B. Csabi

Beavatkozás: körülmetélés / orvosi ok
Időpont: 2008-01-23 - 23 évesen
Orvos: állami

Alapadatok

B. Csabi
körülmetélés
orvosi ok
2008-01-23
23
állami
érvényes, folyamatban lévő

Szöveges beszámoló

Előzmények

A történetem legelejétől próbálom kezdeni a beszámolómat. 23 éves vagyok, egy közepes méretű városban élek. Gyerekkoromban, mint a legtöbb kisfiúnak, le volt tapadva a fitymám. Valamilyen gyógynövényes kezelés megoldotta, édesanyám segítségével (ovis vagy bölcsis voltam még). Szóval tisztogatni meg húzogatni lehetett már. Évente kaptuk a beutalókat, hogy megcsinálják a körülmetélést rajtam, de nem akartam. Aztán teltek-múltak az évek, elmaradtak a beutalók. Alapállapotban simán tudtam mozgatni a fitymámat, csak ha erekcióm volt, akkor nem jött hátra. Tehát részleges szűkületem volt. Nagyjából tisztában voltam vele, hogy valami nem stimmel, nem olyan, mint az ezzel a témával foglalkozó természetfilmekben.

16 éves koromban kezdtem a nemi életet, hol nagyon intenzíven, hol kevésbé. Igazából nem zavart különösebben a részleges szűkület, a partnerek is meg voltak elégedve velem. Aztán 22 éves koromban az történt, hogy egy együttlét során elrepedt a fitymám, tehát a bőr felszíne. Aznap éjjel nem aludtam, és az internetet bújtam, hogy mégis milyen megoldások jöhetnek szóba. Így jutottam el a www.korulmeteles.hu oldalra. Következő napokban beteg lettem (megfázás), és elmentem a háziorvosomhoz. A megfázásos-náthás betegség megvizsgálása után mondtam neki, hogy szeretnék kérni az urológiára egy beutalót, mert hát részleges szűkületem van. A háziorvos szó nélkül megírta, miért ne tette volna, nem egy olyan „betegség”, amiről az ember tehet, és a legbiztosabb megoldást akartam választani: körülmetéltetem magam. Következő napon kaptam időpontot az urológiára (egy megyei kórház osztályára). Az orvosnak vázoltam a szitut, h ez van, részleges szűkület, stb… letoltam a gatyámat, megnézte, aztán egy telefon, és kaptam is a műtétre időpontot.

Január 23-ra kaptam időpontot, szerdára. Hétfőn el kellett mennem egy vérvételre. Megtörtént, és vártam a műtét napját. Mondták, hogy menjek be reggel 8-ra, és valamikor „két nagyobb műtét között” sort kerítenek rám. Így is lett, vártam majdnem 4 órát ott, megnéztem a telefonomon két filmet, olvasgattam. Aztán jött egy műtőssegéd srác, mondta, hogy vetkőzzek le az egyik szobában. Aztán jött értem egy tolókocsival, és letolt a műtőbe. A műtéttől egy icipicit féltem először. De megnyugodtam, amikor találkoztam a dokival, nagyon jó arc volt, és az asszisztense is. Egy 50 év körüli hölgy volt az asszisztens, aki megkérdezte tőlem szó szerint: „Ugye Csaba, kikef..te magát az éjjel, mert most 5 vagy 6 hétig nem szabad!” Aztán kérdezték, hogy sláger rádió maradhat-e műtét közben. Nyilván nem volt ellenemre, legalább nem kellett 40 percig kussban bámulnom a plafont…

Műtét napja

Bekentek valamilyen jódos oldattal (jó hideg volt), és feküdtem ott a műtőasztalon. A doki fogta-forgatta a szerszámomat, szemügyre vette a pácienst. Beszélgettünk közben, nagyon közvetlen és jófej ember szerencsére. De a lényeg: jött az érzéstelenítés… Megláttam a doki kezében a tűt meg a fecskendőt… Aztán fogakat összeszorít, nagy levegő… BŐKJ MÁR… Aztán bökött… megszűnt a fogösszeszorítás, levegő kifúj… Ez nem is fáj! Olyan, mint egy injekció a fogorvosnál, semmivel sem rosszabb! Az érzéstelenítés után pár perccel el is kezdték a műtétet, közben hallgattam az orvos és az asszisztens (az élet nagy dolgairól szóló…) párbeszédét. Nem éreztem semmit, csak néha azt, hogy valamelyikük ránehezedett a hasamra. Aztán amikor már azt hallottam, hogy tűt és cérnát kért a doki, megnyugodtam. Magától felszívódó cérnával varrtak, és körülbelül 40 perc után már neki is álltak kötözni a „harcban megsérült hőst”. Bekötözték, elvették előlem a paravánt, amivel takarták a műtétet, megnéztem az eredményt. Hát, először furcsa volt. Feldagadva, jódosan, de már körülmetélve. A műtőasztalról a saját lábamon másztam le, és átültem a tolókocsiba, amivel visszatoltak az osztályra, a ruháimhoz. (Kicsit off: A folyosó persze tele volt látogatókkal, akik jöttek a rokonaikhoz. Meglátták, hogy tolnak egy huszonéves fiút tolószékben… Azt az elképedést az arcokon… volt szánalmas, volt sajnáló, volt értetlen, volt közömbös, volt, aki oda se mert nézni… messiásnak éreztem magam, szétválasztottam a tömeget, mint anno Jézus a tengert! Aztán felöltöztem, megvártam az orvost, és kérdezgettem, hogy most akkor mik a teendők. Elmondta, hogy sebhintőpor, Neogranormon, kamillatea, Betadin lesz a megmentőm, és ezeket használjam. Miután ezeket elmondta, beültem az autóba, és hazavezettem. Szóval a mozgásban nem korlátozott a kötés és a friss vágás.

Lábadozás

Amikor hazaértem, megkönnyebbülve leültem, és elszívtam egy cigit, és folytattam ennek az oldalnak az olvasását. Találtam egy mail címet, Andrásét. Aztán MSN partnerek lettünk, és kérdezgettem tőle, hogy akkor most hogyan és miként a továbbiakban. Küldött egy dokumentumot, két oldalban, amiben minden kérdésemre megtaláltam a választ, és az alapján folytattam az utókezelést. A legviccesebb a kamillateába áztatás, amikor a kötéstől megszabadított „kukacomat egy pohár kamillateába lógatva pecáztam”. Az első három héten nap közben mindig kötöztem magam, éjszakára levettem a kötést, hadd levegőzzön szegény. A varratok a második héten kezdtek el kiesni, és nagyjából egy-másfél alatt ki is esett mind. Az érzés szokatlan volt kicsit, hogy nem borítja semmi a makkomat, de ez is maximum két hét alatt megszoktam. Addig sem volt kellemetlen, ahogy az alsógatya dörzsölgeti, inkább szokatlan érzés. Még egy fontos dolog: nekem nyugalmi állapotban aránylag kicsi a szerszámom, de harcra készen tök normális méretű. Viszont a műtéttől meg volt dagadva, elsősorban a bőr és a bőr alatt, s emiatt jó két hétig a maradék bőr ráhúzódott a makkomra, s volt, hogy csak a makk csúcsa látszódott ki. Még aggódtam is, hogy nem is metéltek körül teljesen, csak részlegesen, de András megnyugtatott, hogy az ilyesmi előfordul, s pár hét alatt vissza fog húzódni a bőr.

Az első szexuális együttlétem a műtét utáni hatodik héten történt. Izgatott voltam nagyon miatta, hogy mégis hogy fogok érezni, mennyire lesz érzékeny, milyen érzés lesz az „új fazonnal” hadrendbe állni. Egy szó talán teljesen jó ide: HIBÁTLAN!!! Jobban éreztem az aktus alatt mindent, és elég sokáig tartott, a lány pedig el volt varázsolva tőle. Szóval teljesen elégedett vagyok a testiség oldalával is a műtét után. A tisztaságról elég annyit mondanom, hogy nem volt azóta kellemetlen szaga a műszernek. (Valljuk be, hiába fürdik az ember napi kétszer, akkor is van, hogy kellemetlen szaga van odalent… de erről nem tehetünk) De ellene igen, mint az én és mindannyiunk példája mutatja. Szárazabb, jobb érzés így. Még írok egy kicsit az emberi oldalról is. A szüleimnek elmondtam, hogy mire készülök, a döntést rám bízták. A barátaimnak is elmondtam, először csak kicsi körben, aztán amikor kész lett a műtét, akkor egyre több embernek. Most már nem titkolom, elmondom bárkinek, és nagyon büszke is vagyok rá, hogy „jóvágású lettem”. Hátrányát sosem éreztem, és nem is fogom, mert egész egyszerűen nincs. Ha fiam lesz, akkor biztosan megcsináltatom rajta ezt a beavatkozást, még fiatalon, nem veszít vele, csak jobb lesz neki a későbbiekben. Nem ragozom tovább, ha kétségeid vannak, vagy ilyen problémád, mint nekem volt, menj el, és csináltasd meg, mert megéri!

Beszámolóhoz feltöltött kép

Beszámolóhoz beküldött hozzászólások

Kedves Látogató!

A weboldalunkon kizárólag regisztrált tagok szólhatnak hozzá az adott beszámolóhoz.