Körülmetélés.hu - T. Sanyi körülmetélésének beszámolója

T. Sanyi


műtét/beavatkozás: körülmetélés
ok: orvosi ok
0 évesen - 2017-03-20
állami

Előzmények

Relatív szűkületem volt, sohasem volt laza, könnyen mozgatható fitymám, de nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, sokáig ugyanis nem jelentett komolyabb akadályt ez a probléma. Mígnem egy-egy együttlét során kisebb sérülések, repedések keletkeztek, melyek révén egyre jobban és jobban beszűkült a cucc. A tisztálkodás is nehezebbé vált, ekkor tudatosult bennem igazán, hogy itt bizony beavatkozásra van szükség. A szex már csak óvszerben működött, nem is mozgattam a fitymámat se jobbra se balra, le-fel meg pláne nem, így értelemszerűen nem jelentett akkora élményt a dolog, és időnként még kellemetlen húzódást is észleltem. A jó katona persze így is harcol, gondoltam ostobán, és csak halogattam az esetleges műtétet. Mígnem olyan súlyos lett az állapotom, hogy paraphimosis alakult ki. Ez eléggé megijesztett. A sürgősségin iszonyatos kínokat éltem meg, miközben visszatépték a fitymámat, de innentől már szerencsére nem volt visszaút. Három héttel később jelentkeztem is az urológián, a doki habozás nélkül mutatta a nyisszt, kifejezvén, hogy ennek a történetnek bizony csak egy végkifejlete lehet. Persze, erre már hónapokkal előtte fel voltam készülve, így nem hatott meg különösebben a dolog és a beavatkozás közelsége sem. Persze mi tagadás, izgultam nagyon.

Műtét napja

A műtétre március 20-án délben került sor. Vártam is, meg nem is a napot, de mindent összevetve, eléggé paráztam. Amikor végigmentem a műtő folyosóján, túlzás nélkül olyan érzésem volt, mintha a halálsoron lettem volna. A műtőben azonban minden félelmem elszállt, a doki laza és készséges volt, még pár félreérthetőbb poénját is hajlandó voltam elnézni. Persze aligha volt más választásom, muszáj toleranciát gyakorolni, ha valaki épp a farkad nyiszálja, persze ez amúgy sem esett nehezemre, a doki teljesen jóarc volt, érezhetően a kisujjában volt egy ilyen műtét. A leszíjazás amúgy kissé horror volt, egyben némi túlzás, hiszen az első érzéstelenítő szurit leszámítva semmit, de az égvilágon semmit nem éreztem, persze ez nyilván kötelező ilyenkor, így elfogadtam a helyzetet, ez volt a legkevesebb. A műtét közben kissé tartottam attól, hogy kimegy az érzéstelenítő és éles, hirtelen fájdalmat fogok érezni, de erre hála az égnek nem került sor. Az első csípő-szúró érzések a műtét utáni percekben jelentkeztek, a hazaút során pedig egyre élesedett a fájdalom, de közel sem volt olyan vészes a dolog, mint arra számítottam. Hazaérve bevettem egy fájdalomcsillapítót és igyekeztem nem túl sokszor szemügyre venni a szerszámot, ugyanis annak állapota nem éppen volt bizalomgerjesztő. "Rothadófélben lévő krumpli..." - fogalmazott a doki, amikor a lábadozás esetleges esztétikai sajátosságairól érdeklődtem a műtét után. Nem hazudott.

Lábadozás

Összességében meglepően komplikáció-mentes volt a műtét utáni gyógyulás. Első héten a reggeli merevedések okoztak kellemetlenséget, illetve a kétségbeejtő duzzanatok mellett kisebb vérzések jelentkeztek, egy-két alkalommal a vizeletürítés is érdekes volt, ám ezek teljesen vállalható és elviselhető tünetek. Természetesen a műtéthez hasonlóan a lábadozás során is volt bennem némi aggodalom, de a hegek is szépen gyógyultak, a duzzanat is lankadt és a merevedést kísérő feszülés is fokozatosan mérséklődött. Minden a megfelelő ütemben zajlott, így nyugodt voltam, műtét után két héttel az utolsó varratok is kiestek.

Az első néhány önkielégítés ugyan nem volt a legkellemesebb, szorult a makkom és nagyon lassú, kissé kellemetlen ejakuláció kísérte a mutatványt, de most, 5 héttel a műtétem után elmondhatom, minden olyan, mint előtte, talán még élvezetesebb is. Az első együttlétre két napja került sor, kicsit tartottam ettől is (nem is akartam beszámolót írni addig, amíg élesben nem kerül bevetésre a hancúrléc). Bátran mondhatom, ok nélküli volt a félelem, sokkal jobb, mint korábban bármikor. Esztétikailag is megfelelő a látvány, a makkom sem száraz, tehát minden téren elégedett vagyok, egyben óriási megkönnyebbülés, hogy túl vagyok rajta. Összességében meg tudom érteni azokat, akik ódzkodnak ettől a műtéttől és előzetes félelmeiket sem akarom degradálni, hiszen engem sem nyugtattak meg a beszámolók, mint ahogy családom, barátaim, orvosaim támogatása sem. Ám most, visszagondolva az elmúlt bő egy hónapra, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ne habozzon, hiszen lelkileg nagyon megterhelő, ha valami nem működik megfelelően, így tanuljatok a hibámból, ne halogassátok a dolgot, utána iszonyatos katarzist fog jelenteni, ha minden klappol.



Hozzászólások:


Hozzászólás beküldése:






Kapcsolódó képek