K. Péter

Beavatkozás: körülmetélés / orvosi ok
Időpont: 2012-10-16 - 26 évesen
Orvos: állami

Alapadatok

K. Péter
körülmetélés
orvosi ok
2012-10-16
26
állami
érvényes, folyamatban lévő

Szöveges beszámoló

Sziasztok!
Én is a nemrégiben lezajlott fitymaműtétemről és annak lefolyásáról szeretnék beszámolni!
Már régóta okoz problémát a fitymám hátravonhatatlansága, ami természetesen mind a nemi mind higiéniai életemben nyomot hagyott, ezen szerettem volna változtatni. Nekem sajnos kiskorom óra szűk volt, állítólag születésemkor is már egy nagyon kicsit látszott, az orvosok már akkor jelezték ezt édesanyámnak, de különösebb jelentőséget nem tulajdonítottak/tam neki akkor, úgy gondoltuk (gondolom), hogy idővel változni fog, kinövöm stb., meg ráadásul annyira nem volt szűk. Aztán teltek ugye az évek, és egyre szűkebb lett, én pedig nagy jelentőséget még később sem tulajdonítottam neki, így mindig "halasztódott" a topic.
Erre kb. 20 év után döbbentem csak rá, hogy „eddig és ne tovább”, így elkezdtem neten olvasgatni különböző fórumokat, amikor egyszer csak rátaláltam erre a sokak számára kimerítő információs háttérrel rendelkező oldalra. Bár olvastam, kiskorban ez lényegesen egyszerűbb és fájdalom mentesebb, nagyon reméltem, hogy különösebb fájdalommal nem fog nekem sem járni. Már maga a gondolat, hogy hozzányúl valaki, annyira szörnyű, hogy talán ezért is halogattam eddig ezt. Az itt talált (valamint a szerkesztő által megadott gyors segítség és útmutatás) után döntöttem végül úgy, hogy egyszersmind véget vetek ennek az állapotnak és alávetem magamat a műtétnek. Azért, hogy miért vártam ilyen sokat erre, főleg a műtétektől való viszolygásomban keresendő, mindennemű fájdalmat képtelen vagyok elviselni, de rá kellett jönnöm, hogy a kezdeti félelmek teljesen alaptalanok voltak.
Mindazoknak próbálok ezzel a kis beszámolóval, infóval szolgálni, akik még nem/hamarosan tervezik hasonló beavatkozás elvégeztetését a fent említett okok miatt.
Érthető okokból pontos doktor valamint kórház nevet nem szeretnék közölni, de ha valaki nem szeretne a lakóhelyén lévő szakorvosi intézménybe menni vizsgálatra, akkor a fővárosban minden nagyobb klinikán működik urológiai klinika, ahol TB alapon bárkit megvizsgálnak és elvégzik a műtéti beavatkozást.
Első lépésben időpontot kell kérni a felkeresendő klinikától/orvostól, ami lehet hosszabb/rövidebb. Én kb. 1 hónappal későbbre kaptam időpontot. Az első vizsgálat során nem történik semmi különös, én direkt nem gondoltam rá, nem stresszeltem magam feleslegesen. Felfekszel, letolod a nadrágot és a doki megnézi mekkora a probléma: nekem tűszúrásnyi rés volt csak, így teljesen egyértelmű volt a műtétre utalás. Ez kb. 2 hét múlva történt meg, amire célszerű egy egész napot rááldozni. Különösebben nem készültem rá, egyet kivéve, a doki megkért, borotváljam le az érintett területet, hogy a műtét minél zökkenőmentesen történjen. A műtét napja elég fárasztó volt, nem kaptam konkrét időpontot, így kb. délután kerültem csak sorra, pedig már reggel óta ott voltam. A műtét napjára célszerű kényelmes tapadós boxerben menni, egyben tartja a dolgokat és a műtét után is kényelmesebb és elviselhetőbb az érzékenységet elviselni. A műtét teljes ideje kb. 20 perc volt, az elején lidokainos érzéstelenítést kaptam lent, majd amikor teljesen elérzéstelenedett az alsó fertáj, megkezdte a doki a teljesen szakszerű és professzionális (abszolút nem érezhető) metszést.
Hangsúlyozom, hogy alig(!) éreztem valamit, néha 1-1 enyhébb érintést (!), de a doki szólt, ha jobban érezném a fájdalmat, akkor ad még újabb lidokaint. Egyébként az egész műtétből csak a lidokainos injekcióbeadás volt a legelviselhetetlenebb, de ez csak nálam van így, én még a vérvételtől is parázok, így akinek az elviselhető, akkor egész biztos, hogy ezt is elviseli különösebb kalamajka nélkül.
A műtét alatt én kicsit feszes voltam, végig a lábamat feszítettem, ami talán annak tudható be, hogy féltem, mikor fogok érezni metsző  fájdalmat, de ez teljesen elmaradt, hisz ahogy mondtam, semmit nem éreztem a műtétből.
Ezután elvezettek egy kis pihenőbe, ahol az ambuláns betegeket kezelik. Én olvastam, bár a tartalmára kevésbé emlékszem, hiszen az injekciótól még mindig nagyon érzékeny és égető fájdalmat éreztem, ami nem is fájdalom, hanem inkább egy kellemetlen érzés. A gyengébbek (mint én is), kaphattak fájdalomcsillapítót, ami őszintén mondom, sokat nem segített rajtam, így egy dolgot tudok erre az időszakra csak mondani: ki kell bírni, max. pár órán belül elmúlik.
Kb. a nap végére el is engedtek, másnapra hívtak be a kötés levételére. Az e 2 nap között eltelt időre sajnos úgy gondolok vissza, mint életem nem éppen a legkellemesebb időszakára több okból is: nehezen tudtam csak lépni az utcán, mivel minden lépésemnél éreztem, hogy a nacimhoz ér a műszer, a pisilést pedig a szélrózsa minden irányába intéztem, az éjszakám sem a legkellemesebb volt emiatt.
A másnapi kötéslevételt szintén el kell viselni, nem éppen a legkellemesebb érzés, amikor leveszik a kötést és napvilágot lát a seb. Erre a legjobb módszer a doki által is javasolt Betadine-es ecsetelés és a továbbra is fennálló FIZIKAI KÍMÉLET (a pisilésen kívül).
Mivel én képtelen voltam az érzékeny sebet kenegetni, így kitaláltam, hogy könnyebb, ha a Betadine-t egy kis higított vízzel egy pohárba öntök és oda tartom bele kb. 4-5 percig a szerszámot. Ez a módszer teljesen bevált, az utolsó percig így csináltam reggelente és esténként napi 2x.
Ahogy telt az idő, egyre könnyebben ment a járás, a pisilés, az, hogy már nem érzékelem a nadrágban az érzékeny sebhelyet stb.
Kb. 3-4 hét után pedig elmentem a varratszedésre, ami már csak hab volt a tortán, egy sima formalitás. Persze a lábadozás ideje alatt is éreztem, hogy kiesik pár varrat, de ahogy tanácsolta András, a szerkesztőm jobb, ha doki veszi ki a többit is.
Most itt vagyok, műtét és varratkiszedés után, tervezgetem az „újabb kihívásokat”. Mindez nem jöhetett volna létre, ill. nem szántam volna rá magam, ha András nem istápol végig és lát el jó tanácsokkal, illetve a honlapon közzétett képek és beszámolók is nagy hasznomra voltak döntésem meghozatalában.
A „beharangozott” infók alapján, ennél már csak jobb lehet, ami remélem, nemi életemre csak pozitívumként fognak majd hatni. Döntésemet nem bántam meg így utólag, csak bíztatni tudok mindenkit, hogy szánja rá magát és „szabaduljon meg, amitől meg kell”, hogy még ennél is teljesebb értékű életet tudjon élni!
Péter

Beszámolóhoz feltöltött kép

Beszámolóhoz beküldött hozzászólások

Kedves Látogató!

A weboldalunkon kizárólag regisztrált tagok szólhatnak hozzá az adott beszámolóhoz.