Körülmetélés.hu - D. K. körülmetélésének beszámolója

D. K.


műtét/beavatkozás: körülmetélés
ok: orvosi ok
32 évesen - 2011-01-14
dr. Bánfi Gergely (Budapest) állami

Emlékirataim

A kezdetek

2010. november végén sikerült egy gombás fertőzést összeszednem („majdnem szerelem volt, és majdnem igazi vágy”). A makkomon és a fityma belső felén apró piros sebek (pöttyök) jelentek meg, viszkettek is. Canesten kenőcs használata után (3-4) nap ezek el is kezdtek múlni, viszont a fityma külső és belső részén is apró 2-8 mm-es hosszanti repedések keletkeztek. Ezek fájtak, csíptek, hámlottak, hegesedtek. Ekkor kezdtem észrevenni, hogy a bőr a hegesedések miatt egyre inkább összehúzódik, nehezebben gyógyul, időnként enyhén begyullad. Az interneten rengeteg “okos” ötlet van… krémezni, nyújtani, kádban, meleg vízben, áztatni, masszírozni, meg majd kinyúlik magától… (ÉN HÜLYE! Legszívesebben írnék nekik egy szép választ…) A kádas megoldásról csak annyit: persze könnyebb hátrahúzni meg nem annyira fáj… Igen, amíg ki nem jössz a vízből és elkezd száradni. December közepén már igen nehezen tudtam hátrahúzni a bőrt, és már csak alapállapotban, újabb és újabb repedések árán. 1-2 perc volt, mire ha lehúztam, vissza tudtam húzni. Két alkalommal a fék is berepedt, borzasztóan tud vérezni. A tisztán tartására is egyre sűrűbben volt szükség, nehézkes volt, a pisilésnél már “kirázni” sem tudtam… A szmegma jelenlét így egyre jobban fokozódott, volt, hogy beborította majdnem az egészet! Fenomenális karácsonyom volt, a szilveszterről nem is beszélve… Alig vártam a január 3-át, hogy hétfő legyen, és fel tudjam hívni az urológiát. Időpontot a vizsgálatra 10-ére (hétfőre) kaptam (Flór Ferenc kórház). Megjegyzem – így utólag már tudom – ilyen esetben az ambulanciára is be lehet menni, nem kell időpont! Ekkor már a tisztán tartást már csak fülpucolóval (!) tudtam, megcsinálni, mert a fityma, a nyílásával együtt ennyire összeszűkült (szabad röhögni, most már én is röhögök), és már nagyon viszketett, fájt, begyulladt. Vizsgálat: 2011. január 10.-n bejelentkezés, váró. Szólítanak. Elmondom, mi és hogy. Asztalra fel, nézi, mondja, hogy súlyos (ezt más én is sejtettem), péntek reggel meg is műti.

A műtét napja: 2011. január 14.

Iszonyat ideges voltam. Nagyon hideg volt, mégis szakadt rólam a víz. Egy barát felajánlotta bevisz utána haza visz, de én okos, lemondtam… Bejelentkezés, orvosi szoba előtt váró. Egy másik srác már ült ott, szinte tudtam, hogy sorstárs. Teltek a percek, ideg az egekben. Jött egy műtőssrác, menjünk vele. Kórterembe be, mondja a srácnak: ő az első vetkőzzön gatyára, mindjárt jön. Pár perc múlva jött is, betolt egy ágyat, mondja a srácnak, hogy gatyát is vegye le, feküdjön fel, aztán ő betakarta egy zöld műtős lepedővel. Itt megállnék egy pillanatra a betegjogok illetve, a többi beteg viselkedésével kapcsolatban. A kórteremben, ahová betoltak természetesen voltak betegek, férfiak, jelen esetben két idősebb, elhatároló függöny semmi. Szégyenérzet, idegesség ide vagy oda, ilyenkor nem hiányzik, hogy még valaki is bámuljon. Ez a két „úriember” végig nézett mindent… Annyi tisztelet sem volt bennük, hogy elfordítsák a fejüket vagy valami. Már ott tartottam én szólok rájuk, de lecsitítottam magam, volt elég bajom. A kórház pedig rendelkezhetne, egy öltözővel vagy egy olyan helyiséggel, ahol az egynapos műtétre érkezők nyugodtabban lehetnek! Értékőrzés NINCS! Mondta a műtős, hogy 25 perc és jön értem. Gatyáig levetkőztem én is, idő letelt, megjön, szerintem előbbieket ő is kiszúrta, mert nálam már egy zöld műtős lepedővel elállta a „kíváncsi tekinteteket”! Ágyra fel, áttolt a műtőhöz, várni kell. 10 perc. Kitolták az első srácot, odaszól: „ne aggódjak, semmi az egész…” Ja, mondom: biztos…J Az idegességtől ekkor már a cerkám méretének egy gyufás doboz is kihívás lett volna! J És abból sem a családi! Műtőbe be, lábam lekötözték, mellkas fölé behajtanak egy kis függönyt, hogy ne lássam a műtétet. Itt lézerrel vágnak, nem szikével (minden fémet le kellett venni, ékszer, óra, stb.) A lézer „gépet” mellém húzták, mondta a doki, elkezdjük, egy „pár” apró szúrást fogok érezni a cerkában, és a tövénél. Mondtam semmi baj, van néhány tetkóm, kibírom. Tényleg alig érezni! Csakhogy, a gépen, amit mellém húztak volt egy kikapcsolt monitor, ennek a képernyőjén teljesen jó tükröződésben láttam az injekciós tűt, mikor beszúrták… hát inkább sajnálkozva elfordultam (szegééény). Elkezdődött. A jéghideg reggel langyos napsugarait, csak a lézergép zümmögése zavarta meg. J Meg az, hogy fájt! Szóltam is, a doki egyből abbahagyta, adott még fájdalomcsillapítót a cerkába, ettől jobb lett, de nem sokkal. Az asszisztens észrevette, hogy időnként megráng a lábam a fájdalomtól, de a doki mondta, hogy ez a rengeteg berepedéstől van, érzékeny rajta a friss bőr, több csillapítást nem ad. Nem jó, de kibírható. Doki szól: a féket is ki kell metszeni, mert azzal is gond van (sejtettem), mondom oké, csinálja. Ment tovább a nyissznyassz, nézem az órát (pont a fejem mögött volt), már eltelt 25 perc.. Hmmm-hmmm… Sutyorognak, . . Rosszat érzek… Egyszer csak a nővér megkérdezte: izgulok-e, mert iszonyatosan vérzik. Ettől a kérdéstől természetesen azonnal megnyugodtam… JJ Mondtam, hogy „Áááá, neeeem, miért izgulnék??!!! Persze, hogy izgulok!!” (szakadt rólam az izzadtság, stb., stb.) Hozzátartozik, hogy a cerkámon két viszonylag vastag ér volt (van), szerintem azzal küzdöttek. A műtét kész, (40-45 perc – ahhoz képest, hogy mindenhol max. 20-25 percet írtak) ezután kötés, kitoltak, a műtős srác rendes volt, mondta feküdjek fél órát, de nem akartam. Felöltöztem, doki jött 10 perc múlva papírok aláírása, ennyi, lógassam kamillateába. 3 hét múlva kontroll. Kijöttem. Menni tudtam (mint aki besz@rt), a kocsiba beszállás több mint 3 perce az érdekes volt, a kuplung, és fék pedálok használata szintén. Utána nem is annyira fájt, és ezt a maradék fájdalmat két beavatott cimborámmal történt vodkázós, sörözős „fitymabúcsúztató” ünnepség teljesen elmulasztotta. J Ha valaki hasonló helyzetbe kerül, és van rá lehetősége, kérjen meg valakit, hogy hozza haza, inkább ne vezessen!!!

Az első műtét után

A műtét (továbbiakban: a Nyissz) után:

Nekem néhány testhelyzet időnként kényelmetlen volt (ülés, alvás). Oldalt fekve szoktam aludni, sajnos ezt a sebzett vad nem igazán tolerálja. Két napig forgolódtam, 1-2 órákat aludtam, mikor jött a megvilágosodás: (lehet, hülyén hangzik), de a két térdem közé élével betettem egy viszonylag keményebb párnát, mintegy távtartót, így már oldalra fordulva is tudtam aludni, nem volt komolyabb rossz mozdulat. A cipő, bakancs bekötésénél, a vezetés lábi irányításánál voltak kellemetlen érzések. A pisilés viszont érdekes és esetlenül vicces (főleg a műtét utáni első okoz meglepetést): gondolom a megduzzadt, sebes részek miatt, olyan iszonyatos sugárban „lő ki” a vizelet, hogy 2-3 métert simán el tudtam pisilni, úgy, hogy akár egy teli sörösdoboz feldöntése sem lett volna komoly probléma. Két nappal a Nyissz után: Még reggel sem volt merevedésem (bár ezt nem is bántam annyira), A harmadik napon hajnalban viszont arra keltem, hogy felébredt a cerkám, uhhh, mintha egy izzó vasgyűrűt húztak volna rá, fájt, feszített. kb 50. perc(!) volt, mire valami hülye film nézésére alább hagyott az érdeklődése. Ekkor még be volt kötve, kissé nedvedzett, vérzett, naponta cseréltem a kötést. Másnap újra. TV-be, hülye film, 20 perc.

Hat nappal a Nyissz után (január 20.):

Annyit vettem észre, hogy ahol a doki a féket “kivágta” alul a cerkából, nehezen gyógyul (jobb lett azért persze 6 nap alatt), meg van dagadva (kicsit eláll a cerkámtól) a sebből valamilyen izzadtság-szerű anyag, nem vészesen, színtelen, szagtalan, kissé ragad, és nagyon kicsit vérzik (kb. egy borsónyi). Régebben egy másik nem ilyen jellegű sebemnél is volt ilyen nedvedzés, csak nem emlékszek, akkor az meddig tartott. A többi részen viszonylag “szépen” gyógyul, csak néhány varratnál van még olyan frissebbnek tűnő seb. A fék makki helye enyhén sebes még.

Kilenc nappal a Nyissz után (január 23.):

A fentebb írt nedvedzés csökkent, de nem akart megszűnni, ez még a kisebb gond volt. Ahonnan nedvedzett (a fék helyének alsó része), ott volt egy másfél- két cm-es vágás (bemetszés), a makk alsó részével párhuzamosan, ami egy pár milliméter mély. A varratok elkezdtek kiesni, de a vágás nem volt összeforrva! Tíz nappal a Nyissz után (január 24.): A probléma miatt, felhívtam a dokit, aki mondta, hogy még aznap du. 5-re menjek be. Ez megtörtént. Az általa elmondottak túlságosan nem nyugtattak meg: “Igen, szét van nyílva, de semmi baj, maradjon a kamillás áztatás, és a megbeszélt időpontban (még 2 hét) kontroll.” Gondoltam akkor oké, egy külföldi útra ki kellett mennem, semmi extra. Kedd este ki, csütörtök du.-ra itthon voltam. Addigra annyi változott, hogy a “rés” nemhogy nem kezdett el összeforrni, hanem teljesen kettévált, és úgy “MEGGYÓGYULT”! (mint, önálló “bőr” vagy kinövés, vagy nem tudom, minek hívjam). Nagyon nem nézett ki jól, olyan volt, mintha két taraj nőtt volna a makkom alatt. A nedvedzés megszűnt.

17 nappal a Nyissz után (január 31.):

Újból felhívtam a dokit. Mondta: menjek be másnap reggel. Bementem, kellett egy kicsit várni, kötözőbe be. Megmutatom, nézi, “Hát igen, ez tényleg eláll, de várjunk még 3 hetet (!), hátha lesimul!!” De doktor úr, ez eddig nem, hogy lesimult, hanem még jobban eláll (2 helyen)! És ráadásul érintésre fáj is, nem kellene ezt minél hamarabb rendbe rakni, levágni/lecsípni vagy valamit, kérdeztem naivan. Ha például beleakad az alsónadrágom, eléggé fáj. (Kb. mintha egy tyúkszemet nyomkodnának). Arról nem beszélve, hogy így tuti, hogy szexre is alkalmatlan! A válasz: annyira nem csúnya (tényleg, mert RONDA), amúgy lehet, hogy ez egy vad hús (!), lehet, hogy hajlama van rá, de az is lehet, tényleg új bevágást kell csinálni. Várjunk még vele, ne aggódjak! Gondoltam, az tuti, hogy nem várok 3 hetet. 2 hét múlva visszamegyek legkésőbb. Ha addig nem jut valami jobb ötlet az eszembe. Ha akkor sem csinál semmit, keresek egy másik dokit a Flórban. A korrekció előtt Ekkor jött a segítség. Aggodalmaim miatt már korábban felvettem a kapcsolatot Andrással (főszerkesztő-blogtulajdonos), aki egy napon belül, („nemzetbiztonsági módszerekkel”) megszerezte, és elküldte számomra a SOTE Urológiai Osztályán dolgozó dr. Bánfi Gergely (egyetemi tanársegéd) elérhetőségét.

Húsz nappal a Nyissz után (február 3.):

Ma sikerült felhívnom az „új” dokit, nagyon készséges volt. Mondta, sajnos a héten már nem ér rá, hívjam kedden pontban 16.00-kor, és megmondja, szerdán hánykor tudunk találkozni! A „taraj állapot” nem változott. 25 nappal a Nyissz után (február 8.): Volt egy kis lelkiismeret-furdalásom, hogy esetleg túlreagáltam a “hibákat”. Mára azért megnyugodtam, változás nem történt, a hibák maradtak (kitüremkedés, érintésre fájdalom). Dr. B.G.-t hívtam a megbeszélt időpontban, reggel 8-kor kell keresnem a klinikán.

26 nappal a Nyissz után (február 9.):

Reggel 7.30-ra már beértem, megtaláltam, hova kell menni, bejelentkezés, váróban sokan. Jön a Doki, felismerem (utána kerestem a neten). 8.40 körül behívott egy másik sráccal, mondta, amíg vele megbeszél egy pár dolgot, várjak. Eltelt 5 perc, srác ki, „Fiatalúr jöjjön!!!” Óriási különbség a hozzáállásban, a beszédstílusban stb, sokkal szimpatikusabb volt. Elmondtam mi, meg, hogy történt, kerekedik ki a szeme…(mintha nem hinné), elmesélem a két soron kívüli, eredménytelen kontrollt is. Kellemetlenül éreztem magam eléggé, mondja oké, asztalra fel, ezt meg kell néznie. Mikor meglátta, akkor kerekedett ki a szeme igazán… ezt hol csinálták? Mondtam. Ok, nincs több kérdése, mondom, fáj, ronda stb. Tudja, látja, gondolja, hogy fáj, mert ott hagytak egy kis bőrt, meg úgy néz ki, a féknek a tövéből egy darabot(!!!). És ebben a pillanatban a másik kórteremből belépett egy idősebb doktor. Erre a doki: “Docens úr, nézze, mit csináltak a kollégák…” (Már el akartam süllyedni szégyenemben). Nem elég, hogy megint egy férfi fogdossa a cerkám, most jön még egy… ) Állítólag ő főorvos, vagy ki, megnézte. (Közben a doki úgy fogta, mint egy mikrofont, és egymásnak mutogatták) Haha, már majdnem nevettem a saját helyzetemen… Megbeszélik, hogy qrwára el van b*szva (nagyon csúnyán el van rontva)! Ahhoz képest, hogy ez kellemetlen érzés volt, lassan túltettem magam, hogy megalázottságnak fogjam fel. Nyomkodják, vizsgálják, nézik, mondom eléééég, mert fáj. Amúgy a többi seb, varrás, miegymás hibátlanul begyógyult. Doki szól, oké, öltözzek, ezt minél hamarabb újra fel kell nyitni, plasztikát kell csinálni… Kérdezi, mit javasolt a doki. Elmondom (kamilla, napi 4szer) . Nevet. Azonnal hagyjam abba, mert, valószínűleg amúgy is szar volt, de ettől is egyre rosszabb lett, kiszáradt, tovább zsugorodott a hámréteg. Annyira felkeményedett, és duzzadt, hogy szteroidos kenőcsöt kell felírnia, mert ha most megnyitná, kiszakadna… Sejthető, hogy ekkor már milyen „jókedvű” voltam. Mondta: a legkorábbi időpont valamikor március… Uhhh, doktor úr, ne tegye ezt velem, mert már kész vagyok… Telefonálgatott, de így is “csak” március 1-e lett. Látta rajtam, hogy tök ideg vagyok, többször mondta, hogy ne idegeskedjek, mondtam, hogy nagyon zavarban vagyok, meg ideges. Nyugtatgatott. Elmondta, hogy nem vagyok egyedi darab, sajnos nagyon sok korrekciós, fitymaplasztikás műtétet kell csinálniuk. A kórház nevét, inkább be sem írja az ambuláns lapra… Ez a doki már stílusra, beszédre, hozzáállásra is sokkal szimpatikusabb, pedig a Doki1-gyel sem volt semmi baj, csak nem vette figyelembe, amit mondtam.

A korrekciós műtét 2011. március 1.-n, 46 nappal a Nyissz után („a Nyissz2”)

Eljött az idő… Már alig vártam, hogy megtörténjen a “javítás”, a tünetek megmaradtak (látvány és fájdalom), bár a B.G. által felírt szteroidos kenőcs (Pimafucort) kissé felpuhította a “hibás részt”. Reggel 9-re bementem a SOTE-ra, bejelentkezés, üljek le az 1. emeleten. Kb. 40-50 percet vártam, mikor jött egy műtős, szólt, menjek vele. 2. emelet, kis öltöző, sehol senki, vetkőzzek, póló, zokni maradhat. Rám terített egy zöld műtős köpenyt (ők kabátnak hívták), gyalog (!) átvezetett a műtőbe. Feküdjek az asztalra, láb lekötözés, stb. (itt sem kötözték már le a kezem). A műtős mondta, mindjárt jön a doki. Tíz perc múlva meg is érkezett (addig az asszisztens pakolgatta mellettem a műtéti cuccokat), köszönt, mi újság, stb. Igazán barátságos orvos! Aztán: na lássuk, elmondta asszisztensnek az előzményt, hogy milyen vágásokat, metszéseket tervez, stb. Az asszisztens megkérdezte, hol csinálták, mondom: a Flór Ferencben, és ki volt az az ügyes, megmondtam, hogy a doki, erre csak elhaló hangon annyi válasz jött: “hát őt ismerjük… ” Megkérdeztem, csak nem hírhedt vagy miért mondta így. A válasz tömör volt (és nem valami meggyőző): “Ööööö, itt volt nálunk gyakornok…” A doki gyorsan elterelte a témát, (már engem sem érdekelt). Megkaptam az első injekciókat, fájdalom szinte semmi, csak kis kellemetlen érzés. B.G. folyamatosan mondta, mit fog mindjárt csinálni, mit ad be, szóljak, ha fáj, stb. Szólt, hogy próbavágást fog nyisszantani, érzem-e? Hát éreztem, na, még egy pár injekció, újabb próba, minden oké, semmit sem éreztem. Kérdezte, készen állok-e? Mondtam, hogy minden feleslegest vágjon le, szedje ki, csak valamit hagyjon a műszerből… röhögtünk. Elkezdődött. Sokat nem láttam, nem is éreztem, de mindent mondott, hogy mit csinál éppen, meg beszélgettünk mindenféle dologról. Az egyik hibás részben (szerintem a felső részen), talált egy varratot még, ami nem akart kihullani, elkezdett betokosodni, lehet, hogy ezért is volt fájdalmas, kiszedte. 12-15 perc alatt kész is lettem, kérdezte jól vagyok-e, stb, mindjárt jön a műtős, visszakísér az első emeletre a nővérszoba elé, ahol várnom kell, mert sok érzéstelenítőt kaptam, így még nem engedhet haza. Még a mai napon, max du. 4-ig még megnéz. Elköszönt. Elment. Jött a műtős, köpeny fel, visszakísért az öltözőbe (kóma voltam kissé), ruha fel, tovább kísért le az 1.-re. Megint belefutottam a dokiba, mondta, hogy du 1-ig rám néz és mehetek. (Ennek már jobban örültem, mint a 4 órának, mert kb. 10.50 lehetett) Menni tudtam, olyan spicces érzéshez hasonlítanám, vagy mély álomból hirtelen ébredéshez. Leértünk, a nővérek egyből jöttek, padra lecsüccs, teát hoztak, ők is nagyon kedvesek voltak. Vártam egy kicsit, ültem, aztán járkáltam, de, gondoltam 1-ig van időm, leszaladok az alagsorba egy cappuccino-ra lifttel. Semmi gond, leérek, megveszem, jönnék vissza, pont beszállt a liftbe a doki is. “Ha a fiatalúr ennyire emberes már, mindjárt megnézem, és mehet is!”, kiszálltam az elsőn, nővérszobához vissza. Eltelt negyed óra, jött, vizsgálóba be, megnézte, minden oké, szerdán vegyem le a kötést, csütörtökön hívjam fel, és pénteken szerinte ki is lehet kapni a varratot, nem akarja sokáig benne hagyni. Kamillás áztatást ne is kezdjem el, inkább igyam meg, mert száraz a bőröm amúgy is, és látja, hogy könnyen gyógyul. Napi kétszer Betadine-nel kell ecsetelni. Fájdalom időnként van, de igen kevés.

Három nappal a Nyissz2 után (március 4.):

Kontroll reggel 8.30, bementem, asztalra fel, megnézte, kissé még duzzadt, de minden oké, kiszedte a varratokat, megírta a zárójelentést, egy hétig Betadine tovább, további kontrollra nincs szükség, csak, ha valami probléma előtűnne. 10 napig kímélet, aztán mehet az ihaj-csuhaj, de még az elején ésszel… aztán ész nélkül! Az egész kb. 10 perc volt. A doki most is végig barátságos volt, minden betegre (aki a váróban várt) ráköszönt, rámosolygott, váltott velük néhány szót, legyen az fiatal, idős, férfi vagy nő. Ismételten csak ajánlani tudom mindenkinek, aki urológiai problémával küzd.

14 nappal a Nyissz2 után (március 15.):

Már minden oké! Teljes gyógyulás, panasz semmi, tökéletes működés és jó esztétika. Itt a tavasz… J Tanulság Az volt bőven: • nem várni, szakértőhöz menni, • az internet “csak” egy adathalmaz, nem orvos, és gyakran hibás adathalmaz, rossz tanácsokkal, • az orvos is hibázhat, (de (!): csak az nem hibázik, aki nem dolgozik), • ne nyugodjunk bele, ha valami úgy alakul, hogy nekünk nem tetszik, mindenképp szóljunk, mert nekünk kell vele együtt élni! (Néma gyereknek…) A sok “együgyű” internetes kommentelőnek, az ellenzőknek, a tanácstalanoknak csak néhány szó: • ha muszáj megcsinálni, akkor muszáj. (és inkább teljes, mint részleges legyen), • látvány: semmi taszító, sőt egy optikai tuningnak is tökéletes :), • tisztítás: könnyebb, • szex (minden válfaja): eleinte kicsit furcsa, de kis rutinnal nagyon király, és igen változatos, mert – hogy is mondjam – például ösztönző hatása is van!!! 

Köszönet Andrásnak a segítségért, a sok tanácsokért, testvéremnek, aki végig támogatott, és természetesen külön köszönet dr. Bánfi Gergelynek, a lelkiismeretes, emberséges bánásmódjáért, hozzáállásáért és munkájáért!



Hozzászólások:


Hozzászólás beküldése:






Kapcsolódó képek