B. Tamás

Beavatkozás: körülmetélés / orvosi ok
Időpont: 2008-04-11 - 19 évesen
Orvos: állami

Alapadatok

B. Tamás
körülmetélés
orvosi ok
2008-04-11
19
állami
érvényes, folyamatban lévő

Szöveges beszámoló

Levél a körülmetélés előtt állókhoz

Sziasztok!

Egy 19 éves srác vagyok, és immár hetedik hónapja „kopaszon” élvezem az életet. Szűkület miatt végezték el a műtétet, de ez nem ennyire egyszerű, mindjárt meglátjátok miért.

Előzmények

Szóval, az én esetem úgy kezdődött, hogy évekkel ezelőtt kezdtem kényelmetlennek érezni a merev állapotot. Minden alkalommal fájdalmas volt hátrahúzni a bőrt, sőt, ha erőszakkal próbáltam ott tartani, akkor kicsit kékült is és hideg lett, mintha nem kapna vért. Mondanom sem kell, eléggé telepakoltam a gatyám, hogy vajon ez meg mi a fene. Hosszú ideig nem tettem semmit, mert itthon nálunk ez tabu téma, egyszerűen nem tudom megosztani az ilyen témájú információt az ősökkel. Ezért is remélem, hogy sokaknak segít majd ez a beszámoló, akik hasonló helyzetben vannak. Elkezdtem keresgélni a neten, hogy milyen tünetek ezek, gyakori-e, stb. Nem kellett sokat keresnem a megoldást, úgy nézett ki, hogy szűkület esete áll fenn, kicsit lapozgatva ott volt, hogy mit javasolnak. Persze, műtétet, csak kicsit tocsogott a zacsim az izzadságtól, úgy éreztem ennek nem lesz jó vége. Tisztában voltam a körülmetélés fogalmával, de azért kés alá feküdni, hát…

A fordulópont

Sokat nézegettem oldalakat, hogy nincs-e műtét nélküli megoldás, de mindenütt azt írták, hogy esélytelen, nem biztos a végeredmény vagy nagyon sokáig tart. Ekkor találtam rá erre az oldalra és elkezdtem olvasgatni általános dolgokat, orvosi tanácsokat, majd végül rábukkantam a beszámolókra, ahol mindenki pozitív véleménnyel volt. Nekem a kezdetekben ez nagyon sokat segített, bátorságot adott, hogy megpróbáljam a műtétet. Na de itt kezdődtek a bonyodalmak, hiszen ahogy fentebb írtam, az ősöket ki akartam belőle hagyni. Ki kellett hát dolgoznom egy tervet, hogyan tartsam titokban ezt az egészet.

A terv és a megvalósítás

Első lépés, hogy keresek egy orvost, aki megbízható. Elmentem hát a háziorvosomhoz, akit jól ismerek, állati rendes. Elmondtam, mi a helyzet, mondjuk, itt el kell mondanom, hogy üríteni akartam ahol csak tudtam, annyira ideges voltam. Lényeg a lényeg, mondott egy nevet és egy kórházat, kaptam beutalót, őt keressem. Gondoltam magamban ezt kipipálhatjuk, van egy dokim megbízható forrásból.

Második lépés, hogy felkeresem. Mivel suli volt, úgy oldottam meg, hogy reggel mintha minden rendben lenne, elhúzok „suliba”. Teljes menetfelszerelés: táska, kaja. Sehol sem csúszhatott be hiba. Mikor megérkeztem, oda kellett mennem ahhoz a bizonyos klasszikus kisablakhoz, tudjátok. Nyújtom a papírt, közbe nézem hát basszus eddig nem vettem észre, az van rajta, Urológia Szakambulancia. Mondom magamban kicsit égő, de semmi gáz, ha a mumus diszkréten kezeli. Ahogy ezt kimondtam a hülye fejemmel, a nőci hátraüvölt a kolleginának, írd már be az urológiára. Teljes csend, tücsökcirip, folyadékban vesztettem 5 kilót, ilyen is csak én lehetek, mindegy. Felballagok, várom a sorom, nézem a sorstársak arcát. Behívnak, az említett doki megvizsgál, majd azt mondja, hát itt nincs semmi baj. Majdnem visszakérdeztem, hogy anyukád hogy van, mert tuti, hogy itt nem stimmel valami. Azt mondta rendben van, de ha nagyon szűknek érzem, akkor csinálunk egy részleges metélést. Elmagyarázta, hogy mi ez, mit csinálnak. Azt állította, hogy kevesebb öltés, rövidebb lábadozás és az én esetemben teljesen felesleges a teljes metélés. Én kis naiv, beleegyeztem, mert csábított a gyors gyógyulás…

2008. február 1.-én megcsinálták a műtétet, a fékátvágást. Semmit sem éreztem, minden úgy ment, ahogy annak lenni kell. Természetesen a műtét is suli alatt zajlódott, én pedig szorgalmasan hordtam az igazolást. Itthon semmit sem sejtettek, a terv tökéletes volt. Mivel a részleges megoldást választottam, a lábadozásomból sem vettek észre semmit, úgy éreztem vége a hosszú szenvedésnek, boldog voltam, jártam a kontrollokra. A varratok ki is peregtek maguktól. Bizony, következett a teszt, vajon még mindig fáj? Aztán sajnálattal tapasztaltam, hogy a részleges műtét (csak a fék átvágása) nem segített. Jobb lett ugyan, de még mindig ugyanaz volt a helyzet. Akkor úgy éreztem, hogy röhögve rohanok a láncfűrésznek, mert ugye kés alá feküdtem, de az eredmény gyakorlatilag semmi…

Harmadik lépés (ami nem volt tervben), vissza dokihoz, elmondani, hogy nagy gáz van és kisz..atni vele egy rekesz cserepes kaktuszt. Szidtam magam rendesen, hogy miért nem erősködtem, hogy csináljuk meg a teljeset. Ezen már kár is rágódni, megtörtént, hülye voltam. Követeltem a teljes metélést, de itt meglepődtem, mert azt láttam, hogy a doki le akar beszélni róla. Azt mondta, hogy majd nyúlik, várjak, ilyenek. De csak nem hagytam magam, úgyhogy beírt egy újabb műtétre, immár rendes circumcisio-ra.

Az első műtéttel maximum tapasztalatot nyertem, tök nyugodtan mentem a második műtétre 2008 április 11.-én, mint aki „vérprofi”. „Tudom Katika, második emelet”, valahogy így. Szóval, a műtét gond nélkül zajlott most is.  Amúgy csak megemlítem, hogy voltunk vagy öten aznap teljes metélésre, mintha valami futószalagon mennénk. A doki elmondta, hogy jobban vigyázzak magamra, mert jóval több a varrat, és nagyon nem kéne felszakadniuk, mert az csúnya lesz. Höh, jófej, mi? Nekem több se kellett, úgy vigyáztam, mintha porcelán virslit csempésznék át a határon. Gondot később az okozott, hogy érzékeny lett a makk. Naná, eddig sötétben gubbasztott. Nem fájt, csak kellemetlen volt, ahogy minden egyes lépésnél játszotta az ingaórát, ettől a járásom kicsit, hogy is mondjam, „kék osztrigás” lett, vagy mintha egy elefánt műszerét hordanám délen. Tudni kell, hogy nekem régebben fájt a hátam egy kis ideig, sportsérülés miatt, nem lényeg, de nagyjából így jártam. Így hát gondoltam magamban, jó lesz erre fogni, hogy kiújult picit, aztán majd elmúlik megint. Itthon benyelték, mint kacsa a nokedlit. Ezt most azoknak mondom, akik műtétre készülnek és tartanak a család reakciójától, hogy bármire ráfoghatod, lábfájás, amire csak akarod, de kreatív nép a magyar, szóval nem féltelek titeket. Továbbá vigyázni kellett a varratokra, ergo erekció kizárva, hát peeersze, reggel mi a francot csináljon az ember.

Na, mindegy is, a műtét utáni lábadozás önuralmat ad, nem is keveset. Amennyit én szuggeráltam magam, hogy „kávégép, matekkönyv, kávégép”, az egy vicc. El kell még mondanom azt is, hogy mellettem állt egy barátnő, aki teljesen megértette a dolgot, segített, támogatott. Higgyétek el, sokat segít egy megértő társ ilyenkor. Teltek a napok és meg kell mondjam, hogy szépen gyógyult, a járásom is kezdett az egészségesre hasonlítani. „Jól van fiam, látom, gyógyul a hátad”, „Jaja fater, de ha tökön kólintasz a szatyorral, bizisten orrba gyűrlek” – gondolatok hangzottak el a fejemben. Lényeg a lényeg, a varratok nagy része kipergett magától, csak körülbelül 2 maradt benn, de azokat is simán ki lehetett szedni, nem tartotta őket semmi.

Az utolsó kontrollon is rendben ment minden és a dokival könnyes búcsút vettünk. Azt mondta, hogy ne nagyon küldjem éles bevetésre úgy 1 hónapig. Gondoltam magamban, hogy ha eddig kibírtam, nagy gondok nem lehetnek. Hogyne, az életnek van humorérzéke, amerre csak jártam, mindenütt kísértés. Barátnő is drága, egyszer melege volt és egy párás oldalú üveggel hűsítette a nyakát, amiről a cseppek lecsorogtak, naná, mint a filmekben. Mondom drágám, nagyon nem kéne még ezt, ugye tudod? Következett a teszt, immár a második, hehe, naná hogy élesben. És el kell mondjam, állati, nincs rá szó, mennyire tuti.

Összegzésként

Azzal, hogy megcsináltam a műtétet, nem csak fizikailag lettem „működőképes”, de lelkileg is nagyon sokat segített. Korábban a lányoknál nem is mertem kezdeményezni, most meg olyan érzés kerülget, hogy na, ki kér egy kicsit belőlem? Aki fontolgatja a műtétet, annak csak ajánlani tudom, akár orvosi okokból kell elvégezni, akár önkéntesen vágsz bele.

2008. november 1.

Tamás

Beszámolóhoz feltöltött kép

Beszámolóhoz beküldött hozzászólások

Kedves Látogató!

A weboldalunkon kizárólag regisztrált tagok szólhatnak hozzá az adott beszámolóhoz.