Körülmetélés.hu - minden, ami a körülmetélésről tudni kell...

K. Gábor

saját elhatározás
26 évesen - 2011-09-29
állami

Rengeteget gondolkodtam azon, hogy pontosan mi vitt el a körülmetélésig. Tavaly december óta folyamatosan foglalkoztatott a hátra húzva tartás és maga a körülmetélés. A filmekben is láttam, hogy sokkal szebb és könnyebb a körülmetélt pénisszel bánni, mint a nem körülmetélttel. Természetesen az internethez fordultam, az infók begyűjtéséhez. A blogok és az index fórumai teljesen mást mutattak, a hazai kép elkeserítő, szemben az amerikai, nagyon gazdag, a blogok sok hasznos tanácsot adtak a szoktatáshoz, az index beszólásai és képei pedig elkeseríttek, mert kevés olyan infó volt, ami a hasonló cipőben járó emberek tapasztaltak. Ezúton is köszönöm Jóvágásúfiúnak, hogy sok oldalon képviselteti magát és szívesen olvastam hasznos tanácsait. A hátra húzva tartás után 1 hónappal teljesen hozzá szoktam, nem volt annyira veszélyes, mivel célom volt ez az állapot. MikkaMakka blogján és a körülmetélés.hu oldalon tanulva a ragasztó szalagos megoldást próbáltam ki, de mivel napközbe rossz volt a viselet, ezért a fokozatos, eszköz nélküli szoktatást vállaltam. 3 hónap után mindig hátra húzva maradt, és ha előre húztam, nem is lehetet teljesen a makkomra húzni. Éjszaka sokszor előre csúszott és már sokszor idegesítővé vált, mert a hátra húzott érzés sokkal, de sokkal jobb volt. Persze ekkor már előre informált voltam. András adott pár urológus nevet, akit felkereshettem a problémámmal. Sajnos csak TB alapon futotta a keret, mert ebben az évben eléggé kiköltekeztem. Ezért felkerestem a háziorvosom, aki Szalay doktor urat ajánlotta, s végez TB alapon, de javasolta, hogy magán rendelésén keressem fel, hogy jól át tudjuk beszélni a témát. A doki megnyerő volt, határozott és laza, mindamellett, hogy a kora mellett biztosan tapasztalt. Mondta, hívjam fel és egyeztessünk időpontot. Ekkor én még ezen a csütörtöki napon megbeszéltem vele, 1 hétre rá sikerült időpontot egyeztetni a dokival.

Miután beszéltünk, mondta, hogy egy picit várnom kell, mert sok az ambuláns és most besegít a rendelésbe. Reggel fél 9-kori érkezésem és a 10 órai első komoly megbeszélésünk után még további egy óra volt, így 11 órakor jutottam be a műtőbe, előtte az asszisztens kitöltette velem a tájékoztató lapot és elfogadtam a „szerződési feltételeket”. Az ambulancián nem volt túl kedves, mert kerestem a dokit, hogy bent van-e már, de nem mondott semmit. Aztán miután behívott a műtő kongott az ürességtől, sok nagy méretű helység, benne szinte semmi, az egyikben, amiben a kezüket mosnák az orvosok két szék helyettesítette az öltőzőt. Itt alulról teljesen levetkőztem, ahogy a nővér kérte, csak a póló, zokni és a fólia maradt a lábamon. Piszok hideg volt a műtőben a sok csempétől és a kevés ablaktól. Elkezdtünk beszélgetni a nővérrel és nagyon szimpatikus lett, olyan viccelődő jó barát dumát nyomott. Segítettem neki a műtő asztalt leteríteni, aztán felfeküdtem, egy szál kukiban, de egy szót, nem szolt, hogy miért csinálom, miért szeretném stb. Abszolút hétköznapi dolgokról beszéltünk, a korházról, hogy miért nincs a WC-ben papír, szappan stb. A választ persze tudtam, hogy nincs pénz, a nővér is mondta, hogy keveset keres és le akar lépni és úgy együtt éreztem vele. Megjött végre a doki, mondta, hogy a későbbi kezelésről beszélni fog. Persze, csak direkt beszéltetni akartam, mert tudtam mit, hogyan kell csináljak majd, és már mindent beszereztem hozzá, előtte 1-2 nappal. A doki megkérdezte, hogy biztos akarom, hát persze nem ment el a kedvem, s igazából már nagyon vártam. Neki kezdett, tájékoztatott mit fogok érezni.  Az első lágyékszúrás mély volt és fájt, de nem veszélyesen, aztán a pélóba is adott 1-2-t kis tűkkel, amit még éreztem, de gyorsan hatott az érzéstelenítő így a többit abszolút nem éreztem, kipróbálta, hogy hatott-e már az injekció és mondtam, hogy vágjon bele nyugodtam. Kérdezte a fazont és mondtam, hogy minél többet vegyen ki és a féket se hagyja meg. A műtét kb. 20 perc volt a vége felé elfogyott az érzéstelenítő és arra a napra nem is volt több, mondtam nem gond, tűröm és nem is volt gond, persze az utolsó 5 varrást teljesen éreztem, de nem zavart. A műtét vége felé csörgött a doki telefonja, várták egy másik műtétre, szépen befejezte, majd a nővér bekötötte, mondta a doki, hogy 1 óra múlva a másik műtét után megnézi. Sajnos nem volt időm megvárni, éhes is voltam, így haza indultam.
Az első délután nem volt semmi gond, az érzéstelenítő miután kiment, nem fájt sehol. Éjszaka minimális vérzés volt, igazából csak a kötés nagysága zavart, a varratok jó szorosak voltak, így ha merevedésem volt, akkor sem éreztem fájdalmat, csak a ragtapasz húzta a bőrömet.
A második nap este leáztattam a kötést kamillás vízben, szépen lassan csináltuk a párommal, de eléggé megviselt a látványa, alulról nem is jött le, mert nagyon bele volt ragadva az alvadt vérbe a gézlap. Ezután minden este kamillában áztattam egy fél órát, nagyon jót tett neki. A vér alá futás csak nagyon soká kezdett felszívódni.
A harmadik napon sikerült leáztatni alulról is, semmi vérzés nem volt, szépen gyógyult napközben a Tetran hintőpor pedig fertőtlenítette, csak estére kötöttem be. Amíg egy hetes volt, kötögettem minden este. Már annyira jól viseltem, úgy döntöttem, hogy napközben és éjszaka sem kötöm be.
Egy hét eltelte után még alul nagyon érzékeny volt, duzzadt és a varrat is nagyon vágta a bőröm. A doki a 10 napi kontrollkor azt mondta, hogy minden szuper, de a varratot dörzsölni kell, mert másképp nem jön ki, felül bírtam a dörzsölést, de a varrat nem engedett, ezért kis ollóval elvágta a Párom, majd csipesszel kihúztuk.
A harmadik hétre az összeset sikerült kivenni, átlag napi 3-4 varratot egy hét alatt. Igazából miután kiszedtük az összes varratot nagyon gyorsan kezdett gyógyulni, felül beforradni, alul lelappadni és összeforrni is sikerült.
A negyedik héten alul is felszívódott a véraláfutás és szinte láthatatlan a forradás.

Nagyon örülök, hogy megcsináltattam, aki kérdez a nagyon kevés fájdalom és kellemetlenség ellenére mindenkinek csak ajánlani tudom, mert HIHETETLENÜL jó érzés. Napközben munka közben csak az első hét zavaró, de a további összes hét kárpótolni fog, nem beszélve a rengeteg előnyéről.
Gábor