Tizenöt-húsz évvel ezelőtt Magyarország egy nem-körülmetélő társadalom volt, ahol a körülmetélést csak a kicsiny, vallásos zsidó közösségben vagy bizonyos pénisz-betegségek kezelésére, orvosi okokból végezték el. A hatvanas évek közepén, csak Dr. Spock best-seller könyveinek, a „Csecsemőgondozás és gyermeknevelés", illetve a „Tinédzserek könyve", magyar fordításai említették az újszülöttek körülmetélését, mint egyesült államokbeli társadalmi szokást. A fordítás nagyon felpuhította a szerző (akkor) erősen körülmetélés-párti véleményét. A gyermekek egészségével és gondozásával kapcsolatos egyéb források a szűk fityma konzervatív kezelési módszerei mellett voltak, mint például a fityma erőszakos hátrahúzása az összetapadások felszakítására. Általában mindenki tudta, hogy a körülmetélés valami olyasmi, amit a zsidók csinálnak a kisfiúk hímvesszőjével, de hogy az mi is, az nem volt mindenki számára teljesen világos. Keresztény (nem-zsidó) családokban még akkor is volt némi ellenállás a körülmetéléssel szemben, ha az orvosilag indokolt volt, mert egy pusztán zsidó szokásnak tartották. A legtöbb fiatal férfi és nő először akkor találkozott a körülmetéléssel, amikor pornó filmet néztek vagy az országban időnként becsempészett pornó magazinokat olvasták.
Sok családban, különösen a vallásos családokban, bármi, ami a szex-szel vagy a nemi szervekkel volt kapcsolatos, egészen a legutóbbi időkig tabunak számított. Az anyák és olykor az apák is féltek a fiaikkal a szexuális életről beszélni és nem találták meg a módját annak, hogy megtanítsák a fiút arra, hogy a hímvesszőjét naponta megtisztítsa. Így azt sem vehették észre, hogy a fiúnak fitymaszűkülete van és körülmetélésre lenne szüksége. Az iskolai orvosi vizsgálatok ugyancsak lazák volta, és az iskolaorvosok (akik nagyon gyakran nők) nem mindig figyeltek oda a fiúk nemi szerveinek tisztaságára. Ugyanakkor, egy gondos iskolaorvos - különösen a „régi iskolából" - megvizsgálta a fiúk hímvesszőjét a rendszeres éves, iskola-orvosi vizsgálaton és megtanította őket arra, hogyan tartsák tisztán.
Az 1980-as évek középétől viszont, ahogy több és több ember utazhatott külföldre, új gondolatok és információk találtak utat Magyarországra. Több és több fiú és lány ment iskolába nyugaton és másutt, és fiatal nyugatiak jöttek Magyarországra, mint turisták vagy mint nyelvtanárok, újságírók vagy üzletemberek, és magukkal hozták nézeteiket, elképzeléseiket és életmódjukat. A világháló az 1990-es évek közepén lett elérhető Magyarországon, és egy pillanat alatt bármilyen információt megtaláltál, amit akartál.
Legvalószínűbben, az új információk, gondolatok és életmódok beáramlása miatt, a nem-vallásos és nem-orvosi körülmetélést egyre szélesebben gyakorolt az elmúlt tíz-egynéhány évben, amint azt számtalan információ-forrás mutatja. Mostanában sok család határoz úgy, hogy a fiait újszülöttként vagy iskoláskorban körülmetélteti, és tizenéves fiúk és fiatal felnőttek keresik fel az orvost és kérnek nem-orvosi okból körülmetélést, nagyon gyakran a barátnőjük vagy feleségük javaslatára vagy kérésére.
A magyar nyelvű web tele van olyan vita-folyamokkal, amelyek a körülmetélés mellett és ellene szóló érvékkel foglalkozik, és sok fiatal férfi és nő adja közre a saját vagy a fiúja körülmetélésének történetét. Persze, nem mindenki lelkes a körülmetéléstől. Vannak, akik folyamatosan azt keresik, hogy rekonstruáltathatnák a körülmetéléskor eltávolított fitymájukat és megpróbálják lebeszélni azokat a férfiakat, akik körülmetélést akarnak csináltatni.
A magyar orvosi szakma nem körülmetélés-ellenes vagy különösebben körülmetélés-párti, bár sokuk a körülmetélésre még mindig csak bizonyos pénisz-betegségek megoldásaként és nem hasznos megelőző intézkedésként tekint. Ennek ellenére, Magyarországon a legtöbb orvos kérésre elvégzi a körülmetélést, még orvosi ok nélkül is, akár újszülött-korban, akár később. Elvileg a társadalombiztosítás csak az orvosilag szükséges körülmetélést fizeti, és az önkéntes körülmetélés kb. 30-60.000 Ft-ba kerül. A műtétet mindig „szabadkézzel" végzik (mivel a Plastibell és a Gomco fogó Magyarországon nem ismert), helyi érzéstelenítésben, általában bent fekvés nélkül, járóbeteg alapon.