U. P. Gyuri

Beavatkozás: körülmetélés / orvosi ok
Időpont: 2006-02-21 - 27 évesen
Orvos: dr. Fekete Ferenc (Budapest) magán

Alapadatok

U. P. Gyuri
körülmetélés
orvosi ok
2006-02-21
27
dr. Fekete Ferenc (Budapest) magán
érvényes, folyamatban lévő

Szöveges beszámoló

Hosszú évekig törtem rajta a fejem, nem az lenne-e a megoldás számomra, ha körülmetéltetném magam. Különösen azért rágódhattam rajta sokat, mert nem volt feltétlenül szükségszerű a beavatkozás. Gyerekkoromban ugyan voltak problémák, édesanyám felfejtéssel próbálta rendezni a szűkre sikeredett kalapom okozta higiéniai nehézségeket, és a bátyám elmesélése szerint bőgicséltem is emiatt rendesen fürdetés közben, végül azonban megoldódott nagyjából a probléma. Nagyjából, hangsúlyozom… mert hogy amióta az eszemet tudom, nem tudtam tökéletesen hátrasimítani a szerszámomon a bőrt, és bár túljutott a makk peremén, a rövid fék miatt mögötte szépen meg is rekedt amúgy göngyölve, és meglehetősen szorított. Ennek eredményeként ha lefeszítettem, fájt néha, és egy-egy észveszejtő masztizás vagy szeretkezés során a szenvedély hevében alkalmanként ki is repedt a bőr. Szóval óvatosnak kellett lenni. Idővel azt is megfigyeltem, hogy a kevésbé tapasztalt partnereimnek gondot okoz a kézimunkázás, mert a bőröm nem csúszkál elég könnyedén, néha szabályosan beakad. Ezzel én persze megtanultam bánni idővel, másoknak azonban nem volt ez olyan evidens.


Úgyhogy tíz év gondolkodás után úgy hozta az élet, hogy egy szokásosnál bátrabb pillanatban úgy döntöttem, oké, essünk túl a műtéten. Bejelentkeztem Dr. Fekete Mr. Clinic magánrendelőjébe, mert úgy gondoltam, a visszafordíthatatlan folyamatot jobb lenne nem a közellátás keretében megoldani. Féltem, hogy valami kontár baromi randán vágja majd meg a szerszámomat. Érdemes rááldozni némi pénzt, hogy a lehető legnagyobb biztonsággal menjen le a rutinműtétnek nevezhető, önérzeti szempontból azonban kényes beavatkozás.


A műtét előtt nem izgultam igazán, talán azért, mert előzőleg minden érvet és ellenérvet gondosan átrágtam, a téma kapcsán rengeteget olvastam a neten, és sikerült megnyugtatnom magam – igen, ez az én megoldásom. Előző este még moziztam és söröztem is, csak reggel tojtam be egy kicsit, hogy ennek ugyan a fele sem tréfa, megcsonkítanak! A pánikot azonban sikerült elkerülnöm, inkább röhögtem a gyerekes aggodalmamon, melynek sok alapja nem is volt. Dr. Fekete megállapította, hogy itt valóban kisebb fitymaszűkületről van szó, és érdemes elvégezni a műtétet. Uccu neki!
40 perc alatt lezajlott az egész, és mint más mesélők is előadták, néhány szuri után – melyek közül csak az elsőt éreztem igazán, és még mindig nem olyan rossz, mint egy fogorvosi érzéstelenítés! – megkezdődött a teljesen fájdalommentes műtét. Annyit éreztem, melyik részen matat a doki, és egy-egy pillanatban tompa fájdalom is ért, de még a fogaimat is fölösleges volt összeszorítanom, legfeljebb a fogzománcban tehettem kárt. Semmi kellemetlen meglepetés nem ért. A végén alaposan bekötötte, meghagyta, hogy két napig ne is érjek hozzá. A műtét után félóra megfigyelési idő után (nem ájulok-e vérző fasszal a váróterem padlójára) hazaeresztett. A járás kicsit nehézkes volt, meg el is fáradtam a 40 perc fölösleges koncentrálás alatt a fájdalom ellen, úgyhogy fogtam egy taxit, és hazamentem. Az első két nap elég kellemetlen volt, de nem rosszabb. A pisilés kínos volt, kicsit fájdalmas és mindenfelé spriccelő (ezért az első héten inkább ülve végeztem el), a zuhany rémes: a szerszámom a megszokottnál majd’ kétszer vastagabb volt a kötés és a duzzanat miatt, zacsit kellett rákötnöm, hogy ne érje víz, ami elég körülményesnek mutatkozott. Nekem a szokásostól eltérően nem öt, hanem két nappal később kellett visszamennem, mert külföldön élek, és nem maradhattam tovább Pesten. Vagy Budán. Az első kötéscserét ezért a doktor végezte el, aminek meg kell hagyni, örültem. Nagyobb biztonságban éreztem magam így, bár semmi különös nem történ volna egyébként sem. Olyannyira elégedett volt a szerencsés gyógyulási folyamattal, hogy le is fotózta a mintapéldányt, amin jót nevettem - főként a megkönnyebbüléstől.


Az első hét elég kellemetlen. Lassan tudsz csak járni (nekem a busz után futás a második héttől tűnt biztonságosnak), a zuhanyzás rémesen körülményes, és másra sem vágysz, mint egy egész napos kiadós döglésre az ágyban. Ha kellett volna, bizonyára rendesen tudok dolgozni, de jobb volt így. Szoros alsót kell hordani, amit én utálok, de kibírtam persze. Utána fokozatosan egyre bővebbek is viselhetők. Az első hét után már lehet tisztességesen zuhanyozni, noha szappanozni nem, és megkezdődik a szobahőmérsékletű kamillázás napi kétszer négy percig (áztatás formájában), valamint a neogranormon-kenőcsözés, amit elvileg két hétig kell napi rendszerességgel a zuhanyzás után elvégezni – nos, én most, közel négy héttel a műtét után (tehát három héttel a kenőcsözés megkezdése után) még folytatom, különösen a nehezebben gyógyuló alsó területen. Az első tíz napban volt egy kis vérzés a kötéscserekor főleg, a reggeli merevedés fájdalmas volt (gyorsan valami lehangolóra gondoltam, hehe), és a fék helyén kisebb váladékozás is előfordult. Ez idővel elmúlik.


A hegek nálam nem pont két hét után kezdtek kihullani, és emiatt már aggódni is kezdtem a 16. nap környékén. Az elsők ugyan kihullottak a 12. nap tájékán, néhány esetében pedig – különösen az alsó részen, amely láthatóan a leglassabban gyógyul - valójában három hét volt szükséges. Piszkálni nem szabad. A harmadik hét végére viszont rendesen kiestek a varratok. A bőr alsó része főként továbbra is nagyon érzékeny. Ha nem teszek rá kötést, még most is fáj, ahogy a herezacskóhoz dörzsölődik, ez azonban szabályosan napról napra múlik. Szerintem egy hét múlva, tehát a műtét után szűk öt héttel nagyjából rendben leszek.


A harmadik hét végén nem bírtam tovább szex nélkül, megpróbáltam masztizni. Annyira paráztam, hogy felszakad a seb, hogy alig bírtam rendesen felizgulni, pedig tényleg másra sem vágytam. Végül csak sikerült. A bőrt nem mozgattam fel-alá, síkosítóval és nyállal ingereltem inkább a makkomat. Azóta óvatosan már nagyjából szabályos masztit is csaphatok, noha nagyon vigyázok, hogy a műtéti területhez ne érjek, és ne feszítsem a bőrt. Szerintem még két hét, és ezzel is kevés gondom lesz. Jelenleg a műtét helye még erősen látszik. A duzzanat ugyan két hét után teljesen lelohadt, de a vágás/varrat mentén még most is összeszűkül a bőr, pontosabban a makk felé duzzadt egy kicsit. Legjobb tudomásom szerint a varrás helye három-hat hónap után szűnik meg teljesen, akkorra simul ki a bőr. Már várom azokat a szép időket.


Mindenesetre most már egyértelműen látom, hogy érdemes volt túlesni a műtéten. A makk nagyon hamar hozzászokott az alsónadrág érintéséhez (bár az első napokban a kötés teljesen lefedte, így akkor nem tűnt fel az új érzés), bár ezen azzal is segítettem, hogy a műtét előtt egy héttel elkezdtem hátrahúzva tartani a bőrt a nap lehető leghosszabb időszakára (ami nálam nem volt nehéz, hiszen a szűk bőrrész miatt a fityma megült a makk peremén). Gondoltam, legalább ezzel ne kelljen majd sokat bajlódnom… Annyi van jelenleg, hogy jobban a fütykösöm létezésének tudatában vagyok, mivel érzem, hogy hozzáér a gatya. Ez azonban nem fájdalmas, inkább kellemes, anélkül hogy állandóan állna tőle…

Nagyjából ennyi. Szerintem egyértelműen érdemes belevágni – a szó szoros értelmében – a folyamatba, ha van az embernek egy kis gondja vele. Ezt persze négy hét után állítom, a továbbiak ismerete nélkül. Nem hiszem azonban, hogy ok lenne aggodalomra. Az én esetemben eddig minden az olvasottak szerint történt némi egyéni különbségekkel (varrat lassabban hullott ki, és nem csak két hétig kenegettem neogranormonnal), úgyhogy úgy sejtem, nagy meglepetések a későbbiekben sem érhetnek. Bízzunk benne.
Sok sikert a vállalkozó szelleműeknek, és főleg bátorságot, mert sok minden azon múlik. Nem érdemes ráparázni, olyan ez legfeljebb, mint az érettségi. Előtte teljesen kész vagy, hogy minden tárgyból tutira megvágnak. A vizsgák közben igyekszel a legjobbat kihozni magadból, és minden részletre odafigyelsz. Ezt jól is teszed! Utána pedig csak legyintesz, hogy ja, ennyi volt?, már megint csak beetettek, hogy ez az élet legnagyobb megpróbáltatása? Ez legyen a legkevesebb…!

2006. március 18.


Gyuri

Beszámolóhoz feltöltött kép

Beszámolóhoz beküldött hozzászólások

Kedves Látogató!

A weboldalunkon kizárólag regisztrált tagok szólhatnak hozzá az adott beszámolóhoz.