Körülmetélés.hu - S. Peti körülmetélésének beszámolója

S. Peti


műtét/beavatkozás: körülmetélés
ok: orvosi ok
25 évesen - 2014-06-17
állami

Kedves Olvasó!

Az alábbaikban az én metélésem történetét ismerheted meg.

Nekem orvosi okból végezték el, mert volt egy kisebb fokú (de lassú ütemben egyre romló) fitymaszűkületem. A képeimen láthatod is, hogy ernyedten no problem, mereven viszont nem tudtam normálisan hátrahúzni, mert volt egy a makknál jóval szűkebb, gyűrűszerű szűkület a fitymán. Az orvosom szerint is egyértelműen javallott a metélés…  Ez az állapot eléggé rányomta a bélyeget a viselkedésemre és a személyiségemre is: megvallom, nem volt nagy önbizalmam a lányoknál, pedig nem vagyok egy csúnya példány.

25 éves vagyok és meg kell mondjam, kicsit sajnálom, hogy csak most vettem a fejembe a műtétet. Korábban is gondoltam rá, de hát halogattam, annyira nem volt zavaró, stbstb. Ennek ellenére nagyon örülök, hogy már túlestem rajta és mellette döntöttem! Jó döntés volt (de nem is nagyon volt más választásom – ez azért elég nagy erőt adott az egész dologhoz…)!

Hosszú olvasgatás-töprengés után felvettem a kapcsolatot Andrással, aki a SOTE urológiai klinikájának egyik doktorát ajánlotta. A doktor úr egy nagyon kedves és szakmailag toppon lévő szakember, ajánlom mindenkinek. Rendkívül emberbarát modorának nagyon örültem, mert azért valljuk be, nem akármilyen döntés ez a metéltetés…


A vizsgálat gyors volt és rövid (a bejutás nem, ált. sokat kell várni itt…), felvázolta a helyzetet és kértem is egy időpontot. Ez június 17-e volt.

A műtét napján elég sokat, 4-5 órát kellett várni, lévén ez nem magánklinika, de ez nem volt szörnyű, a doki is felkészített rá. Olvasgattam, nézelődtem, többször belegondoltam, hogy most tényleg kell ez nekem? Nyugtattam magam, hogy igen, mert az állapotom nem jó és ez csak rosszabb lesz az évek folyamán…
Végre lejött értem egy műtős, aki szintén kedves volt és segítőkész. Levettem a nadrágot, gatyát, zokniban és pólóban feküdtem fel a műtőasztalra. Vártam, hogy lekössék a lábaimat, mert ezt többek élményeiből is olvastam, de nem volt semmi szíjazás, csak a kauter (az ereket égeti el) valamilyen alkatrészét tapasztották fel a combomra, ez egy ilyen széles gumiszalag. Letakarták a „nemes szervem” és így vártam még kb. ¾ órát (vagy felet… a fene tudja, nem volt olyan jó akkor már az időérzékem). Közben műtöttek mellettem a szomszédos helyiségekben meg készítették előre a cuccokat. Na, ez nem volt egy jó rész, itt kicsit feszült voltam már a várakozástól.
Végre megérkezett a doktor úr és elkezdte a műtétet. Az egész procedúrában a legrosszabb az érzéstelenítés. Az tényleg kifejezetten szar, de összeszorított foggal kibírható, pár szúrás az egész. Ezután aztán tényleg semmit nem éreztem! Mondták, hogy ha esetleg valamit mégis éreznék, azonnal szóljak, kapok még érzéstelenítőt.
Kész a műtét, lekászálódtam az asztalról. Kicsi szédülés, majd kb. 2 óra múlva ellenőrizte a doktor úr a kötésemet. Remek, nem vérzett át, mehetek haza!
Másnap kontroll: korán reggel kötéscsere, ami után mehettem haza gyógyulni.
Az első hét nagyon nem volt jó. Nekem elég durván be volt dagadva a szerszám, meg műtét után a sebből többször kis mennyiségű vér is szivárgott. Ettől bevallom, kicsit megijedtem, mert 2-3 nappal voltunk a műtét után és már nem számítottam arra, hogy vérzés lehet. Szerencsére túléltem J, a vérzések eredménye pedig egy masszív pörk lett a varratok felett, ami kb. 1 hétig rögzítette is a sebet.
A hajnali merevedések az első pár napban szörnyűek voltak. Kb. hajnal 4-5 órától már aludni sem tudtam rendesen, mert úgy éreztem, hogy feláll a farkam – jó, szenvedés – nagy nehezen lekonyul- elszundítok – már megint ágaskodik… És ez így ment többször. Ez jó hír volt, mert ezek szerint működünk, viszont elég nehezen viseltem, ráadásul kb. egy hétig így ment minden reggel…  Na ez nem volt egyszerű.
Kb. 1-másfél hetesen kezdtek lehullani a vardarabkák; kezdtem hajnalban nyugodtan aludni, nem ébredtem fel a merevedésekre; nem volt érzékeny a dákó… Szóval így csillapodtak a panaszok.
Három hét múlva mentem varratszedésre. A varratok nagy része magától kihullott, 3 maradt összesen, amit eltávolítottak, szintén gyorsan, rövid idő alatt. A heg teljes gyógyulása-kisimulása a doktor úr szerint még mintegy 3 hónap…

Ennyi az én történetem, lehet, hogy a kellemetlen részeket jobban kiemeltem, de ez csak azért volt, hogy lássátok műtét előtt, mire számíthattok. Még annyit, hogy a fedetlen makkom kb. 1 hétig volt érzékeny, utána semmi kellemetlenség a gatyához való dörzsölődés miatt, pedig előtte nem hordtam hátrahúzva – pontosan a szűkület miatt – a fitymám. Egy jó tanács: az első héten szinte csak egy derekamra kötött törülközőben járkáltam otthon, sőt, volt, hogy szoknyában is. J Nagyon kényelmes volt, mert még eléggé zavart a boxer meg a szűk nadrág… Ezek az első hét után már egyáltalán nem hiányoztak, mert elmúlt a duzzanat is meg a makkom érzékenysége is…


Mindenkinek drukkolok, kitartást és nem kell beszarni a műtéttől, nem egy nagy trauma az egész!

Peti



Hozzászólások:


Hozzászólás beküldése: