J. István

Beavatkozás: körülmetélés / orvosi ok
Időpont: 2009-11-10 - 34 évesen
Orvos: állami

Alapadatok

J. István
körülmetélés
orvosi ok
2009-11-10
34
állami
érvényes, folyamatban lévő

Szöveges beszámoló

A körülmetélésről olyan 14 éves korom körül hallottam először. Abban az időben (80-as évek végén) nem volt túl gyakori ez a téma.
Gyerekkoromból egy halvány emlék maradt csak meg, kb. 4 -5 éves lehettem, amikor anyám elvitt orvoshoz, és csináltak valamit, csak az éles fájdalomra emlékszem… Szüleim kezdetben minden fürdésnél ellenőrizték, hogy a bőrt hátrahúzom-e. Nem okozott különösebb gondot, de néhány év múlva sajnos már nem volt mindennapos részemről.

Rendben volt minden, és nem is foglalkoztam vele különösebben, hiszen merev állapotban a makk mögé tudtam húzni a fitymámat. Amikor az első pornófilmeket láttam, akkor kezdett gyanússá válni, hogy nem minden tökéletes, de továbbra sem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget.

Ahogy átestem az első szexuális élményeimen, feledésbe is merültek részemről ezen gondolatok… Tisztán tudtam tartani, a szexben is működött, senki nem panaszkodott rá .
Megházasodtam, született 2 gyermekünk, éltük az életünk. Mivel a makkom érzékeny volt, megpróbáltam a fitymát hátrahúzva, tartva „hordani” egész nap. Egész jól ment a dolog 2008 elejéig, amikor egy éjjel arra ébredtem, hogy iszonyatos feszítést érzek, és a fitymám a teljesen elvörösödött makk mögé szorult! Kis pánik, aztán kirohantam a fürdőszobába, és 10 perces hideg vizes áztatás után sikerült megoldanom a problémát. Kb. másfél-két hónap alatt, olyan szinten beszűkült, hogy már ernyedt állapotban sem tudtam hátrahúzni… Rengeteg problémát okozott a szexben is, berepedések, vérzések, hegesedés!

Idén októberben már nem bírtam tovább, és elmentem a helyi urológushoz, és megmutattam a problémám! A doki azonnal közölte, hogy itt csak a sebészeti beavatkozás segíthet. Kérdezte, hogy mit tudok erről az egynapos sebészet keretében elvégzett beavatkozásról? Nyilván naprakész voltam, amennyire lehetett utána olvastam a neten. Aránylag hamar, következő héten keddre, november 10-re kaptam időpontot.

A műtét előtti napon közöltem a feleségemmel, hogy holnap mi vár rám. Örült neki, hogy egyedül rászántam magam, és végre lépek ebben az ügyben. Eljött a „Nagy Nap”, és munka után rohantam haza, lezuhanyoztam, és a kiírt időpontra bementem a rendelőbe.

Kedvesen fogadtak a nővérek, egy póló és a zokni kivételével mindent le kellett vennem, és egy oldalt megkötős kezeslábasba belebújnom. Üldögéltem egy jó 20 percet, mire kiderült, hogy az orvos még legalább fél órát fog késni várhatóan! Amúgy sem voltam túlságosan nyugodt, de erre már elég feszélyezetten üldögéltem szép zöld ruhácskámban a műtő előtt. Aztán 50 perc késéssel befutott az orvos is, 5 perc múlva már mentem is a műtőbe.
Felfeküdtem az asztalra, leszíjazták a lábam, majd egy paravánt húztak közém, és a műtéti terület közé. Elkezdődött végre –gondoltam magamban. Az első néhány injekció roppant kellemetlen volt, kaptam a tövébe egyet, majd a makk köré még jópárat.

Az orvos próbált velem beszélgetni egész idő alatt, de abszolút nem voltam közlékeny és vicces kedvemben. Ideges voltam, szerettem volna túllenni rajta. Sajnos a végére is maradt kellemetlenség, mivel a varrásnál 2 öltést élesen éreztem. Fél óra elteltével készen voltak, felkelhettem, és nagyon megkönnyebbülve és boldogan üldögéltem még fél órát a műtő előtt. A doki ezt követően rápillantott a kötésre, és hazaengedett, mondván, hogy egy hét múlva kontroll!

Kocsival hazamentem, befeküdtem az ágyba és pihentem. Az érzéstelenítők kezdtek kimenni, jöttek is a helyére visszajelzések, hogy valami atrocitás történt ma odalenn! A pisilés borzalmas volt, egyrészt mert összevissza ment, másrészt mert utána bárhogy is próbáltam rázogatni, néhány csepp mindig maradt bent, ami később folyt ki… Mivel sosem volt inkontinenciális problémám, visszamentem az orvoshoz másnap, aki levette azt a roppant szoros hálót róla, ezáltal egy csapásra ez a gondom is megoldódott. Sajnos nem volt lehetőségem szabit kivenni, ezért már a műtét másnapján is dolgoznom kellett menni. Nyilván napokig „derék és lábfájásom” volt, hogy palástolni tudjam a beavatkozás mellékhatásait…

A harmadik nap a kötés leesett, aminek örültem, hiszen minden ezen átesett sorstárs azt erősítette meg, hogy szabadon jobban gyógyul! Ez még rendben is volt, azonban a makk érzékenységével nem számoltam! Hamar rájöttem, hogy a szorosabb alsók némiképp ezt kompenzálják, így jó néhányat (ami fontos a kényelem kedvéért, hogy középen elöl ne legyen benne hosszában varrat!) beszereztem.

A műtéti terület kezelése – a jó tanácsoknak megfelelően – kamillateával, és hintőporral történt. Az első egy-másfél hét meglehetősen lassan, és nehezen, sok kellemetlenséggel telt, azonban erőt adott az, hogy néhány hét múlva mi „várhat rám”…
A nyolcadik napon az első varratot elvesztettem, hazaértem este, beléptem az ajtón, és elég éles fájdalmat éreztem. Nem tudtam mi az, kicsit később kiderült, hogy az átok varrat, beleakadt végzetesen az alsónadrágba. Két nap múlva teás áztatás során, egyszerre kettőtől köszönhettem el, kezdtem örülni, hogy a maradék hat is hamar megválik tőlem. Azonban ezek a 3. hétig, a második kontrollig bennmaradtak, ezt az orvos vette ki.

Körülbelül a második hétig roppant módon kellemetlen az „új viselet”, utána viszont teljesen természetessé válik, olyan mintha a kezdetek óta ilyen lenne… Azóta több éles „teszt” volt, mindegyik remekül sikerült… Sőt ma a rádióban azt hallottam, hogy Kelet-Afrikában 10 elvégzett beavatkozás után 4 hölgy teljesen pozitív változásról számolt be! Ezt a saját részemről csak megerősíteni tudom, sokkal jobban élvezem én is a szexet!

Egy jótanács annak, aki hezitál, vagy kétségek közt őrlődik: nem szabad várni, bár kellemetlen a dolog, de CSAK pár hétig, utána meg…

István

Beszámolóhoz feltöltött kép

Beszámolóhoz beküldött hozzászólások

Kedves Látogató!

A weboldalunkon kizárólag regisztrált tagok szólhatnak hozzá az adott beszámolóhoz.