D. András

Beavatkozás: körülmetélés / orvosi ok
Időpont: 2009-03-12 - 22 évesen
Orvos: állami

Alapadatok

D. András
körülmetélés
orvosi ok
2009-03-12
22
állami
érvényes, folyamatban lévő

Szöveges beszámoló

D. András vagyok, 22 éves egyetemista. Közel egy hónapja metéltek körül, most szeretném megosztani a tapasztalataimat a műtétről és az azóta eltelt időszakról. Magáról a műtétről és a kórházban töltött időszakról kicsit részletesebben írnék, mint mások, ugyanis én ezt hiányoltam a beszámolók többségéből.
Többekhez hasonlóan a műtét előtt már én is jó ideje barátkoztam a körülmetélés gondolatával, mivel kisgyermekkorom óta fennállt a probléma. Ami konkrétan egy részleges fitymaszűkület volt, tehát alapállapotban hátrahúzható bőr a makkon, merevedésnél viszont kényelmetlen. Nem akadályozott igazából semmiben, csak zavart, tudtam is, hogy ez lesz a megoldás, amivel segíthetek a dolgon. Mégsem szántam rá magam egészen 2009 januárjáig, végtére is a farkamba vágnak bele, nem egy mandulaműtét…

„Természetesen” egy csodálatos lány volt, aki úgy hatott rám, hogy hajlandó voltam belevágni-belevágatni a dologba… Kaptam tehát hamuba sült pogácsát, amivel – persze előzetes időpont-egyeztetés után – odaültem a veszprémi SZTK-ba. Mindezt február 13-án, pénteken, hogy egy kis babonát is csempésszek a dologba – bár én nem vagyok babonás. Bent a doki megállapította, amit már előtte is tudtam, viszont megoldásként a körülmetélés mellett előkerült a fitymatágítás is. Végül előbbiben egyeztünk meg, úgy gondoltam, nem érdemes félmegoldásokat választani. Egy hónappal későbbre, március 12-ére tűzte ki a műtét időpontját; az operáció másnapján, szintén egy péntek 13-án még a kórházban ébredtem. :) A szüleimen, a barátnőmön és egy barátomon kívül senki nem tudta, mire készülök.

Előtte egy nappal már be kellett mennem a kórházba, kaptam egy ágyat, egy fiatal orvos – tán még csak gyakornok – felvett az osztályra, elmondta, hogyan fog zajlani a dolog. Nagyon kedves volt, ha ezt olvassa, ezúton is köszönöm neki, közvetlen volt, mégis minden részletbe beavatott, kicsit meg is nyugodtam. Másnap délelőtt műtöttek, helyi érzéstelenítéssel, éjféltől nem szabadott se enni, se inni, megnéztem az aznapi Bajnokok Ligája meccs első félidejét a társalgóban, aztán eldűltem egy utolsó kényelmes alvásra. Reggel korán felvertek vizitre, kicsit kezdtem is izgulni, de még visszaaludtam. Ébredés után a délelőttöm nagy része várakozással telt: vártam a nővért a fiatal doki által beígért bódító tablettával. Örültem volna, ha úgy zajlik a műtét, ahogy ő mondta, ugyanis a tabletta okozhat emlékezetkiesést is, mesélt olyanról, aki átaludta az egész operációt – ezzel én is kibékültem volna. De a nővér csak nem jött, eltelt már a kitűzött időpont is. Már teljesen megnyugodtam, azzal viccelődtem, hogy lassan újra kinő a szőr a faszom körül, amit 1-2 órája leborotváltak. Végre meghozták a tablettát, vegyem be, pisáljak, feküdjek le, ne mászkáljak, mert még elájulok.

Innen kicsit bepörögtek az események, a műtősfiú sajnálkozó tekintetek kereszttüzében letol a műtőbe, fosok, mint a szemét, mert semmi bódítást nem érzek, nem hogy emlékezetkieséseim lennének, vagy lassan elaludnék. Átraknak a műtőasztalra, ágyra, vagy mi, lekötöznek, fosok megint, mert simán tudnék fickándozni: bal kezemet oldalra kinyújtva összetépőzárazzák, de ki tudnám húzni, ha akarnám; jobb kezem meg csak a testem mellett. Fertőtlenítés, csíp, és sárga voltam tőle napokig; zöld lepel a lábamra, zöld lepel a szemem elé. Jön az orvos, lidokain a szerszám tövébe, egy – fájt azért, na –, majd még egy – szintén. Elkezdik vágni, szólok, hogy még egyet elbírnék – az is fájt. Innentől jó hangulatban telik a dolog, az előzetes információknak megfelelően matatást érzek délen, fájdalmat nem. Az orvos tájékoztat mindenről, kérdezem, mi az égett, kellemetlen szag, elégetik az ereket. Kicsit fura, disznópörzsölés-fíling, de legalább tudom, mi van. A varrás vége felé már kicsit kezdem érezni, ahogy mozog a cérna, de lehet, a tabletta kezdett hatni a végére, és csak haluztam, nem tudom. Már kötöz, kész, lepel le, lent egy helyre kis kötés – mintha Hókuszpók orrát kötözték volna be csinosan a törpök. 20-30 perc lehetett az egész, a kórterembe visszaérve már azt mondom a szobatársamnak, hogy ugyan voltak kisebb-nagyobb fájdalmaim, de nem volt durvább egy fogászati kezelésnél. És nem is… Akit a műtét maga tart vissza, elmondom, nem gáz az egész. A legrosszabb maga a tudat, hogy „azt” vágják-varrják…

A délutánt egy fájdalomcsillapítóval átaludtam, este ettem, újra aludtam, de az első éjszaka elég kényelmetlen volt. Nem csak azért, mert én világéletemben hason fekve aludtam, hanem főleg a hajnali-reggeli merevedések miatt. Kettőkor kimentem pisálni, hogy könnyítsek magamon, hát, mit ne mondjak, ültem vagy tíz percig a vécén, mire ki mertem nyomni a témát. Fájdalmat nem okozott, de a duzzadt makk miatt spriccelt mindenfelé, szóval nem véletlenül írom, hogy ülni. Visszafeküdtem, de négykor már újra pulzált a kötés alatt, és ahogy forgattam, már véres is volt, nem is voltam felhőtlenül jókedvű.
Reggel rohan be az orvos, aki műtött, menjek gyorsan, leszedi a kötést. Felülök, mondom neki, gyorsan nem fog menni, mert mocskosul szédülök. Akkor üldögéljek, majd visszajön később. Néztem a kötést, el nem tudtam képzelni, hogy fogja levenni, elég véres és gennyes lett reggelre. Mint ahogy azt sem tudtam elképzelni, milyen képet vágok, miután lekerül a kötés. Visszajön, öregember-stílusban követem a folyosón a vizsgálóba. Elkezdi levenni, csak nem jön, nagyon összeragadt. Fog egy üvegcsét, összeszorítom a fogamat, megnyugtat, hogy nem fog fájni, csak hideg lesz. A kötést levéve érdekes látvány fogad: sebes, dagadt, nem túlságosan biztató. A doki azért megpróbálja: „Azt szoktam ilyenkor mondani: csúnya, de nem kell aggódni, lesz még csúnyább is…”. Erőltetett mosoly, néhány kérdés, „igen, kamillázza”, zárójelentés aláírása, indulás haza. Vagyis az albérletbe… Húgom jön, szégyenszemre ő cipeli az utazótáskámat, a buszmegálló két percre van, negyed óra alatt meg is tesszük. Beavatom a lakótársakat, néznek furán, aztán szerencsére jön apa, hazavisz kocsival.

 

A következő hetet otthon töltöttem, napi 4-5 alkalommal kamillateába lógattam a fütyköst, 4-5 percre. Ekkor találtam rá a www.korulmeteles.hu honlapra is, az egyik lakótársam ajánlotta, aki – mint kiderült – gyerekkora óta szintén metélt. Az oldalon található beszámolók sokat segítettek, főleg lelkileg; senki ne keseredjen el az első héten! Természetesen a családom és a barátnőm is támogattak. Először csütörtökön mozdultam ki a házból, lementem a háziorvoshoz a zárójelentéssel, kértem igazolást. A szoros szabású alsógatya, melegítő kombót jól bírtam, nem volt gond. Pénteken meglátogattam a barátnőmet, megkockáztattam a szoros alsó mellé egy farmert, busszal utaztam, rövid időre, szintén gond nélkül. Másnap azonban kicsit túlzásba vittem, nem elég a bőszárú gatya, de vonattal mentem hozzá, hosszú séta az állomásról oda-vissza, hazaérve vérzik mindenhol, a legcsúnyább, hogy a húgycsőnyíláson csöpög ki a vér… Tanulság: bő egy hét után ne akarjuk megváltani a világot!

Következő hetet már Veszprémben töltöttem, de még apa vitt le kocsival. Kamillázás az előző heti rend szerint, sétálgatni már stabilan tudtam, de néha még meg kellett állni egy-egy igazításra, valamint az egyetemen másfél órákat ülni egyhuzamban sem volt még a legkényelmesebb. Egyik este volt egy durvább vérzés, az addig gyakorlatilag folyamatosan meglévő, a farkam alján lévő sebből. Újabb tanulság: nem túlzásba vinni a forró vizes zuhanyt! A fék helye gyógyul egyébként a leglassabban, szóval arra tessék különösen vigyázni! Harmadik hét végére a varratok teljesen kihullottak, már lazábban veszem a kamillát, hétvégére el is marad, helyette hatalmas kirándulás az erdőben – mindenféle probléma nélkül.

Már a jelenben vagyunk, bár a beszámoló korábbi mozgalmasabb részeinél is áttértem jelen időbe – szándékosan. Ma voltam az orvosnál kontrollvizsgálaton, minden rendben, szépen gyógyul, de az alján még nem az igazi, 1-2 hétig még napi kétszeri kamillázást javasol.

 


Mára elmondhatom, jó döntést hoztam. Túl kell élni az operáció utáni első egy-két hetet, kellemetlen, de messze nem lehetetlen. Jobb a közérzetem, mint a műtét előtt, magabiztosabb vagyok, az egészségügyi és higiéniai előnyökről nem is beszélve. Ééés tegnap éjjel egyszer hason fekve ébredtem, ami megint nagy hír.
A szex témaköréből egyelőre nincsenek tapasztalataim, próbálom nem elkapkodni a dolgot, mindig is óvatos gyerek voltam, igyekszem most sem szétszakítani a pöcsöm, ha már ilyen jól sikerült. „Hímes tojás”-elven alapuló faszverések azért már voltak, ritkábban ugyan, mint a műtét előtt, de majd megszokom, hogy nincs kalapja. Na, de több információra tőlem ne számítsatok ilyen téren.


Szóval még nem ismerem minden előnyét a metélt-létnek, de már most úgy gondolom, ha egyszer fiam lesz, körülmetéltetem, ha másért nem, hát azért, hogy ne felnőttként kelljen valami kényelmetlenség miatt.

Beszámolóhoz feltöltött kép

Beszámolóhoz beküldött hozzászólások

Kedves Látogató!

A weboldalunkon kizárólag regisztrált tagok szólhatnak hozzá az adott beszámolóhoz.