T. Ákos

Beavatkozás: körülmetélés / saját elhatározás
Időpont: 2000 - 20 évesen
Orvos: állami

Alapadatok

T. Ákos
körülmetélés
saját elhatározás
2000
20
állami
érvényes, folyamatban lévő

Szöveges beszámoló

Előzmények

Vidéken élő értelmiségi, eléggé konzervatív családban születtem 1980-ban. Családon belül a szexualitás bármilyen formájáról nem igazán beszélgettünk, mert kínos volt nekik mikor még kisebb voltam. A szüleim és én köztem hatalmas a korkülönbség. Mikor elsőként hallottam eme műtétről, akkor három vagy négy éves lehettem. Húsvétkor néztünk egy Jézus életéről szóló filmet, amiben az újszülötthez egy késsel elindult a rabbi. Az egészet nem értettem, de nem is mutattak persze semmit az egészből. Anyámat kérdeztem, aki pironkodva azt mondta, hogy levágják azt, amit te fürdéskor hátrahúzol. Persze én akkor megijedtem. Akkor még fürdetésnél anyám mosta a nemi szervemet és tanított meg a fitymám alatti tisztálkodásra. Pár évig mindig rákérdezett erre utána, én meg mindig szégyenkezve helyeseltem, hogy igen, megcsináltam. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy mégis minek kell, mert nem igazán tetszett a dolog. Erre ő azt felelte, hogy ha nem mosom meg, akkor be fog gyulladni és le kell vágni. Ez a megfogalmazás tényleg elég drasztikusnak hatott akkor és én többet nem is kérdezősködtem. Problémám akkor még nem volt, de ha lett volna se mertem volna megkérdezni. Az iskolában a tesitanárunk nő volt, ahogyan az iskolaorvosunk és a háziorvosunk is. A tesiórák után sosem kellett zuhanyozni a körülmények és idő hiányában. Elég szégyenlős csapat voltunk és sosem láttuk egymást meztelenül. Így akinek volt is baja a farkával, az nem tudta megbeszélni a haverjaival.

Aztán volt körülbelül 12 éves korban volt egy alapos iskolaorvosi vizsgálat, ahol az adatainkat feljegyezték. A súlyvizsgálatnál meg már mondogatták, hogy fogyni kellene stb. Aztán akkor lepődtünk meg, amikor a doktornő azt mondta, hogy vetkőzzön le mindenki gatyára, mert szeretni minket a paraván mögött megvizsgálni. Ekkor persze mindenki megijedt, mert az egész váratlan volt. Valahogy nem tudom elfelejteni, ahogyan az egész zajlott a szintén női asszisztens előtt. Otthon még egymást sem láttuk meztelenül, most meg kénytelen voltam két vadidegen nő előtt levetkőzni mikor sorra kerültem. Nem érintette meg a nemi szervemet, csak diktálta a kartonra beírandó adatokat, amit a kint várakozó megszeppentek is hallottak. Megnézte, hogy leszállt-e mindkét herém, megkérdezte és megvizsgálta, hogy elkezdődött-e már a pubertás. A hímvesszőmet is nézegette, ami a súlytöbblet miatt az előretolódó szeméremcsonti zsírszövet miatt kisebbnek tűnt az átlagnál. Azt mondta, hogy húzzam hátra az előbőrömet, amennyire csak lehet, mert szeretné látni a makkomat. Én azt se tudtam, hogy mit csinálják meglepetésemben, mert ilyen vizsgálatra végképp nem számítottam. Azt sem tudtam, mi az az előbőr. Erre ő megismételte az utasítást és ekkor esett le, hogy a fitymámról beszél. Végül megtettem. Egy kissé már ekkor is szoros volt a bőr, de ez még nem volt vészes. Mivel nem volt összehasonlítási alapom, azt hittem ilyen a normális. Aztán hallottam, mikor bediktálja, hogy phymosis-gyanú, s akkor persze még ezt a szót abszolút sem ismertem. Mindenesetre túlestünk rajta. Az osztálytáraim közül emlékszem az egyiknek szintén volt valami baja. Mindenesetre pár nap után egy szó nem esett erről az egészről, pláne nem otthon. Aztán bekerültem gimnáziumba, ahol 14 évesen az egész újra megismétlődött. Az ottani orvos is nő volt. Ekkor már a fitymám már kezdett lecsüngeni a makkom elé és egyre jobban zavart. Egy évig volt úszásóránk, de akkor is mindenki igyekezett takargatni magát. Tehát itt sem volt információcsere. Aztán a pubertással együtt szaporodtak a problémák is. Hiába mosakodtam minden este, nap közben éreztem, hogy a smegmának szaga van. Ráadásul úgy éreztem, mintha a fitymám állandóan csúszkálna a makkomon, például mikor egy szűk farmer volt rajtam. Ez azért is volt, mert a szüleim nem szoktattak rá arra, hogy pisiléskor is hátra kell húzni a fitymát. Állandóan vizelet és levegő ment a bőr alá, ami zavart. Ráadásul még a vizeletsugár is össze-vissza fröcskölt és a fitymám ballonszerűen megtöltődött vizelettel. Már ekkor éreztem, hogy valami itt nincs rendben, de nem volt elég bátorságom, hogy szóljak, nem mintha lett volna kinek. Könyvtárakba jártam, hogy információkat szerezzek. Internet akkor még nem volt, anyáméknak is csak pár szexről szóló könyvük volt, amiket távollétük során elolvasva próbáltam megoldást találni. Ekkor fontolgattam először, hogy jobban járnék egy műtéttel. Sportolni nem jártam el, néha nyáron elmentünk strandra. Néha összehasonlítottam a sajátomat a másokéval titokban. Ott láttam először egy feltehetően körülmetélt férfit, mivel jól látszott a szabadon látható makkja alatt lévő heg. Aztán az egyik nyáron a vízben elkaptam egy jó kis fertőzést, aminek következtében a húgycsövemből naponta többször genny örült. A fitymám alatt elkenődött és így állandóan mehettem wc-papírral törölgetni magamat. Naivan akkor még azt hittem, ez a szexuális izgalom miatti előváladékozás. Csak hetekkel később szóltam apámnak, aki hozott egy fertőtlenítő oldatot és az használt. Itt lett volna az alkalom, hogy szóljak neki a “problémáról”, hogy szeretném körülmetéltetni magamat. Ez a történés és még egy hasonló fertőzés teljesen meggyőzött erről. Egyre több információm lett a dologról, ismerősök, filmek és könyvek révén. Tinédzserként megijedtem, hogy mi van ha ez homoszexuális megnyilvánulás, de gondolkodásban mindig is hetero voltam. Ráadásul erekcióban tényleg előfordult, hogy nem lehetett hátrahúzni a szerszámon a fitymát. A maszturbációk egyre inkább fájdalmasak lettek és én gyávaságom miatt jó pár évig kínlódtam. Egyszer nem tudtam visszahúzni egy önkielégítés után. Ettől a spanyolgalléros állapottól eléggé megijedtem, de mivel a szakkönyvekben korábban olvastam mi ilyenkor a teendő, ezért sikerült házilag javítani a helyzeten. Aztán 16-18 éves korban néha már arra ébredtem, hogy fájdalmasak az éjszaki erekcióm. Ekkor csak úgy tudtam továbbaludni, ha hátrahúztam a makk mögé a bőrt és vártam, míg elernyed. Nappal is próbáltam hátrahúzva hordani. Állandóan visszahúzódott még erekcióban is. A könyvek szerint a felnőtt férfiak makkjának nagy része láthatóvá válik, ahogyan a péniszük túlnövi a bőrt. Velem ez nem így esett, pedig adtam le a súlyomból is. A lányoknál egyszerűen nem mertem ezek miatt kezdeményezni. Végül az egyetemi másodévet követő nyáron szántam rá magamat, hogy megbeszélem a dolgot apámmal.

 

Orvosi vizsgálat

Akkor persze még csak azt mondtam neki, hogy fitymaszűkületem van és segítségre lenne szükségem. Nagyon kedves volt, de arra nem vállalkozott, hogy megnézze. Elmesélte, hogy neki az első aktuskor volt egy kantár-szakadása és nagyon fájt neki. Gondolom, azt hitte, nekem is ez a bajom és majd ambulánsan inkább ellátják. Szólt egyik urológus barátjának anyám elől eltitkolva. Nem is tudtam, hogy van neki ilyen. Telefonon kért tőle időpontot és nagy vonalakban felvázolta az általam elmondott félinformációkat. Diszkrét volt és sejtette, hogy nem vele akarom megtárgyalni a nemi életem problémáját. Egyedül elmentem az Urológiára, mivel nem tudott éppen akkor elkísérni. Féltem és jól esett volna, ha velem lett volna. A doki rendelési időn kívül várt, így legalább nem kellett sorban állni. Várni így is kellett, mert éppen előttem hoztak egy bömbölő kisfiút, akinek a sírása kihallatszott, ahogyan összetapadás miatt gombos szondával elválasztották a fitymáját a makkjáról. Ezt akkor hallottam, amikor engem behívott, míg az aggódó szülőknek mesélte a gyógyulás folyamatát. Bent nem sokat lelkizett, hanem azt mondta csomagoljak ki, hogy lássa a dolgokat. Egy kicsit szarul esett a stílusa, de végül is megértő volt és rendes, ahogy észrevette a zavaromat. Most sem lelkesedtem a nudizástól, de legalább tudtam, hogy utána jobb lesz. Fel kellett feküdni egy asztalra. A farkam idegességemben elkezdett félig-meddig merevedni, ami felettébb feszélyezett. Ami meglepett, hogy a pasi csupasz kézzel, gumikesztyű nélkül leállta fogdosni a nemi szervemet. Állítólag, mert a kórház csóró. Elmondtam mi a problémám, erre azt mondta, hogy mindjárt megnézi. Kezdetben lassan, majd egy hirtelen rántással teljesen hátrarántotta a fitymámat. Meglepődött, mert azt hitte a szűkület súlyosabb lesz. Valamit érzett, de nem látott semmi különöset. Enyhe szűkület. Aztán meghúzgálta a makk alatt a fitymaféket, amiről azt mondta, hogy tényleg rövid. Aztán visszaöltöztem és beszélgettünk. Elmondtam a pisiléses problémám, mire azt mondta, hogy 18 évesen már tudnom kellene, hogy hátra kell húzni közben. Aztán elmeséltem az éjszakai dolgokat is. Ő továbbra is azt mondta, hogy ha az övé lenne, ő nem bántaná, meg hogy ő így nem találja a problémát. Aztán végül csak ki találta a kérésemet és megkérdezte, hogy akarok-e végleges megoldásként körülmetélést. Én igent mondtam, mert végül is azért jöttem ide. Legszívesebben még akkor, ott helyben átestem volna rajta, de azt mondta ez nem sürgősségi eset és majd talál időpontot. Végül másnapra rendelt be. Otthon apámnak elmondtam a döntést, amin meglepődött. Azt kérdezte, jól megfontoltam-e, mert ezt nem lehet visszacsinálni. Anyámnak nem mondta el, mert ő nem értett volna egyet vele. Elég furcsa érzés volt, hogy részben önként át akarok esni egy ilyen beavatkozáson. Este alig tudtam aludni. Másnap zuhanyzás után bebuszoztam a kórházba reggel 9-re.

 

Műtét napja

Az első meglepetés akkor ért, amikor a recepcióhoz kellett menni. Két szőke csaj volt, akik alig lehettek nálam pár évvel idősebbek. Kérdezték, hogy kit keresek én pedig majd elsüllyedtem. A nevemet mondtam, de nem voltam benne a műtétes naplóban. Szerencsére jött a tegnap megvizsgáló doktor, aki tárgyilagosan közölte a személyzettel, hogy “ a fiúnak phymosisa van, ma lesz a circumcisiója.” Erre a két nő bambán vihogott egyet a távozása után és furcsán végigmustráltak. Lesütött szemmel követtem őket egy nyolcágyas kórterembe, ahol a többiek előtt mondja, hogy vetkőzzek le és csak a kórházi pizsama lehet rajtam. Baromira zavarban voltam annyi öreg pasi között. Nem elég, hogy csaknem egymást érték az ágyak, még előttük kellett átöltözni. Aztán több órányi várakozás következett, mivel elsőként a komoly műtéteket végezték. Idegességemben kijártam a WC-re pisilni, ahol a fitymámat néztem, hogy tényleg érdemes volt-e idejönni. Aztán a kórteremben lévő egyik bácsika megkérdezte mi bajom van, erre én elmondtam, hogy ma fognak körülmetélni. Erre meg elkezdett lezsidózni. Nem esett jól és ekkor rémlett fel bennem igazán ennek a kopasztásnak a hátrányai. Végül bejött egy nővér, aki jól belém döfött egy injekciót a szokásos finomsággal. Egy negyedórával később jött egy műtős srác egy hordággyal és mondta, feküdjek fel rá. A pizsamámat letakarta egy lepedővel és elkezdett tolni végig a folyosókon és a liftben. Mivel éppen rendelés volt, tömve volt az osztály betegekkel. Abban bíztam, hogy senki nincs a falumból, mert akkor biztos beszédtémává váltam volna. A fiatal ápoló kérdezte, hogy félek-e. Tudta, hogy mire visznek és megnyugtatott, hogy a doktor jó sebész és, hogy ő vagy az egyik ismerőse is már átesett ezen. Erre speciel nem emlékszem pontosan, mivel kezdtem parázni egyre jobban. Lent volt egy előkészítő, ahol át kellett teljesen meztelenül feküdni egy másik tologatható ágyra. Így utólag belegondolva a sok beteget látva, biztos nem az én defektes farkam izgatja már őket, de szégyelltem, hogy vagy négy ember így lát. A férfiak hallottam arról beszéltek, hogy “Körülmetélés? Na ezzel lesz munka…” Aztán letakartak egy lepedővel és még egy negyedórát kellett várni. Ekkor jött oda az orvos és megkérdezte, hogy nem gondoltam-e meg magam. Aztán eltűnt és engem meg bevittek előkészíteni. Egy csomó ember volt bent. Két srác, akikről később derült ki, hogy orvostanhallgatók, a segéd, egy nővér. Átkászálódtam a műtőasztalra, mivel átemelni úgysem bírtak volna. Elsőként elrendeződtem, majd a térdem fölött teljesen lekötöztek egy szíjjal. Ezt mondták azért kell, hogy ne ficánkolhassak. Aztán a kezeimet becsavarták abba a széles lepedőbe, amin feküdtem és magam alá kellett rakni. Ekkor jött be a doktor, aki beöltözve gumikesztyűben leállt előre-hátra húzni a fitymámat jó párszor. Eléggé zavarban voltam, mivel a farkam kezdett merevedni. Azt mondta, ez azért kell, hogy pontosan bemérje a helyet. Az Interneten olvastam mindenféle segédeszközről, de Magyarországon szabad kézzel végzik a körülmetélést. A fitymámat elkezdte húzni a csontig és ekkor látta, hogy merevedve tényleg feszül a makkon és nehezen jár hátra, míg ernyedten ráncokat alkot és lecsüng, mint egy ormány. Kérdezte, hogy mennyit szeretnék levágatni belőle, mert megtudja úgy oldani, hogy legyen egy kis holtjátékra bőr. Furcsálltam, hogy ezt miért most kell megbeszélni, de végül azt kértem, hogy az egészet vágja le. Erre leállt korboncnok humorral mondani, hogy akkor péniszamputációra írt volna elő. Valóban, annyira ki voltam nekik szolgáltatva, mintha ivartalanításra jöttem volna. Pár pillanattal később a legnemesebb részem ernyedt vissza, addig bekente a herezacskómat és a hímvesszőt mindenhol valami sötét fertőtlenítővel, ami mintha elkezdte volna égetni a bőrömet. Azt mondta, ez a természetes. A fanszőrzetet nem borotválták le, mert az nem zavart. Aztán egy kendőt tettek a fejem elé, hogy ne lássam a procedúrát. Szólt, hogy az első injekciók lesznek a legrosszabbak és igaza volt. Valahogy ez a szúró érzést mintha még ma is néha érezném. Aztán egyre jobban elzsibbadt és nem éreztem semmit. Legalább 6-8 Lidocaint adott, amiről megkérdezte előtte, hogy nem vagyok-e érzékeny. Aztán fájdalmat nem éreztem, de magát a vágást és a szike hidegségét igen. Valahogy ez nagyon belém rögzült. A két srác közül ez egyik csipesszel segített, miközben az idősebbik orvos magyarázta a lépéseket nekem és nekik. Éreztem, ahogy körbe-körbe haladtak elsőként a külső és a belső bőrrel. Ahogy haladtak, egyre jobban megnyugodtam. Egyszer kicsit megint rám hozták a frászt, amikor a doki azt mondta, hogy nagyon vérzik és még kell géz. Utána arról beszéltek, hogy a lányok is jobban fogják így kopaszon szeretni, meg hogy tisztább lesz és jobb. Amikor elmúlt az érzéstelenítő, akkor újabbat adtak. A varrás része volt a problémásabb, de végül a műtét befejeződött egy jó fél óra alatt. Becsavarták gézbe a farkamat, majd miután megnézték pár perc után, hogy nem vérzik át, azután a pizsamát az előkészítőben visszavéve feltoltak a kórterembe, ahol aludtam két órát. Egyébként sem volt kedvem azokkal beszélgetni. Arra ébredtem, hogy a doki ott áll mellettem és a többiek előtt (!) felhajtja a paplant és a pizsamát. Még egyszer megnézte. Később hozta a kórházi zárójelentést és tanácsokkal látott el. Azt mondta, hogy most már nyugodtan mehetek munkát vállalni Izraelbe. Ezt a bárgyú megjegyzést már fel se vettem, csak örültem, hogy kikerülök onnan és nem kell soha többet látnom őket. Simán hazamehettem gyalog délután. A nehezén túl voltam és bár a doki visszarendelt kontrollra két hét múlva, sejtettem, hogy a kínos szituációk után jobb, ha a közelébe se megyek a helynek. Ez a saját kis hülyeségem volt.

 

Lábadozás

Nyár lévén másfél hétig pihentem otthon. Anyám is utólag megértő volt, de megbeszéltük, hogy ez hármunk titka marad és nem mondják el két idősebb testvéremnek. A doki azt mondta, hogy sűrűn kamilláztam és majd pár nap múlva a varratok ki fognak esni. A kötést már másnap leszedhettem, mivel arról a doki nem mondott semmit. Hát elég fura és rémisztő látvány volt. Az első nap még nem fájt abszolút, de később az éjszakai erekcióknál az egész megfeszült és féltem, hogy vérezni fog. Egy jó hétig felébredtem éjjelente háromszor-négyszer. Szerencsére egy kisebb ödémán kívül semmi baj nem volt. A varratok közül csak két kisebb épült be a sebbe, a többi kiesett. Kezdetben ez zavart, de most már megbarátkoztam vele. A heg közvetlenül a makk alatt van és gyűrű formájában elkezdett kifehéredni. Kissé fura, hogy két különböző színű bőrt választ el, de ez így tetszik az azóta lévő barátnőimnek is. A fitymaféket kicsit átszabták és ennél a résznél forrt össze a legrosszabbul és legnehezebben. Egy kis bőr-csonk kicsüngött, aminek a vége állandóan ingerlődött. Azt végül házilag leműtöttem. Összességében azonban szuper jó lett és végre igazi, egészséges férfinak érzem magam. Apám egy pár régi szex-könyvvel ellátott, amiket már rég elolvastam (Kámaszútra) stb.
Az ismerőseim nagy része még máig nem tudja, min mentem át. Nem is tartozik rájuk. Mindenesetre én örülök, hogy túl estem rajta, mert testileg-lelkileg helyreállt az életem. Van előnye és hátránya, de a legfontosabb az, hogy mindenki merjen segítséget kérni, mert én ugyan a végleges megoldást választottam, azonban van más lehetőség is. Aki meg fontolgatja a körülmetélést, utána nem hiszem, hogy csalódni fog.

Körülmetélés korrekció és fitymafék műtét – circumcision revision & frenulectomia
Megint itt vagyok egy kisebb regény méretű beszámolóval. A történetem ott folytatódik, hogy éveken át terveztem a körülmetélésem kijavítását. Nem voltam megelégedve a kialakult helyzettel odalent, aztán a kajálás és a magány csak tovább rontott a helyzeten. Idén viszont elkezdtem megint edzeni és szépen leadni a túlsúlyomból, így eldöntöttem, hogy rendbe hozatom magam. Úgyhogy körbenéztem a neten, hogy feltérképezzem a hazai és az angliai lehetőségeket. A neten rengeteg videót és képet lehet megnézni, így tájékozódtam, hogy kellene kinéznie a sajátomnak. Az angolok javasoltak egy londoni klinikát egy fórumban, ahol egy kitűnő arab plasztikai sebész dolgozik.
http://www.circumcisioninlondon.co.uk/index.html
A honlapjuk egy picit régimódi, de egy olyan műtétre specializálódott intézmény, aminek a végeredményét nem lehet a kirakatba kirakni mutogatni. Pár levélváltás és a bátorságom összeszedése után végül bejelentkeztem emailben konzultációra és esetleges műtétre. Már két hét múlva volt is időpont. Ekkor kezdtem el csak igazán görcsölni a témán, de akárhányszor a farkamra néztem, tudtam, hogy meg kell tennem ez a kijavítást. Pénteken kaptam is egy emlékeztető SMS-t a klinikától, hogy a műtétre 15:30-ra várnak hétfőre és hogy készüljek fel rá. Ez nagyjából a honlapjukon is szerepelt. A felnőtteknek kötelező leborotválni a fanszőrzetet, amit feltételeztem hogy nem csupán a műtéti higénia betartása miatt kell, hanem mert muszlim orvoshoz megyek és ott ez a megszokott. Annyit kértek még, hogy ne boxeralsót, hanem egy feszes alsógatyát vigyek magammal. Mivel mindig ezt szoktam hordani, így ez nem volt probléma.
A borotválással kapcsolatban kicsit lelkes voltam és már szombaton megejtettem, aminek az lett az eredménye, hogy szépen kipattogzott és begyulladt egy csomó helyen a bőröm, de próbáltam egy kis aftershavevel lekezelni vasárnap este az egészet. Általában csak rövidebbre szoktam nyírni, de nagyon ritkán borotválom le teljesen. Hétfőn végül elindultam a klinikára, ami London északi részén található egy családi ház alsó szintjén. A GoogleEarth-ön előre megnéztem, hogy hová kell menni, de így is síkideg voltam. Csak az járt a fejemben, hogy milyen lökött is vagyok, hogy ebbe az egészbe így belefogtam, de végül nem hátráltam meg és bátran csengettem az ajtón.
Egy nagyon szemrevaló burkában lévő arab lány nyitott nekem ajtót, aki megkérdezte, hogy időpontra jöttem-e. Mondtam neki, hogy igen, de aztán a beosztás látva szólt, hogy még van addig jó 1,5 óra és túl korán jöttem. Miközben várakoztam és egyre feszültebb lettem, közben volt időm megfigyelni a sorstársakat. Én voltam az egyetlen fehér férfi, mert többnyire fiatal fiúkat vagy mózeskosárban lévő babákat hoztak. A legtöbben törökök, arabok és afrikaiak lehettek, akik mind mobilon és iPadon fotózgatták a saját csemetéiket. A kisfiúk műtéte kb. 15-20 percet, ha tartott és a családok gyorsan váltogatták egymást. A műtő nagyon egyszerű, de rendkívül tiszta volt. Minden műtöttnek és bent lévő kísérőnek a cipőjére nylont kellett húzni. Csak két ember lehetett bent, ezt a szabályt ugyan nem értettem, de én úgyis egyedül érkeztem. Az egyik családnál az anya kint maradt és ő angol lehetett és nagyon megkönnyebbült, amikor a kisfia kijött és csak annyit mondott, hogy olyan volt, mint egy szúnyogcsípés. Rám is kedvesen mosolygott mindenki, hiszen pontosan tudták, hogy ki miért van ott.
Én közben egyre gyakrabban jártam pisilni, mintha megint vizsgán lettem volna. A torkomban is gyűlt a keserű nyál, tehát éreztem, hogy kezdek totál kikészülni. Ahogyan az első műtétem előtt is, itt se fogom elfelejteni, amikor utoljára lenéztem a férfiasságomra a mosdóban, hogy mire is készülök. A titkárnő adott egy kérdőívet is. Ebben informáltak a jogaimról, de nagyjából mind lehetőséget beleírtak és hogy persze én vállalom mindenért a felelősséget. Ez speciel annyira nem tetszett, de végső soron, ha valamit elcsesznek, akkor már úgy is késő. Igyekeztem az ilyen hülye gondolatokat elhessegetni. Végigkérdezték az orvosi múltamat is, hogy milyen műtéteim voltak vagy milyen gyógyszereket szedek. Aztán kiperkáltam a kért összeget is. Közben a hölgy próbált megnyugtatni a falfehér arcomat látva, hogy hamar túl leszek rajta és nem fog fájni. Meg is említettem, hogy már körül vagyok metélve és javításra jöttem, amit roppantul furcsállt, de aztán ennyiben hagyta. Egy késve érkező afrikai család miatt újabb fél óra csúszás után végre én is sorra kerültem 15:45 körül.
Bent mint kiderült az eddig orvosnak hitt és korábban ki-be mászkáló pali valójában az asszistens és egy másik 50-55 év körüli férfi volt a tényleges plasztikai sebész. Erősen feszengtem és remegtem. Ezt látták is rajtam, így azt mondták, hogy üljek le elsőnek egy székre. A doki belekezdett, hogy nem kell félnem, hogy a fitymaszűkületem gyógyítható és már a testalkatomból látja, hogy valóban a súlytöbblet miatt valószínűleg rejtett péniszem is van. Ezt ugyan furcsálltam, hogy ruhában hogyan állapította meg, de mivel tényleg nagy darab vagyok és lecsüng a hasam, így feltételeztem, hogy a tapasztalat beszél belőle. Itt jött az a rész, amikor részben a szavába vágtam és elmondtam nekik, hogy itt valami félreértés lesz, mert nem új műtétre jöttem, mert már körül vagyok metélve. A doki gyorsan belenézett a papíromba megint és ott látta, hogy a korábbi műtéteknél már beleírtam a körülmetélést is. Mondta erre, hogy semmi baj, vetkőzzem le és mutassam meg neki.
Itt jött el az igazság pillanata és én totál elsüllyedtem szégyenemben. A doki végül azt kérte, hogy feküdjek fel a vizsgáló asztalra. Aztán közelebb lépett és azt mondta, hogy mondjam el, hogy mivel nem vagyok elégedett és hogy mit szeretnék. Erre megmutattam, hogy szerintem nem vágott le a doki elég bőrt és túl sokat meghagyott a makkom alatt a fitymaféknél. Ő rögtön szakértő szemmel nézegette és pár húzgálás és forgatás után azt mondta, hogy a vágás nem is követi a makkom ívét egyáltalán. Aztán azt is megértette ás egyetértően bólogatott, hogy szeretném az egészet még feszesebbé tenni. Ő azt mondta, hogy meg tudja csinálni és ekkor elővett egy filctollat. A szemem tuti elkerekedett, amikor nem viccelek, legalább 2 ujjnyival, azaz jó 3-4 centivel lentebb húzott egy vonalat, mint amit én akartam. Oké, hogy ernyedten kisebb volt a fütykösöm, de azért nem is a teljes kopasztás volt a célom. Így egy kis alkudozás vette kezdetét, mert én kevesebbet akartam, mert ahogy neki is elmondtam, féltem tőle, hogy erekcióban a farkam rövidnek fog tűnni, ha túl sokat levág belőle és felhúzza a tövénél a bőrt. Így is hülyén éreztem magam, hogy alkudozok a farkamról, mint valami bazárban és osztom az észt egy plasztikai sebésznek. Bezzeg az első doki ilyenekkel nem fárasztotta magát a magyar kórházban és akkor nem is kellett volna ez a második körülmetélés sem! Én kb. 1 centit javasoltam, mire azt mondta, hogy higgyem el, hogy nem fog látszani az eredmény és ezért kár a műtétbe belekezdeni akkora mennyiséggel. Elővett két csipeszt és megfogta a maradék fitymámat, majd előrehúzta, hogy majdnem az egész makkomat még mindig be tudta vele takarni. Tisztára úgy éreztem magam, mint egy shar pei kutya vagy mint akinek egy kinyúlt bőrkabátot kell hordania állandoan. Ezzel végleg meggyőzött arról, hogy már pedig többet kell lenyisszantani, hogy sokkal feszesebb eredményt érjen el velem és végül megállapodtunk félúton a két vonal között. A bal oldalon lévő anyajegy helyzetéből emlékszem, hogy ezt be is tartotta.
Ezt követte egy másik váratlan kérdés, amire nem voltam felkészülve. Meg akarom-e tartani a fitymafékemet? Őszintén szólva ez a lehetőség nekem eszembe se jutott és tök hülyén éreztem magam, hogy ennek nem olvastam utána a neten. Korábban mindenki azt szajkózta, hogy az érzékenységben mekkora szerepet játszik és erre rá is kérdeztem, de az arab doki erre csak legyintett. Azt mondta, hogy már részben így is belevágtak az első műtétnél és hogy az már csak felesleges bőrfüggelék. Ha pedig szép és feszes eredményt akarok a makkom alatt a javítás után, akkor egyezzek bele, hogy azt is eltávolítsa némi plusz pénzért cserébe.
Megbeszéltük tehát a mennyiséget, a fitymafékem sorsát, már csak a vágás helyét kellett belőni, de az első műtét miatt eleve nem volt sok választási lehetőség. Én szerettem volna a maradék belső fitymámat megtartani a színátmenet miatt, de azt mondta, hogy az én körülmetélésem eleve nagyon közel van a makk pereméhez és mivel a korábbi seb annyira heges, így sajnos csak úgy tudja kijavítani, ha a vágást még jobban a makk pereméhez közelebb rakja és biztosított róla, hogy nagyon alaposan lesz összeöltve és követni fogja a makkom ívét.
Ezek után kezdődött a tényleges műtét, aminek a menete már ismerős volt. Lefertőtlenítette, majd beszúrta az első lidocaint a fütyim tövébe középre, majd forgatva a fecskendőt több irányba is eljuttatta és finoman szétnyomkodta a bőr alatt. Egyre jobban elzsibbadt a férfiasságom, ami teljesen ugyanolyan érzés volt, mint az első műtétemnél évekkel ezelőtt. Ez volt ám az igazi de ja vu ennyi év után is! Még egy pillanatra meg is akartam vakarni valamit, de már rám szólt a segéd, hogy ne nyúlkáljak arra a területre. A következő injekciókat már nem is éreztem. Egyre jobban eltompult és én is megnyugodtam. Az első műtétnél le voltam szíjazva és ki voltam szolgáltatva teljesen a műtős csapatnak, míg itt nagyon közvetlenül ment minden. Semmi leszíjazás vagy kötél, mert ez nem egy szado-mazo klub. Én magam is valamilyen szinten felszabadultnak éreztem magam, hogy akkor ez most nem egy álom, hanem tényleg itt vagyok és roppant bátran önként hagyom, hogy két arab férfi a fütyimet tanulmányozza és nyiszálgassa. A hosszas vizsgálatra azért is volt szükség, mert a fütyim úgy döntött visszavonulót fúj. Ezért tettek rá egy kivágott feszes óvszert, ami a tövénél péniszgyűrűként elzárta a vér kifolyását. A farkam ettől enyhén elkezdett duzzadni, majd a doki pár csippentéssel letesztelte, hogy a további érzéstelenítők is használtak-e. Megint megnézte a bejelölt vonalat, de innentől már tényleg rábíztam magam és a családalapítási terveim.
A műtétről nem tudok túl sokat mesélni, mert ha már szó szerint belevágtunk, akkor ott már nincs megállásra és visszafordulásra lehetőség. Én a plafont, a tévét és a kisgyerekeknek bekészített játékokat néztem. Őszintén szólva a hasamtól úgyse láttam, hogy mit csinálnak. Kicsit bántam, hogy nincs ott velem senki, aki egy-két fotót kattintott volna, de aztán úgysem nézegetném magam ilyen állapotban. A doki említette, hogy a fékkel kezdi. Ehhez nem is szikét, hanem valamilyen elektromos vágóeszközt használhatott, mert csak a füst felszállását láttam. Legutoljára akkor éreztem ilyet, amikor a bölcsességfogamon a feszülő ínyt kellett így felvágni szájsebészeten. Úgy tűnik, hogy én már csak így sikerültem fent és lent. Próbáltam az arab férfiakkal is beszélgetni erről-arról, de ők a műtéttel voltak elfoglalva és pár mondatos válasz után mindig visszatértek az arab nyelven adott műtéti utasításokra. A műtét végül nagyon elhúzódott, mert a doki tényleg megdolgozott a pénzért és nagyon alaposan varrt. Kicsit rám hozta a frászt, amikor a műtét közben közölte, hogy nehéz volt a régi heges részt szépen eltávolítani és összeölteni, de aztán a kisebb komplikáció ellenére közel 100-110 perc alatt végeztek. Nem is akartam elhinni, hogy több, mint másfél órán át műtöttek, mert olyan gyorsan telt az idő. Mielőtt még rátették volna a kötést, megnézhettem a végeredményt. Legalább 20-30 öltés volt sűrűn körbe és tényleg szépen nézett ki, bár alulról nem mutatta meg, hogy ott mit alkottak. Aztán bekente kenőccsel és olyan szorítókötéseket tett rá, amit egy hétig nem volt szabad levenni és az ödémát ennek kellett volna mérsékelnie. Aztán még a kötést is összekapcsolta egy öltéssel, de azt mondta, hogy az alkatom miatt lehet így is, úgy is le fog esni a kötés. Kaptam pár gyakorlati tanácsot még:
- ne érje víz a sebet legalább három napig, tehát inkább a fürdést is mellőzzem egy hétig és csak mosakodjak - ne fújjak fertőtlenítőt a sebre az első héten, mert a benne lévő víz feláztatja a varratokat és akkor a túl korai kiesés miatt megint heggel forrhat össze - kötelező szoros gatyában aludni, hogy az erekció ne legyen túl fájdalmas - sima, negyedére hajtogatott konyhai papírtörlőkendőre tegyek vazelint és azzal csavarjom még körbe a makkom végét - mindig pisiljek lefekvés előtt - a fütyim mindig a hasam felé nézzen, hogy a fitymafékes rész könnyebben gyógyuljon
A kezembe nyomott kinyomtatott papír után lekászálódtam az ágyról. Én annyira befeszültem, hogy mozdulatlan legyek a műtét közben, hogy görcsöt kapott a jobb lábam és elég nehéz volt felöltözni, miközben egy mereven tartó kötés is lengedezett a gatyámban. A dokival végül kezet ráztam, majd a titkárnőnél még kicsengettem a pótdíjat. Kint várt egy török család, akik szintén a fiúkat hozták körülmetéltetni, mert még egy kocsi is volt a ház előtt úgy feldíszítve, mintha esküvőre készültek voltak. Tényleg nagy dolog ez egy férfi életében, bár ezt a bónuszkört kihagytam volna az életemből. Én hihetetlenül felszabadult voltam, ahogy gyalog a vonathoz mentem. A műtét egyelőre nem fájt, mert hatott még az érzéstelenítő, de azért már dobtam is be újabb fájdalomcsillapítókat. Pár óra utazás után hazaérkeztem. Fel se akartam fogni, hogy ennyi év várakozás és tervezés után meg mertem lépni ezt a javítást, mert az egész még mindig olyan hihetetlen volt. Nagyon rég nem volt ilyen lélekemelő pillanat az életemben, mert végre elmúlt a szégyenkezés és egy hatalmas kő gördült le a mellkasomról, hogy legalább ezt a problémát végre letudtam. Így is nem feltétlenül a műtét, hanem a minél szebb felgyógyulás folyamata aggasztott, de azt hiszem, hogy ezt minden férfi megérti.
Az aggodalmam sajnos nem volt alaptalan, mert tényleg lassan és viszonylag fájdalmasan gyógyult. Az első napon így is elmentem dolgozni, mert azt hittem, hogy bírni fogom, aztán emelni kellett valami és elkezdett a fitymafékem sebénél a vér szépen szivárogni. Úgyhogy kénytelen voltam elmondani a műtétet a női főnökömnek. Nem tudom, hogy melyikünk volt nagyobb zavarban, de aztán rendkívüli betegszabadságra elengedett. Én magam nem is tudom, hogy miből gondoltam, hogy kevésbé lesz fájdalmas a gyógyulás. Azt hittem, hogy mivel csak egy kis bőrszakaszt vágtak ki, így ez már nem lesz akkora sokk, mint amikor az első után még a makkom is fájt a dörzsölődéstől. A fitymafék környékén a makkom is hatalmas ödémával válaszolt, ami miatt össze-vissza fröcskölt a vizeletem három napig és inkább ülve pisiltem szégyenemben. A sebész által felrakott kötés már az első napon leesett ennek örömére. Én elkezdtem vazelinezni a sebet, de otthon biztos Betadine oldatot vagy kamillateát írtak volna elő, mint régen. Így se volt egy Ramofix háló kéznél, hogy a kötszert rárögzítsem a farkamra, de feltaláltam magam. A gyógyulás szempontjából a másodiktól az ötödik napig volt a mélypont, akkor éjjel is többször felébredtem, mert annyira fájt a varrat feszülése. Én akartam feszes eredményt és most aztán tényleg szenvedtem is miatta rendesen. Végül lassan teltek a napok és minden egyre könnyebb lehet. Beálltam én is egy rutinra a sebkezelés terén, így az otthon egyedül töltött egy hét hamar elszállt. A hatodik nap környékén már a varratok is kezdtek kipotyogni és itt-ott én is picit rásegítettem lefertőtlenített manikűr ollóval. Nagyon féltem tőle, hogy ilyen vasúti sínhez hasonló módon majd keresztbe beépül a sebbe majd az öltés, ahogy ez a régi körülmetélésemnél is történt a felszívódónak mondott varrat ellenére is. Így viszont csipesszel kihúzgálva sikerült a már frissen összeforrt seb két oldalára üres lyukakat gyártani, szóval lehet nem kellett volna hozzá piszkálni és beleokoskodni már megint. A hetedik napon már végre zuhanyoztam és azután már végig fújkáltam rá a fertőtlenítő sprayeket is. A második héten már végig dolgoztam és a kollégáim még furcsállták is, hogy miért töltök annyi időt a vécében, de egyébként is imádnak más dolgaival foglalkozni. Nekik is végül elmondtam a műtétemet, miután a második héten kétszer is meg kellett mutatnom a sebet a körzeti orvosomnak és a műszakomat ott kellett hagynom egy-egy hosszabb szünetre. Itt-ott ugyanis a varratok túl gyorsan kiestek és megint beparáztam, hogy heggel fog összeforrni. A szintén női doktornőm is megvizsgált és rendkívül megértő volt. Adott más fajta kenőcsöket, de semmiképpen nem javasolta, hogy kapoccsal vagy öltéssel a sebhez a sebész kollegéjához küldjön, mivel az ilyen sebeket csak a műtéteket követő 2-3 napon belül lehet így kijavítani. Még gondoltam is magamban, hogy remek, csak én járhatok így, hogy a javítást kell javítani, de nem volt rá szükség. Ami kellemetlen volt, hogy 14 éves korom után megint meztelenül vizsgálgat egy női orvos, de két körülmetélés után nem is tudom, hogy miért szégyenkezek. Az orvosi kartonomra is bevésett mindent a számítógépen, mert rögzíteniük kellett a konzultációt, a műtét típusát és az orvosi előzményeket. A műtét után már hozzászoktam, hogy állandóan égek, így ez szinte semmiség volt, hogy ezt egy ismerős doktornővel kell megbeszélnem és még az utókornak is marad olvasnivaló. Látta a zavarom és megnyugtatott, hogy nem én vagyok az egyetlen férfi, akit aznap meztelenül megvizsgált és a körülmetélés sem olyan ritka a városban, ahol élek.
Később minden szépen magától gyógyulni kezdett. Hogy ez most az ő kenőcsének vagy csak a spontán gyógyulásnak köszönhető, azt nem tudom. A második hét végére végleg kiesett vagy elfolyosódva beépült szépen az összes varrat és utána elkezdtem különböző sebszél kezelő géleket (Dermatix, Contractubex) is rákenni naponta 2-3 alkalommal. A frenulomos seb így is baromi lassan gyógyult és nem akarok senkit sem riogatni, de még az ötödik héten is volt olyan éjszaka, hogy a fájdalom belenyilalt és felébredtem a reggeli erekciónál. Azóta szerencsére már az is szépen begyógyult és a seb széle is egyre simább lett. Az ödéma is addig nem ment le, amíg a frenulum be nem gyógyult teljesen, pedig próbáltam fagyasztott cuccokat is rátenni, hogy egy picit lelohadjon. Egy uszoda hideg vize biztos segített volna más esetben, de a műtét miatt oda sem mehettem, Így is hősnek éreztem magam, hogy kibírtam maszturbálás nélkül 15 napig. Érdekes, hogy az első műtétem után is emlékszem az első farokverésre, ahogyan erre is. Az ilyen emlékek belevésődnek egy férfi fejébe. Nagyon óvatosnak kellett lennem, mert féltem, hogy kárt teszek a sebben és a bőr alatt még az ödéma is tovább feszítette, ami ráadásul mintha mozgott is volna az erekció miatt. Mindenesetre furcsa és bizsergető érzés volt az újra szabott farkammal való első kísérletezés, mert erekcióban tényleg alig maradt mozgatható bőr rajta és a makk pereme fölé már nem lehet semmit felhúzni. Ha sikerül lefogyni, akkor így is még lazább lesz az eredmény, de most azt kell, hogy mondjam, hogy meg vagyok elégedve. Ernyedten is úgy néz ki, hogy végre normálisan körül vagyok metélve, mert a makkom sokkal szabadabban lóg. Kicsit mintha a vérellátás is módosult volna, mert az erek jobban megduzzadnak és látszanak az alsó részen.
Pár hónap vagy év múlva pedig remélhetőleg még szebb lesz a vágás, de már most sokkal jobban néz ki, mint a régi. Én a magas körülmetélés támogatója vagyok, hogy több rész maradjon meg az érzékenyebb belső fitymából, de az első elrontott műtét után a plasztikai sebész kihozta a lehető legjobb eredményt. Érzéketlenségnek nyoma nincs, mert minden úgy vagy még jobban működik, mint azelőtt. Azt hiszem, hogy ez a javításra szánt pénz az egyik legjobban elköltött volt az életemben, mert teljesen helyreállt az önbizalmam és az egészséges testképem. Korábban rettentően szégyelltem, hogy körül vagyok metélve és ahogy felemásan sikerült, de most tudok róla beszélni a barátaim és a családom előtt is, mert ez a nyomasztó gátlásosság végre lebomlott bennem.
Remélem az én példám esetleg segítséget nyújt azoknak is, akik esetleg már körül vannak metélve, de nincsenek megelégedve a végeredménnyel, mert nem kell beletörődni a kialakult helyzetbe, hanem merni kell segítséget kérni. Ha pedig valaki előtte állt, akkor mindenkinek csak azt tudom javasolni, hogy tájékozódjon mielőtt a műtétre igent mond és keresse meg hozzá a lehető legjobb szakembereket. Azt hiszem eléggé megszenvedtem az eredményért, mert kevés férfi vállalkozik egy ilyen intim beavatkozás megismétlésére. Most viszont testileg és lelkikeg megújultam és megerősödtem, így remélhetőleg ezt a balszerencsés korszakomat egy életre lezártam.

Ákos

Beszámolóhoz feltöltött kép

Beszámolóhoz beküldött hozzászólások

Kedves Látogató!

A weboldalunkon kizárólag regisztrált tagok szólhatnak hozzá az adott beszámolóhoz.