"Jeromos"

Beavatkozás: körülmetélés / orvosi ok
Időpont: 2008-05-31 - 29 évesen
Orvos: dr. Fekete Ferenc (Budapest) állami

Alapadatok

"Jeromos"
körülmetélés
orvosi ok
2008-05-31
29
dr. Fekete Ferenc (Budapest) állami
érvényes, folyamatban lévő

Szöveges beszámoló

A sztorim tulajdonképpen évekkel ezelőtt kezdődött. Veleszületett fitymaszűkületem volt. 9 évesen műtöttek Pesten, a Madarász utcai gyermekkorházban. Nem metéltek körül, csak egy bevágást csinált az orvos. Műtét után naponta vissza kellett (volna) húzni a fitymát, de ez fájt, úgyhogy én hanyagoltam. Amikor szüleim visszavittek kontrollra, a doki felfektetett az ágyra és hátrahúzta a fitymát, ami nagyon fájdalmas volt, utána sokáig, még hazafelé is fájt, sajgott a fütyim. Otthon aztán nem tudtam tovább megúszni a fájdalmas dolgot, minden nap vissza kellett húzni a fitymát és bekenni alatta egy krémmel. Nagyon rossz volt. Utólag visszagondolva jobb lett volna, ha már akkor körülmetélnek. A műtét nyoma megmaradt, de nem zavart. Telt-múlt az idő, kezdtem serdülni, nem volt gondom a szexszel.

Múlt ősszel egy gombás fertőzés jelentkezett a makkomon és a fitymámon, csúnyán begyulladt és gennyezett. Elmentem a bőrgyógyászhoz, aki azt mondta, hogy valószínűleg antibiotikumtól van, amit egy fertőzésre kellett szednem. Nem mástól volt, mert akkor már egy hónapja nem voltam nővel. Adott egy kenőcsöt. Azzal kenegettem, meg minden alkalommal egy gézlapot is be kellett tennem a makk és a fityma közé. Hát nem volt egyszerű dolog… A fitymám be is repedezett, aztán a hegek miatt nehezen tudtam hátrahúzni. De később javult a helyzet, már nem gennyezett, de nem múlt el a dolog. Visszamentem a dokihoz, aki adott két másik kenőcsöt. Azt használtam, úgy tűnt, el is múlt a probléma, de amikor abbahagytam a kenegetést, kiújult. Hónapok teltek így el, a körülmetélés is eszembe jutott, utánanéztem a neten, de nagyon ellentétes infókat olvastam, meg arra gondoltam, ne érje kés a farkam, ha nem muszáj, mégis csak ez a legfontosabb szervem. Megint visszamentem, most már harmadszor, kaptam egy negyedik kenőcsöt és a doktor azt mondta, kitartóan kell kenegetni. Eszembe is jutott, hogy vajon meddig? Egész életemben? Amikor visszamentem kontrollra, úgy tűnt, elmúlt a dolog. De egy hét múlva megint előjött. Nem volt nagy baj, de látszott, hogy piros a bőr, sérült, és hiába mosakodtam rendesen, mindig ott volt az a fehér réteg a makkom alatt.

Ekkor már fél éve küszködtem a dologgal, most már igazán egy hosszú távú megoldást akartam, megint eszembe jutott, vajon segítene-e a körülmetélés. Felkerestem Fekete dokit. Kíváncsi voltam, mit mond, azt hittem, rögtön körülmetélést fog javasolni. Ő azt mondta, eddig a legjobb kenőcsöket kaptam, ő se tud jobbat. Adhat egy újabb kenőcsöt, de elég macerás úgy élni, hogy folyton kenegetni kell a péniszemet. Ezzel teljesen egyet tudtam érteni fél év macera után… Azt mondta, az a megoldás, ha kiszárad a makk, mert a nedves helyeket szereti a gomba. Tartsam hátrahúzva a fitymámat. Úgy is tettem, hátrahúzva tartottam, de néhány nap múlva eléggé bedagadt. E-mailben megkérdeztem, mit tegyek. A doki azt válaszolta, ha nem szorít, akkor várjak, elmúlik, ha mégse, keressem fel újra. Hát nem múlt, sőt egyre csúnyább lett, ezért újra elmentem a dokihoz. Ő azt mondta, kicsit szűk a fitymám, fontoljam meg a körülmetélést. Mondtam, hogy ha ez megoldja a gombás fertőzés miatti problémámat, akkor OK.

Ekkorra már elég sokat olvastam és gondolkoztam a körülmetélésről. Mellette és ellene is sokan érveltek, mindkét oldalon orvosok is. Végül azért döntöttem mellette, mert hát a világon több száz millió férfi él körülmetélten (zsidók, arabok, sok afrikai törzs, Amerikában is elterjedt), meg Jézus is körül volt metélve. Ha ez megoldás a problémámra, akkor legyen. A szexuális életemben nem okozhat problémát, különben nagyon sok embernek lenne gondja. Egyetlen dolog aggasztott: az előítéletek: nyilvános zuhanyzóban mit mondanak mások, esetleg bajom lehet belőle, hogy metélt vagyok, ahogy a második világháború idején is lehúzták a nadrágot a férfiakról, hogy lássák, ki a zsidó. Aztán ezen is túltettem magam, arra gondoltam, talán már változott a világ, vállalom a kockázatot. A műtét előtt néhány nappal még lázasan bújtam a netet, olvastam mindenfélét, aztán megnyugtatott a fő érv: nem vagyok egyedül, sok férfi van a világon, aki körülmetélt. Ha komoly hátrányai lennének, nem csinálnák. Azt is olvastam a neten, hogy csak a pénz miatt terjesztik, hogy jó a körülmetélés: de hát nekem a doki nem azt ajánlotta elsőre, pedig mondhatta volna, ha a pénzre hajt. A család elfogadta a döntésemet.

A műtőben szólt a zene, végig a műtét alatt beszélgettünk. Az érzéstelenítő tűszúrások a makk alatt eléggé kellemetlenek voltak, de ki lehetett bírni. Aztán amikor varrta össze a sebet, több öltést is éreztem, szúró-fájó érzés volt, szóltam is a dokinak, aki mondta, ad még érzéstelenítőt, ha kell. Mondtam, annyira nem rossz, ki lehet bírni. Műtét után egy fél órát kellett még várnom. Bizonyos mozdulatokra érzékenyen reagált a farkam, de nem volt semmi különös. Aztán a doki ellenőrizte a kötést, nem vérzett át. Hazamentem kocsival, már otthon ebédeltem. Kicsit éreztem szúró fájdalmat, de nem mindig, meg is szoktam. Délután egy kicsit átvérzett a kötés egy helyen. A járásomon egyáltalán nem látszott, hogy műtöttek. Előtte úgy gondoltam, néhány napig a műtét után otthon fogok pihenni, de erre nem volt szükség, még aznap este egy étteremben vacsoráztam ismerősökkel. Az éjszakai merevedés nem okozott különösebb problémát, tudtam tőle aludni. A szoros alsó meggátolta, hogy felálljon, persze amikor szorította a nadrágomat, akkor szúrt a seb a varratoknál. Amikor két nap múlva először cseréltem kötést, alig látszott egy kis véraláfutás, meg duzzanat, sokkal szebb volt, mint amire számítottam. Gondoltam is, túl szépen gyógyul, nem is igaz. Néhány nap múlva alul már kihullott három-négy varrat, egy kicsit szétnyílt a seb, ott ahol vérzett is, az a rész gyógyult a leglassabban. Csak Betadinnal mostam le kötözéskor a sebet, zuhanyzáskor óvszert húztam rá, de az beázott, szerintem jobb a nejlonzacskó, Leukoplasttal rögzítve. Első este kicsit megijedtem, hogy beázott az óvszer és víz érte a sebet, de csak kicsit lett nedves a kötés, és nem lett belőle baj. Az egy hetet szigorúan betartottam, sőt ameddig nem gyógyult be a sebszétválás, addig nem zuhanyoztam a farkam. Amikor visszamentem konrollra, azt mondta a doki, ideálisan gyógyul a seb. Mutattam neki, hogy egy helyen kicsit szétvált a seb, de azt mondta, az semmi, kicsit hintőporozni kell. Meglepődve kérdeztem, hogy nem kötözi-e be? Azt mondta, csak ha akarom. Így aznap kötés nélkül volt, de amíg hintőporoztam egy hétig, én azért bekötöttem. Lehet, hogy már nem is kellett volna, de én nagyon óvatos voltam, mégis csak a farkamról volt szó? Pontosan két héttel a műtét után az utolsó varrat is kiesett. Aznap reggel arra ébredtem, hogy a szoros alsó sem gátolta meg a farkamat, hogy felálljon. Ennek nagyon örültem, mert a gyógyulás biztos jele volt. Nem fájt, nem volt gond. Ennek örömére óvatosan ki is vertem. Sokkal tovább tartott, mint korábban, de az élvezet is kétszer akkora volt.

A következő napokban is csak maszturbálni mertem, utána érzékeny is volt a makkom, alul kicsit fájt is. Remélem, ez is hamarosan elmúlik. Meg vagyok elégedve az eredménnyel. Egyik oldalon több bőrt hagyott meg a doki, de mivel nem egyenes a farkam, ha feláll (senkinek sem nyílegyenes?), ez nem gond. Nekem elég sötét a farkam bőre (egyébként világos a bőröm), de lógó állapotban csak egy vékony rózsaszín bőrcsík látszik a makkom felett, úgyhogy a színkülönbség sem probléma. Most már az alsónadrág dörzsölésére sem reagál érzékenyen a makkom, csak néha a húgycsőnyílás körül.

Egy hónap telt el a műtét óta. Azért írtam ezt a beszámolót, mert nekem a műtét előtt jó volt, hogy olvashattam mások beszámolóit, meg a fórumokon a vitákat a körülmetélésről. Remélem, másoknak segítségére lesz a döntésben, amit írtam.

Jeromos

Beszámolóhoz feltöltött kép

Beszámolóhoz beküldött hozzászólások

Kedves Látogató!

A weboldalunkon kizárólag regisztrált tagok szólhatnak hozzá az adott beszámolóhoz.