdvözöltük egymást, aztán felhúztak a szemem elé egy függönyt, így a műtétből semmit sem láttam.

Első lépésként egy fertőtlenítő folyadékkal lekenik a paciens farkát és farka környékét. Ez csak csiklandoz. Ezután következik a műtét számomra egyetlen kellemetlen mozzanata az első érzéstelenítő injekció. De koránt sem kibírhatatlan, csak kellemetlen! Ezután még vagy 5-6 következett, de ebből és magából a műtétből az égvilágon semmit nem éreztem. A Lydocain injekció már a foghúzásoknál is bevált és itt is tökéletesen működött. A műtét alatt végig beszélgettünk, ill. hülyéskedtünk, én nem igényeltem, hogy tolmácsolják a műtét állását. Egy kifogásom volt és ezért sürgettem a műtétet, szerettem volna rágyújtani. ¾ óra alatt befejeződött. Vissza az öltözőbe és szerencsére kifelé már saját lábán mehet a beteg. Micsoda ellentmondás! A műtét után 5 perccel már az udvaron sétáltam és cigarettáztam! Semmi rosszullét, semmi fájdalom, egy kis fáradtságérzés, amit két kávéval korrigáltam a büfében. Tehát újra leírom a műtétből semmit nem éreztem és 5 perccel a műtét után 2 emeletet és néhány száz métert oda-vissza saját lábon megtettem.

A műtét után kb. 20 perccel kezdett az érzéstelenítő hatása kimenni, ekkor volt egy enyhe fájdalom, ami kb. 1 óra múlva megszűnt. Még fél óra várakozás és jött Fekete doktor a vizsgálóban leellenőrizte a kötést, elmondta a teendőket és rendeztük az anyagiakat. Két napig marad a műtétkor felkerült kötés, utána kamillázni, tetrán kenőccsel kenni és bekötni. Víz nem érheti és természetesen a nemi élettől tartózkodni kell. ½ 10-kor léptem be a kórház kapuján és 12 órakor saját lábamon 20 évi várakozás és készülődés után körülmetélve távozhattam!

A február 26-a mindig emlékezetes nap lesz ezen túl. Irány a kocsi, örömmel nyugtázom, hogy a vezetés gond nélkül megy.

Az első mekinél ebéd, aztán irány az egyik bevásárlóközpont. Miközben a kocsiba pakolom az árut, azon mosolygok magamban, mit szólnának itt nagyon sokan, ha tudnák alig 3 órája metéltek körül. Nem is fogom nagydobra verni, akit illet, majd megtudja néhány hét múlva. Talán szerencsés vagyok, de nekem ezután sem volt semmi fájdalmam, kivéve a reggeli merevedés kellemetlenségeit. Két nap után levettem a kötést, ekkor egy kicsit megrémültem a látványtól. A farkam dagadt volt, színekben játszott és varratok díszítették. Az előirt kezelés /kamilla, kenőcs/, azonban gyors javulást hozott. Egy hét után már nem kellett kötözni. A műtét utáni második héten került sor a varratszedésre, amit nagyon nem bántam, mivel a száraz cérnák elviselése elég kellemetlen érzést nyújtott főleg ha beakadt az alsónadrágba. Még egy hetet kell várni és kipróbálhatom működés közben.

Húszévi várakozás és készülődés után három hét alatt sikeresen lezajlott a körülmetélésem. Nem bántam meg, kellemes érzés és a farkam is kimondottan tetszik körülmetélten. Tehát kedves hezitálók, bátorság és merjetek belevágni időben, ne várjatok 38 évet!

Ferenc

Beszámolóhoz feltöltött kép

Beszámolóhoz beküldött hozzászólások

Kedves Látogató!

A weboldalunkon kizárólag regisztrált tagok szólhatnak hozzá az adott beszámolóhoz.