Körülmetélés.hu - J. László körülmetélésének beszámolója

J. László


műtét/beavatkozás: körülmetélés
ok: orvosi ok
20 évesen - 2008-03-21
állami

Szia, Kedves Olvasó!

Alant olvashatod az én körülmetélésem történetét. Nem tervezem rövidre fogni, próbálok minden dologra, gondolatra részletesen rávilágítani, hiszen csak egyszer metélik körül az ember farkát, így ezúton is emléket szeretnék állítani ennek a dolognak. Remélem érdekes és szórakoztató olvasmány lesz a számodra!

Az egész szerintem akkor kezdődött, amikor komolyabban elkezdtem pornófilmeket nézni. Ez kb. az általános iskola 5. osztályára datálható. Akkor már bőven volt számítógépem és ráadásul találtam a padláson pár nagyon régi orosz pornó VHS-t is. Ezeken nagyon jól megfigyeltem, hogy hogyan működik akció közben az ember farka, de szomorúan konstatáltam, hogy az enyém nem teljesen így viselkedik. Persze azért működött az rendesen, csakhát a bőrrel volt valami. Be is ugrott pár kép, ahogy ülök a kádban, anyukám pedig magyaráz, hogy márpedig a bőrt hátra kell húzni minden este… Na, mindegy, úgy voltam vele, hogy messze lesz még az az idő, amikor komolyan kell használnom a szerszámomat. Tehet telt-múlt az idő és már elég szépen megszoktam a nadrágomban himbálózó legjobb barátomat. Később beszéltem egy távoli rokonommal az egyik nyáron mikor együtt nyaraltunk (ő idősebb nálam 2-3 évvel) és a videojátékokról rendszerint a szexre terelődött a szó. Próbáltam puhatolózni, hogy milyen is az első szex, milyen elveszteni a szüzességünket, amire ő nagyon segítőkész válaszokat adott, persze mostmár tudom, hogy csak kihasználta a köztünk lévő korkülönbségeket és elég szépen félrevezetett… Abban a tévhitben voltam a beszélgetéseink után, hogy semmi probléma nincs a farkammal, csak azért nem jön le rendesen a bőr róla, mert azt majd az első szex során tudom csak igazán lehúzni, mert akkor majd valami „elszakad”, ami tartja a bőrt (ergo mint a lányoknál a szűzhártya). Ekkora marhaságot… Na, de ez van, fiatalság, bolondság, ahogy tartja a mondás.

2003-ban elkerültem középiskolába, és komolyabban elkezdtek érdekelni a lányok. Összebarátkoztam egy lánnyal, akivel a következő évben már majdnem tettlegességé fajult az ágyban hempergés, de én ekkor már sejtettem, hogy a kiskori képzeteim nem éppen fedik a valóságot… Ez sokszor be is bizonyult, mikor véletlenül merev állapotban hátrahúzódott a fitymám, majd elszorította a makkom vérkeringését. Na, azt az ijedtséget nem ajánlom senkinek. Rohantam ki a fürdőszobába és nagy nehezen visszahúztam a bőrt. El is ment egy időre a kedvem az egésztől. Aztán sajnos abbamaradt a kapcsolatunk ezzel a lánnyal, de tudtam, hogy itt valamit lépni kell, de nem igazán tudtam, hogy mit. A szüleimmel mindig nagyon jó kapcsolatom volt. Sajnos elváltak már 7 éves koromban, de a nevelőapám is rendkívül jó fej, sőt a kapcsolatunk még sokkal közvetlenebb is, mint az igazi apámmal. Eltelt még két év. Csak rövidebb párkapcsolataim voltak, de egyik sem volt igazán komoly. Aztán a középiskola utolsó évétől kezdve ez az egész csajozás tök más lett és elég sok lányt „megszerezhettem” volna, de tudtam, hogy úgysem jönne össze fájdalom nélkül. Eléggé el voltam kenődve, viszont már tudtam mi a diagnózis: fitymaszűkület. Egyébként én egy elég nyitott ember vagyok és minden szokott érdekelni, így a legtöbb témához hozzá tudok szólni (mindenfajta nagyképűség nélkül mondom), de valahogy etéren nem voltam valami túlképzett. El kellett kezdenem utánanézni a neten, mert ugye ez a dolog nem maradhat ennyiben. Rá is jöttem, hogy nekem körülmetélésre van szükségem. Jól homlokon is vágtam magam, hogy hogy lehetek ilyen hülye, hiszen ezt a kifejezést nem most hallottam elsőnek, de igazából nem esett le, hogy nekem ez gyógyír lehet a bajomra. Keresgéltem a neten olyan portált ami magyar nyelvű és így megtaláltam az urologia.hu honlap fórumát, ahol fel tudtam venni a kapcsolatot András barátunkkal. Leírtam neki a bajom, ő készségesen válaszolt, de utána halogattam a dolgot. Ő rendszeresen írogatott nekem, de én nem figyeltem rá. Értitek, na, be voltam ijedve úgy, ahogy csak lehet. Egyébként is fehérköpeny szindrómám van, az meg hogy a farkamat vagdossák egy szikével?!?! Na neee…

Így eltelt egy egész év, már 2007 elején járunk. Mikor már eleget tudtam a dologról a honlapnak köszönhetően, felvett MSN-re egy srác, akinek hasonló baja volt. Látszott rajta, hogy már beszélt pár emberrel a körülmetélésről és ő is nagyon tervezgette a dolgot. Gondolom azért akart velem beszélni, hogy bíztassuk egymást, viszont nekem nagyon idegen volt ilyen dolgokról beszélni. Na meg amikor megmutatta a farkát a webkamerában, totál kész voltam. Egyik nap, mikor ment a gépem, be voltam jelentkezve az MSN-re és elmentem valahova, jó anyám idekeveredett a gép elé és látta, hogy valami villog a képernyőn. Elolvasta a srác üzenetét, majd megijedt, hogy mikről beszélek én egy másik fiúval. Vissza is olvasta az elmentett beszélgetéseket, majd megnyugodott, hogy nem vagyok meleg. Másnap ebéd után az élettársával együtt ott marasztaltak az asztalnál és rákérdeztek a dologra. Én válaszoltam nekik, de elég nehéz volt eleinte erről beszélni velük. Akkor beigazolódtak régi emlékeim, hogy nekem már kiskorom óta fitymaszűkületem volt, azért kellett szenvednem esténként a kádban, de anyám azt hitte, hogy már elmúlt, mert abban a hitben volt, hogy én minden este lelkiismeretesen foglalkoztam a szerszámommal. Természetesen ez nem fedte a valóságot. Utána egyre jobban előjöttek hasonló témák. Elmeséltek hasonló nemi dolgokat, amik a családban történtek (persze metélés nem volt köztük). Volt édesanyám élettársának is urológiai problémája, így az urológusom kiléte alapból megvolt. Meg is néztük a neten a honlapját a klinikának, de én mondtam, hogy még ne keressük fel a dokit, várjunk vele, mert nyakamon az érettségi. Szüleim beletörődtek, de most már látom, hogy felesleges volt halogatni.

Leérettségiztem és végigkínoztam magam az egész nyáron. Tudtam, hogy ezen bizony előbb-utóbb át kell esni. Aztán elkezdtem a főiskolát. Ekkor már annyira gyötörtem magam, hogy szóltam anyámnak, hogy amint lesz rá adandó alkalom, egy rövid szünet vagy akármi, megcsináltatjuk. Egyre többször járt a fejemben az urológia címe és a korulmeteles.hu-t is egyre sűrűbben nézegettem. Újra felvettem a kapcsolatot Andrással, tájékoztattam a fejleményekről és nagyon sokat segített nekem. 2008-ban a húsvéti szünet előtt megbeszéltem a szülőkkel és felhívtuk az urológiát. Március 17-én (hétfő) fel is hívtuk a titkárnőt. Rögtön kaptunk időpontot azonnal másnap estére. Mikor vége volt a telefonbeszélgetésnek, elégedetten hátradőltem és gondoltam magamban, hogy: elkezdődött! 18-án be is mentünk Kecskemétre a doki rendelőjébe. Én azt hittem, hogy rögtön meg is csinálja a műtétet, mert ugye ez egy egyszerű rutinműtét. Sajnos bent csalódnom kellett ezen a téren, mert nem csinálta meg a doki. Viszont kellett vizelettesztet csinálni. Megállapították, hogy semmi bajom nincs, majd bemehettem a főorvoshoz. Mint előzőleg anyám élettársa elmesélte, hogy milyen emberre számítsak, nem voltam túlzottan megijedve. Nagyon laza, fiatalos és rendkívül jó fej volt az orvos. Bementem, elmondtam minden kertelés nélkül hogy mi a bajom és mit tervezek. Erre ő csak annyit mondott, hogy feküdjek fel az ágyra és lássuk a „cerkát”. Jót mosolyogtam a dolgon. Megállapította, hogy relatív szűkületem van és hogy ráférne egy körülmetélés. Ezután elmondta, hogy helyben ő nem vállal semmilyen műtétet, hanem ő a szekszárdi kórházban praktizál, és hogy oda tudnék elmenni. Mindenfajta habozás nélkül rávágtam, hogy rendben, mert nagyon szimpi volt a doki és még a héten le szerettem volna rendezni az egész dolgot. Abban maradtunk, hogy csütörtökön (20-án) hívjam fel telefonon és megmondja, hogy tud-e fogadni a héten. Azért én mondtam neki, hogy igencsak jó lenne. Megbeszéltük, hogy kell vinnem vérvétel eredményeket is, így másnap reggel rögtön elmentem vérvételre. 19-én reggel vérvétel. Édesanyámmal mentem, mert tudja, hogy marhára utálom a vérvételeket. Bementünk, szúrtak, lecsapoltak, majd elájultam, túléltem, hazamentem és vártam a holnapot, hogy beszélhessek végre a dokival. Másnap fel is hívtam, és csak annyit mondott, hogy holnap reggel 8-kor vár Szekszárdon egy műtétre. Kicsit pofon vágott a dolog közelsége, de ugyanakkor mérhetetlenül boldog is voltam. András persze csak bátorított és még adta alám a lovat. Délutánra a lelkesedésem törhetetlen volt. Senki sem tudott volna megállítani (na és ugye senki nem is akart).

Március 21-e reggel 6 óra van. Alig tudtam aludni az izgatottságtól. Összeszedtem magam, majd elindultunk Szekszárdra (szüleim azért elkísértek). 8 óra után pár perccel meg is érkeztünk. A doki sem késett sokat, így háromnegyed 9-re már fel voltak véve az adataim és készülődtem a műtéthez. Megmutatták az ágyamat is. Ekkor kicsit megijedtem, mert be akartak fektetni. Közöltem az egyik nővérrel, hogy márpedig én nem vagyok hajlandó levetkőzni meg pizsamát húzni. Ő látta, hogy nagyon ellenemre van a dolog, így csak azért is piszkált. Persze ő tudta, hogy ennek ez a rendje, módja, de én nem fogtam fel. Kicsit frusztrált a dolog, hogy a nővérek között futótűzként terjedt, hogy jött egy „fütyis fiú” és ott mosolyogtak. Cikinek éreztem. Aztán jött egy másik orvos, és hozott egy fiatal srác asszisztenst, aki mondta, hogy azonban jó lenne ha már tényleg átöltöznék a pizsamába amit adtak, mert mennénk a műtőbe. Itt esett le, hogy nem mehetek ruhában a műtőbe, pedig én valahogy azt gondoltam, hogy majd a műtő előtt ledobom a ruhákat, bemegyek, megcsinálják, kijövök, felöltözök és hazamegyek. Jó vicc mi? ? Kicsit bűntudatom is volt, amiért olyan goromba voltam a nővérkével. Aztán lekísértek a földszintre lábon, mert éppen felújítás volt a kórházban, így nem működött pár lift. A földszinten várt egy kerekes ágy. Kaptam valami „zsibbasztó” gyógyszert, felfeküdtem az ágyra, aztán eltoltak a műtő bejáratához. Útközben jót dumáltam a sráccal. Beszéltünk az előbb bekapott gyógyszerről és mondta, hogy sokan akartak már kérni a műtét után is, mert tényleg bekábul tőle az ember. Szóval elvoltunk. A műtő előtt volt a legrosszabb, mert kb. fél órát kellett várnom az ágyon fekve. Elég hideg volt, de én jól be voltam takarva. Utána szóltak, hogy megjött a főorvos és mindjárt végez az öltözéssel is. Akkor elkezdett kalimpálni a szívem elég keményen. Amikor meg toltak be a műtőbe mindenhol szerettem volna lenni, csak azon az ágyon nem. Át kellett másznom a műtőasztalra és lazítani. Megkérdeztem, hogy kapok-e paravánt a fejem elé, erre mondták, hogy persze. Megnyugodtam. Aztán összekentek marha hideg jódos akármivel, és leragasztottak a szerszámom körül. Közben megkérdeztem, hogy mennyi az idő, mondták, hogy 10.00 és nyugodjak meg, fél óra múlva már minden jobb lesz. Tetszett, hogy mindig mondta a doki hogy mit csinál és hogy mire számítsak. Most hideg, hogy szúr, stb, stb. Az első érzéstelenítő injekció tényleg elég rossz volt. Majdnem ki is csúszott pár keresetlen szó a számon. Utána kaptam még párat, de már nem emlékszem hogy mennyit. Utána észrevettem, hogy a felettem lévő gombaszerű forgatható lámpákban látom a farkam… Erre én gyorsan lehajtottam a fejem és néztem a falat. Szinte egész végig egy pontot néztem a falon. Voltak a műtét alatt fájdalmasabb pillanatok, szóval nem volt tökre érzéstelen a dolog, de azért ki lehetett bírni. Viszont a doki megállapította, hogy én biztos pánikbeteg vagyok, mert az elején tényleg elég durván reagáltam minden fájdalomra. Utána elkezdtem gondolkodni, hogy lehet nem kellene pofázni, mert még felidegesítem a dokit és belevág a barátomba. ? Aztán kiderült, hogy annyira tuningoltam magam és olyan ideges voltam egész végig, hogy alig akart megalvadni a vérem. Mondta is a doki, hogy nem nagyon látott ilyet. Én meg paráztam és majdnem elájultam fekve (!!!). Az műtős asszisztens méregette a vérnyomásom, de annyira nem volt magas. Ketten pedig serényen dolgoztak mellettem. Mikor végre vége lett a műtétnek, megnéztem az órát és majdnem 45 percig tartott a manőver. Mondták is utána, hogy ilyen hosszú metélésük még nem volt. Emlékezetes voltam nekik. Mondták, hogy bekötötték a farkam egy szoros kötéssel, és hogy tartsam felfelé néző állapotban egy darabig. Aztán visszamásztam a kerekes ágyra, kitoltak és megvártam a műtős segédet, hogy visszaöltözzön, majd visszatoljon a szobába.

A szüleim már tökre kétségbe voltak esve, hogy mit vacakolunk ilyen sokáig. A doki megnyugtatta őket és elmondta, hogy mi történt a műtőben. Na meg hozzá tették, hogy nem vagyok éppen egy egyszerű eset és egy „zenés, táncos mulatság” jelzővel illették a műtétet. ? A szobában örültem, hogy mégis kaptam egy ágyat, jó volt lefeküdni. Megnéztem a farkam és láttam, hogy marhára be van kötve és a feje szinte fekete. Vártam fél órát, utána szóltam az egyik dokinak, hogy lazítsa meg, mert idővel el szeretnék menni WC-re. Meglazította majd kimentem. A vizelés nem volt éppen nehéz vagy körülményes. Fura volt ülve csinálni. A kötés persze kicsit átázott, de nem volt vészes. Utána mondták, hogy maradjak itt ebédre. Nem igazán örültem neki, de azért már elég éhes voltam, így nem ellenkeztem. Kórházi menühöz képest viszont nem adtak rossz kaját, úgyhogy megérte. Közben beszélgettünk a szüleimmel, összehaverkodtam a nővérrel, akivel majdnem összevesztem a nap elején. Ekkor már elmúlt 13 óra. Jeleztük, hogy el szeretnénk menni. Fel is vettem a farmerom és tök jól tudtam járni, semmi baj nem volt. Utána mondta a főorvos, hogy még megnéz egyszer. Vártunk egy kicsit, majd megnézte és mondta, hogy simán mehetünk, de várjunk még egy kicsit, majd az egyik doki átköti, utána mehetünk. 15 óra után valamikor átkötöztek, kiadták a papírjainkat, elláttak Betadine kenőccsel, majd elbúcsúztunk. Nem is tudom szavakba foglalni azt a boldogságot, amikor kiléptem a kórház ajtaján. Hazafelé szó nélkül ültem az autóban, bámultam kifelé, és egyfolytában, amikor a farkamra és az aznap történtekre gondoltam, tök jót mosolyogtam. Nagyon elégedett voltam. Otthon kicsit számítógépeztem, tv-t néztem, majd korán lefeküdtem, mert keveset aludtam előző este. Az alvás elég simán ment. Oldalra fekve, magzatpózban aludtam, mert háton nem tudok. Pechemre leginkább hason szeretek aludni, de sajnos úgy nem lehetett. Az első este elég necces volt. Keveset aludtam és mindig állni akart a farkam. Azt hittem, hogy most 2-3 napig nem is lesz erekcióm a sok sokktól, de erre rögtön az első este már állni is akart. Legalább egy órát tudtam csak aludni egyhuzamban, amikor meg már majdnem félig felállt, szaladtam ki a konyhába mezítláb a hideg járólapra. Gondolhatjátok milyen vicces lehetettem. Persze akkor azért nem volt olyan mulatságos.

Az első két este így telt, utána napról napra csak jobb lett. Másnap cseréltem rögtön reggel cseréltem kötést. Nem ettem aznap még semmit és a fürdőszobában próbáltam lefeszegetni a kötést. Langyos kamillateát csöpögtettem a kényes részekre, így szépen lassan lejött. A látvány, ami fogadott elég súlyos volt. Majdnem el is ájultam. Na jó, nem, de ezért émelyegtem rendesen. A farkam jobb fele totál bedagadva, alig ismertem rá. Akkor gondoltam is, hogy ha egyszer ebből szép farok lesz, nem is tudom mit csinálok. Aztán egy hétig kötögettem, kamilláztam szorgalmasan. Szerencsém volt az iskolával kapcsolatban, mert a műtét utáni héten hétfőn és kedden húsvét miatt nem volt tanítás, így csak kedden este kellett visszamennem a koleszba. Akkor már simán cipeltem a táskámat is, nem volt különösebben semmi gond. Mikor beértem, lezuhanyoztam és láttam, hogy azért megerőltettem egy kicsit, mert átvérzett a kötés. Leáztattam, bekötöttem Betadine-es kötéssel. Így ápoltam egész héten és nagyon vigyáztam rá. Elég gyorsan gyógyultam mindenhol, csodálkoztam is. Egyetlen egy varrat volt kicsit gyenge, alul a fék mellett. Eljött a péntek (márc. 28), hazamentem a koleszból. A reggeli merevedések egy hetesen már nem okoztam túlzottan nagy problémát. Kicsit még feszült, de nem kellemetlen. Péntek este már nem volt bekötve. Gondolom, az össze-vissza fetrengés miatt a gyenge varratom beakadhatott valahova, mert kicsit véres volt reggelre. Lekezeltem kamillában, majd bekötöttem. A következő héten már kedd-szerdától elkezdtek kiesni a varratok. Péntekre már csak 4-5 varratom volt és mindenhol szépen gyógyulásnak indult. Pénteken ismét hazamentem és attól fogva már egyáltalán nem volt bekötve.

Ezúton is köszönök mindent András barátunk mert nélküle nem sikerült volna. Köszönöm szépen a segítséget András!

[2008. április 4.]

J. L.

*

A szerkesztő megjegyzése: Laci azóta teljesen meggyógyult, az összes varrata időben kiesett, s ma már úgy érzi, mintha soha sem lett volna fitymája. Aztán tegnap (május 31-én) ezt írta msn-n: „…metéltnek lenni a legkirályabb dolog a földön. Nem történt semmi különös, csak ma így keltem fel, s aztán egész nap ezen pörgök. Valahogy reggel ránéztem a bránerra felkelés után, hátradőltem és mondtam, hogy enyém a világ …”



Hozzászólások:


Hozzászólás beküldése:






Kapcsolódó képek