Körülmetélés.hu - minden, ami a körülmetélésről tudni kell...

U. Dani

saját elhatározás
18 évesen - 2012-11-30
dr. Gulácsi Alexandra (Budapest) állami

Előzmények

A körülmetéléssel először általános iskolás koromban találkoztam. Volt egy osztálytársam, aki körülmetélt volt, pénisz vizsgálaton azzal szórakozott, hogy mit húzzon hátra, ha neki nincs is fitymája.

Már 16 éves korom óta foglalkoztatott a gondolat milyen érzés lehet körülmetéltnek lenni. Például gyakran végeztem önkielégítést fityma nélkül, és rájöttem mennyivel jobb nélküle. Persze csak 18 évesen határoztam úgy, hogy körülmetéltetem magam. Andrást, a www.korulmeteles.hu lap szerkesztőjét kerestem fel ez ügyben, aki Bánfi doktor urat ajánlotta, de végül egy harmadik orvoshoz kerültem, de ez most nem részletezem ki annyira.

Orvosi vizsgálat

Valamikor novemberben hétfői napon lehetett. Elmentem a Semmelweis Egyetem Urológiai klinikájára, bejelentkeztem járóbeteg alapon. Felküldtek az emeletre, hogy várakozzak. Vártam 3 órát (borzalmas), utána végre behívott az egyik műtős. Előkészített a műtétre, aláírtam a beleegyező nyilatkozatot, meg persze kiderült, hogy Gulácsi Alexandra (a kijelölt orvos) most nem ér rá, és ezért más csinálja. Megjött a másik orvos, aki elkezdte vizsgálgatni a fitymám (három műtős orvos szeme láttára elkezdi "húzgálni a fitymám", ez megalázó), a lapra fitymaszűkület volt írva, kérdezte, hogy van-e valami gondom vele, azt válaszoltam rá, hogy nincs. Erre azt kérdezi, hogy miért szeretném a műtétet, mondom neki, pusztán esztétikai okokból. Erre az orvos azt feleli, hogy mivel nincs semmi bajom, száljak le a műtő asztalról, pusztán esztétikai okok miatt nem fognak ilyen műtétet végezni, csak akkor, ha a bizottság jóváhagyja. Úgy érzem becsaptak és megaláztak és borzasztóan mérges vagyok, de még mindig szeretném. Bár azt az orvost, akit utólag küldtek oda elvállalta, de csak miután megbeszéli a bizottsággal és mondta, hogy egy hét múlva hívjam vissza. Na, gondoltam magamba: "NA TUDOD MIKOR, SOHA NAPJÁN KISKEDDEN, MIUTÁN MEGALÁZTÁL". Miután hazajöttem senki nem volt otthon épp, ráborultam az ágyra és vagy 45 percen keresztül sírtam. De ennek ellenére nem tettem le a körülmetélésről.

Végül is csak-csak visszahívtam az orvost, nem volt túl sok választásom pénz hiányában.

 

Műtét napja

 

Pénteken (2012.november 30) kellett mennem a Semmelweis Egyetem Urológiai klinikájára reggel 8:00-ra. Az orvossal kb. 8:45-kor találkoztam az I. emeleten a folyosón. Ott átbeszéltük gyorsan, és aláírtam a beleegyező nyilatkozatot, és mondta, hogy majd szólítani fognak. Borzasztóan sokat kellett várni egészen 12:30-ig, utána a lépcső felénél leszólt a műtős a nevemet szólítva. Utána bementünk egy öltözőbe és le kellett vetkőznöm alulról, és adott rám egy zöld köpeny-szerűséget és gyalog mentünk a műtőbe. Rá feküdtem a műtő asztalra rám tette a földelést, és leszíjaztak (a lábamnál). Jött az orvosom és egy másik orvos, mivel ketten végezték a műtétet. Mikor beszúrták a péniszem tövébe az első érzéstelenítőt szinte ordítottam a fájdalomtól. Utána jött a második, annál is igencsak jajgattam. Állítólag kaptam egy harmadikat is, de azt nem éreztem. Mikor elkezdték a műtétet nem is tudtam, mert nem éreztem a doktor mondta, hogy már elkezdték. Kissé remegtem a műtő asztalon a félelemtől. De próbáltam szép dolgokra gondolni. Egy fél óra volt a műtét. Kérdezték, hogy nem szédülök-e, mondtam kissé. Hoztak egy tolószéket és beleültettek, és a ruháimmal együtt, amit az ölembe raktak, levittek a földszintre egy körterembe, betoltak és ráfektettek egy ágyra, de mielőtt az ágyra ráfeküdtem volna majdnem pofára estem a szédüléstől. Feküdtem egy 15 percet, majd kezdett kimenni az érzéstelenítő. Először csak kicsit fájt, gondoltam magamban, "haha csak ennyire fog fájni ez semmi", aztán borzasztóan elkezdett fájni, és pisilnem is kellett felkeltem kimentem a mosdóba, de borzasztó fájdalmas volt a pisilés és nehéz is. Pont megjött a doktor úr és mondta, hogy megírják a papírokat és kapok fájdalomcsillapítót. Cataflam-ot kaptam, állítólag nagyon erős. Egy fél óra múlva visszajött és oda adta a papírt+receptet (Cataflam), rá 15 percre szinte teljesen elmúlt a fájdalom. Mentem haza (14:30), és mikor kiléptem az Urológiai klinika ajtaján és megtettem kb.20 métert akkor tudatosult bennem "tényleg sikerült, végre körülmetélt vagyok, de jó végre túl vagyok rajta". Hazafelé kiváltottam még a receptet, és párszor eszembe jutott még ez a gondolat.

Mütét utáni napok

A kötéscsere:

Szombat (december 1.) 10-re kellett mennem bejelentkeztem és várnom kellett az ambulancián, de nem sokat, csak 40 percet. A földszint egyik rendelőjébe mentünk és levette a kötést akkor láttam először. Szép egyenes lett a vágás, valahol pont a makk alatt, csak a fitymaféknél (vagy a helyénél ezt pont nem tudom, hogy leszedték-e) nagyon meg volt duzzadva, és ödémás volt, de a doktor úr mondta, hogy majd felszívódik és kisimul. Rárakta az új kötést, amit állítólag én kedden vehetek le, és mondta, hogy menjek vissza pénteken (december 7) délután varrat szedésre. De mielőtt távoztam megkérdeztem, hogy tényleg fel fog szívódni az ödémás rész, erre ő hirtelen felpattan a székből és megszólal "Maga szórakozik velem?", mondtam neki "nem, jó elhiszem ha mondja", de ilyen feltett kézzel mint aki megadja magát a háborúba. Utána még egyszer elmondta, "el fog tűnni a duzzanat csak ne aggódjak már ennyire, maga mindenre panaszkodik". És mentem is el, ennek az orvosnak panaszkodni sem lehet, arra borzasztóan ideges lesz. Így estére lejjebb ment a duzzanat, bár még így is nagy volt.

A varratszedés:

December 14.-én (péntek)

13 órára kellett mennem az Urológiai klinikára bejelentkeztem alig 10 percet vártam. Az orvos földszinten lévő vizsgálóba behívott, de persze előtte még egy pár percre leültetett a folyosóra, mert vizitelnie kell.

Most jön a pokoli rész, életem legrosszabb pokoli percei, kb. 15 perc. Amikor megláttam az ollót a kezében már akkor is, mint ha már csak a fájdalom jutott volna az eszembe. Elkezdődött a varratszedés. Ordítottam a fájdalomtól, amikor már csak 4 varrat volt bent, mondtam az orvosnak, hogy álljunk meg egy kicsit, erre azt válaszolta "Na persze, van is arra nekem időm". Az utolsó előtti varrat kiszedésénél elkaptam az orvos kezét, amibe az ollót tartotta. Na, ekkor igencsak lebaszott "hogy merem ezt megcsinálni, meg akár bele is vághatott volna, maga idejön ilyen esztétikai műtétre, másnak meg a veséjét veszik ki". Akkor bejött egy másik orvos, akinél ilyen érzéstelenítő krém volt és rákente, mint ha már megsajnált volna. Utána elkezdte tovább szedni, az is fájt de legalább már nem ordítottam hozzá az utolsónál sírva fakadtam. Utána bekötözte és azt mondta, többé már nem kell visszajönnöm, és hétig még nincs hoki, oda adta a papírt. A papírral a kezembe a Semmelweis területéről ki nem értem addig volt benne. És csak kint raktam el, szinte menekültem. Még 2,5 órán keresztül lelki sokkban voltam. DE TÚLÉLTEM!

Most így a műtét után jó pár héttel később (2013. január vége felé):

Nagyon örülök, hogy megcsináltattam a műtétet, tényleg nem bántam meg a sok nehézség, meg a fájdalom ellenére sem! És szép is lett az eredmény. Körülmetélten tényleg sokkal jobb a maszti. Mindenkinek csak javasolni tudom. Valószínűleg ha fiam lesz neki már kiskorába meg fogom csináltatni, ezzel úgy gondolom, nem hozok rossz döntést. Ó és még annyit: így is maradt rajta annyi bőr, hogy egy kicsit rá lehet húzni, valószínűleg később azt is eltávolítatom (igaz azt már magánorvossal), hogy jó feszes legyen.

D.