S. Csaba

Beavatkozás: körülmetélés / orvosi ok
Időpont: 2002-10-22 - 22 évesen
Orvos: dr. Fekete Ferenc (Budapest) állami

Alapadatok

S. Csaba
körülmetélés
orvosi ok
2002-10-22
22
dr. Fekete Ferenc (Budapest) állami
érvényes, folyamatban lévő

Szöveges beszámoló

Nem származom semmilyen vallásos családból, vidéken születtem 1980-ban. Körülmetélésről először 9 éves koromban hallottam valami történeti film kapcsán, hogy a zsidóknak levágják, amit én minden este hátrahúzok és megmosok. Egy kicsit megborzongtam és el is felejtettem. Nem is volt soha semmi baj a fütyimmel egészen 11 éves koromig, amikor télen a nagymamámnál töltöttem az iskolai szünetet. Nem minden nap volt lehetőség mosakodásra és akkor kimaradt egy nap mosakodás. Utána másnap iszonyatosan elkezdett szúrni a fütyim, majd miután elmentünk az orvoshoz megállapította hogy begyulladt. Amikor a doki hátrarántotta az nem volt egy kellemes érzés, majd otthon kamillateával mosogattuk és szépen elmúlt a gyulladás. (gondoltam én). Majd mint addig is tettem minden este hátrahúztam és megmostam és nem is volt semmi baj.

Az én körülmetélési történetem valamikor a 2002. nyarán kezdődött. Amikor is az akkori barátnőmmel pont szakítottunk, benne volt az is, hogy képtelen voltam a sexre. Akkor határoztam el, hogy ez így nem mehet tovább, valamit tenni kell! Majd valahol ráleltem két Web-címre: „extra.hu/korulmetel „és „freeweb.hu/korulmetelve” és elkezdtem olvasni az anyagokat, a betegségeket, fórumokat, történeteket. Ott tisztázódott bennem egész pontosan, hogy milyen betegségem van tulajdonképpen. Majdan elmentem a városi urológiára, hogy „hivatalosan” is alá legyen támasztva az öndiagnózisom. Igen, relatív fitymaszűkület, egy kis gyulladással. Tehát ernyedt állapotban hátra lehetett húzni, de merevedésnél egy fél centit sem. A doki felírt valami gyulladáscsökkentő kenőcsöt, és mondta, hogy majd egy hét múlva látogassam meg, hogy megbeszéljük a műtétet. Persze nem körülmetélést, hanem csak bemetszést akart. Nem mentem vissza.

Majd olvastam tovább a történeteket a Neten, és bizony sokszor olvasás közben igen feszült állapotba kerültem, amikor a műtét részleteit olvastam(nem igazán bírom a kórházi környezetet). Aggasztottak az ellenvélemények is, hogy azért vannak olyanok is akiknek nem sikerült a körülmetélés és egész életükben szenvednek. Aztán kezdett kirajzolódni bennem, hogy a műtét elkerülhetetlen valamilyen formában (körülmetélés, bemetszés).

Következő lépés az orvos kiválasztása volt. Csak a baj az volt, hogy én senkit se ismertem a városunkban. A családon belül is kérdezősködtem, de mivel senkinek nem volt a hímtagjával probléma, nem tudtak nekem ajánlani senkit, ezért nem igazán tudtam, hogy kihez forduljak, aki gyakorlott ebben a témában. A fórumokban mindig olvastam egy nevet, akit mindig csak dicsértek. Dr. Fekete Ferenc. Mindösszesen annyi gond volt, hogy nekem a távolság óriási nagynak tűnt, mivel én nem budapesti vagyok. Majd levelet írtam Viktornak, hogy nem-e tudna ajánlani egy olyan orvost, aki helyben megcsinálná nekem a műtétet, hogy ne kelljen utazgatnom. Ő is csak pestieket tudott ajánlani. Úgyhogy maradtam a kétségbeesésben.

Közben írt egy másik klubtárs is… András. Ő is röviden elmesélte történetét és biztatott mindenben. Vágjak bele bátran…. Még akkor is ha olyan messze kell utaznom. Később nekem munkahely változtatás történt ezért a téma megint jegelve lett két hónapra. Közben egyik ismerősöm ajánlott egy orvost, hogyha szimpatikusnak találom, akkor ne menjek Pestre, hanem csináltassam meg nála. Majd októberben, amikor a munkahelyi gondok kicsit rendeződtek, úgy döntöttem, hogy Fekete dokihoz megyek. Egyik este fel is hívtam, gyorsan elmondtam, hogy mit akarok majd megkérdeztem mikor tudná leghamarabb megcsinálni. Azt mondta, hogy egy hét múlva, ha előtte felmegyek megbeszélésre. Három nap múlva ott voltam a rendelőjében. Elmondta, hogy mik a lehetőségeim, és ő mit javasol. Majd közölte velem mennyibe is fog ez nekem kerülni, átadtam az előleget, és azzal váltunk el hogy kedd reggel 9 órakor a klinikán találkozunk.

Eljött október 22-e, a műtét napja. Reggeli IC-vel indultam Pestre. Fél úton megint rám tört a félelem és az idegesség, és ez valamilyen szinten egészen a klinikáig megmaradt bennem. Meg is érkeztem háromnegyed 9-re a Nyugatiba, aztán Metró, Klinikák. Majd egy kis bolyongás után fél 10-re megérkeztem az Urológia Klinikára. Belépve a klinikára egész kellemesen nézett ki,…. nem úgy mint a klinikánk. Majd bejelentkeztem a „Felvétel”-nél. Míg fel vették az adataimat addigra már meg is jött Fekete dr. Majd az első emeleten további papír kitöltögetés. Aztán kis idő múlva jött értem a műtősfiú hogy mehetünk felfelé, átöltözni. Átöltöztetett és felfektetett a műtőasztalra és lekötözött, közben jókat poénkodott (ezzel is oldotta a feszültséget), és vártuk a dokit. Mire elkezdett a doki bemosakodni, addigra már az idegesség és a félelem ki is ment belőlem. És tök nyugodtan vártam a műtétet. Aztán végre elkezdődött. A dokin kívül csak egy asszisztens volt a műtőben, meg a műtősfiú jött be néha. A doki jól bekente mindenhol fertőtlenítővel kívül-belül a farkamat, majd szólt, hogy most szúrja az első injekciót. Ez kicsit fájt de nem volt vészes. Majd egyre felfelé a makk felé. Kb. 4-5 szúrást éreztem, azután nem tudom, hogy még hányat adott. Majd mire megkérdeztem, hogy mikor fogja vágni, addigra már le is vágta a bőrt. Majd jött a vérzés csillapítás. A vége felé mikor a féket varrta (igen a fék megmaradt), azt már azért éreztem rendesen. Közben beszélgettünk, és jól bekötötték a sebet, kész. Negyed tizenegykor kezdődött a műtét és háromnegyed tizenegykor fejeződött be.

Majd ismét átöltöztem és vártam a műtősfiút, hogy hozza a kerekesszéket. Mert saját lábamon nem sétálhattam le, még egy emeletet sem! Majd lementünk a betegszobába, és pihentem vagy 4 órát. Közben jött a doki,….. bementünk a kezelőbe megnézte a kötést majd adott egy papírt, amire le volt írva, hogy kezeljem a sebet. Majd lerendeztük az anyagiakat, és visszamentem a szobámba pihenni. Majd félóra pihengetés után iszonyatos fájdalom jött. Olyan volt mintha a műtött részt körbeszurkálták volna tűvel. Gyorsan kértem egy Algopirynt. Szerencsére kis idő múltán már nem fájt. Majd jött a következő meglepetés. WC-re kellett mennem, de nem tudtam pisilni, éreztem, hogy ott van már a húgycsövemben, de a végén nem akart kijönni. Gondolom hogy a sok nyomogatástól, meg az érzéstelenítő hatásától volt ez. Végül csak úgy tudtam pisilni, hogy még vagy fél liter folyadékot megittam, és akkor már olyan sok volt bennem, hogy végül csak kijött. Úgy, déli egy óra felé hozták az ebédet, megkajáltam, utána még pihiztem egy kicsit, és kettő órakor elhagytam a kórházat. Meglepően jól tudtam közlekedni az utcán szinte nem is fájt. Majd felszálltam a 14:40-es IC-re, és hazajöttem. A vonaton egyszer kiment a fájdalomcsillapító hatása, ezért még egy fájdalomcsillapítót bevettem, meg ismét eljátszódott pisilős szitu.

Hazaérkezvén első igazán érdekes dolog a zuhanyozás volt. Ugyanis gondoltam hogy valamit rátekerek a farkamra, de hát azt annyira rá kellett volna kötözni, hogy az már fájt volna. Ezért azt a megoldást választottam, hogy a fürdőkád felé hajolva minden testrészemet külön megmosom. Mikor a combomat mostam, akkor már húztam a farkamra egy zacskót, hogyha valami vízcsepp oda megy, akkor ne a kötésre menjen. A műtéti nap este egész nyugodtan tudtam elaludni. Persze nekem is meg kellett tanulnom háton fekve feküdni, széttett lábakkal. Aztán hajnali 5 óra fele pokoli fájdalom. Ez az, amit mondtatok. Próbált szegény farkam tágulni de a kötés meg az alsóm nem engedte. Hiába próbáltam másra gondolni, akkor sem ment. Mindig mondogattam magamnak hogy: “Nyugi, nyugi…”. Aztán valahogy szép lassan visszazsugorodott. Nos a doki azt tanácsolta, hogy ha nagyon szorít a kötés, akkor előbb is levehetem mint két nap múltán. Így én már másnap leszedtem (gondolva, hogy nem fog a következő napokban annyira fájni – de tévedtem). Persze nem úgy szárazon vettem le ( a vér teljesen átitatta a kötést és ha azt úgy letéptem volna hát bizony mehettem volna az ügyeletre). Ezért jól lehűtött kamillában áztattam vagy 15 percig. Így már könnyedén lejött. Nekem is színekben játszott a szerszámom. Majd Tetran sebhintőporral beszórtam és lazán betekertem gézzel, és pihengettem. Közben, fájdalom csillapítót is be kellett vennem, mert néha rettentően tudott fájni. Este megint a fürdési ceremónia, majd kamilla+sebhintőpor+kötözés. Nekem is szépen kialakult egy duzzadt gyűrű a varratok előtt, de szerencsére pár nap múltán az elmúlt.

Az első hét az tényleg kegyetlen volt, mert minden nap 5-ször “keltem fel”. Ráadásul pár nap múltán a varratok vége kezdett kifelé állni és bele is akadt rendesen a gézbe. Vérezni sehol nem vérzett, kivéve ahol a féket átszabták. Ott, minden nap egyfolytában szivárgott belőle vér. (Gondolom a merevedések miatt húzódott, és kirepedt). Még másfél hét után is véres volt a kötés. 5. nap nap reggel amikor levettem a kötést azt vettem észre hogy nem csak alul a féknél volt véres a kötés hanem oldalt. Aztán kiderült hogy miért. Ugyanis kiszakadt az egyik varrat, egy pici vér oda volt száradva de semmi komolyabb. De egyáltalán nem fájt. Este viszont kezdtem érezni, hogy fáj. Beszórtam+bekötöttem. De másnapra nem múlt el a fájdalom. Gyorsan hívtam a dokit ,hogy most mit csináljak. Pont két nappal előtte beszéltem vele hogy hétfőn megyek kontrollra. Azt mondta, ne aggódjak, nem kell az ügyeletre rohanni vele, majd ő megnézi hétfőn. Addig kenjem a Neogranormonnal. Így is lett hétfőn mikor felmentem hozzá azt mondta nincs semmi gond, majd beforr a seb, és most már kenegessem mindenütt a kenőccsel. Valamint mondta, hogy további vérzések is elő fognak fordulni. Majd azzal váltunk el hogy két hét múlva újra menjek. Minden nap napi 2 X 15 perc kamillás áztatás aztán kenőcs. Majd kezdtek kihullani a varratok.

A reggeli merevedések csak a 10. nap után kezdtek már nem fájni. Aztán jött a következő meglepi hogy a varratok egy része nem hullott ki hanem beépült. Ilyen kis fekete pont maradt utánuk. És ha óvatosan megnyomtam, akkor fájt. A másik pedig hogy megint olyan érzésem van, mint régen, amikor még megvolt a fitymám, és a hátrahúzásnál megszorította a makkot. Szorított egy picit – persze a fityma az nem lehet hisz azt levágták. A fék annyira nem volt zavaró (bár teljesen feszes), hanem ahol a két bőr összeforrt, a varratoknál ott volt összeszűkülve. Mert olyan az érzésem mintha a makkom még nőne de mintha valami enyhén szorítaná. Bíztam, hogy ez idővel elmúlik. Itt tartottam 13 nappal a műtétem után.

Majd megint voltam a dokinál és azt mondta hogy még egy hétig kenjem a Neogranormonnal, majd a Phenylbutazonnal, és az enyhíti a szorítást. Két hétig kentem vele, miután elfogyott. (de nem is baj hogy elfogyott mert a doki is azt mondta hogy csak két hétig kenjem) Tehát utána pár napig szabadon volt…. végre. A szorítás is enyhült, úgyhogy kezdett virulni a fejem, hogy talán egy hét pihentetés után végre használatba vehetem. De túl korai volt az öröm. Harmadik “szabad” nap után este azt vettem észr,e hogy egy helyen ahol már teljesen összeforrt ott mintha kezdett volna szétválni a két bőr. Pont ott ahol egyszer kiszakadt a varrat. Másnap reggelre már három helyen kezdett látszani, hogy itt valami nem okés. Nem fájt csak ott ahol kiszakadt a varrat. Tehát semmi nem érhetett hozzá, mert akkor jött a szúrós fájdalom. Jobbat nem tudtam, mint bekötöttem. Este felhívtam a dokit, elmondtam mi a helyzet. Az ő tanácsa az volt hogy térjek vissza a Neogranormonra, mert az össze húzza a sebet. Durván egy hónapig kentem a Neogranormonnal.

Majdan január közepén voltam utoljára a dokinál és azt mondta hogy most már nem kell izgulni, mert mostmár rendben van.

Befejezés

Én is csak ajánlani tudom a körülmetélést mindenkinek. Annak idején nekem se volt túl sok választásom, hiszen fitymaszűkületes voltam, és műteni kellett valamilyen formában. Ezért olyan megoldást választottam, ami tartós, mert ha már kés alá kell menni, akkor legyen jól megcsinálva. Még egy dolgot tudok ajánlani mindenkinek, hogy a féket ne csak átvágassátok, hanem távolítassátok is el. Semmivel nem jelent – szerintem – nagyobb fájdalmat, mind inkább előnye van. És RENGETEG türelem. Nekem pl. több hónapba került, míg teljesen rendbe jöttem. Ebből látszik, hogy nem vagyunk egyformák.

Csaba

Beszámolóhoz feltöltött kép

Beszámolóhoz beküldött hozzászólások

Kedves Látogató!

A weboldalunkon kizárólag regisztrált tagok szólhatnak hozzá az adott beszámolóhoz.