K. Ádám

Beavatkozás: körülmetélés / orvosi ok
Időpont: 2009-05-14 - 18 évesen
Orvos: állami

Alapadatok

K. Ádám
körülmetélés
orvosi ok
2009-05-14
18
állami
érvényes, folyamatban lévő

Szöveges beszámoló

Sziasztok,
Ádám vagyok és 18 éves koromban metéltek körül fitymaszűkület miatt.

Előzmények

Igazából egy elég enyhe tünetről volt szó, merevedésnél is hátra tudtam húzni a bőrt csak nem jött le magától, hanem egy kicsit segíteni kellett neki. Az egész dolog 2 hét alatt zajlott le. Első nap beszéltem anyukámmal (akivel már korábban volt szó erről a betegségről, de a műtétet messze kerülni akartam), hogy szeretnék visszamenni kontrollra, az urológiára. Nagyon sokat olvastam ebben a témában az interneten, sok emberrel leveleztem, és úgy gondoltam lesz, ami lesz. Ha a doki azt mondja, nem kell műteni, nagyon boldog leszek, mert valószínűleg meg fogok gyógyulni, ha viszont műtétre küld, akkor egy „álmom” válik valóra. Azért teszem idézőjelbe, mert én akartam a legkevésbé ezt a műtétet, de titkon belül örültem volna neki, ha nem önként kell kés alá feküdnöm, hanem ők rendelik el.

A dokihoz két nap múlva mentem el, aki miután megvizsgált közölte, hogy elég peches ember vagyok, mert a helyzetem nem súlyos annyira, hogy műteni kelljen, viszont így sem maradhat. Végül is elzavart egy másik urológushoz egy műtéti beutalóval.
Rögtön másnap el is mentem hozzá, egy fiatal srác volt, szerintem még 30 éves se lehetett (bár ki tudja, baromi rossz a kor-tippelő képességem) vidámnak tűnt, amikor meglátott és megtudta mi a gondom, készségesen megvizsgált és közölte, hogy nem lesz gond, megbeszélünk egy időpontot és röviden elmondja mi lesz majd a műtét lényege. Kaptam is egy időpontot csütörtökre (1 héttel későbbre). Elmondta a neten olvasott szokásos szlogent, amit mindenki hangoztat, így nekem csak helyeselnem kellett és feltenni kérdéseimet, amiket már korábban megfogalmaztam magamnak.

A műtét

Elérkezett a csütörtök reggel, fél nyolckor ott ültem a váróteremben. Egy másik, bőven 40 fölött férfi társaságában (és persze anyukámmal, aki nem volt hajlandó egyedül elengedni, mondván, hogy ő is ott akar lenni). Kiderült utólag, hogy erre a férfira ugyanaz a sors vár, mint rám, csak ő pont utánam jön. Valami kisebb csúszások miatt fél 8 helyett 9-re kellett jönnöm, de fél kilencre rendeltek be, hátha előbb végeznek. Le kell szögeznem, hogy orvosilag baromi rossz beteg vagyok: egyrészt képes vagyok a legkisebb dolgokon is felizgatni magam a sápadásig, másrészt pesszimista vagyok, harmadrészt pedig magas tűréshatárral, de alacsony fájdalomküszöbbel rendelkezem. Ennek a három dolognak a kombinációja műtét előtt nem túl kellemes. Balszerencsémre tényleg előbb kerültem sorra, fél kilenckor az orvos egy nyugtatót hozott ki nekem is és a másik férfinak is. Épphogy bevettem, máris azon kaptam magam, hogy egy másik fiatal orvos vár rám, végül megkérdezte, hogy indulhatunk-e. Minden józan gondolkodásomat félretéve közöltem, hogy igen. Iszonyatosan féltem, de igyekeztem nem mutatni. Nem remegtem, nyugodtan beszéltem, ám az arcom szép halvány fűzöld árnyalata mindenre rácáfolt. Begyalogoltunk egy kis helysége, ami mintha egy orvosi öltöző lett volna. A férfi közölte, hogy vetkőzzek le, mindjárt jön. Előzőleg már kint kellett hagynom minden értéket (órát, személyit, nyakláncot, telefont stb… ) így csak a ruháimat vettem le, a srác már vissza is ért egy hordággyal. Ráfeküdtem, ő betakart egy zöld lepedővel. Kérdezte, hogy fázok-e, mondtam, hogy nem. Végülis elindult a hullámvasút, kicsit szédítő volt fekve lenne miközben tologatnak. Végül elértünk egy olyan folyosóra, ahol a kórház és a műtő szaga a legjobban érződött. Itt a srác elbúcsúzott tőlem én meg ott maradtam és feküdtem.

Egy perc sem telt bele megjelent egy másik srác, aki elég mogorvának tűnt. Csak annyit kérdezett, hogy mi a nevem. Mikor közöltem, ő is mondta, kezet fogtunk, rám nézett és mintha kicserélték volna, egyszerre elkezdett vigyorogni. Kiderült, hogy egész jó fej pasas, csak gondolom előbb bepróbálkozott a szigorú taktikával. Aztán ős is megkérdezte, hogy fázom-e, mondtam, hogy nem. Ő azért azt javasolta, hogy betakarhasson még egy lepedővel, mert a műtőben egy légkondi is van, amit általában bekapcsolnak. Beleegyeztem. Hozott még egy lepedőt, betakart, majd mikor közölte, hogy lassan indulunk benézett a lepedők alá és kijelentette, hogy amint látja előtte még borotválni is kellene, ezért előbb betol.

Be is mentünk, egy elég nagy műtőnek nézett ki. Mivel szeretem a horrorfilmeket, egyből a Fűrész 3. része jutott eszembe. Ettől a gondolattól egy cseppet sem nyugodtam meg. Miután kicsit megborotvált közölte, hogy miképp is fog ez a dolog zajlani, így amikor végü lis egy 10 perc múlva az orvosok befutottak már nagyjából képben voltam. Első feladatként bemutatkoztak (bár én már a saját nevemre se emlékeztem, nemhogy az övékre) majd közölték, hogy megtisztelésként egy orvostanhallgató is végignézi a műtétet. Mondtam rendben, legalább neki legyen jó. Utána kaptam egy „keretet” a nyakam fölé, egy állvány, mint amit bográcsozásnál szoktak a földbe szúrni. Terítettek rá egy zöld kendőt, amitől már tényleg semmit nem láttam, még a mellkasomat sem. Azután lekötözték a lábamat és beraktak a fenekem alá valami gumipárnát, elmondták minek, de nem fogtam fel belőle egy szót se (valami földelés miatt, de ezt akkor még nem tudtam). A doki végül átnézett a „kerítésen” és megkérdezte, hogy mehet-e. Már gépiesen mondtam, hogy igen (anyukámnak azt mondtam 20 perc, és kész vagyok, de az érzéseim szerint már ilyenkor voltam bent 20 perce).
Első nekifutásra leöblítették a területet valami hideg löttyel, amitől a lemosatlan részek elkezdtek égetőnek tűnni a hideg mellett. Nem fájt, csak fura érzés volt. Utána jött a fertőtlenítés, a jól ismert oldattal. Aztán a nővérke odalépett a fejemhez és közölte, hogy most jön az érzéstelenítő. Bevallom, az egész műtétben ettől féltem a legeslegjobban. Végül összeszedtem minden erőmet, összeszorítottam a kezemet és a lábamat, de igyekeztem a szerszámomat ellazítani, mert úgy nem olyan fájdalmas az oltás se.

Végül eljött a pillanat. Hát az az első nem volt semmi, kb. olyan, mint amikor váratlanul tökön rúgják az embert valami tüskés cipővel. Nyögtem egyet, de igyekeztem nem feljajdulni. Igazság szerint az első volt a legrosszabb, de nem olyan rossz, mint amit elképzeltem. Mindenki azt mondta, ki lehet bírni. Süket duma, gondoltam én. Erre azonban tényleg nem lehet mit mondani. Addig fáj, amíg bent van, utána már nem csak kicsit érzékeny. De ettől függetlenül persze nem volt kellemes. A következőkben folyamatosan mondták, hogy mikor kapok 1-1 érzéstelenítőt. További négyet még éreztem, de mivel már tudtam milyen érzés várt rám, tudtam, mire számítsak és „nem fájt annyira”. Aztán a srác, akivel a folyosón jól eldumálgattunk rám nézett, és egyszer csak megbökte a doki vállát. Erre ő is rám nézet. Nem értettem mi van. A nővérke szinte futva hozott egy hideg, vizes rongyot a homlokomra, én viszont teljesen értetlenül feküdtem. Kiderül utólag, hogy iszonyatosan sápadt voltam, de akkor ez nem tűnt fel nekem, minthogy az se, hogy elkezdtem fekete pöttyöket látni, mint amikor életemben először elájultam. A borogatás mindenesetre megtette a dolgát, kicsit jobban is lettem, nem volt már hányingerem se.

Folytatódott a procedúra, igazából sokáig semmit se éreztem. Illetve ez túlzás, mondták, hogy most jön a szike stb., és olyankor úgy éreztem, mint amikor az ember a saját kezét karistolja egy vajkenő léssel, ami még a vajat se vágja ketté, de lehet, hogy ezt csak beképzeltem magamnak. Sokáig csak a sráccal dumálgattam, de többször ismételték az orvosok, hogyha bármi rosszat érzek, azonnal szóljak. A következő lépésben elkezdték elégetni az ereket egy elektromos géppel. Akkor már tudtam, hogy erre kell a párna. Egy darabig minden oké volt, éreztem egy kis lökést, de tényleg csak annyit, mint mikor az ember kezére száll egy légy. Aztán egyszer csak összerándultam és fel akartam üvölteni, de az utolsó pillanatban visszafogtam magam, így csak egy nyikkanás volt. Teljes erőből éreztem a gépet, mintha nem is lenne érzéstelenítés. A doki egyből abbahagyta és kérdezte, hogy mit éreztem. Mivel nem tudtam körülírni, folytatta. Ugyan oda rakta megint a gépet és én megint összerándultam. Baromira fájt. Mint kiderült volt egy rész, amin valamiért nem hatott úgy az érzéstelenítő, mint máshol. A nővérke rögtön 3 adag érzéstelenítést hozott. Be is kaptam mind a 3-at, és furcsa mód megint éreztem mindent. Az érzés most sem volt kellemes. Azonban a 4. után már folytathatták. A durva az volt, hogy még így is éreztem, de már sokkal enyhébben. Az utolsó „hegesztésnél” megkönnyebbültem, mondták, hogy most jön a vége, a varrás. A nővérke és a srác már együtt beszélgetett velem, mindenféle hülyeségről, kezdve a sulitól, a sportokig, mindenről.

Sokáig semmit nem éreztem, aztán egyszer csak egy levegővételnyi szünetben hallottam, hogy az orvos morog valamit, mintha azt mondaná, na most lássuk. Na ez volt a legrosszabb része, erre ne számítottam leginkább. Olyan baromi büszke voltam magamra, hogy kibírtam mindenféle hevesebb kitörés nélkül végigcsinálni, az utolsó pár öltésnél úgy éreztem, végem van. Ugyan azon a ponton teljesen éreztem a tűt, iszonyatosan fájt, felüvöltöttem, még a könnyem is kicsordult. A doki rám nézett, de valószínűleg az utolsó 1-2 öltésnél járhattunk, mert nem kaptam újabb érzéstelenítőt. A doki úgy varrta össze, ahogy volt, még egyszer éreznem kellett a tűt, hát az bűn rossz volt, de mázlimra az utolsó is. Mostanáig sem értem mért ment ki abból a pontból 2x is az érzéstelenítés. Összekötözték, a nővér és a srác nyugtatgattak, végül betakartak megint és kitoltak egy másik folyosóra. Persze a doki előbb gratulált nekem. Kint átpakolta kegy másik ágyra azzal pedig betoltak egy kórterembe. Azt mondták, hogy egy fél órát maradjak ott, mert még mindig sápadt vagyok. Anyukám is oda jött be, elmeséltem neki mindent.

A fél órát kicsit megtoldva 2 órát feküdtem ott, ugyanis a dokinak még azzal a 40 éves hapsival is volt egy randija a műtőben. Végül önellátóan felpattantam, kimentem a doki pont akkor lépett volna be. Mivel szökni készültem, ő meg meg akart vizsgálni abba maradtunk, hogy majd másnap. Végül mielőtt kimentem volna gratuláltam neki, kérdezte, hogy miért? Közöltem vele, hogy kb. 50 éves leendő pályafutása alatt mindenkinek van egy legszörnyűbb betege. Mondtam, neki, hogy nála én voltam az így a jövője már biztonságban van. Ezen egész jót nevetett, kaptam egy papírt, hogy másnap jöjjek vissza kötéscserére.

Már 4. napja, hogy megműtöttek, de nem érzem úgy, hogy megbántam volna. Igaz, a pozitív hatását meg nem éreztem, de bízom benne, hogy jobb lesz. Persze előtte is és utána is rengetek segítséget kaptam, köztük Andrástól is, akivel egy ideje e-mailezek, de tényleg készségesen segített elfogadni, ami lesz. Könnyebb volt odaállni a dolgok elé, mint teljesen egyedül, anélkül, hogy bárki lenne olyan, akit ismernék és átesett ilyenen.
(2009. május 18.)

A gyógyulás

Az első hét

Az első egy hét igen érdekesen alakult. Rögtön az első napon, mikor először kamilláztam csodálkozva vettem észre, hogy alig vérzik. Egy folton volt véres de az se csöpögött vagy folyt, pedig többen is mondták, hogy nekik sokat vérzett. A kötés levétele azonban a genny és a vér miatt elég nehézkes volt, első nap nem is ment, ezért kamillába áztatva jött le egy percen 10 percen belül. Úgy szoktam csinálni, hogy bevonulok a WC-be a kis túlélőcsomagommal (Betadine, Neogranormon, sebhintőpor, gézlapok, vatta, pohár kamillatea és ragasztószalag) majd egy pohárba kitöltött kamillateába áztatom a műszert nagyjából 20 percig…ez sok idő, ilyenkor vagy olvasok vagy rádiót hallgatok a telefonomon. Ha bárki kérdezné, mit csinálok, hát basszus nagy dolgom van. Miután beáztattam Betadine-t öntök a vattára és körbeitatgatom vele a sebet. Átlag 2 vatta kell a művelethez. Majd behintem sebhintőporral nem túl vastagon és bekenem Neogranormonnal. Az egészre tettem egy elég vastag (kb. 7-8 lapból álló) gézlapos kötést, alulról és felülről, majd az egészet 2 csík tapasszal leragasztom. Az egész elég laza, csak annyira kell, hogy ne kenje össze a gatyám, és ne fájjanak a varratok, mint amikor beleakadnak az alsógatyámba.

2-5. nap
Elkezdett idegesíteni, hogy zacskót kell húznom a műszeremre, ha fürdeni akarok, ezért már normálisan fürdök, noha a tusfürdőt még kerültetem vele… érdekesen néz ki a fürdés, de hát ez van … A nappali merevedések nem vészesek, amint érzem, hogy kezdene ágaskodni, egyből lehiggadok, megpróbálom magam lenyugtatni, ami hamar szokott menni. Esténként azonban az első 5 napon elég gáz volt, sokszor volt merevedésem éjjel, ilyenkor felpattantam, kimentem a konyhába, gyalogoltam 2-3 kört majd visszamentem aludni. Az 5. napon volt egy merevedésem, ami nagyon durva volt, nagyon fájt viszont az érdekes, hogy nem keltem fel rá. Csak reggel ugrott be, hogy hoppá valami volt az éjjel. Figyelmetlenségem jutalma egy szép nagy gennyes-véres gézcsomó volt.
Még a 4. nap környékén bepróbálkoztam kötés nélkül aludni. A varratok még hagyján, hogy egyfolytában beleakadtak az alsógatyámba (pedig direkt olyat vettem fel amibe azt gondoltam nem tud) de még a váladék is összefogta. Nem volt szép látvány. Úgy gondolom ezt hanyagolom egy ideig.

6. nap
Sok kamillázás és kenegetés után reggel kipottyan az első varratom. Ez történelmi pillanat volt. Viszont a fékből szivárgó élénksárga trutyi még nem akart elapadni. Elkezdtem csökkenteni a gézlapok számot a 3. naptól kezdve, most már alkalmanként max. 3 gézlapból álló kötést teszek fel, így a makkom szabadon marad, de a gennyes részt felfogja a géz. Ezáltal szoktatom magam az ingerekhez, amit egész jól viselek.

7-8. nap
Kicsit sok Neogranormont tettem rá, így most egy napig szüneteltetem, hogy lássam mi is történt. További 3 varrat potyogott ki így a díszes társaság 15-ről 11-re fogyott és még találtam további 3-at, ami mozog. 2 viszont makacsul bent van, lehet, azok ki se esnek, de ez majd még kiderül. Az este már nem volt merevedésem vagy csak én nem vettem észre, de reggelre is csak egy picit vérzett. Még egy kicsit be van dagadva, de nem vészes. Van egy része a gyógyulási vonalon, ahol nagyon csúnya élénkpiros a szín, kicsit kemény is, de már kezd az is puhulni. Összehatásra annyi a különbség az első naptól, hogy már nem kék-zöld!
(2009. május 22.)

A második hét

8-9. nap
Kipotyogott még egy varrat, viszont találtam kettőt, ami olyan helyen van ahol még hegy sincs…vagy már nincs. Mindenesetre ez a kettő már úgy mozog, mint amikor egy gyereknek a tejfogát már csak egy vékony szálacska tartja. A seb fölött megjelent egy fekete varr réteg, amit kamillázás után le tudtam szedni, mint a vajat. Nem fájt és látni lehetett alatta a szép rózsaszínű bőrt. Egyre gyakoribbá váltak a merevedések, nem csak reggelente, ez persze a 2 hetes böjtnek tudható be. Még tartom magam, egyelőre. Ilyenek alkalmával még fáj egy kicsit, mintha nyomna, de ki lehet bírni.
Van a műszer alsó részén, egy kisebb részen, ahol be van dagadva, ez még nem múlt el, de már láthatóan kisebb.

10. nap
Kisebb-nagyobb segítséggel rávettem még 3 varratot, hogy kívül tágasabb így már csak 6 maradt bent. A fék már nem gennyedzik egyátalán, ami megmaradt utána egy takony állagú sárgás valami. Felitatni vattával nem tudtam, mert ahhoz túl sűrű, ahhoz hogy csipesszel vagy ollóval kezdjek vele valami, ahhoz meg túl folyós. Egyenlőre marad a helyén.
Az egyik varratom ami még egy kicsit nyíltabb rész fog össze nagyon mereven ül bent, kicsit aggódok, hogy esetleg beépül. Megvárom, hogy a seb összeforrjon valamennyire és kiszedem onnan.

11-12. nap
Észrevettem, hogy az egyik részen ahol igazából nem emlékszem varratra van egy olyan rész, ahol kicsit szét van nyílva a bőr, de belenézve egy ép részt látok…mintha valaki odaragasztott volna egy fityegő bőrréteget. Kiderült, hogy még nem forrt össze annak, aminek össze kéne csak az alja, ezért jó vastagon beszórtam sebhintőporral meg egy kis Neogranormont is kentem rá (menjünk tutira) majd nem nyúltam hozzá napokig. Nem is baj, mert amúgy se lett volna rá időm egy másik, nagyobb baj miatt.

13-14. nap
A 13. nap reggelén merevedés nélkül keltem. Csodálatos, gondoltam, végre először nem volt. Bementem a WC-be a reggeli rituálém elvégezni, kamillázás ilyenek. Levágtam a kötést, szinte le lehetett volna fújni. Épp azon voltam, hogy kivágok 2 varratot, amik olyan lazán, hogy a géz kitépné már őket, amikor észrevettem egy száradt véres részt a féknél. Nem törődtem vele, másnak is volt. Igaz nekem 2 hét alatt SEHOL sem vérzett, most láttam először. Kivágtam a 2 varratot és csak utána álltam neki leáztatni a véres gézt. Ez nagy hiba volt. Elkezdett vérezni, de olyan iramban, mintha vizelnék. Csak csorgott végeláthatatlanul. Mikor már 20 perce küzdöttem ellene, így gondoltam bekötöm, hátha segít. Bekötöttem, mentem a dolgomra. Egy óra múlva azt érzem, mintha leöntöttem volna magam. Lenézek, alattam kis cseppekben vér. Nemhogy a gézt, de a nadrágomat is teljesen átáztatta a vér. Innentől kezdve óránként kötést kellett cserélnem, de a gond nem akart szűnni. Felhívtam este 7 felé az orvosom ( 1 óra óta nem vette fel a telefont) aki azt mondta Csehországban van, így nem tud megvizsgálni ,de menjek be az ügyeletre. Be is mentem, az orvos irtó bunkó volt, meg akarta magyarázni nekem, hogy 2 hetes seb nem vérezhet. Bizonyára hazudok. Végülis arra jutottunk, hogy 2 napig ne vegyem le ezt a kötést, ha bevarosodott, akkor elkezdhetem leáztatni kamillával és reménykedjünk, hogy a varr alatt addigra begyógyul a seb…
(2009. május 28.)

A harmadik hét

14-21. nap
A műszer még egy kicsit duzzadt, de igazából nem zavar így nem is kezdtem vele semmit. Ami kicsit ijesztő, hogy az elégetett erek miatt van úgy bedagadva, amiknek 2-3 hónap alatt legkésőbb el kell múlnia… Bízom azért benne, hogy hamarabb is lesz, mert a 15. napon megesett „kis könnyítés” során nem volt túl kellemes érzés, hogy ezeken az ereken feszült a bőr. Egy-két perc alatt már nem érzem őket, de az elején zavaró… Amúgy meglehetősen lassan ment a dolog, el voltam vele egy 20 percet legalább, a fék helye nagyon lassan gyógyul így nem nyúlhattam ahhoz a terephez, ami megnehezítette a dolgomat. A vérzést mindenesetre nem akartam újra ezért csak nagyon óvatosan csináltam… megkönnyebbültem kicsit amikor sikerült, de nem különösebben volt élvezetes sem. Ezt még úgy érzem hanyagolom egy kicsit…már kezdtem úgyis belejönni a rossz dolgokba képzelésbe 
A seb szépen gyógyul, egyre több helyen van már emberséges színe, noha még szét van válva, de „szétszedni” már nem lehetne. A napi 3×20 perces kamillázást napi 3×10 perc vette át, és most már csak sebhintőporozok… A járás nekem egyáltalán nem volt vészes eddig sem, hozzászoktatni se volt nehéz. A „metéletlen időkben” hogy a műtétet elkerüljem gyakran tartottam hátrahúzva a bőrt az esetleges gyógyulás reményében, így a makkom hozzászokott az ingerekhez. Fájni már csak azok az elégetett hegek fájnak.

A negyedik hét

22-28. nap
Semmi újdonság nem történt, kamillázgatom, most már csak 3×10 percet naponta, már egyre inkább elhagyom a hintőport is. A heg még látszik természetesen, van 1-2 rész ami hosszasabb „nyúzás” hatására eléggé elkezd fájni, de már ismerem ezeket a pontokat így ez sem gond. A járással semmi gond, a hét első felétől már rendesen tusfürdővel fürödtem. Egy kicsit még mindig be van dagadva, de a doki 6-8 hetes gyógyulást mondott, ezért még bőven van időm. Még csak 3 nap múlva leszek 1 hónapos.

Beszámolóhoz feltöltött kép

Beszámolóhoz beküldött hozzászólások

Kedves Látogató!

A weboldalunkon kizárólag regisztrált tagok szólhatnak hozzá az adott beszámolóhoz.