Körülmetélés.hu - H. Marci körülmetélésének beszámolója

H. Marci

orvosi ok
18 évesen - 2014-04-17
Dr. Jávor Péter (Kecskemét) állami

Marci vagyok, 18 éves, jelenleg 3-os gimnazista. 2014. április 17-én műtöttek, mivel fitymaszűkületem volt.

Már kiskoromban is akadtak problémák, ezek orvoslásra kerültek, de mint később kiderült, csak ideiglenesen. A szüleink elváltak még 7 éves koromban, anyához kerültünk az öcsémmel. Apával csak hétvégenként töltöttünk pár napot, így az apai tanácsok ezen a téren kimaradtak az életemből. Igazából nem emlékszem, hogy lett volna gondom, de úgy három éve valahogy megint előjött a téma, szűkületre gyanakodtam, de a háziorvost meglátogatva megnyugodtam, mert nem említette, hogy baj lenne. Kicsit letapadt a bőr, muszáj volt visszahúzogatni, persze magamnak. Nyugodt állapotban is fájt, de egy idő után megszokta. Azonban merev állapotban nem javult a helyzet, továbbra is feszült, ha megpróbáltam hátrahúzni. Itt már tisztában voltam vele, hogy fitymaszűkületem van. Próbáltam halogatni, nem gondolni rá és nyugtatni magamat, de ott motoszkált bennem, hogy ez így nem jó. És természetesen tisztítani is nehezebb volt.

Tulajdonképpen az elmúlt egy évben már tudtam, hogy meg kell látogatnom az urológust. Végül az év elején határoztam el magamat, kértem is időpontot a kecskeméti (odavalósi vagyok) SZTK-ban, de édesanyám tanácsára inkább lemondtuk és egy, a megyei kórházban dolgozó szakorvostól kértünk inkább. (Dr. Jávor Péter, aki környékbeli, annak ajánlani tudom. Szép munkát végzett, teljesen megvagyok vele elégedve.) Miután megvizsgált, elő is jegyzett április 17-re, műtétre. Akkor még nem is tudtam, hogy mi vár majd rám.

Vártam a műtét napját. Kíváncsi voltam, hogy milyen egy műtét, milyen az altatás és milyen lesz utána. Azt tudtam, hogy jobb. Azon a csütörtöki napon reggel 7:30-ra kellett bemennem éhgyomorral. Kiosztottak egy szobába, rövid idő elteltével pedig megborotváltak. Utána felvittek a műtőbe, mindössze pár órát kellett várni a beérkezéstől a műtétig, aránylag gyors volt. Az altató a metélés előtti emlékeimet is kiütötte. Vicces volt, korán ébredtem, a srác, akit előttem műtöttek még aludt, amikor ébredtem, akkor már édesanyám nem volt ott. Magamhoz tértem, majd megnéztem az eredményt, nem láttam sokat, mert kötést volt rajta, kicsit fájt. Még aznap hazaengedtek három órakor. Befaltam az ebédet, a legjobb menzát akkor ettem. Az öltözés már problémásabb volt.

A műtét utáni 2. napon leesett a kötés, akkor fájdalmasabb volt. Pár napig nem mozdultam ki a lakásból. De 4 napra rá mentünk locsolkodni, Húsvét volt. Kicsit furcsa volt, fájt, de örültem, hogy mozoghatok. Nagyjából 1 hétig volt a keményebb rész, de szépen gyógyult és enyhült. A varratok úgy két hét elteltével elkezdtek potyogni kifele, nagyon örültem neki. Szabadabb lettem, egyre jobban. Meg kell jegyeznem, hogy egy varrat mellett szétnyílt a bőr éjszakai merevedés miatt, visszamentem az orvoshoz, megnyugtatott, semmi gond nem volt. Akkor vettem fel Andrással a kapcsolatot, ő is megerősítette az orvost. A varratok nagy része kiesett, a nyílás pedig szépen begyógyult, fájdalmam csak az első héten volt.

Számomra a körülmetélés több volt, mint egy műtét. Végre tudom, hogy már semmi gondom nem lehet ezen a téren. Egy héttel a 18. születésnapom előtt volt a műtét, így a férfivá érést is jelenti nekem. A műtét óta 5 hét telt el. Azóta több önbizalmam van és kiegyensúlyozottabb is lettem. A testi hatásait nézve pedig sokkal férfiasabbnak és tisztábbnak érzem magam. Mindent egybevéve: a körülmetélés már most életem egyik, ha nem a legmeghatározóbb eseménye. Mindenkinek ajánlom. Aki szimplán csak szeretné, vagy akinek muszáj (mint nekem). Csak jót mondhatok róla, biztos, hogy ha lesz fiam, őt is metélik.

Fél évvel a körülmetélés után …

Miközben ezeket a sorokat írom, eszembe jut az, ahogy az első napokat megéltem: szokatlan volt, fájdalmas és azt kívántam bárcsak elmúlna már és kiesnének a varratok. Tavasszal még nem tudtam, hogy az a pár nap a kezdete valami nagyobb, jobb dolognak.

Hihetetlen mennyi önbizalmat ad minden nap az, hogy tudom, minden rendben van a “szerszámmal” és habár mások nem tudtak a problémámról, nekem ez óriásit számít, számított mélyen magamban. Úgy érzem már nincs mit takargatnom, szégyenlősségem teljesen elmúlt, bátran vállalom, hogy metélt vagyok. Szerencsére nem ért még támadás ilyen téren, de ha érne akkor sem okozna gondot, hiszen magabiztos lettem és a mai napig nem bántam meg döntésemet.

Azóta barátság is született a körülmetélésből. Viccesen hangozhat, de már csak ezért megérte, hogy szűkületem volt.

Már nem is emlékszem, hogy milyen “bőrösnek” lenni, bár amikor barátaimmal beszélgetve felkerül ez a téma, akkor tudom, hogy anno nekem is voltak ilyen gondjaim, illetve én is átestem azokon a dolgokon, amikről beszélnek, de már szinte teljesen elfelejtettem, hogy milyen volt, de egyáltalán nem bánom. Mindezzel az adottsággal nem csak egészségesnek, de különlegesnek is érzem magam.

Számomra a körülmetélés, így “félévesen” nem csak testi, de lelki javakat is jelent. Nagyon örülök, hogy sor került erre és, hogy én is metélt lehetek!

Marci



Hozzászólások:


Hozzászólás beküldése: