Körülmetélés.hu - Körülmetélés, mint férfivá avatás

Körülmetélés, mint férfivá avatás

2019-01-19 13:18:20
Rovat: Hirek |

A hagyományos társadalmakban a gyermekek felnőtté válásának nagyobb és főleg jóval szimbolikusabb jelentőséget tulajdonítanak, mint az iparosodott társadalmakban, és miként az ember életének egyes eseményeit, a felnőtté válást is mély értelmű, nagyon régi időkre visszanyúló szertartásokkal teszik emlékezetessé. A körülmetélés nemcsak a leggyakoribb sebészi beavatkozás, hanem a legelterjedtebb férfivá avatási szertartás is, amelyet az afrikaiak mintegy ¾-énél, valamint a legtöbb ausztráliai, óceániai és nagyon sok dél-amerikai népnél a serdüléssel összefüggésben (legkorábban 5-7 éves korban, legkésőbb huszonéves korban vagy a házasságkötés előtt) elvégeznek.


Az emberiség legrégebbi szimbólumai, így a termékenység, a férfi és nő jelképei, minden kultúrában szinte azonosak. Így nagyon hasonlóak a körülmetélési szertartással kapcsolatos jelképek, a szertartás egyes részeinek szimbolikus jelentése. Minden ilyen szertartásban szerepel, valamilyen szimbólum útján megjelenítve a gyermekkor elhagyása (szélső esetben a fiúgyermek halála és a férfiként való újjászületése), a közösségbe történő befogadás, valamint a bátorság-próba. Ez utóbbinak a része az is, hogy a körülmetélést – hagyományosan – mindig érzéstelenítés nélkül végzik el.

A körülmetélés - mint férfivá avatás - szertartása nagyjából a következők szerint zajlik le:
A körülmetélésre – mivel a kapcsolódó ünnepségek miatt, nem olcsó mulatság – szinte mindenütt meghatározott számú évenként (általában 4-5 évente) egyszer kerül sor, amikor a közösség megfelelő életkorú fiait egyszerre avatják férfivá. Így előfordulhat, hogy az egyik avatandó csak 8 éves, míg a másik 13-14, vagy az egyik 13, a másik esetleg már 17-18.
Amikor elérkezik a férfivá avatási szertartás ideje, az avatandókat összegyűjtik és a falutól távoli helyre – sokszor egy szentnek tekintett erdőbe – viszik el. A dél-afrikaiak (xhoszák, stb.) ezt a helyet körülmetélési iskolának hívják. A maszájok és más kenyai törzsek leborotválják a fiúk haját és fehér festékkel befestik a testét. Az elkülönítés legtöbbször a körülmetélés utáni teljes gyógyulásig tart. A férfivá avatásnak része a törzs szájhagyományán útján továbbvitt történetének, hősi mondáinak a megismerése is.

Azokban a közösségekben, ahol a körülmetélést a már szinte férfivé érett fiúkon hajtják végre (pl. xhoszák), a körülmetélésre egy több napos, fergeteges mulatság után kerül sor, amikorra a fiatalok a zenétől és a tánctól már szinte önkívületi állapotba kerültek. A körülmetélést mindig egy erre szakosodott javas ember végzi, aki sokszor faluról-falura jár, de például az ausztráliai bennszülötteknél a közösség egy tapasztalt, öreg férfitagja végzi el a fiatalok férfivá avatását.

A körülmetélés általában úgy történik, hogy a körülmetélő egyik kezével jó alaposan előrehúzza a fitymát, valamilyen fadarabbal vagy hasonló eszközzel kijelöli a makk helyét és a fadarab előtt (hogy a makk nehogy megsérüljön) egy nagyon éles késsel (50-60 évvel ezelőtt az ausztráliai bennszülötteknél egy éles kődarabbal) egy csapással levágja a fitymát. Ezután a fitymának a makk elé húzott maradékát visszagyűrik, és a sebszéleket összetapasztják, amire sajátos módon sokszor használnak tehéntrágyát vagy más, nem éppen tisztának tűnő dolgot. Egyes kelet-afrikai törzsek nagyon különös technikát használnak: a fitymát nem vágják le, hanem egy gomblyuk-szerű nyílást vágnak rajta, és azon húzzák ki a makkot. Így a makk fedetlen, de a fityma – mint a pulyka tokája – lelóg alatta. A csendes-óceáni világban a körülmetélés során a fitymát csak behasították, de nem vágták le (tehát a szó szoros értelmében nem történt körül metélés): a makk szabadon volt, de a maradék fityma kétoldalt lelógott. (Ma már a legtöbb helyen ott is szabályos körülmetélést csinálnak.)

Az afrikaiak és más „természeti népek" ellenálló képessége bámulatos, de azért ők is sokszor szenvednek maradandó sérüléseket, szereznek nehezen gyógyuló fertőzéseket a körülmetélés során. A világsajtót időnként borzalmas történetek járják be arról, hogy a kétbalkezes körülmetélő véletlenül az egész péniszt levágta. (Ezt többnyire nemcsak az áldozat nem élte túl, hanem a körülmetélő sem, mert ott helyben agyonverték.) Az afrikai kormányok óvatosan egyensúlyoznak a hagyományok megtartása és a modern tisztasági követelmények érvényesítése között.

A férfivá avatási szertartást - persze átalakult formában - a városi, sokszor keresztény hitre tért lakosság is megtartja. (Az iszlámra áttért afrikaiak vagy malájok számára a körülmetélés hagyománya érintetlenül folytatódott. De egy kenyai, dél-afrikai vagy akár ghánai keresztény férfi számára is – legyen az mérnök vagy banktisztviselő – teljesen elképzelhetetlen, hogy körülmetéletlen legyen. Ugyanígy a férfi identitás része a körülmetélés a fülöp-szigeteki katolikus malájoknál vagy a protestáns szamoai polinézeknél.

Az elmúlt pár évben, Afrikában a körülmetélés az AIDS epidémia elleni küzdelemben is szerepet kapott, mert egyértelmű vizsgálati eredmények mutatják, hogy a körülmetélt férfiak 60%-s védelmet élveznek a heteroszexuális aktusok során a HIV fertőzéssel szemben, s a körülmetéletlenség és az AIDS elterjedtsége egyértelmű összefüggést mutat. Így ma már több afrikai kormány, jórészt WHO támogatással, kampányt indított a férfiak általános körülmetélése érdekében. A ruandai kormány 2012 végéig két és félmillió férfi és fiúgyerek körülmetélését tervezi.