K. Zoli

Beavatkozás: körülmetélés / orvosi ok
Időpont: 2009-04-09 - 15 évesen
Orvos: állami

Alapadatok

K. Zoli
körülmetélés
orvosi ok
2009-04-09
15
állami
érvényes, folyamatban lévő

Szöveges beszámoló

Előzmények:

Ovis koromban, nem mondták, hogy fitymaszűkületem lett volna. Így visszagondolva szerintem az volt, mert amikor merevedésem volt, akkor sosem jött hátra. Amikor még anyám fürdetett, mindig megmosta a makkomat, amit nagyon utáltam, ezért amikor már egyedül fürödtem, le is szoktam róla. Így az évek során összeszűkülhetett a fitymám, mert szép lassan azt vettem észre, hogy nem tudom hátrahúzni. Nem mertem szólni szüleimnek egészen 2008 decemberéig, pedig a bátyám és az apám is körül van metélve, mindketten gyerekkoruk óta, s persze láttam őket meztelenül, szóval nem volt ismeretlen számomra a dolog. Szóltam és elvittek urológushoz, aki hátra tudta húzni a fitymámat, de nem volt túl kellemes. Megbeszéltük az időpontot, hogy a tavaszi szünetben megyek, s hogy körül fognak metélni. Április 8-án mentünk egy vizsgálatszerűségre, amire nagyon sokat kellett várni és csak annyi volt, hogy egy lapot ki kellet tölteni, és meghallgatták a szívemet.

A nagy nap:

Április 9-én reggel 8-ra bementünk a kórházba és ott megint megvizsgáltak, megint kaptam egy kérdőívet, amin olyan kérdések is voltak, hogy milyen bébi tápot eszek. Nem voltak felkészülve úgy látszik a 15 évesekre. Mondták, öltözzek át, feküdjek le és majd sorra kerülök. Reggel 9-től du. 3-ig műtöttek és mivel én voltam a legidősebb, én voltam az utolsó a listán. Fél 3-kor kerültem volna sorra, tehát éppen befértem volna. A kórteremben rajtam kívül 3 kisgyerek volt eleinte, kb. 6-7 évesek. Az egyiknek volt egy seb a lábán, ezért hazaküldték. Tehát elmaradt egy 1 órás műtét és így is fél 3-kor kerültem sorra. Ha nem marad el, akkor még 1 napot bent kellett volna maradnom. Megkaptam a bátorító tablettát, de nem lettem tőle bátrabb. Betolták a gurulós ágyat a kórterem közepébe, és már tudtam, hogy én jövök. Elkezdek felállni, mire a csávó azt mondja, maradjak és még 2 ágyat odébb toltak csak azért, hogy ne keljen 2 métert sétálnom. Felfeküdtem az ágyra betoltak és levetkőztettek. Beszúrták az infúziót, vért vettek és már aludtam is.

Felkeltem, csinos nővérke bejön mondja minden rendbe. Még egy kicsit kómás voltam, amikor megjöttek a bohócok. Kaptam tőlük hűtőmágnest, meg kulcstartót.   Odalent minden rendbe volt nem fájt, nem is éreztem, olyan volt, mint műtét előtt. Azt mondták, igyak nyugodtan, mert még produkálnom kell egy kis vizeletet. Hozták a kacsát és a nővérke segített belehelyezni. Egyik oldalamon a nővérke várja az eredmény, a másik oldalon meg anyám szurkol. Így nem tudtam pisilni, mondtam, nem megy még. Kis idő múlva egyedül próbáltam, megkértem anyámat is, hogy forduljon el és máris ment. Hihetetlen. Egésznap minimax ment a tv-ben, ezért inkább újságot olvastam, és zenét hallgattam egész nap.
Az estém hosszú volt, mert háton nem tudok aludni, az oldalamon meg valamiért kényelmetlen volt. Reggel jött egy másik csinos nővérke, letekert valami ragadós dolgot a makkomról, ami elég fura érzés volt. Utána még meg kellet várni a vizitet, és már mehettem is haza.

A gyógyulás:

Be volt dagadva meg sebes volt, szóval nem volt túl szép látvány. Az első nap otthon csak feküdtem, és nem is csináltam semmit, csak tv-ztem. Az este nagyon jól aludtam, mert fáradt voltam. A második nap sem mászkáltam sokat, de már egyre többet. Az éjszaka viszont többször is felkeltem, mert merevedésem volt és feszítetek a varratok. Egyik napom olyan volt, mint a másik, szép lassan ment le a duzzanat és a sebek is gyógyultak, és egy idő után már este sem keltem fel állandóan. Néha volt, hogy vérzett egy kicsit, volt, hogy nagyon is, ez egy kicsit ijesztő volt. A 16. napon meguntam a varratokat és körömvágó ollóval neki is estem, és kiszedtem az összes varratot. A 19. napon meg már tesiztem is. A futás még csak lassan ment, de túléltem.

Ezen a napon már hiányzott egy kis önkényeztetés. Amikor elkezdett felállni, megijedtem, mert egy kicsit feszített. Gondolom azért, mert 3 hétig nem állt és összeszűkült a bőr. De ez gyorsan elmúlt, és ha nehezen is a végén elmentem, és ez az érzés már hiányzott. Ezután egyre bátrabb voltam és a következő héten, már úgy éltem az életem, mint a műtét előtt.

Már örülök annak, hogy körülmetélt vagyok, mert szűkülettel elég nehéz lenne használnom a későbbiekben a műszert. 

Zoli

Beszámolóhoz feltöltött kép

Beszámolóhoz beküldött hozzászólások

Kedves Látogató!

A weboldalunkon kizárólag regisztrált tagok szólhatnak hozzá az adott beszámolóhoz.