B. Dániel

Beavatkozás: körülmetélés / orvosi ok
Időpont: 2006-06-29 - 22 évesen
Orvos: állami

Alapadatok

B. Dániel
körülmetélés
orvosi ok
2006-06-29
22
állami
érvényes, folyamatban lévő

Szöveges beszámoló

Egy 22 éves srác vagyok és két hónapja estem át a körülmetélésen. Hosszú története van, amíg eljutottam idáig, amit most igyekszem megosztani veletek, hátha valakinek hasznosak lesznek az én tapasztalataim, mint ahogy nekem is sokat segítettek az itt és más oldalakon leírtak. Még mielőtt belefognék, elárulom: nem vagyok orvos, amit itt leírok, azt vagy saját magamon tapasztaltam, vagy valamely orvos vagy fórumtárs mondta nekem, de ez messze nem jelenti azt, hogy teljesek lennének az ismereteim e téren, szóval, ha érdekel, olvasd el, és okulj belőle, de „csak rám” ne hagyatkozz, a kockázatok és mellékhatások elkerülése érdekében kérdezd kezelőorvosod és gyógyszerészed!

 


Óvodás koromban történt, hogy minden fiút megvizsgált az ottani orvos, és úgy találta, nincs nálam minden rendben, bár erről már csak homályos emlékeim vannak, de úgy emlékszem, nem, vagy csak alig lehetett a fitymám hátrahúzni. Igazából nem is értettem kisgyerekfejjel mi a probléma, elküldtek valamelyik nagy urológiára, ott szóba került a körülmetélés lehetősége is, de aztán egy másik orvos meggyőzte édesanyámat, hogy ráér az még, és azt hiszem utána fürdéskor mindig tágítgatni kellett egy ideig, bár ezt inkább már szüleim utólagos elbeszéléséből tudom. Mindenesetre kiskamaszként, mikor már tudatosabban kezdtem a szerszámommal foglalkozni, petyhüdt állapotban teljesen hátrahúzható volt az előbőr, tehát a mosdással nem volt probléma. Barátaimmal nem sokat beszéltünk akkoriban ilyen témáról, apámmal se akkor, se később, se korábban, fiútestvérem pedig nem volt, a felvilágosításom így hát anyámra hárult, főleg a szexualitás lelki részét beszéltük át, urológiai problémáim (amikről nem is tudtam, hogy vannak) a háttérben maradtak. Mint sokan mások, én is 13 évesen kezdtem az önkielégítést, minden rendben működött, gondoltam én. Azonban relatív szűkületem volt: merev állapotban a fitymám csak a makk aljáig volt lehúzható, ott volt, hogy kicsit meg is szorult és csak lankadás esetén lehetett újra előrehúzni. (akkoriban fogalmam sem volt róla, de ez az az állapot, ami a paraphimosist is előidézheti, ha nem tudtam volna visszahúzni, az pedig egy veszélyes dolog…) Épp ezért úgy önkielégítettem, hogy épp csak a makkon mozgattam lágyan fel-le az előbőrt, a legmerevebb állapotnál sem húztam le teljesen a makkról és azt hittem, ez így a normális. Jóllehet, egy átlag kamasznál is sokkal jobban érdeklődtem a szexualitás iránt, rengeteget olvastam e témában, meg pornófilmekben is láthattam, milyennek kéne lennie egy egészséges előbőrnek, de valahogy nem állt össze a kép. Néha észrevettem, hogy egy-egy erősebb önkielégítés után a fityma valahogy „felpuffadt”, aztán alig egy nap alatt „leapadt” normálisra, valamint, hogy körben a fitymán piros, kis körgyűrű alakú sérülések keletkeztek, de mindig hamar elmúltak, így még az én mindent túlbonyolító természetem ellenére sem foglalkoztam vele, azt hittem, ez csak a megerőltetéstől van. Félénk természetem és pechsorozatom miatt a szüzességem elvesztése még nem történt meg, vagy volt kivel, de nem volt hol, vagy én nem akartam, amikor meg akartam, nem volt kivel, hosszú történet, a lényeg, hogy 21 éves koromra is szűz maradtam, ami amúgy messze nem olyan nagy ritkaság szerintem, mint ahogy azt sokan gondolják.
Nagyjából ekkor merült fel először bennem, hogy talán nincs minden rendben a nemi szervemmel. Beütöttem a google-be, hogy „fitymaszűkület” és hamar meggyőződtem arról, orvoshoz kellene fordulnom. Nem is késlekedtem sokat, meglátogattam a körzeti urológusom, aki egy ritka antipatikus és türelmetlen alak volt. Nem elég, hogy zavarban voltam, hogy egy vadidegen ember előtt vetkőzöm, alig tudtam elhabogni a problémámat, mert ő még siettetett is. Megkérte, húzzam hátra a bőrt (természetesen lankadt állapotban láthatta csak), ránézett, és mondta is, hogy semmi komoly, meg hogy „még tágulni fog”, jöjjek, ha majd gond van… Mikor én pont azért mentem, hogy megelőzzem a majdani nemi életem során jelentkező problémákat… Látszott, hogy nagyon nem egy nyelvet beszélünk, már amennyit hagyott beszélni… Egy ideig azért megnyugtatott, de továbbra is erősen foglalkoztatott a kérdés. Ez nekem azért volt különösen rossz és idegesítő, mert hipochondriával (is) kapcsolatos pszichológiai problémáim voltak/vannak, és nem tudtam, hogy akkor most tényleg van valami kézzelfogható urológiai probléma, vagy csak én nem tudok leállni ezzel a dologgal. Így hát pár hétre rá előkaptam a telefonkönyvet és bejelentkeztem egy közeli másik kerület körzeti urológiai rendelőjébe. Hogy biztosra menjek, egyrészt készítettem pár nagy felbontású digitális fotót a merev állapotról, másrészt eleve úgy mentem, hogy márpedig én meg akarom oldani a problémámat. Beléptem a dokihoz, aki egy nagyon rokonszenves úriember volt és már kevesebb félelemmel, de nagyobb határozottsággal előadtam neki a problémát, és nyomatékul az orra alá toltam a fotót, amin ő kissé megdöbbent, aztán mondta, hogy erre nincs szükség, és megvizsgált, rendesen, gumikesztyűvel, nem úgy, mint a másik. Fél perc és már mondta is a diagnózist: rövid fék. Még arra a hétre megbeszéltük a frenulotomia (a rövid fék átvágása) időpontját. A rövid fékem onnan is látható volt, hogy ha lankadt állapotban „ütközésig” hátrahúztam az előbőrt, a fék erősen kifehéredett, és teljesen legörbítette a makkomat. Mint ahogy a neten olvastam, igen gyakori születési rendellenesség, amit bölcs dolog megcsináltatni, mert aktus közben elszakadhat, heves vérzés és fájdalom kíséretében. A doki szerint előbb a frenulotomiára volt szükség, hogy láthassuk, a fék nem engedi-e az előbőrt hátracsúszni, vagy maga a fityma is szűk. A frenulotomia – amit ott a körzeti rendelőben, ambulánsan végeztek – rövid beavatkozás, helyi érzéstelenítéssel, az injekció nem volt épp fájdalommentes, de maga az ijedtségem volt nagyobb inkább. Mivel elég vérzékenynek bizonyultam, öt varratot is be kellett helyezni. Másnap visszajöttem reggel leszedetni a kötést, épp egy másik, de szintén nagyon rendes doki ért rá. A sebet aztán kamillázgatni kellett egy ideig, a varratok szépen kihullottak, viszont mikor körülbelül egy hónappal a frenulotomia után először néztem próbáltam meg merev állapotban a hátrahúzást, azt találtam, szinte semmivel nem megy a fitymám hátrébb, mint a fék felszabadítása előtt. A makk alatt körben a bőr szűk körgyűrűt alkotott, ahol elfehéredett, alatta és felette pedig elvörösödött, a hátrahúzott bőr összegyűrődött és nem simult ki a pénisz tövén, mint ahogy illett volna neki. Fájdalom nem volt, csak kicsit szorító érzés.

 

Ekkor már tudtam mi a helyzet, és hogy szűkületemet megszüntessem, elszántam magam a körülmetélésre. Visszamentem az orvoshoz, aki mondta, hogy ad beutalót, de inkább majd egy-két hónap múlva, ha megnyugszik teljesen a bőr és még akkor sem lehet hátrébb húzni. Biztatott, hogy ez még változhat, de persze nem változott és én addigra már teljesen elszánt voltam a körülmetélésre. Tájékozódtam az interneten, sokat segítettek a döntésben az alábbi oldalak: http://penisz.uw.hu http://www.male-initiation.net/ http://www.freeweb.hu/korulmetelve/ és az alábbi fórumok: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9007508&la=38113621 http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9001049&la=47674461 http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9129343&la=57912026 (Műteni fogják..AZT, Ohne fityma, Az élet fityma nélkül című Index fórumok) és végül, de nem utolsó sorban itt szeretném megköszönni András e-mailen nyújtott segítségét.

 

Ezeken a fórumokon bőven volt alkalmam megismerni, mi szól(hat) a körülmetélés mellett és ellen. Eldöntöttem azt is, ha már körülmetélés, legyen teljes, és az orvosaim sem javasolták sehol a részleges megoldásokat: „bereped, csúnya lesz, beszűkül és csinálhatjuk újra…” Különben is, a teljesen körülmetélt szerszám számomra sokkal esztétikusabbnak tűnik, nem beszélve a mosdás könnyebbé válásának járulékos előnyéről.
Az egyetemi vizsgaidőszak beállta előtt szereztem egy beutalót, hogy amint az utolsó vizsgámmal végzek, mehessek is műtétre, hadd essek túl rajta minél hamarabb. Egyetemistaként nem akartam egy ingyen is elvégeztethető rutinműtétre költeni, és nem is biztos, hogy tudtam volna. Eljött a Július, levizsgáztam, és másnap reggel már jelentkeztem is a Budai Irgalmasrendi Kórház (ORFI) urológiáján, ide szólt a beutalóm ugyanis. Felajánlották, hogy válasszak az ambuláns vagy a befekvős (egy napra) lehetőségek közül és mivel közel lakom, nem volt kérdés, hogy az előbbit választom. Egy rokonszenves fiatal doki műtött, akinek már reggel bemutattak, majd leültettek egy ágyra és mondták, hogy várjak a soromra, olvasgattam, majd délután kettő magasságában lejött értem az egyik műtős és felkísért a műtőbe. Leszíjazták a lábam, és a kezem, függönyt húztak a szemem elé, megnyugtattak amennyire lehetett, és igazából egy rossz szavam se lehet, nagyon kedvesek voltak velem mindvégig. Az érzéstelenítő injekciók fájtak, de nem annyira mint vártam, utána már nem sokat éreztem, csak enyhe húzódást, meg hogy valami fémes tapintású izével matatnak arrafelé… Valójában a műtét közben nem fájt annyira, inkább csak végig görcsben voltam, hogy mikor érkezik a fájdalom, és minden kis ingerről azt hittem, hogy most fog, de nem volt vészes, végülis a makk alá beadott injekció után túl is voltam a legrosszabb részén, a többi injekció kevésbé fájt. Mindig mondták, mi következik, összevarrták, ahol kellett, feltettek egy szoros kötést, majd a műtős leemelt a műtőasztalról és a kórterembe támogatott vissza. Meglepő, milyen rövid idő alatt túl voltam a műtéten, szerintem fél óra sem volt az egész. A kórteremben még pár óráig feküdtem, leellenőrizték a műtét eredményét, majd kora este haza is mehettem, másnap reggel vártak vissza a kötés levételére. Kaptam fájdalomcsillapítót, de nagyobb fájdalmat nem éreztem, lefeküdtem otthon pihenni, csak a hajnali merevedés volt kellemetlen, ami ellen pedig kaptam valami bogyót.

 

Az első pár napon kicsit megijedtem vizeléskor az össze-vissza fröcskölő vizeletsugártól, de a beszámolók alapján tudtam, hogy ez ilyenkor normális, és hamar már el is múlt, addig a pár napig pedig ülve végeztem a kisdolgomat is. A sebet kamilláznom kellett, napi háromszor, nagyjából egy hétig még be is hintőporoztam mindig és raktam rá körbe lazán pár steril gézlapot, ahogy azt nekem az orvos javasolta. A szerszám persze elég érdekesen nézett ki, duzzanatokkal, és lilás foltokkal, de tudtam, hogy ez nem fog sokáig tartani. A merevedésekkel jelentkező inkább kellemetlen, semmint fájdalmas érzés pár hétig még felébresztett hajnalonként, aztán szépen lassan ez is elmaradt A műtét utáni első pár napon otthon tettem-vettem, 4-5 nap múlva pedig már lazán eljártam a barátaimmal ide-oda, vagy vásárolgatni, talán egyszer volt csak az utcán fájdalmas érzésem, amikor egy bő boxert vettem fel és abban túl nagy volt a mozgástér és a varratok állandóan súrlódtak a ruhámmal. Három héttel a műtét után már fel mertem ülni biciklire is. A fedetlenséget a makkom hamar megszokta, párszor lehámlott a bőr róla az első héten, de nagyon hamar természetessé vált az érzés, hogy nincsen előbőröm, nem volt semmi zavaró a dologban. A varratok körülbelül másfél hónap alatt estek ki. Jóllehet, az orvos hosszabb absztinenciát ajánlott, de három hét után én már nem bírtam magammal és megpróbálkoztam a maszturbációval, az első kísérletek kudarcot vallottak, nem sikerült olyan mozgást előidéznem, hogy tartósan merev maradhasson, a még benn lévő varratok miatt erőltetni sem akartam, így hát úgy döntöttem, még pihentetem egy ideig. Egy hét kihagyás után újra kezdtem a próbálkozásom, amit immár siker koronázott, mondanom sem kell mekkora megkönnyebbülés volt, minden szempontból.

 

Hamar megszoktam az új helyzetet és immár minden olyan jól működik, mint korábban, vagyis még sokkal jobban, hiszen nincs ott a zavaró szűk fityma. Lánnyal még nem volt alkalmam kipróbálni, de ha lesz majd, örülök, hogy úgy kezdhetjük a nemi életet, hogy ez a probléma már megoldódott. Most, két hónappal a műtét után esztétikailag is elégedett vagyok vele, a műtét nyoma meg nyilván még tovább fog halványulni, mindenesetre már most is olyan, hogy bátran lány elé tudnék állni vele, ha úgy alakulna.

 

Szóval ez az én történetem, remélem hasznos információkat találtok majd benne. Nem bántam meg a körülmetélést, nagyon elégedett vagyok az eredménnyel, és megkönnyebbülés volt megszabadulni ettől a régi problémától. Tudom én, hogy lehetnek/lehettek volna a dolognak hátrányai is, néztem „anti-circ” honlapokat is, de a szűkületem miatt is nem volt számomra kérdéses, megcsináltatom-e. Ha valaha fiam lesz, nem gondolom, hogy újszülöttként körül akarnám metéltetni, de odafigyelnék rá és ha már kamaszodik és hozzám hasonló problémákkal küzd, mellette leszek majd és segítek neki a megfelelő döntés meghozatalában.

Beszámolóhoz feltöltött kép

Beszámolóhoz beküldött hozzászólások

Kedves Látogató!

A weboldalunkon kizárólag regisztrált tagok szólhatnak hozzá az adott beszámolóhoz.