Wilhelm von Gloeden báró (1856. szeptember 16. - 1931. február 16.) német fotós volt, aki TBC betegsége gyógyítására, 1878-79 táján költözött Dél-Olaszországba, s egészen haláláig a szicíliai Taorminában, illetve környékén élt és dolgozott. Leginkább a meztelen, illetve görög-római stílusú leplekbe szicíliai fiúkról és fiatal férfiakról készült, idillikus hangulatú, ám egyértelműen homoerotikus fényképeiről ismert. A képek nagy része 1890-1910 között készült.

A képeken feltűnően sok fiúnak és fiatal férfinak van kint részben vagy teljesen a makkja, s azoknak is, akiknél a makk fedett, a fityma kifejezetten rövid, a makk csúcsa és a húgycsőnyílás szinte mindig jól látható. A 19-20. sz. fordulóján Szicíliában és Dél-Olaszország több részén még lényegében érintetlen volt a hagyományos falusi világ, s kizárt, hogy a falusi szicíliai férfiak között ilyen arányú volt a körülmetélés. (Jó eséllyel még orvosi okból sem csinálták meg, legfeljebb, ha valaki katona volt, s a hadseregben kiderült a szűkület. Így a sok részben vagy teljesen fedetlen makknak más oka lehetett. 

A körülmetélés történetének egyik elismert kutatója, az ausztrál Dr Guy Cox, ny. sydney egyetemi tanár szerint a görög-római korban, makjd azt követve, a reneszánsz és barokk festészet a pubertás utáni férfi test ábrázolásakor nem a valóságot ábrázolták, hanem a művészeti kánont követve a valóságosnál kisebbnek tüntették fel az érett férfiak péniszét, s a fitymát pedig a valóságosnál hosszabbnak mutatták be. Ezzel szemben Gloeden báró valódi serdülőket és fiatal férfiakat ábrázolt a fotóin, s az ő esetükben a művészeti ideállal szemben jóval nagyobb férfi nemi szerveket, s jóval rövidebb fitymákat láthatunk. Nemileg érett fiúk és férfiak esetében ritka a teljesen fedett makk, nagyon gyakori a félig vagy teljesen szabadon levő makk. Ez összevág egy jó pár évtizeddel ezelőtti brit felmérés eredményével, mely szerint az érett férfiak kevesebb mint felének fedett teljesen a makkja. (A felmérés 1971-ben készült, s 2500 körülmetéletlen férfi vizsgálata alapján, alaphelyzetben csak 45%-nak volt teljesen fedett a makkja,  32% félig volt fedve, 23% teljesen fedetlen volt.)

(Gloeden képeiből válogatás itt található.)

Ötéves koromtól kezdve Katarban éltünk, ebben az Arab-öböl melletti kis emírségben, így sok arab gyerekkel együtt nőttem fel. Az egyik szomszéd családnak, akik kitűnően beszéltek angolul, volt két fia, akikkel én különösen jóban voltam. Ahmed, aki velem volt egykorú, és Ali, aki két évvel volt idősebb.

Rendszeresen együtt jártunk a tengerpartra fürdeni, és az egyik ilyen kiránduláson vettem észre, hogy Ali kukija más, mint az enyém vagy Ahmedé. Amikor hazamentünk, este megkérdeztem apámat miért. Elmagyarázta, hogy mi a körülmetélés, és hogy minden arab kisfiúnak megcsinálják ezt a kis műtétet egy különleges ceremónia során, ’mert ők hisznek benne’.

Néhány hónappal később, amikor lefeküdni készültem, apám bejött hozzám beszélgetni.  A beszélgetés során megkérdezte, hogy szeretnék-e körülmetélt lenni., amire azt mondtam, hogy nem vagyok biztos benne. Persze, amikor azt mondta, hogy Ahmednek ’megcsinálják’, és nekem is ’megcsinálnák’ ugyanakkor, megváltoztattam a véleményemet.  (Néhány évvel később, a szüleim azt mondták, hogy egy kicsit aggódtak a fitymaszűkületem miatt, és ez túl jó alkalom volt ahhoz, hogy elszalasszák.)

Másnap reggel átrohantam Ahmedhez, hogy elmondjam neki, én is vele együtt fogok átmenni vele azon a szertartáson.  Mindketten iszonyú izgatottak voltunk.

A következő pénteken Ahmed szülei nagy fogadást adtak a házukban, a körülmetélés maga másnap reggelre volt kitűzve. Ahmed és én a legjobb ruháinkat vettük fel, és mi voltunk az est fénypontjai, akiket a vendégek kényeztettek, pénzt és édességet ajándékoztak nekünk.

Késő este Ahmedet és engem ágyba dugtak.  (Én az ő szobájában aludtam, hogy a felnőttek tovább mulathassanak.) Éppen vetkőztünk, amikor bejött Ahmed és elkezdtünk beszélgetni.  Megkérdezte, hogy félünk-e, amire mi természetesen nemmel válaszoltunk. „Tudjátok, nem fáj”, mondta, és mi túl izgatottak voltunk ahhoz, hogy aggódjunk.  De azért megkértem Alit, hogy közelebbről megnézhessem a kukiját, hogy tudjam, hogy mi vár rám.  Nyomban letolta a shortját, és megengedte, hogy kézbe vegyem a kukiját. Ez volt az első alkalom, hogy igazán közelről megnézhettem egy körülmetélt hímvesszőt, és végighúztam az ujjamat a szár felénél körbefutó sima vonalon, és megvizsgáltam az állandóan szabadon levő gombafejet. Ali kis hímvesszője megmerevedett, amint megpróbáltam a szárán levő bőrt fel és le húzogatni.

Ali megkért, hogy ő is megnézhesse az én kukimat, amit természetesen megengedtem neki.  Finoman visszahúzta fitymámat, de nem tudta a hímvessző csúcsát kiszabadítani, hogy olyan legyen mint az övé, mert a fitymám túl szűk volt.  Akkor előrehúzta a fitymámat, a hosszú, puha bőrömet a hüvelykje és a mutatóujja között tartva.  Azt mondta, „Ezt fogják holnap neked csinálni, és aztán csináltják a vágást, és akkor olyan leszel, mint én.”  Alig vártam.  Ahmed is és én is, alig tudtunk elaludni aznap éjjel, a kíváncsiságunk és az izgatottságunk ébre tartott bennünket, és fél éjszaka beszélgettünk.

Korán felkeltettek bennünket, és azt mondták, hogy alaposan fürödjünk meg.  Ugyanabban a kád vízben csutakoltuk magunkat, ami egy kicsit túl hideg volt, de Ahmed mamája azt mondta, hogy ez szükséges a felkészítésünkhöz.  A fürdés után abba dis-das köpenybe öltöztettek mindkettőnket, ami előző este kaptunk.

Mire lejöttünk az emeletről, a felnőttek már mind összegyűltek a ház udvarán, ahol egy lepedővel letakart asztalt helyeztek el.  Ahmed papája egy rövid beszédet mondott és azután engem szólított – úgy látszik, mint vendéget, engem illetett az elsőség.

Felsegítettek az asztalra, és a fehér köpenyemet felhúzták a derekamig, és a figyelő tömeg mindenemet láthatta. A karjaimat és a lábaimat két vendég tartotta gyengéden, de biztosan.  Egy férfi, akit addig még nem láttam fölém hajolt és azt mondta, „Ne izgulj, gyors leszek.”  A férfi ezután gyengéden elkezdte vizsgálni a kukimat, a hosszú vékony fitymámat fel és le húzogatva, addig ameddig meg nem merevedett. A fejemet felemelve mindent láthattam.  Amint megmerevedett, a körülmetélő fogott egy vékony fém műszert, amit körbefuttatott a fitymámon belül.  Éreztem a hideg fémet a makkom körül, és az érzés még jobban felizgatott, és azt egész testem megtelt szinte elektromos feszültséggel.  Meglepetésemre, egyáltalán nem éreztem semmi félelmet vagy zavarodottságot sem, amiatt hogy a micsodám ott volt, mindenki szeme láttára.  Az apám mellettem állt, mosolygott és azt mondta, „Nézz rám”.  Amint ezt mondta, éreztem, hogy a körülmetélő keményen meghúzta a fitymámat, amit egy szorító érzés követett.  Lenéztem, és egy ruhacsipeszre hasonlító fából készült fogót láttam, amit feltettek a fitymámra.  Az apám azt mondta, „Ne oda, rám nézz.”, de nem tudtam levenni a szemem arról, amit a testemmel készültek tenni.  A körülmetélő a bal kezével erősen meghúzta a fitymám legvégét, most kihúzva egy jó másfél hüvelyknyire a fa-fogón túlra, amit egyre feljebb tolt.  Nagyon fájt és úgy emlékszem, felkiáltottam.  Hirtelen egy gyors mozdulatot láttam a szerveimnél, és a kukimon egy meleg, sugárzó érzést.  A fájdalmas húzás érzése elmúlt, és átadta a helyét egy éles csípős érzésnek.  Ismét lenéztem, és akkor megláttam – életemben először – a kukim makk-formájú végét.  A körülmetélő gyengéden visszagyűrte a belső bőr maradványait, ami egyáltalán nem fájt, és a hímvesszőm szárát bekötötte gézzel, úgy, hogy a frissen kiszabadított, nedves, bíborszínű makkom ott ágaskodott, mindenki szeme láttára.  Lesegítettek az asztalról és a köpenyemet leengedhettem.

A helyemet Ahmed foglalta el, akivel ugyanígy bántak.  Nem láthattam, hogy mi történik, mert az apám elvezetett.  Felvitt Ahmed szobájába és lefektetett az ágyamba.  Néhány perc múlva, Ahmedet is felhozta az apja és ágyba fektette.  Sokan jöttek jókívánságokkal és dicsértek bennünket, hogy milyen bátrak voltunk, és italokat is hoztak.  Miután a szüleink és Ali kivételével mindenki elment, a köpenyünket ismét felhúzták és megvizsgálták a kötéseket.  Az én kötésem egy kicsit átvérzett, de nem annyira, hogy aggódni kelljen. Láthattam, hogy Ahmed kötése is ugyanolyan, mint az enyém, a csúcs kilógva a kötésből.

Mindketten lepihentünk, amire az előz éjszakai nem alvás miatt nagy szükségünk volt.  A következő pár napot Ahmedék házánál töltöttem gyógyulással, mivel a szüleink azt gondolták, jobb, ha együtt vagyunk.  A szertartás utáni harmadik reggel, amikor mindkettőnket elvittek fürödni, Ahmed mamája levette a kötést.  Emlékszem, hogy egy kicsit megijedtem a látványtól, mert a kukim kék-zöld volt, és egy heg futotta rajta körbe, mint egy gyűrű.  Mivel Ahmedé pont ugyanígy nézett ki, nem izgultam tovább.

A következő néhány napban gyorsan visszatértünk a rendes energikus önmagunkhoz, rohangálva, zűrzavart okozva.  Azt hiszem, Ahmed szülei nagyon megkönnyebbültek, amikor hazamentem.

* * *

Az elkövetkező néhány hét alatt mindkettőnk sebe nagyon gyorsan gyógyult, és csak egy sima vörös gyűrű maradt a szár körül (amilyen gyakran csak tudtuk, összehasonlítottuk a sebeinket).  Mindkettőnk gombafeje a fényes, bíborszínű, érintésre nagyon érzékeny makkról egy rózsaszínűbb kevésbé érzékenyre változott.

Egyikünknek sem maradt semmi laza bőr, a heg félúton lent a száron, és a makk pereme teljesen szabadon állt, semmi bőr nem lógott rá.  Az összehasonlításaink során gyakran lett erekciónk, ami még büszkébbé tett bennünket az új állapotunkra.  A mai napig büszke vagyok a körülmetélésemre, amit szerintem nagyon szépen csináltak meg. Örömmel és nem mint egy szenvedésre emlékszem vissza a körülmetélésem napjára, ami azt bizonyítja, hogy a gyermekkori körülmetélés semmi lelki sérülést nem okoz.

Amikor 10 éves lettem, visszaküldtek Angliába, egy bentlakásos iskolába.  Az iskola egy fiú-iskola volt, egy régi yorkshirei vidéki házban, ahol a fiúk nem nagy hálótermekben, hanem ötszemélyes hálószobákban laktak. Hamar összebarátkoztam mind a négy szobatársammal, akik már mind ismerték egymást az előkészítő iskolából.  David, akinek az ágya a szomszédom volt, különösen barátságos volt, és éreztem, hogy nagyon jó pajtások leszünk.

Az első este lefekvés időben elég zavarban voltunk attól, hogy egymás előtt kell levetkőzni, de ugyanakkor lapos pillantásokat vetettünk a többiekre.  Mindaddig az összes barátom körül volt metélve, épúgy mint én, de a szobatársaimnak az esti gyors felméréséből láttam, hogy mind a négyüknek megvolt a fitymája.  Az a tény, hogy különböztem tőlük nem kerület el az ő figyelmüket sem, de senki sem tett megjegyzést, mind túl félénkek voltunk. Míg Katarban büszke voltam a körülmetéltségemre, mert egy voltam a bandából, most hirtelen úgy éreztem, hogy kilógok közülük.

A következő este lefekvés előtt el kellett mennünk fürödni, s a meglepetésemre – és rémületemre – a fürdő egy hatalmas szoba volt, több fürdőkáddal.  Na most eljön az igazság pillanata!  Mind levetkőztünk, és bemásztunk a fürdőkádakban, és én úgy éreztem, hogy mindenkinek a szeme rajtam van. Megpróbáltam nem észrevenni a bámuló tekinteteket, de a zavaradottságom mindenkinek nyilvánvaló volt.  Senki nem kérdezett semmit egészen addig, amíg vissza nem tértünk a szobánkba és ágyba készülődtünk.  Akkor Richard, aki a szobatársaim közül a legszókimondóbb volt, azt monda: „Remélem nem haragszol, hogy megkérdezem, de mi történt a farkaddal?” Teljesen elvörösödtem, majd minden bátorságomat összeszedve, felülkerekedtem a zavaromon, és elmondtam a barátaimnak a körülmetélésemet.  Nagyon kíváncsian kérdezgettek, és nagyon elképedtek, amikor elmondtam nekik, hogy az operációt hogy csinálták. „Nem fájt?” kérdezte John. „Nem,” válaszoltam „akkor egyáltalán nem, és későbbi is csak egy kicsit”.  A barátaimban nagyon mély benyomást keltettem, s ettől egy kicsit jobban éreztem magam.

Kicsit később David, egy másik fiú, kissé zavarodottan mondta, „Az enyémet nem lehet hátrahúzni, és engem is körül kell metélni, mint téged.  A múlt héten jártam a kórházban, és nekem is meg fogják csinálni.” Ekkor a nevelőtanár lépteit hallottuk, aki jött fel a lépcsőn leoltani a világítást, így mind beugrottunk az ágyainkba, a takaró alá, és úgy tettünk, mintha semmi sem történt volna.  Villanyoltás után, amikor a tanár elment, áthajoltam Davidhez és mondtam: „Ne aggódj miatta, utána nagyon fogsz örülni annak, hogy megcsinálták.”  Teljesen elfelejtettem, hogy különböző vagyok a többiektől.  Attól az estétől fogva, mi öten nagyon közeli barátok lettünk.  David és én pedig különösen közel kerültünk egymáshoz, és ő sokat kérdezősködött a körülmetélésről.  Nyilván nagyon ideges volt attól, ami várt rá.

A karácsonyi szünet utáni első napon, David odajött hozzám és félig suttogva mondta? „Túl vagyok rajta. Nem is olyan rossz.”  Aznap este, lefekvés időben, amikor vetkőzött nem kevés büszkeséggel mutatta meg az átfazonozott kukiját.  Mondtam, „Na most már ketten vagyunk, akit a többiek úgy megbámulnak.”  Mind David köré gyűltünk, és ő nagy örömmel mutogatta a sebész keze munkáját.  David körülmetélése nagyon eltérő volt az enyémtől: az ő hege rögtön a makkja mögött volt, és nagyon kevés rózsaszín belső bőr maradt meg.  Amint a többiek a kukiját vizsgálgatták, boldogan rám mosolygott és abból tudtam, hogy nagyon örül a körülmetélésének.

1970-ben a húsz, 11-éves fiúból álló osztályunkban nyolcan voltunk körülmetélve.  Az egyik fiúnak olyan volt, amiről ma már tudom, hogy zsidó-stílusú volt, a tetején nagyon szoros, és egy kis darab belső fityma-maradékkal a kantár mellett.  Három fiúnak nagyon lazán megnyírt fitymája volt, ami befedte a makk peremét, és három fiúnak (köztük David) volt szoros, laza bőr nélkül, a heg közel a makk pereméhez.  Nekem volt egyedül arab stílusú körülmetélésem.

* * *

A saját körülmetélésem és iskolai tapasztalataim elmesélése után, elmondom a gyerekeim körülmetélésének a történetét.

Amikor befejeztem az egyetemet, Dubaiban kaptam állást.  Miközben ott éltem megismerkedtem egy amerikai lánnyal, akivel összeházasodtunk és egy év múlva ikerfiúk apja lettem.  Egyikünk számára sem volt kétséges, hogy elvégeztetjük a körülmetélésüket, mivel én nagyon meg voltam elégedve a magaméval és Jackie pedig, mint amerikai, csak körülmetélt fiúkat látott.  Amitől ugyanakkor nem voltunk lelkesek, az a kilátás, hogy a fiainkat rögtön a születés után a szülészeten körülmetéljék, aminek az eredményét egyes barátaink fiainál láthattuk.  Messze nem volt szép, a belső fityma gyűrött gallérja ott maradva a makk körül (ott a kisfiúk többségét, akár muszlim, akár nem, az életének az első néhány napja alatt körülmetélik).  Tanácsot kértem az egyik muszlim kollégámtól a munkahelyemen, aki egy hagyományos arab borbély-sebészt ajánlott a szomszéd emírségben.

Szóval, amikor a fiúk hathónaposak lettek, kértünk egy terminust és meglátogattuk Ekremet, hogy ’csinálja meg’ a fiúkat.  Ekrem egy nagyon kellemes fickónak bizonyult, aki török eredetű volt.  Beleegyezett abba, hogy ott és akkor megoperálja a fiúkat, és nagyon örült annak, hogy egy angol apa a fiait muszlim módon akarja körülmetéltetni.

Levetkőztettem a fiúkat és feltettem őket a párnázott kanapéra, ami a szobában volt.  Ekrem azt kérte, hogy Paul-t tartsam az operáció alatt, míg Jackie Thomasszal foglalkozott.  Lefektettem Pault a kanapéra, és én a lábainál álltam, mintegy 33 fokra széttárva a fiam lábait.

Ekrem előkészítette a műszereit és utána egy fertőtlenítővel megmosta Paul ágyékát.  Azután gyengéden a hüvelykje és az egyik ujja közé vette Paul kukiját, és addig masszírozta, amig nem merevedett meg.  Akkor egy vékony fém műszert vett elő és beillesztette a fityma alá, körbe mozgatva, hogy elválassza a bőrt a makktól.  Ezt befejezve, csinált egy kis karcolást a hüvelykujja körmével ott, ahol a fitymán keresztül a makk pereme látszott.  Aztán megragadta a fityma végét a bal keze hüvelykjével és egyik ujjával és addig húzta felfelé, feszítve ameddig lehetett.  Paul ekkor felsírt, és sírni kezdett amint Ekrem a fogót feltette a fitymára.  A fogó egy vastag fém korong volt, a közepén egy V alakú bevágással, ahová a fitymát becsúsztatta.  A jobb kezével a fogót lefelé csúsztatta a fitymán, hogy a makk védve maradjon, és ahogy csak tudta, az előreálló bőrt előrehúzta.  Miután a fogót így a helyére tette, a jobb kezébe fogta a borotvát és a fémkorong felső oldala előtt egy gyors mozdulattal levágta a fitymát.  A fogó leesett és a maradék bőr visszaugrott Paul még mindig merev hímvesszőjének kb a feléig.  Ekrem visszatolta a belső fityma finom bőrét a fényes szilva színű makkról úgy, hogy az összeért a szár bőrének vágott szélével, és egy parafinos gézt tett rá, amit bekötött.  Csak minimális vér jött ki, amit a kötés azonnal felfogott.  Paul sírása elmúlt, ahogy megöleltük.  Thomasszal pontosan ugyanez történt.

Egy csésze tea után egy fejedelmi 20 dirhamos (2 font) összeget fizettünk Ekremnek a szolgálataiért és hazavittük a fiúkat.  Mindkét fiú az út nagy részét végigaludta, ami után úgy viselkedtek, mintha semmi rendkívüli nem történt volna.  Ekrem utasításait követve, a kötést két napig rajtuk hagytuk, mielőtt a fürdőben leáztattuk volna.  Amikor lejött, a gyógyulás már megkezdődött, bár még mindkettőjüknek kicsit kék és zöld volt a hímvesszője.  Mintegy két hét után az utolsó varratok is leestek, és sima tiszta heg maradt utánuk.  Mindkét fiúnak egyforma, semmi laza bőr nem maradt.  A vörös színű heg, ami a hímvesszejük szárán félúton volt hamar fehér lett, elválasztva a szár kissé sötétebb színű bőrét a belső fitymabőr halványabb maradványaitól.

A fiúk most hatévesek, és megbeszéltük velük a körülmetélésüket.  Mindketten nagyon boldogok, hogy megcsináltattuk nekik, mivel az iskolai barátaik többsége (szerintük 75%-a) szintén körülmetélt.

A saját tapasztalataink alapján, sok más szülőt küldtünk Ekremhez, és mindenki nagyon meg volt elégedve a munkájával. Szilárdan meg vagyok győződve, hogy az arab körülmetélés messze a legszebb. Ha szakszerűen csinálják meg gyerekkorban, akkor egy sima heg marad utána, és semmi laza bőr, még akkor sem ha lelóg.  A makk állandóan csupasz, tiszta és száraz.  Erekcióban a makk nagyon határozott lesz, büszkén kiállva a szár szoros bőréből, ami a közösüléskor nagy örömérzést okoz.  A szoros muszlim körülmetélésnek egy hátránya van, a maszturbáláshoz nem marad egy laza bőr a hímvessző szárán.  Én ezt úgy oldottam meg, hogy a makk peremét stimulálom a mutató és hüvelykujjaimmal, mint egy gyűrűvel.

Ideális esetben, azt hiszem, a körülmetélést még a gyerek életének az első évében el kell végeztetni, de ha egy későbbi időpontig halasztják, még érzéstelenítés nélkül is eléggé elviselhető a dolog.

Japán ősi lakossága az ainu, mely a mai népesség kevesebb, mint 1%-t teszi ki, az ország több, mint 99% yamato, vagyis “igazi japán”, akiknek ősei 2500-3000 éve érkeztek a mai Korea területéről.