Már régóta foglalkoztatott a körülmetélés gondolata. Mindig is különösen hosszú fitymával rendelkeztem, ami a higiénia és az élvezet kárára ment. Közvetlenül fürdés után már kellemetlen szagú volt a nemi szervem a bőr hátrahúzásakor, és együttlétekkor is mindig előre akart csúszni a bőr. Gyakran kézzel kellett tartanom, hogy ne csússzon vissza a makkra a fityma. Elég aktív pornófilm fogyasztó vagyok, és már rég gondolkoztam rajta, hogy vajon milyen lehet fedetlen makkal élni, és foglalkoztatott, hogy megcsináltatom a körülmetélést, de valahogy sosem kerültem igazán közel a megvalósításhoz, részben amiatt, hogy nem szándékoztam nagy dobra verni a dolgot, így nem akartam, hogy feltűnjön akárkinek is, de sok helyen olvastam, hogy a műtét után 1-2 napig nem igazán lehet mozogni.

Ennek ellenére egyszer-egyszer utána olvastam a dolognak. Egy ilyen utána olvasás eredményeképpen regisztráltam be erre a honlapra, és nézelődtem, elolvastam néhány beszámolót, aztán megint úgy döntöttem, hogy hagyom a dolgot. Összességében az Interneten terjedő dolgok eléggé elbizonytalanítóak még a pozitív történetek ellenére is, hiszen mégiscsak az ember egyik legnemesebb szervéről van szó. Még valószínűleg nem is kerültem volna közelebb a gyakorlati megvalósításhoz, ha nem kapok egy e-mailt hetekkel később az oldal üzemeltetőjétől, amiben felajánlotta a segítségét, ha foglalkoztat a téma.

Először figyelmen kívül hagytam a levelet, mondván, nem aktuális nekem ez a dolog. Néhány óra múlva azért úgy voltam vele, jó modorból csak válaszolok neki, majd az első levelem megírása és viszonylag nagy mennyiségű kérdés összegyűjtése után azonnal nekikezdtem a következő levelemnek hasonló mennyiségű kérdéssel. Néhány levélváltás után a beszélgetések a Facebookon folytatódtak tovább, és végül egyik reggel felhívtam az általa ajánlott orvost. Az orvos nagyon segítőkész volt már telefonon keresztül is, és meg is beszéltünk egy időpontot körülbelül egy hónappal későbbre. Teltek múltak a hetek, és néhányszor elbizonytalanodtam a döntésemben, de nem jutott volna eszembe lemondani a műtétet, mert tudtam, hogy ha nem lépem meg, később csak bánni fogom, és előbb-utóbb rákényszerülök, hogy megcsináltassam.

Egy hónap elteltével a Klinikák Urológia osztály tömött várójában vártam az orvosra sokadmagammal, majd miután sikerült elcsípnem, megkért, hogy türelmesen várjak. Két óra múltán kerültem sorra, és nem éreztem elvesztegetettnek az időt, hiszen ezt a néhány napot erre szántam. Miután megvizsgált, elmondta tömören, hogy mi fog történni a műtétkor, hogy miket szerezzek be, és hogyan készüljek a másnapra. Másnap tíz óra környékén megjelentem egy napi hideg élelemmel és egy liter üdítővel az urológia épületének első emeletén. A várakozás nagy része olvasással és a telefonom nyomkodásával telt, sajnos mind a hat óra, de továbbra sem voltam türelmetlen, és nem is értem volna el vele semmit. Többet ért az, hogy legyen a műtét utáni állapot szép.

Este öt órakor az orvosomnak el kellett mennie, majd egy órával később visszajött, és egy műtős kollégája jött le értem, hogy felkísérjen. Fent egy öltöző várt, ahol megkért, hogy vegyem le a nadrágomat, és az alsónadrágomat, majd bementünk együtt a műtőbe, felcsatolt a lábamra valamilyen pántot, amit akkor elmondott, hogy milyen műszer része, de már nem emlékszem rá, és beszélgettünk, míg az orvosra vártunk. Láttam, hogy igyekszik szóval tartani, hogy ne izguljak, de sem nekem, sem neki nem volt egyszerű.

Kis idő múlva megjelent az orvosom, és egy másik műtős, és akkor kijelentettem, hogy „Na most akkor elmesélem az életem.” Ekkorra már eléggé izgultam, és miután lemosták a műszert, kaptam két injekciót a megfelelő területekre. Ez elég kellemetlen volt, de csak annyira, mint egy átlagos injekció. A műtét kezdete előtt még mondták, hogy most nem raknak fel paravánt, de ne lessem el a praktikákat, mert ők is ebből élnek.

Nagyon kedvesek voltak, és én nagyon izgultam, de végül körülbelül fél óra elteltével, miután megkaptam a harmadik lidokain injekciómat, és már semmit sem éreztem az említett testrészből, valamint enyhe kábulat vett erőt rajtam véget ért a műtét. Miután a két orvos elment, a harmadikkal nagy nehezen életet leheltünk magamba, és felöltöztem, majd lekísértek a műtőből, hogy várjak egy-két órát az osztályon. Mielőtt elindultam volna haza, egy doktornő megvizsgálta az erősen bekötözött szerszámot, feltettem a maradék kérdéseimet, és mivel az érzéstelenítő kezdte elveszíteni a hatását, a kezembe nyomtak két szem pirulát, hogy vegyem be, ha túl erősek lesznek a fájdalmak, és nem tudok aludni.

Hazafelé menet a fájdalom már nem erősödött tovább, és nem volt semmilyen problémám sem akkor, sem alváskor, így másnap délre már egészen nyugodtan mentem vissza a kötés levételére. Egy tíz-tizenöt percen belül meg is érkezett az orvosom, és levette a kötést. Egy kissé kellemetlen volt, mert az alvadt vér egymáshoz ragasztott dolgokat, de semmi komoly. Végül egy negyed óra alatt megbeszéltük, hogy fertőtlenítő oldattal ecsetelnem kell a szerszámot, és egy hónap múlva mehetek vissza varratszedésre.

Így kezdődött meg hát egy hónapos kálváriám. Tudni kell rólam, hogy még semmilyen műtétem vagy csonttörésem nem volt, így nem igazán tudtam, mire számítsak, sőt kissé el is bizonytalanodtam, mert a jól megszokott és bejáratott műszer helyett mintha egy vascsővel megvert húsdarabot kaptam volna vissza. Az első hetekben számoltam a napokat, és alig bírtam ránézni a műszerre, nem tudtam, hogy ami történik, az természetes-e vagy minek kéne történnie, de azt a kellemes érzést, amit előtte éreztem sehogy sem tudtam visszahozni, egyedüli változás az volt, hogy míg a makkom érzékeny volt az elején az alsónadrág dörzsölésére, később olyan érzésem volt, mint előtte, mikor rá volt húzva a bőr. A reggeli merevedések rendszeresek voltak, de nem tudtam, hogy mi lesz majd, ha letelt az egy hónap. Voltak olyan napok, mikor biztosra vettem, hogy már csak pisilésre fogom tudni használni, és nagyon lassan telt az idő.

Körülbelül két-három hét után elkezdtek kiesni az első varratok. Ekkor még mindig nem tudtam semmi olyat kicsikarni belőle, amire azt mondtam volna, hogy jó érzés, és tényleg elgondolkodtatott a dolog. Eközben annyira eluralkodott rajtam néha a kétségbeesés, hogy folyamatosan írtam Andrásnak, az oldal üzemeltetőjének, hogy nem tudom, hogy ez természetes-e, stb, stb, valamint utána olvasgattam, hogy szokott-e ilyen történni, de nem sok információt találtam.

Mindezek mellett voltak olyan napok, mikor letudtam magamban annyival a dolgot, hogy csak az agyam zárja ki azokat az ingereket, amik kellemessé tennék a dolgot, hogy ne nyúljak a „sebekhez” (nem volt semmilyen látható seb).

A három hét eltelte után kezdett visszatérni nagyon enyhén az az érzés, ami korábban volt, de amikor megpróbálkoztam az önkielégítéssel nagyon finoman, egy idő után elkezdett zsibbadni a makkom hegye. A negyedik hét végére már alig voltak varratok, és egyszer csak megtörtént, hogy először sikerült elmennem. Majd ez megismétlődött még egyszer a varratszedés előtt.

A varratszedés hasonlóan zajlott az első konzultációhoz, ekkor is körülbelül két órát kellett várnom, és már nagyon izgultam, mikor végre sorra kerültem. Az orvos megvizsgálta a munkája eredményét, és azt mondta, hogy nagyon szép lett, és (bal oldalt kissé letapadt a bőr, így ott jobban feszült) egy hónap múlva visszanyeri a szimmetriáját is. A varratszedés szinte teljesen fájdalommentes volt, és még két-három napig ecsetelnem kellett, majd visszatértem a hétköznapokba.

Egy-két hét elteltével már akármikor működött az önkielégítés, ugyan még szokatlan volt, majd lassan elkezdtem megszokni az új formáját is. A kezdeti időszakban még a varratok mentén kicsit fel volt keményedve a bőr, de mostanra már elkezdett nagyon szépen letisztulni, és hogy visszakanyarodjak az elejére, a pornószínészekéhez hasonló alakot ölteni, valamint a makkom is nyert vissza az érzékenységéből, így például elég kellemes tud lenni, mikor az alsónadrág hozzáér.

Ha össze akarom foglalni a tapasztalataimat, egy nagyon hosszú hónap és még néhány hosszú hét után eljutottam oda, hogy sokkal jobban élvezem az új szerszámomat, mint a régit valaha is, és sokkal több önbizalmam van.

Ugyan korábban voltak kétségeim, hogy ezt fogom írni, de csak azt tudom mondani, amit már sokan előttem, hogy mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy csináltassa meg, ha tetszik neki a fazonja. Ha egészségügyi problémái vannak, akkor meg semmiképpen se halogassa, értem itt a higiéniás problémákat is. Remélem, azzal, hogy leírtam a félelmeimet is, segítek az utánam következőknek, akik hasonló dolgokon mennek keresztül, mint én.

Balázs